Ismeretlen levél
Gyönyörű nyári nap volt,legalábbis ahhoz elég gyönyörűnek találtam,hogy kint olvashassam a kedvenc regényemet.Felvettem egy lezser ruhát amit othhon szoktam hordani,elég megalázóan néz ki,tényleg.Az egész kék színű és egy hatalmas nyuszi van rajta.Nem véletlenűl lett otthoni ruha,utoljára kicsi korom óta volt rajtam,azóta mondjuk nöttem keveset-sokat...-így elég rövid,de engem nem is nagyon érdekelt,hiszen,hangsúlyozom OTTHONI ruha.Azokat nem nagyon szokta senki kiválogatni,csak szimplán azok lesznek.Mint minden otthoni ruhának,ezen is vannak pecsétek,mit mondhatnék,kissebb koromban nem ettem valami "nőiesen",ha értitek mire célzok.
Szóval a kedvenc könyvem társaságában leültem a kinti fonott székre a verandára.Korán reggel volt,és nem tudtam aludni,ami nem is csoda,már most 25 fok lehetett kint.A szék mellett egy jég hideg limonádé várt arra,hogy meg igyák.Neki láttam olvasni a "Marrie Kalandjai"-t Jade McLaren-től ebben az évben vagy tizedjére.Szegényen meg is látszik,hogz sokat olvasták,egyes lapok kezdenek ki esni belőle,és pár pecsét nyom is látható rajta.Még az anyukámé volt a könyv,szóval érthető,hogy nincs valami új állapotban.
Bár mennyire is próbáltam olvasni,valahogy az agyam mindig el kalandozott.Biztos veletek is előfordult már,hogy olvastatok,de nem tudtátok,hogy mit,ezért vissza kellett,hogy nézzétek.Nos,én egész dél előtt azt csináltam.A gondolataim nagy részét Lucas kötötte le,és Ringo.Nem is csodálkoztam azon,hogy Lucason gondolkozok,hiszen alig pár napja szakítottunk,és bár a szakításunk nem volt valami fényes,de a vele töltött-majdnem-két hét mégis jó volt.Nem az a tökéletes kapcsolat ahol nincs semmi vitázás és felszínes,voltak nekünk is vitáink,de egyik sem tartott tovább öt-tíz percnél,a miénk legalább normális volt.Nekem legalábbis úgy tűnt,az már egy teljesen más dolog,hogy ki tudja megcsalt-e.Paul története nagyon a fejemben maradt,és ha nem is szakítottunk volna,ezek után nem bíztam volna benne fele annyira se,mint akkor.Akár milyen szem szögből is nézzük,jól jártam,hogy már nem vagyunk együtt.
A gondolataim nagy részét viszont inkább Ringo foglalta le.Ha nem kérdezi meg tegnap amit megkérdezett,akkor valószínüleg csak Lucason gondolkoztam volna ma,és nem aggódtam volna Ringo miatt.De tényleg,pontosan hol is rontottuk el,avagy,miért nem működött a kapcsolatunk?Most,hogy így jobban bele gondolok annyira nem is voltunk rossz páros.El kell nevetnem magam,ha visszagondolok,hogy jöttünk össze.
-Aw,hát nem aranyosak együtt?-John fel-fel emelgette a szemöldökét miközben ránk nézett.Ő,Paul és George elöttünk sétáltak miközben mi le maradtunk,mert Ringo meg állt egy kirakat előtt,hogy megnézze magát,én pedig amilyen rendes vagyok bevártam.
-Hallgass Johnny.-szólt Ringo mogorva arcal.John röhögve suttogott valamit Paul fülébe,aki felhorkantott,és tovább súgta Georgenak,aki viszont harsányan felkacagott.
-Nincs kedved letérni a parkba?-kérdezte Ringo suttogva,hogy a többiek ne hallják meg.
-Menjünk.-kezen ragadott és együtt át osontunk a parkba,ami sötét volt,kivéve egy nagy lámpát ami a közepén világított.Az ég fekete volt,mint mindig,Liverpoolban sose látszottak valami jól a csillagok,ha meg igen az szinte Isteni csodának számított.
-Idegesít John ezzel a mániájával,hogy össze akar engem hozni mindegyik lánnyal.Nem mindegy neki,hogy kivel jövök össze,meg amúgy is ha akarom,akkor majd én elrendezem.-Ringo össze-vissza hadonászott a kezével miközben kiöntötte nekem a lelkét.Két dolog miatt volt negatí egzfeszt a fiúkkal lennem.Az első az,hogy perverzek a másik pedig,az,hogy mindegyik kiöntötte nekem a lelkét.Lelki szemetes láda voltam számukra,míg én főleg csak Georgenak mondtam el mindent.Paulnak nem mondhattam el mindent,mert például ott voltak a fiús ügyeim,megszégyenítő lett volna neki áradoznom,hogy ki tetszik nekem,mivel ő már szerelmet vallott nekem.
-Tudod milyen John,mindenbe bele üti az orrát,mint az öreg asszonyok.-mondtam neki nyugtatás képp.
-Tudom,de attól még elég idegesítő.-szimpátiával néztem rá,mikor eszembe jutott egy remek terv.Nem szerettem szomorúnak látni Ringot,szerintem mikor vigyorog és jó kedve van,akkor sokkal aranyosabb.
-Miért,igaza van?-kérdeztem nevetve.Kérdően rám nézet.-Mármint,aranyosak vagyunk együtt?
Ringo kelletlen nevetésbe kezdett,erre pedig én gyanúsan méregetni kezdtem.
-Valamit nem mondasz el.-állapítottam meg egy kis idő után.
-Nem tudom miről beszél.-le nézett a lábára,amitől nekem még nagyobb lett a gyanúm.
-Nem kell végülis el mondd.John már el mondta a tegnap.-kifejezéstelen arcal néztem körül,miközben próbáltam vissza tartani a nevetésemet.Egy kis blöffölés sose árt,nem?:
-El mondta?-kérdezte gyorsan rám nézve Ringo.Az arca kisértetiesen fehér volt,és a szeme még nagyobb volt,mint általában.
-El...-bele haraptam a szám szélébe,mert féltem,hogy lassacskán kitőr belőlem a röhögés.
-Úgy sajnálom Michi!Nem akartam,hogy így tudd meg,tudom,hogy mekkora sokk hatás neked,hogy ennyi idő múlva sem mondtam el.Ha pontos akarok lenni,akkor 5 hónap.-hadarta miközben rám sem nézett.Most rajtam volt a sor,hogy kerek szemekkel nézzek rá,ilyen súlyos lenne az ügy?
-És miért nem?
-Nem haragszol?Nem vagy lesokkolva?-kérdezte kerek szemekkel.
-Nem...-feleltem semmi magabiztosággal a hangomban.RIngo hirtelen megállt,mire én is megálltam.
-Akkor nem haragszol meg,ha megcsókollak?-kérdezte meg halkan ártatlanúl pillantva rám.Még válaszolni sem volt időm,már csókolóztunk is.Akkor derült ki,hogy tetszettem neki már 5 hónapja,és akkor is jöttünk össze.A többieknek elég nagy sokk hatás volt,mikor emgtudták,hoy járunk,de Paul arca volt a leg...emlékezetesebb.A gitárjával a kezében tátott szájjal nézett minket,csak el képzelni tudtam,hogy neki ez csak egy újabb rugás a önbizalmának,hiszen azt én is bevallom,hogy Paul volt az aranyos Beatle.
Vigyorogva mentem a postáshoz aki elég furcsán nézett rám.Nem is csodálom,én is furán néztem volna egy nyuszis lányra aki magában vigyorog..
-Tessék Miss.-átadta a halom levelet ami át volt kötve egy madzaggal és tovább ment.Be mentem a hűvös lakásba és válogatni kezdtem a levelek között.Kettő a szüleimnek a többi három mind nekem.Fel rohantam a szobámba és ráugrottam az ágymra.Vigyorogva nyitottam ki az első levelet ami a kezembe akadt.
Kedves Michelle
Bocsi,hogy eddig nem hívtalak,vagy írtam,de nagyon munkában vagyunk Londonban.Képzelem mennyire féltékeny lehetsz most ránk,hiszen ide akarsz költözni...és nem is csodálom.Az egyik éjjel ki szöktünk és körülnéztünk kicsit a városban.Mentünk pub-ba,de az egyik rajongónk észre vett,ezért vissza kellett rohannunk a hotelbe.Hála az égnek Eppy nem jött rá,hogy kint bóklásztunk,míg John el nem kotyogta magát.Az után képzelheted mi volt...
Már egy számot fel vettünk,de nehézkesen mennek a dolgok.Nagyon meleg van,Eppy meg mindig idegesít bennünket,hogy minnél hamarabb legyen kész az album.Nem tudom hova siet ennyire,hiszen van még időnk nem?
Te hogy vagy?Milyen nélkülünk az élet?Hallottuk Ringotol,hogy fel hívott-a kis piszok nekünk nem is szólt-de azt nem akarja el mondani,hogy mit beszéltetek.Ugye nekem majd el mondod?
Ölel George
U.I nem tudom pontosan mikor fogok még írni,remélem minnél hamarabb!
Nevetve raktram félre a levelét,és fel bontottam a következőt.
Kedves Michi!
Esküszöm meg fogom ölni Eppyt!Ilyen nincs,az az idióta egyfeszt mást sem csinál csak hajkurász minket.Egy nyugtom sincs tőle,csodálom,hogy ezt a levelet meg tudtam írni,úgy,hogy közben nem mászik bele a fenekembe...a lényeg az,hogy rengeteget kell írjak Paulal,aludni meg alig tudunk.Nem megy az írás úgx,hogy rád parancsolnak,ehhez idő kell,de Eppy ezt nem nagyon akarja meg érteni.
Az egyik éjjel ki szöktünk bulizni,de valami fanom észrevett és rohanni kezdett felénk,.mire még több fan észre vette,ezért már azon kaptuk magunkat,hogy a hotelben vagyunk.Tessék!Még normálisan bulizni sem hagynak minket.Normális ez?!Még jó,hoy nem!
Képzeld el,hogy szakítottunk Cynthiával.Akkora egy ribanc lett,el sem hinnédd-de neked inkább nem szidom,tudom milyen jóba vagy vele...
Remélem nem hiányzom neked túlságosan,és tudsz tőlem aludni.Majd írj vissza sűrgősen azzalm,hogy mit beszéltél Ringoval.Véletlenűl-hehehe-meghallottam,ahogy mesélt Georgenak,de azt nem hallottam,hoy miről beszéltetek.Tán csak nem megint össze jösztök?
Ölél ÉS puszil John
Sóhajtva nyitottam ki az utolsó levelemet.John se változott semmit amióta ismerem.
Kedves Michelle
Hogy vagy?Minden rendben,ugye nem keresett fel az a Lucas-mert ha igen akkor velem gyűlik meg a baja!-?Nagyon hiányzól,kár,hogy nem ébreszthetlek fel reggelente,nagyon vicces mikor megijedsz,főleg,ha leesel az ágyról.Itt semmi különös sincsen,Eppy hajkurász minket mindig,most is dalt kéne írnom,de e helyett neked írok...ha lehet ezt ne mondd el Eppynek.
Van agy csomó szép épület itt Londonban amin még neked is meg akadna a szemed,kiváncsi vagyok mikor fogsz szerezni annyi pénzt,hogy vegyél is egyet,lehet,hoy soká,de tudom,hogy sikerülni fog egyszer!
Hallottam,hogy Ringo fel hívott,jó,hogy nekem is szólt,rögtön ki vettem volna a kezéből.John mondta,hogy valami nagyon személyesről beszélgethettetek,mivel nem akarja el mondani senkinek,de ugye azért velem meg osztod?VELEM a legjobb barátoddal...Sajnálom,hogy én nem telefonáltam,de tudod Eppy...
Gyorsan írj,mi itt még el leszünk egy darabig.
Puszil Paul!
Furcsa érzés kerített hatalmába,mikor rá jöttem,hogy Ringo nem írt egy levelet sem,hiszen talán az övét vártam a legjobban.
