25 Fejezet

John vallomása

    Mondanom sem kell hatalmas lelkifurdalással tettem vettem dolgaimat aznap.Ki sem mozdultam a szobámból,féltem,hogy a többiek lenézően meredtek volna rám,de a legjobban attól féltem,hogy Paul hogyan fog viselkedni velem.Tisztában voltam vele,hogy egy kicsit túl lőttem a célon,egyáltalán nem az ő hibája volt,Paul csak meg akarta bizonyosodni róla,hogy minden rendben van-e velem.Az igazság az,hogy rosszkor volt rossz helyen.Rajta töltöttem ki az összes bennem felgyülemlő feszültséget,most pedig én viselem a következményeket.

    Nem tudtam figyelni a házakra,a hócipőm is tele volt velük,egyszerűen nem tudtak lekötni amikor úgy szálltak át az agyamon az újabb kérdések és feltevések.

    Nagy meglepetésemre este tizenegykor kopogtattak a szobám ajtaján.Kikeltem az ágyból,aludni nem tudtam természetesen,és ajtót nyitottam.John állt ott alsógatyában és egy nagy zacskóval a kezében.Vigyorogva félrelökdösött és bezárta maga mögött az ajtót,ügyelve arra,hogy ne csapjon nagy zajt.

-Hoztam neked kaját.Hihetetlen,hogy te kibírsz egy napot evés nélkül.Bele is haltam volna.-letette az asztalra a zacskót és ki kezdte venni belőle a hamburgereket és krumplikat.Hálásan néztem rá,miközben elkezdtem enni őket.-Különben meg miért is nem jössz ki?

-Szerintem te is tudod már.-feleltem teli szájjal.Sohasem szoktam beszélni miközben eszek,de drasztikus helyzetek drasztikus dolgokat váltanak ki,és igenis éhes voltam.

-Ringo?-kérdezte John miközben ellopott egy hasáb burgonyát.

-És Paul.Katasztrófa.-szomorúan sóhajtottam-Mindent elhibáztam.

-Kíváncsi vagy szaftos sztorikra?-kérdezte kislányosan sikongatva.Felkuncogtam és mosolyogva bólintottam.-Mikor Paul kijött mindenki látta,hogy sír.Furcsa lett volna,ha nem is vettük volna észre.

-Mit szóltatok?-kérdeztem aggodalmasan

-Letámadtuk,hogy mi volt.George és Ringo is ott volt,ezért nem árult el részleteket,de pár órával később nyakon csíptem,hogy egyedül van,ezért gyorsan ki is kérdeztem.Nagyon megbántottad.

-Kösz a semmit,ezt eddig is tudtam.-mondtam morcosan-Valami más,jó hír?

-Hát nem tudom mennyire számít jó hírnek,deeee...Ringonak lelkifurdalása van.Miután elmondtam neki mi a helyzet Paulal,nem mer rá se nézni.

-Miért mi a helyzet Paulal?

-Nem hinném,hogy te azt hallani akarod.-felelte gyorsan John komoly arcal.Először azt hittem,hogy viccel,de hamarjában rá jöttem,hogy itt szó sincs viccről.Halál komolyan beszél.

-Miért ne akarnám?-kérdeztem nagyokat pislogva,mikor hirtelen valami bekattant-Várj,van valami köze ahhoz amit mondtál a pubban?

-Vág az eszed,mint a borotva.-motyogta idegesen.

-Mondd John,nem foglak másodjára ilyen szépen megkérni.

-Szóval hallani akarod...valahogy sejtettem,hogy ez lesz belőle.-kinézett az ablakon egyenesen a sötétségbe.A kinti lámpa volt az egyetlen fény forrás,a ma este rettentően sötét volt.Nem lehetett látni,se a csillagokat,se a holdat.Az egyetlen fényforrás a kinti meg a benti lámpák voltak,áldottam az Istent,hogy bent vagyok,jobban megfigyelve ijesztően néz ki,még így bentről is.Az ablak résnyire nyitva volt,hogy jöhessen egy kis levegő a szobába.

-Igen.-szóltam halkan.Elbambulva figyeltem John homályos körvonalait a sötétségbe,a szemei mintha világítottak volna.

-Paul szeret téged,már több hónapja.-a szívem gyorsan dobogott a mellkasomban,nem akartam elhinni amit John mondott.Az egész kezdődik elölről,mint régen?Paulnak megint megtetszettem,sőt,ez rosszabb,megszeretett.Nem hogy eltűnt volna a szívemről a nagy kő,még jobban megdudorodott.Kétségbeesetten próbáltam kapaszkodni abba a gondolatba,hogy ez az egész egy hazugság,John csak meg akar szívatni,mint mindig...De valahol legbelül tudtam,hogy erről szó sincs.Az egész túlságosan egybe vág,ahogy Paul viselkedett,minden.John pedig túl komoly ahhoz,hogy azt higgyem viccel velem,még sose láttam ilyennek.Aggodalom tükröződött a szemében,és hatalmas fájdalom.Olyan volt mintha ő vallott volna szerelmet,és én visszautasítottam volna.Volt egy olyan érzésem,hogy miattam ilyen,ami még jobban összezavart,és fájdalmat okozott.Beleharaptam a számba,de hiába,nem tudtam elfolytani a kitörő sírásomat.

24 Fejezet

Szép véletlen

   Fáradtan keltem fel,valamikor délben.Még csak át sem öltöztem,ugyan abban a ruhában aludtam el amiben mentünk a bulira.A hajam és a sminkem természetesen katasztrófa,magamra sem ismertem amikor belenéztem a tükörbe.Próbáltam visszaemlékezni miket csináltam részegen,de nem nagyon ment,lehet,hogy így a jobb.Inkább nem akarom tudni,elég az,hogy tudom miért ittam le magam a sáros földig.
   A tükör előtt próbáltam magam rendbe hozni,mikor valaki kopogott.
-Tessék?-kérdeztem halkan.,és rekedten.Sóhajtva elindultam az ajtóhoz,úgy gondoltam,hogy úgyse hallatszott mit mondtam,ezért kinyitom azt.
-Michi,hogy vagy?-kérdezte Paul aggodalmas hangon miközben berontott a szobámba.Halkan bezárta az ajtót és leült az ágyamra.Karikás volt a szeme,borostás és haja össze-vissza állt.Megnyugtatott egy kicsit,hogy nem csak én nézek ki olyan rosszul reggelente.Az emberek gyakran abba a hibába esnek,hogy azt hiszik tökéletesek.Tökéletes frizura,megjelenés,smink,viselkedés,ez az egész egy hazugság.Ők is ugyan olyanok.mint mi,csak tökéletesnek teszik magukat ezt felejtik el sokan.
-Jobban.mint te.Mi van veled?-leültem az ágy szélére miközben keresgéltem valami gyógyszert a fiókban.
-Itt nem rólam van szó.Te vagy akinek összetörték a szívét.
-Szerintem te rosszabbúl nézel ki,mint én.-átadtam neki egy kicsi gyógyszert de visszautasította.
-Már vettem be.Inkább neked kellene,borzasztóan nézel ki.-elnevettem magam.
-Ni csak ki beszél.
-Nekem semmi bajom.-fáradtan sóhajtott.Most kezdtem el igazán aggódni miatta.Eddig észre sem vettem mennyire gond terhelten néz ki.Most,hogy ilyen közelről megvizsgáltam nem csak a másnaposság jelei látszanak rajta.Az arca is sápadtabb,nagyon kimerültnek tűnik.
-Mondd,te mióta nem aludtál?-aggódva méregettem.Nem nézett a szemembe miközben beszélt.
-Pár napja.Túl sok munka,kevés szabad idő.
-Akkor miért nem aludtál tegnap?Nem vagy...-kétségbeesetten néztem rajta végig.Nem engedte,hogy végig mondjam amit akartam,gondolom sejtette,hogy hosszú leszidás lenne,ezért gyorsan közbe szólt.
-Elmondhatok valamit?-játszadozni kezdett a kezeivel,ami sose jelnetett jót.Utoljára akkor csinálta ezt amikor...De nem tudtam folytatni a gondolat menetetem,mert megszólalt.-Tudom,hogy fogsz reagálni,de azért megkockáztatom.
-Mondd csak.Azért vagyok itt,nem?-a hangom lazának tűnt de belül olyan voltam,mint egy tűzhely.Forróság öntött el,és izgalom.Rengeteg kérdés és gyanú volt bennem,de próbáltam félrerakni ezeket,hogy inkább odafigyelhessek rá.
-Michi...Ringo...direkt csókolózott azzal a lánnyal-megkövülten meredtem rá,de nem szóltam semmit.Nem is lettem volna képes rá,a torkom teljesen kiszáradt.-Az igazság az,hogy féltékennyé akart tenni téged.Mondta nekünk mennyire rosszul esett neki,hogy visszautasítottad.
-És ti tudtátok mit akar csinálni,és mégse...-próbáltam visszatartani az idegességem,de a helyett,hogy lelankadt volna egyre csak fokozódott.
-Nem,félre érted.-két kezét védekezőleg emelte fel.-Fogalmunk sem volt róla,hogy mit tervez.Az igaz,hogy azt mondta,valahogy visszafizet,de nem gondoltuk volna,hogy idáig fof fajulni az...
-Tipikus,hogy pont akkor figyelmeztetsz mikor már késő.Miért nem lepődök meg?-idegesen fel-alá járkáltam a szobába,néha rondán rá néztem Paulra.Vörös volt az arca a szégyentől,a szemei pedig mintha vizesek lettek volna.
-Michi,ne mondj ilyeneket...
-Miért ne?Ez az igazság Paul,te magad mondtad.Akkor pontosan miről is beszélünk itt?
-Fáj.-hirtelen abbahagytam az őrült sétálgatást a szobában és rá néztem.A feje le volt hajtva és halkan beszélt,olyan lágyan és halkan,hogy kétszer jobban kellett figyeljek rá-Ne mondj ilyeneket,fáj.
-És szerinted nekem nem?-ugyan olyan hangnemben beszéltem hozzá.
-Nem érted.Nem értesz te semmit.-felállt az ágyamról és kisétált a szobámból,el sem köszönt.Egy pillanatra láttam az arcát,könnyek csordultak le az arcán.

23 Fejezet

A buli

    Kezdjük a legelején.Este a fiúk kábé kilenc fele jöttek haza,miután vége volt a sok interjúnak és megbeszélték Mr. Eptsteinel mi,hogy fog alakulni.Hamar elkészültünk,jobban mondva rám kellett a legtöbbet várni,de John bekiáltott,hogy most már aztán elég legyen,mert szép vagyok csak menjünk már.Elsétáltunk a legközelebb lévő pubba,persze a fiúk álcázták magukat,és kerestünk egy üres helyet.Nem volt valami könnyű mivel úgy tűnt mindenki Londonból ma döntötte el,hogy abba a pubba megy ahova mi is megyünk.Valahogy találtunk egy helyet hátul,mintha csak nekünk foglalták volna.A sarokban volt,öt székkel körülvéve.Gyorsan oda is mentünk még mielőtt valaki szemet vetett volna rá.
-Megyek rendelek.-Paul ledobta a kabátját a fogasra és elsétált.Leültem az üres széke mellé,de mire körbenéztem nem volt körülöttem csak John.
-Hol van George meg Ringo?-kérdeztem nagyokat pislogva.
-Ringo táncol,George meg talált magának egy csajt.-felelte miközben kifújta a kékes-lilás cigi füstöt.
-Mi?Hogy George?-nagy kerek szemekkel meredtem rá,nem akartam elhinni.Az volt a tervem,hogy vele leszek egész végig,erre kiderül,hogy ő fogja hajkurászni a lányokat.
-Én nem vagyok elég jó?-kérdezte komoly hangon.Egy pillanatra aggódni kezdtem,hiszen úgy hangzott,mint aki meg van sértve,de aztán mikor elvigyorodott,megnyugodtam.
-Italook.-Paul mosolyogva elénk tolta a söröket,a másik kettőt pedig félre rakta.Körülnézett és a szeme megakadt valamin.Vigyorogva kacsintott rá.Megfordultam és láttam ahogy George a bár pult előtt ül egy lánnyal az ölében.Hangosan felnevettem,de nem nagyon hallatszott a nagy hangoskodásba.
   Az este közepe fele kezdett elvadulni a helyzet.George több lánnyal is eltűnt pár órákra,fogalmam sincs,hogy hova,de azt hiszem van egy tippem.Ringot csak párszor láttam,akkor is vagy épp vodkát ivott,vagy táncolt amennyire csak a lába bírta.Paul és John az asztalnál ültek és egyre csak ittak,én pedig...csak ott voltam.Felváltva táncoltattak meg,csak egyetlen bökkenő volt az egészben.Paul nem nagyon akarta,hogy John velünk legyen.Nem tudom,mi baja lehetett vele,hiszen nem is hallottam őket veszekedni,Johnnak azonban esze ágában sem volt eltűnni közülünk.
-John,nincs kedved elmenni egy kicsit?-kérdezte Paul mosolyogva,de a szemeivel már rég megölte volna.
-Nem,köszönöm.Remekül megvagyok.-John rákacsintott és kiitta a maradék vodkáját-Hoznál még egy kicsit Paulie?
-Emeld fel a valagodat,és menj kérj te.-felelte Paul még mindig azzal az ijesztő mosollyal az arcán.
-Héj,Michi,tudtad,hogy Paulnak...
-Rendben megyek!-Paul idegesen felállt,a szék is majdnem hátraesett.Eltrappolt a tömeg felé,egyenest a pulthoz.Én csak megkövülten néztem Johnt,aki még nagyobb meglepetésemre röhögését próbálta eltussolni.
-Ez mégis mi volt?-kérdeztem gyanúsan.
-Semmi érdekes.Bocsi,de nem mondhatom el Michi.Megölne.-John megint felnevetett.
-Mit titkol előttem?Pont előttem?Mondd már John.-összehúztam a szemem és beleharaptam a számba.Fogalmam sem volt mégis mit titkolhatna el a legjobb barátom előlem.
-Ha el akarja mondani,úgyis el fogja.-mosolygott John.Paul idegesen lecsapta John elé a sörét,úgy,hogy ki is löttyent belőle egy kevés.Magának négy vodkát hozott.
-Paul,minek iszol ennyit?-kérdeztem aggodalmas hangon.
-Nem magamnak hozom,hanem neked.-összepréselte a száját,úgy,hogy csak egy csík lett belőle.John szeme egy pillanatra oldalra vándorolt,rögtön arra felé kaptam a fejem amerre ő nézett.Olyan volt mintha egy kést döftek volna a szívembe,Ringo egy lánnyal csókolózott hevesen a sarokba.Pír öntötte el az arcomat,a szemem kerek volt,éreztem ahogy elfátyolosodik a tekintetem a gyülekező könnyektől.Lenéztem az ölembe,és a kezeimet kezdtem kémlelni,hiába is próbáltam másra gondolni,nem sikerült.Paul megbökte a karomat,mire felnéztem rá.Az egyik vodkás üveget tartotta a kezében.Rögtön ki is kaptam a kezéből és megittam egyből.
   Hajnali öt fele mentem haza.Emlékszem ahogy Paulba karolva mentem az utcán,mezítláb voltam,a számba egy cigi,míg a szemeimből patakzottak a könnyek.Másnap reggel nem emlékeztem semmire.

22 Fejezet

Elhatározás

   Vigyorogva félre tettem a levelet,és már vettem is elő egy papírt,hogy írjak neki,mikor arra lettem figyelmes,hogy csend van.Túl nagy csend,ha az ember négy fiúval lakik.Tipikus olyan csend volt,mint mikor a  hat éves kisfiú valami rosszaságot készül csinálni.Aggódva mentem kifelé a szobámból,egyenesen a fiúk szobája felé.Mindegyik ajtónál megálltam és hallgatóztam,hogy ott vannak-e,de végül kiderült,hogy John szobájába voltak.Óvatoson közelebb settenkedtem az ajtóhoz,és oda tapasztottam a fülemet,hogy jobban halljam mit beszélnek.
-Buli....kurva-John hangja szaggatottan hallatszott.Még jobban hozzá nyomultam az ajtóhoz-Este...pia.
   Ez hihetetlen.Ezek bulizni akarnak menni,képesek lennének itt hagyni?!
-Hah...este...Michi.-Paul felnevetett a többiek pedig vele nevettek.Most meg ki nevetnek.Pompás.
-Rendben akkor kéne szólni neki nem?-John hangja egyre csak közeledett,ezért gyorsan elsétáltam onnan egyenesen a szobám fele,de nem voltam elég gyors.Már a kilincset fogtam mikor John utánam kiáltott.
-Michi jössz bulizni ma?-fel-fel emelgette a szemöldökét.
-Nem kösz.-keresztbe tettem a kezeimet a mellemnél.Pontosan tisztában voltam vele,hogy náluk mit jelent a bulizás.Felszednek pár csajt,isznak ameddig azt sem tudják,hogy hol vannak,aztán a végén felviszik a szobájukba a kiválasztott hölgyeket,és jól...
-Gyere már,ugye nem várod el tőlünk,hogy itt hagyjunk mikor buli lesz?
-De igen,pontosan ezt várom.-felnevettem és besétáltam a szobámba,de John nem adta fel ilyen könnyedén.Utánam jött,és mikor be akartam zárni az ajtót odarakta a lábát.
-Ha nem jössz akkor kénytelen leszek elrángatni.
-Sok sikert.-félrelöktem a lábát,így végre bezárhattam az ajtót.
    Visszaültem az íróasztalhoz,hogy elkezdjem a Cinthyának szánt levelemet.Őszintén szólva kissé szégyellem is magam,hogy eddig nem jutottak eszembe,mármint Cynthia és Lorrie.Nem hinném,hogy az a normális,ha az ember elfeledkezik a legjobb barátairól.Lorrieval azóta nem beszéltem,amióta elváltunk egymástól a reptéren.Egy hívás,semmi.Mindytől nem is tudtam normálisan elköszönni,csak telefonon,még a főnöknek is ő kellett megmondja,hogy kilépek,mert elutazok Londonban.Ez az egész még mindig hihetetlen,sikerült egy része az álmomnak,eljutottam Londonba,és itt fogok lakni.Felfoghatatlan.
    Egész nap nem jöttem ki a szobámból,csak ebédelni,meg vécézni.El voltam foglalva a levelek írásával,és nézegettem az újságokat amiket hoztak még pár napja a fiúk,tele volt hirdetésekkel meg szép házakkal amik Londonban eladóak.Kivágtam a legszebbeket,meg azokat amik árban nem ütnek annyira sokat.Sajnos a legtöbb ház gazdagoknak való volt,az meg lássuk be,nem vagyok.Így jobban belegondolva még munkát is kell majd keresnem,csoda,hogy eddig nem jutott eszembe.London varázsa teljesen elvakított.
    A fiúknak ma délután volt több interjújuk,többet között arról kérdezgettek,hogy alakul az új album,milyen számok lesznek rajta,hogy állnak a lányokkal,a szokásos dolgok.Háromkor indultak el,pont miután befejezték az ebédelést.Akkor még nagyban nézegettem az újságokat a földön,kivágások,képek körülöttem mindenhol.Paul jött be és szólt,hogy jöjjek ki,mert kész az ebéd.Azt hazudtam neki,hogy nem vagyok éhes,fogalmam sincs,hogy miért.Dehogy nincs!Igazándiból az egész keresés meg írogatás egy kifogás volt,hogy ne jöjjek ki.Nem mertem,ez a valódi válasz.Nem mertem  kijönni a szobából,féltem attól mi lesz ha szembe kell néznem Ringóval.Nem rég még csókolóztunk az utcán és visszautasítottam,már másodjára sikerült összetörnöm a szívét.Hatalmas kő esett a szívemre,és nem mertem megnézni milyen állapotban van.Lehet,hogy olyan,mint Paul volt,teteti,hogy minden rendben,de amikor senki se veszi észre akkor teljesen maga alatt van...
   Paul persze rögtön észrevette,hogy hazudok,ezért besétált a szobába,miközben becsukta maga mögött az ajtót.
-Mi a baj Michi?-leült az ágyamra,ami nyikorogva felkiáltott.
-Semmi,csak bele vagyok merülve...
-Mondd csak mióta nézed azt az újságot,mert csak,hogy tudd,fordítva tartod.-leült mellém a földre,mire az ágy újra felnyögött.Kivette az újságot a kezemből én meg rá néztem.A szeme tele volt aggodalommal akárcsak egy apának,az én apukámnak,mintha érezné,hogy valami nincs rendben velem.
-Bonyolult és nem akarok erről beszélni.-becsuktam a szemem de rögvest újra kinyitottam,mikor meghallottam mit mond.Először nem voltam biztos benne,hogy pontosan azt mondja amire én gondoltam,de a pillantása elárulta,hogy igazam volt.
-Ringo?-bambán meredtem rá egy pillanatra,aztán pedig sóhajtva bólintottam-Lelkifurdalásod van?
-Igen,neked nem lenne?Már másodjára töröm össze a szívét,és most megint szomorú az én hibámból.Olyan érzésem van,mintha valaki egyre csak fojtogatna.
-Biztos,hogy nem tetszik neked?
-Biztos,én egyszerűen nem érzek iránta mást csak barátságot.Amúgy se menne a dolog.
-Honnan tudod?Miért nem adsz egy esélyt a szerelemre?Arra,hogy végre te is szerelmes legyél?
-Semmi értelme...-le néztem az ölembe,rossz döntés.Paul megfogta az államat,és fel emelte,hogy rá nézhessek.
-Mitől félsz?Attól,hogy Ringo megcsal,vagy otthagy valaki más miatt?Hidd el nekem,hogy ez nem fog megtörténni.Túlságosan szeret téged,ahhoz,hogy ott hagyjon,hiszen te is ismered.Mikor jártatok is akkor mennyire oda volt érted,úgy kezelt mintha a királynéje lennél.
-Nem arról van szó,én is pontosan tudom,hogy mien volt,de túl ragaszkodó volt,nem is hagyott levegőhöz jutni.Mégis,hogy legyek egy olyan emberrel aki...
-Szóval akkor át fogod gondolni ezt az egészet?
-Át...át.-együtt ültünk a földön,a hátunkat az ágy szélének támasztva,miközben ő fél oldalról átkarolt és a vállamat simogatta.
-Akkor szólok neki.Most meg gyere ki.
-Nem...majd...később.-Paul megrántotta a vállát és felállt.Az ajtóhoz sétált majd visszanézet.Vigyorogva kacsintott és kiment.
    Eldöntöttem,hogy elmegyek a bulira.Nem vagyok az a fenék dobálós lány,aki mindig táncol,meg az se aki úgy iszik,mint egy bölény.Ebben nagyon hasonlítok Georgera,remélem,hogy most nem fogsz lelécelni valami lánnyal és egyedül hagy...Ringo biztos táncolni fog,és inni...sokat.Paul viszont tuti nem fog berúgni,a multkori szerintem elég volt neki,a közelemben soha többet nem fog annyit inni,hogy lerészegedjen.John más tészta,ő biztos mászik majd a lányokra és iszik amennyit csak lehet.Biztos vagyok benne,hogy mi kell majd a vállunkon haza cipelnünk.
    Mekkorát tévedtem.Minden össze-vissza alakult.

21 Fejezet

Megkönnyebbülés

  Úgy éreztem,hogy ott fogok elájulni a karjaiban.Pörgött velem a világ,ezért becsuktam a szemem reménykedve,hogy jobb lesz,csak egy fokkal hagyott alább a szédülés.Megcsapott a sok emlék,még amikor jártunk,visszagondolva ezekre a dolgokra könny szökött a szemembe.Milyen jó is volt,már tényleg hiányzott az ártatlan csókja az ajkaimról,ahogy óvatosan átkarol,mintha porcelán baba lennék,és lágyan az egyik kezét a hajamba túrja,míg a másikkal közelebb húz magához.Két év telt el az utolsó csókunk óta,de mégis semmit se változott,ugyan olyan lágyan csókolt,mint akkoriban.Sőt,lehet,hogy még jobban.

  Forróság öntött el belülről,két érzés kerített hatalmába.Az egyik jó érzés volt,valahogy úgy tudom elmagyarázni,mintha egy régi baráttal találkozik az ember,és hatalmas ölelést adnak egymásnak,de a másik részem legszívesebben eltolná magától Ringot és megmondaná neki,hogy nem akar tőle semmit.Úgy döntöttem,hogy először megvárom míg abbahagyjuk a csókolózást,aztán pedig inkább az utóbbi énemre hallgatva,megmagyarázom neki,hogy nem lehet semmi köztünk.Nem véletlenül szakítottunk,most már tisztán emlékszem.Én szakítottam vele,valamikor ősz táján.

-Ringo,öhm ide jönnél egy pillanatra?-a szívem izgatottan dübögött a torkomban,mikor félre hívtam Georgetól.George rá kacsintott,majd Ringo felém kezdett sétálni hatalmas vigyorral az arcán.Automatikusan lelkifurdalásom lett,amennyire csak lehet,úgy akartam szakítani vele,hogy ne fájjon neki,hiszen látszott rajta mennyire szeret,de mégis...A szakítás mindig fáj.

-Tessék?-adott egy szájra puszit amitől nekem még nagyobb lelki furdalásom lett.

-Azt hiszem,kéne beszéljünk valamiről.-az arca hirtelen elkomolyodott.

-Mondd csak.-vettem egy mély levegőt,ami elég szaggatottra sikeredett.

-Szerintem szakítanunk kéne.

  A többi már csak történelem.Megmagyaráztam neki,hogy túlságosan kötődött hozzám,nem hagyott elég levegőhöz jutni.Szomorú volt,de megértette.Nem beszéltünk elég sokáig ezek után.A többiek is eléggé ki borultak mikor megtudták,hogy szakítottam vele,főleg John.Komolyan,ő még rosszabbul viselte ezt az egészet,mint én,vagy maga Ringo.

  Most meg újra itt állok,és döntést kell hoznom.

  Ringo lassan távolodni kezdett.

-Nem kellett volna,ugye?-kérdezte bűntudatos hangon.Megráztam a fejem,mire ő sóhajtott.-Gondoltam.Sajnálom,de nem bírtam magam tovább türtőztetni.Rég óta meg akartalak csókolni.
-Semmi gond.-mosolyogva néztem rá-Ha lehet maradjon kettőnk között.
-Rendben.-vigyorgott.
-És...öhm...-vörösödve néztem le a cipőmre,hirtelen nagyon érdekesnek tűnt.
-Nem akarsz járni velem megint,így van?-kérdezte szelíden.Mikor felnéztem rá rögtön megnyugodtam.Nem volt ideges.-Megértem.Nekem az is elég,ha melletted lehetek.
   Mosolyogva átölelt,majd mentünk tovább keresgélni házakat.Találtunk egyet-kettőt,de egyik sem volt az a tipikus álmaim háza,plusz az elsőnek majdnem leesett az ajtaja mikor beléptünk.Folytonosan bennem volt az a félelmem,hogy Ringo bármejk pillanatban megint meg fog csókolni,de nem történt semmi ilyesmi.Mikor ránéztem,hogy meg is bizonyosodjak erről,rám vigyorgott aztán meg nézelődött tovább.Ha eddig azt hittem,hogy kínos volt a csend mikor elindultunk,akkor ezek után nem tudom mit mondjak.Úgy tűnt viszont,hogy ő nagyon is jól érzi magát,vigyorogva nézelődött,és úgy járkált mintha legalábbis felhőkön volna.
   Mikor visszaértünk a házhoz a fiúk rögtön elrabolták Ringot,még a másik szobából is hallottam,hogy bombázzák kérdésekkel.Amennyire csak tudtam,a három levelemre koncentráltam amit nem rég kaptam.Már eleve csodálkozva láttam,hogy nem nyitották fel,én még ezt is kinézném belőlük,de úgy tűnik azért valamennyire csak megváltoztak.Még egy éve biztos kinyitották volna őket.Főleg John.
  Az egyetlen levél amin rögtön meg akadt a szemem az a Cynthiáé volt.
Kedves Michelle!

  Nagyon,nagyon hiányzol,el sem tudod képzelni mennyire!Mikor csengetnek mindig azt kívánom,bár te lennél az,már bennem is van az izgalom,hogy "na végre,már itt volt az ideje,hogy megérkezzen".Sajnos egy ideig nem fogunk találkozni,London eléggé messze van Liverpooltol,de azért reménykedek,hogy valamikor még az évben meg fogod látogatni a jó öreg barátaidat.
  Képzeld el,hogy remek hírekkel szolgálhatok!Kiderült,hogy nem vagyok terhes!Igen,tudom,hogy hihetetlen,mikor megtudtam el képzelheted mennyire megkönnyebűltem.Az igaz,hogy már felkészültem lelkileg,hogy lesz gyerekem,de szerintem erre nem igazán lehet 100%an felkészülni.Ezért hatalmas kő esett le a szívemről,mikor megtudtam,hogy nem vagyok az.Áldom az eszem,hogy elmentem DR Lesliehez,hogy megnézzesem magam,minden rendben van-e.Nagy meglepetés volt,mikor elmondta,hogy nem is vagyok terhes.Szerencse,hogy nem mondtam el John-nak,az lett volna csak a mulatság...
  Minden esetre gondoltam írok neked erről,még nem régiben te is kétségbe voltál esve.Lehet,hogy én is elutazok,csak Párizsba.A szüleim oda fognak menni nyaralás kép,és meggyőztem őket,hogy én is velük akarok tartani.Majd még írok Neked.

Ölel barátnőd Cynthia