Bad decision
Az út fárasztónak és nagyon hosszúnak ígérkezett,de mázlim volt,hogy a legjobb barátaim velem tartottak más különben elég nehéz dolgom lenne.Leghátul ültünk Blairrel,Anaval meg Ive-el.Reggel hatkor indultunk,de mi már félkor ott csöveztünk a busz előtt,hogy helyet foglaljunk leges leghátul.Már mikor Blair először megemlítette ezt a kirándulást már akkor tudtam,hogy nem jó ötlet elmenni.Rengeteg ismerős lesz ott,és a legtöbb nem az a fajta akivel szívesen szürcsölgetek kávét reggelente.Épp a parkban ültünk mikor Blair egyszer csak megemlítette,mintha valami semmiség se lenne.
-Amúgy meghívott a tesóm,hogy menjek vele kirándulni.
-Kikkel?-kérdeztem unottan.
-A bandájával,nem tudom,hogy menjek-e.
-Szerintem ne menj.Tudod,hogy mennyi geci van ott.Idő pocsékolás lenne az egész.-Ana felhorkantva forgatta meg a szemeit,nagyon utálta őket.Lexingtonba lakunk amióta csak megszülettünk,Virginiában van.Imádtuk ezt a helyet,de egyben utáltuk is.Hogy mi lehet az oka?Egyszerű.Kicsi a város.Minden menő és kevésbé jó helyeket ismerünk,merre szoktak a menők lógni,hol lehet a legjobban elbújni,ha nincs kedved suliba menni,vagy ahol a legolcsóbb és legjobb ruhákat lehet becserkészni.Ez a város nagyon hozzám nőtt,semmi pénzért sem költöznék el innen.Az egyetlen problémám ezzel a hellyel az,hogy mindenkit ismerek és mindenki ismer téged.Ha nem is név szerint tudsz mindenkit,de látásból minimum tudod,hogy ő anyukád fodrászának a lányának a gyereke.
-Nem is készültem menni.Egy hetes lesz és valami erdőbe megyünk,pontosan nem tudom hova.
-Miért ne?-kiáltottam fel vigyorogva.Mindketten kerek szemekkel néztek rám,mintha legalábbis megőrültem volna.Megvontam a vállam és folytattam-Miért ne?Ive is jöhetne velünk,remekül meglennénk!
-Muszáj eszedbe juttassam,hogy ott lesz az exed és a majdnem exed?-kérdezte Blair felemelve egyik szépen kiszedett szemöldökét.
-Sok ember lesz ott,nem hiszem,hogy épp velem fognak foglalkozni.
-Naiv vagy,mondták már?
-Ritkán,de néha meg szokták emli...
-Nem arról van szó!Hanem,hogy semmi értelme se lenne,ha elmennénk.Útba lennénk,így is mindenki utál minket és mi is őket.Akkor minek?
-Ana,chill.Nem lesz semmi baj.Ott leszünk mi és jönne Ive is.Nézd meg,hogy remekül meglennénk.
-Benne vagyok!
-Blair!-Ana megforgatta újra a szemeit,és mikor látta,hogy nincs kivel többet veszekednie beadta a derekát.Így egyeztünk bele a kirándulásba.
Az én remek ötletemnek hála egy hetet velük fogunk tölteni,és már a buszon problémák alakultak ki.Mivel mi elsőre érkeztünk gond mentesen el tudtuk foglalni a helyünket hátul,ami nem tetszett egyeseknek.Tíz perc után fel-fel tűntek az emberek és futottak,hogy elfoglalják a legjobb helyeket.Páran idegesen vették észre,hogy le vannak foglalva a kiszemelt helyük,de a többség nem szólt semmit,egészen addig míg meg nem érkezett Zack és a haverjai.
-Mi a szar?Húzzatok arrébb!-mindenki ránk szegezte a tekintetét,de voltak egyesek akik úgy tetették mintha nem hallották volna mi történik,de közben nagyon is hallgatóztak.
-Nem.Mi voltunk az elsők,húzzatok ti.-feleseltem monoton hangon.Láttam ahogy Ana beszorítja a kezét,amik lassan kezdtek elfehéredni.
-Nem érdekel,mi ezt már kinéztük.Szóval tűnés.
-Azt ajánlom,hogy inkább te tűnj el,ha nem akarsz egy tarkósat.
-Nagyon megijedtem.-röhögött fel mire a többiek is nevetni kezdtek.Ahhoz képest,hogy nem félt hamar elhúzta a belét a többi haverjával.A lányokkal egymásra néztünk és kibeszéltük őket,mint mindig.El sem hiszem,hogy jártam vele,hála az égnek ez a kapcsolat se tartott olyan sokáig.
Szóval az út unalmas volt,és hosszú.Három órán át kellett egy helyen ülni a buszon mire végre megérkeztünk az erdőbe.Remek érzés volt látni ennyi zöldet egy helyen,főleg annyi év szürkeség és rossz levegő után.Mikor kiszálltam a buszból olyan volt mintha ujjá születtem volna.A levegő tiszta volt és friss,nem beszélve a nyirkosságról.Beszívtam a tüdőmbe és vigyorogva néztem rá Ivera aki nem tűnt annyira izgatottnak,mint én.A két felnőtt lepróbált csitítani minket,de nem nagyon ment nekik.Kétségbe esetten néztek egymásra,gondolom arra nem gondoltak milyen nehéz lesz nekik ennyi köjökkel.
Ana felordított egy szép "KUSS'-t,mire mindenki elhallgatott és rá nézett.Mrs Meyer hálásan nézett rá,aztán pedig a tekintetét felénk intézte.
-5 fa házikó van.szóval 4-essével lesztek elrendezve.A házakban van négy ágy és egy nagy szekrény,egy asztal és két szék.A fürdők arrébb vannak,de előre szólok,ne készüljetek fel valami nagy luxus fürdésre.Ne felejtsétek el,erdőben vagytok.
-Az első az,hogy hogyan lesznek a szobák.-mindenki rá nézett arra akivel akart lenni-Ti rendezitek el,hogy és mint akartok lenni,mi nem szólunk bele,csak ha lehet ne legyen verekedés belőle.
Hirtelen hatalmas hangzavar tört ki közöttünk.Mindenki csacsogni kezdett ki kivel lesz,logikus volt,hogy én a saját haverjaimmal leszek,egészen addig míg hozzám nem lépett Brandy és Violet.Meglepetten néztem rájuk,hiszen sose beszéltem velük annyira sokat,hogy jóba legyek velük.
-Leszel velünk meg Gertruddal?-kérdezte vigyorogva Brandy.
-Mi?Miért?-kérdeztem meglepetten.
-Mert nem találunk negyedik embert!Úgy volt,hogy Klaraval leszünk,de otthagyott minket Hannahért,szóval muszáj velünk gyere.
-Nem hinném,hogy ez egy olyan jó ötlet lesz...
-Vita nincs,velünk jössz!-Violet karon ragadott és elkezdett ráncigálni az egyik fa házikó felé.Kétségbe esetten néztem vissza a többiekre akik kerek szemmel nézték a jelenetet a helyett,hogy segítettek volna.Az lehetetlen,hogy én ezekkel a picsákkal legyek egy szobába egy hétig!Elég az is,hogy egy légkörbe kell legyek velük,nem,hogy egy szobába!
Sóhajtva beletörődtem sanyarú sorsomba és engedtem,hogy húzzon magával Violet.Miközben mentünk körbenéztem,hogy mindenki beköltözik a jelenlegi otthonába.Blair gyorsan lefoglalta a velünk szemben lévő házat,míg mellettünk egy fiú lakás volt.Savanyú képet vágtam amint belegondoltam,hogy biztos át fognak jönni hozzánk,Brandyhez többek között.Kinyitottuk az ajtót és bementünk az egyetlen szobába.Ahhoz képest,hogy ilyen kicsi és rozoga volt kívülről belülről még elég szépen nézett ki.A lakótársnőim persze egyáltalán nem így vélték.Elkezdték fikázni az Atya Úr Istent is,míg én unottan ledobtam a táskáimat az egyik ágy mellé.Nekem édes mindegy volt,hogy ki mellett alszok,mert egyik választás rosszabb volt mint a másik.Violet mellém rakta le a táskáját,ami kissé megnyugtatott,ő legalább valami kép rendesebb volt mint a másik kettő.
-A fiúk este át néznek.-kezdte el a beszélgetést Brandy.Nem szóltam semmit csak figyeltem.
-Ja,majd valamikor tizenkettő fele,nem mintha nem engednék meg.
-Meg engedik,de azért na...csak nem kéne rájöjjenek,nem?
-Nekem mindegy.Kik jönnek?
-Azt hiszem Ianék.Nem tudom,jönnek vagy öten hatan.
-A vacsora mikor lesz?-kérdeztem már megunva a témát.
-Majd valamikor hatkor,de előtte meg kell csinálni az ebédet.Zöldség leves lesz,azt hiszem.-válaszolta Gertrud miközben a szeme vadul csillogott.Mondtam már mennyibe bánom,hogy eljöttem?Nem hiszem,hogy elégszer kihangsúlyozhatom.
Két hangos koppanás hallatszott az ajtónkon.Mrs Meyer bekukucskált és közölte velünk,hogy van még fél óránk,hogy kipakoljunk,mert utána neki kell látni a kaja készítésnek.Van egy barakk ami be van rendezve konyhának,ott fogjuk megcsinálni az ennivalót és a hűtőbe lehet tenni amiket hoztunk magunkkal.Mivel én már hamarabb befejeztem átrohantam Blairékhez.Mikor beengedtek rögtön az ágyra süppedtem.
-Lőjetek le.
-Te mázlista!Úúgy irigyellek.
-Hallgass,Ana.Már ők kifárasztottak eléggé,nem kellesz te is a sorba.
-Mit mondtak?
-Jönnek át fiúk,azt pedig én nem fogom megvárni.Lejövök hozzátok mikor azok átjönnek.
-Ez a legjobb döntés amit valaha megtettél.-jegyezte meg Ive vigyorogva.
Előre mentem a konyhába,hogy kipakoljam a cuccaimat ott is,nagy hiba volt.A konyha két szobából állt,az egyik maga a konyha volt, és egy ebédlő féle,de a kettő között egy hatalmas fal volt.Sóhajtva elmentem a konyhába egészen a hűtőig mikor összenéztem Jonathannal.A szívem összeszűkült,a gyomrom pedig görcsbe rándult.Éreztem ahogy egyre idegesebb leszek,de nem szóltam semmit,csak kinyitottam a hűtőt,durvábban,mint kellett volna,és elkezdtem pakolni bele a kaját.Érezhető volt a levegőben a feszültség,éppen ezért alig vártam
már,hogy valaki belépjen,de valahogy senki sem jött.
-Val,beszélhetnénk?
-Nem hinném,hogy van mit beszéljünk.
-Mindig van,és ez fontos.
-Talán máskor.-becsaptam a hűtőt és az ajtó felé iramodtam,de megragadta a kezemet.
-Nem úgy volt,mint ahogy te képzeled.-kirántottam a kezemet az övéből és a csípőmre raktam őket.
-Hanem,hogy volt?Véletlenül kavartál két csajjal miközben még velem is mi?Véletlenül elfelejtetted megemlíteni,hogy már nem tetszem neked,és ott hagytál a francba,ugye?Ja meg az is véletlen volt amikor láttam,hogy két héttel később kézen fogva járkáltál...
-Jól van,értem a célzást.Egy fasz vagyok jó?
-Oh nem.Több vagy te,mint egy fasz.Te egy bazi nagy beszari fasz vagy,és ennek a beszélgetésnek vége.-idegesen kicsörtettem a konyhából,hogy lenyugtassam az idegeimet,de sikeresen neki mentem Zacknek.
-Bocsánatot kérni luxus!-ordított utánam miközben én tovább viharzottam kifelé.A szemeimbe könnyek szöktek,nem hiszem el,hogy még két hónap után is ilyen rosszul esik az amit tett.Egyszerűen sose fogok már túl lenni ezen,ez a kirándulás határozottan nem fog a javamra válni,már előre látom.
-Amúgy meghívott a tesóm,hogy menjek vele kirándulni.
-Kikkel?-kérdeztem unottan.
-A bandájával,nem tudom,hogy menjek-e.
-Szerintem ne menj.Tudod,hogy mennyi geci van ott.Idő pocsékolás lenne az egész.-Ana felhorkantva forgatta meg a szemeit,nagyon utálta őket.Lexingtonba lakunk amióta csak megszülettünk,Virginiában van.Imádtuk ezt a helyet,de egyben utáltuk is.Hogy mi lehet az oka?Egyszerű.Kicsi a város.Minden menő és kevésbé jó helyeket ismerünk,merre szoktak a menők lógni,hol lehet a legjobban elbújni,ha nincs kedved suliba menni,vagy ahol a legolcsóbb és legjobb ruhákat lehet becserkészni.Ez a város nagyon hozzám nőtt,semmi pénzért sem költöznék el innen.Az egyetlen problémám ezzel a hellyel az,hogy mindenkit ismerek és mindenki ismer téged.Ha nem is név szerint tudsz mindenkit,de látásból minimum tudod,hogy ő anyukád fodrászának a lányának a gyereke.
-Nem is készültem menni.Egy hetes lesz és valami erdőbe megyünk,pontosan nem tudom hova.
-Miért ne?-kiáltottam fel vigyorogva.Mindketten kerek szemekkel néztek rám,mintha legalábbis megőrültem volna.Megvontam a vállam és folytattam-Miért ne?Ive is jöhetne velünk,remekül meglennénk!
-Muszáj eszedbe juttassam,hogy ott lesz az exed és a majdnem exed?-kérdezte Blair felemelve egyik szépen kiszedett szemöldökét.
-Sok ember lesz ott,nem hiszem,hogy épp velem fognak foglalkozni.
-Naiv vagy,mondták már?
-Ritkán,de néha meg szokták emli...
-Nem arról van szó!Hanem,hogy semmi értelme se lenne,ha elmennénk.Útba lennénk,így is mindenki utál minket és mi is őket.Akkor minek?
-Benne vagyok!
-Blair!-Ana megforgatta újra a szemeit,és mikor látta,hogy nincs kivel többet veszekednie beadta a derekát.Így egyeztünk bele a kirándulásba.
Az én remek ötletemnek hála egy hetet velük fogunk tölteni,és már a buszon problémák alakultak ki.Mivel mi elsőre érkeztünk gond mentesen el tudtuk foglalni a helyünket hátul,ami nem tetszett egyeseknek.Tíz perc után fel-fel tűntek az emberek és futottak,hogy elfoglalják a legjobb helyeket.Páran idegesen vették észre,hogy le vannak foglalva a kiszemelt helyük,de a többség nem szólt semmit,egészen addig míg meg nem érkezett Zack és a haverjai.
-Mi a szar?Húzzatok arrébb!-mindenki ránk szegezte a tekintetét,de voltak egyesek akik úgy tetették mintha nem hallották volna mi történik,de közben nagyon is hallgatóztak.
-Nem.Mi voltunk az elsők,húzzatok ti.-feleseltem monoton hangon.Láttam ahogy Ana beszorítja a kezét,amik lassan kezdtek elfehéredni.
-Nem érdekel,mi ezt már kinéztük.Szóval tűnés.
-Azt ajánlom,hogy inkább te tűnj el,ha nem akarsz egy tarkósat.
-Nagyon megijedtem.-röhögött fel mire a többiek is nevetni kezdtek.Ahhoz képest,hogy nem félt hamar elhúzta a belét a többi haverjával.A lányokkal egymásra néztünk és kibeszéltük őket,mint mindig.El sem hiszem,hogy jártam vele,hála az égnek ez a kapcsolat se tartott olyan sokáig.
Szóval az út unalmas volt,és hosszú.Három órán át kellett egy helyen ülni a buszon mire végre megérkeztünk az erdőbe.Remek érzés volt látni ennyi zöldet egy helyen,főleg annyi év szürkeség és rossz levegő után.Mikor kiszálltam a buszból olyan volt mintha ujjá születtem volna.A levegő tiszta volt és friss,nem beszélve a nyirkosságról.Beszívtam a tüdőmbe és vigyorogva néztem rá Ivera aki nem tűnt annyira izgatottnak,mint én.A két felnőtt lepróbált csitítani minket,de nem nagyon ment nekik.Kétségbe esetten néztek egymásra,gondolom arra nem gondoltak milyen nehéz lesz nekik ennyi köjökkel.
Ana felordított egy szép "KUSS'-t,mire mindenki elhallgatott és rá nézett.Mrs Meyer hálásan nézett rá,aztán pedig a tekintetét felénk intézte.
-5 fa házikó van.szóval 4-essével lesztek elrendezve.A házakban van négy ágy és egy nagy szekrény,egy asztal és két szék.A fürdők arrébb vannak,de előre szólok,ne készüljetek fel valami nagy luxus fürdésre.Ne felejtsétek el,erdőben vagytok.
-Az első az,hogy hogyan lesznek a szobák.-mindenki rá nézett arra akivel akart lenni-Ti rendezitek el,hogy és mint akartok lenni,mi nem szólunk bele,csak ha lehet ne legyen verekedés belőle.
Hirtelen hatalmas hangzavar tört ki közöttünk.Mindenki csacsogni kezdett ki kivel lesz,logikus volt,hogy én a saját haverjaimmal leszek,egészen addig míg hozzám nem lépett Brandy és Violet.Meglepetten néztem rájuk,hiszen sose beszéltem velük annyira sokat,hogy jóba legyek velük.
-Leszel velünk meg Gertruddal?-kérdezte vigyorogva Brandy.
-Mi?Miért?-kérdeztem meglepetten.
-Mert nem találunk negyedik embert!Úgy volt,hogy Klaraval leszünk,de otthagyott minket Hannahért,szóval muszáj velünk gyere.
-Nem hinném,hogy ez egy olyan jó ötlet lesz...
-Vita nincs,velünk jössz!-Violet karon ragadott és elkezdett ráncigálni az egyik fa házikó felé.Kétségbe esetten néztem vissza a többiekre akik kerek szemmel nézték a jelenetet a helyett,hogy segítettek volna.Az lehetetlen,hogy én ezekkel a picsákkal legyek egy szobába egy hétig!Elég az is,hogy egy légkörbe kell legyek velük,nem,hogy egy szobába!
Sóhajtva beletörődtem sanyarú sorsomba és engedtem,hogy húzzon magával Violet.Miközben mentünk körbenéztem,hogy mindenki beköltözik a jelenlegi otthonába.Blair gyorsan lefoglalta a velünk szemben lévő házat,míg mellettünk egy fiú lakás volt.Savanyú képet vágtam amint belegondoltam,hogy biztos át fognak jönni hozzánk,Brandyhez többek között.Kinyitottuk az ajtót és bementünk az egyetlen szobába.Ahhoz képest,hogy ilyen kicsi és rozoga volt kívülről belülről még elég szépen nézett ki.A lakótársnőim persze egyáltalán nem így vélték.Elkezdték fikázni az Atya Úr Istent is,míg én unottan ledobtam a táskáimat az egyik ágy mellé.Nekem édes mindegy volt,hogy ki mellett alszok,mert egyik választás rosszabb volt mint a másik.Violet mellém rakta le a táskáját,ami kissé megnyugtatott,ő legalább valami kép rendesebb volt mint a másik kettő.
-A fiúk este át néznek.-kezdte el a beszélgetést Brandy.Nem szóltam semmit csak figyeltem.
-Ja,majd valamikor tizenkettő fele,nem mintha nem engednék meg.
-Meg engedik,de azért na...csak nem kéne rájöjjenek,nem?
-Nekem mindegy.Kik jönnek?
-Azt hiszem Ianék.Nem tudom,jönnek vagy öten hatan.
-A vacsora mikor lesz?-kérdeztem már megunva a témát.
-Majd valamikor hatkor,de előtte meg kell csinálni az ebédet.Zöldség leves lesz,azt hiszem.-válaszolta Gertrud miközben a szeme vadul csillogott.Mondtam már mennyibe bánom,hogy eljöttem?Nem hiszem,hogy elégszer kihangsúlyozhatom.
Két hangos koppanás hallatszott az ajtónkon.Mrs Meyer bekukucskált és közölte velünk,hogy van még fél óránk,hogy kipakoljunk,mert utána neki kell látni a kaja készítésnek.Van egy barakk ami be van rendezve konyhának,ott fogjuk megcsinálni az ennivalót és a hűtőbe lehet tenni amiket hoztunk magunkkal.Mivel én már hamarabb befejeztem átrohantam Blairékhez.Mikor beengedtek rögtön az ágyra süppedtem.
-Lőjetek le.
-Te mázlista!Úúgy irigyellek.
-Hallgass,Ana.Már ők kifárasztottak eléggé,nem kellesz te is a sorba.
-Mit mondtak?
-Jönnek át fiúk,azt pedig én nem fogom megvárni.Lejövök hozzátok mikor azok átjönnek.
-Ez a legjobb döntés amit valaha megtettél.-jegyezte meg Ive vigyorogva.
Előre mentem a konyhába,hogy kipakoljam a cuccaimat ott is,nagy hiba volt.A konyha két szobából állt,az egyik maga a konyha volt, és egy ebédlő féle,de a kettő között egy hatalmas fal volt.Sóhajtva elmentem a konyhába egészen a hűtőig mikor összenéztem Jonathannal.A szívem összeszűkült,a gyomrom pedig görcsbe rándult.Éreztem ahogy egyre idegesebb leszek,de nem szóltam semmit,csak kinyitottam a hűtőt,durvábban,mint kellett volna,és elkezdtem pakolni bele a kaját.Érezhető volt a levegőben a feszültség,éppen ezért alig vártam
-Val,beszélhetnénk?
-Nem hinném,hogy van mit beszéljünk.
-Mindig van,és ez fontos.
-Talán máskor.-becsaptam a hűtőt és az ajtó felé iramodtam,de megragadta a kezemet.
-Nem úgy volt,mint ahogy te képzeled.-kirántottam a kezemet az övéből és a csípőmre raktam őket.
-Hanem,hogy volt?Véletlenül kavartál két csajjal miközben még velem is mi?Véletlenül elfelejtetted megemlíteni,hogy már nem tetszem neked,és ott hagytál a francba,ugye?Ja meg az is véletlen volt amikor láttam,hogy két héttel később kézen fogva járkáltál...
-Jól van,értem a célzást.Egy fasz vagyok jó?
-Oh nem.Több vagy te,mint egy fasz.Te egy bazi nagy beszari fasz vagy,és ennek a beszélgetésnek vége.-idegesen kicsörtettem a konyhából,hogy lenyugtassam az idegeimet,de sikeresen neki mentem Zacknek.
-Bocsánatot kérni luxus!-ordított utánam miközben én tovább viharzottam kifelé.A szemeimbe könnyek szöktek,nem hiszem el,hogy még két hónap után is ilyen rosszul esik az amit tett.Egyszerűen sose fogok már túl lenni ezen,ez a kirándulás határozottan nem fog a javamra válni,már előre látom.
edited.jpg)