End

   És vége lett a történetnek.Köszönöm szépen mindazoknak akik elolvasták,és velem tartottak.További blogokat is fogok még írni,ha akarjátok lehet követni őket!

   Pusszantás nektek,további szép nyarat>:D<

27 Fejezet

Happy Ending

-Az egész így történt.-Michelle mosolyogva tett le egy kis könyvecskét a mellette lévő asztalra.Sóhajtva hátradőlt a karosszékében és belekortyolt a kávéjába.Hét éves unokája ámuldozva nézte őt,olyan volt számára,mint egy hős nő.

-Ez hihetetlen,mama.-vigyorgott a kislány.Szemeiben könny bujkált,nem tudta pontosan miért,hogyan is érthette volna?Egy ilyen kis gyerek még nincsen teljesen tisztába a felnőttek dolgaival,problémáival,de valahol legbelül sejthette Paul mennyire szerette az ő nagymamáját,ami eléggé meghatotta.

-Sose gondolkoztál rajta miért Lucy a neved?-kérdezte Michelle kuncogva,miközben lágyan simogatta kis unokája arcát.Lucy megrázta a fejét,nem.-Lucy a fellegekben a gyémántokkal.Az volt az egyik számuk.

-Sose gondoltam volna,hogy ilyen híres.-szólalt meg a másik unokájuk,Jude.Fekete haja volt,gyönyörű kék szemekkel.Félénken hallgatta nagymamája történet,amit oly sokszor hallott,de lehetetlen volt megunni.Jude tizenkét éves volt,és író nő akart lenni,de mind amellett gitározott is.A nagypapája,Paul tanította mikor volt szabad ideje.

-Hát pedig,ez az igazság.-mosolygott Michelle-Néha még számomra is hihetetlen az egész.

-De,nagyi?Miért nem csinálsz ebből egy könyvet?Biztos híres lenne.-Michelle elnevette magát Lucy izgatottságán.Ő is tisztában volt vele,hogy a könyv biztos híres lenne,de nem volt szíve megírni.Alig lehet szavakba foglalni ezt az egészet,hiszen régen is volt,pár részlet biztos kiesett,már Michelle sem mostani lány.

-Abban biztos vagyok angyalkám.

-Michi.-Paul mosolyogva lépett be a nappaliba-Mit csináltok?

-Papaaaa-a két lány gyorsan oda futott nagyapjukhoz és mindketten szorosan átölelték őt.Paul mosolyogva ölelte vissza őket.

-Történetezünk.-nevetett Michelle,miközben ő is felállt,hogy köszöntse férjét.

-Ti nem tudjátok megunni?-kérdezte Paul tréfásan.A két lány egyszerre megrázta a fejét.

-Azt lehetetlen megunni.-szólalt meg Jude.

-Mindjárt itt lesz értetek Mary.Lassan készülődjetek.

   Pár óra múlva újra csend lett a lakásban,csak a kinti zajok hallatszottak be.

   Michelle füzete 2018.04.23-án került a napvilágra.Mindig mikor történt vele valami szorgosan írt bele,azzal a céllal,hogy majd vicces lesz visszanézni idős korában.A könyvecske nagyon régi volt,a lapjai is már sárgák voltak,pár oldal pedig könnyáztatta.Paul és Michelle boldogan éltek addig míg Michelle meg nem halt 2016 december 4-én.Paul rengeteget gondolkozott,hogy kiadja-e a kis könyvecskét,vagy ne,hiszen a bandáról írnak a legtöbbet,mi van ha valami olyasmit írt ami nem kéne a nap világra kerüljön?

   Paul szomorúan lapozgatta a könyvet.Az egyik éjjel rá szánta magát,hogy elolvassa,még ha nem is készült fel lelkileg mit írhatott benne.Az egy dolog,hogy Michelle,hogyan mesélte el a könyvecske segítségével,és egy másik milyen őszintén írta le a dolgokat.Egy nagy forró teáscsészével befeküdt az ágyába és nekilátott az olvasásnak.Bár régi volt a füzet azért az írás még elég jól látszott,de ha azt akarják,hogy sokáig meg maradjon lehet,hogy jobb lenne kinyomtatni.

  Feszült figyelemmel olvasta,mintha egy színész akarná átolvasni a szövegét a forgatás szünete alatt.Soha nem látott titkok derültek ki,pár résznél még Paulnak is könnyes lett a szeme,ezzel együtt nem bírta végig olvasni sírás nélkül.Igazság szerint nagyon hiányzott neki Michelle.Rengetegszer csalta meg élete során,mikor turnékon volt,nem bírta tartóztatni magát,Michelle mégis mindig visszavette,megbocsátott neki.Mikor azonban megszületett első gyerekük Mary minden megváltozott.Paul többet foglalkozott mindkettőjükkel,ajándékokkal halmozta Michelle-t,bár ő mindig ellenkezett.

  Aznap éjjel határozta el Paul,hogy megmutatja a világnak Michelle füzetét.Szeretné,ha tudná mindenki milyen egy fantasztikus ember volt a felesége,még ha azzal is jár,hogy felfed pár titkot a bandáról.

  Michelle naplója,még mindig egy emlék múzeumban van a vitrinben.

26 Fejezet

Love me do

   Még mindig nem hittem el,hogy belementem ebbe az egészbe amit John kitervelt.Még mindig nem hiszem el,hogy megtettem,ezek után már megkaphatom a világ legnagyobb utca sarki címét.De mégis,akkor abban a pillanatba ez az egész nagyon jól esett,és bár van egy kis lelki furdalásom,úgy érzem nem tettem semmi rosszat.Élem az életem ahogy Paul és Ringo is.

   Rá két napra,hogy John elmondta mi a helyzet Paulal leültem beszélgetni vele.Nem vagyunk gyerek a jó ég áldja meg,akkor meg nem értem minek kell titkolni ezeket a dolgokat.Nyíltan kell beszélni róluk,hiszen semmi rossz sincsen ebben.Elkaptam mikor egyedül ült a konyhában cigi egyik kezében,a másikban meg tea.

-Paul,figyelj csak,azt hiszem beszélnünk kéne.-leültem az előtte lévő székre,de ő nem nézett rám még akkor se.A távolba meredt,pont úgy nézett ki,mint akit hipnotizáltak,a fél cigije már le volt égve.-Komolyan mondom,figyelj már.

   Mikor a negyedik felszólításomra se akart reagálni,úgy döntöttem valami olyasmit mondom amitől hátha észreveszi,hogy itt vagyok.

-John azt mondta,hogy szeretsz.-Paul feje rögtön felém fordult,annyira gyorsan,hogy még bele is roppant.Kerek szemekkel meredt rám és csak tátongott,mint egy hal-Igaz?

-Nem tudom miről beszélsz.-felelte komoly ábrázattal-Johnnak valami baj van az agyával,én ilyet biztos,hogy nem mondt...

-Ugye tudod,hogy rájövök mikor hazudsz?-kérdeztem unott hangon-Több éve ismerlek már.

-Akkor most az ösztöneid eléggé becsaptak,merthogy én nem szeretlek csak barátilag.

-Azt akarod mondani,hogy ha azt mondom,hogy járok valakivel akkor nem lesz semmi baj?

-Igen.-felelte kissé megrendülve.

-Semmi harag?

-Igen.

-Rendben akkor.-felálltam a helyemről és oda sétáltam az egyik szekrényhez,hogy nekilássak egy jó meleg kávé készítéséhez.Paul egy ideig maga elé nézett,majd mint aki most ébredt fel,felkapta a fejét.

-Várj,most akkor azt akarod mondani,hogy jársz valakivel.

-Úgy valahogy.-válaszoltam semlegesen,mintha nem lenne nagy dolog.Paul felült a székről és elkapta a karomat.

-Mégis kivel?-a szeme vadul csillogott,az arca pedig nyugodtnak épp nem mondható volt.

-John.-válaszoltam egyenesen a szemébe nézve.

   Johnal még aznap este terveltük ki ezt az egészet.Ő szinte biztos volt benne,hogy Paul nem mondaná el nekem semmi pénzért se,hogy szeret,ezért kénytelenek vagyunk mi rávenni.Ez volt a legelérhetőbb ötlet,azt is kigondolhattuk volna,hogy Ringoval jöttem össze,de az elég bonyolult lett volna.Ringo úgy tűnik,hogy így is hamar túltette magát az egészen,valamilyen fodrász nő után megy,azt hiszem Maureen a neve,de nem biztos.Szóval John azt tervelte ki,hogy mondjam azt neki járok vele,az biztos,hogy ki ütné nála a biztosítékot és bevallaná mit érez.Csak reménykedni tudtam,hogy igaza van.Rengeteget gondolkodtam az egészen,és igazából nekem is tetszik Paul.Régebben nem adtam neki esélyt,mert elég nagy nő csábász volt,de most rengeteget változott.Persze,még mindig megy a lányok után,de nem annyira,mint John.Ő csak flörtölget,ritkán van az,hogy valakivel le is fekszik.Legalábbis tudomásom szerint.

-Te Johnal jársz?-kérdezte remegve.

-Igen.

-Nem,az nem lehet.Annyira hülye nem lehetsz,hogy vele legyél.-morogta,mintha csak magában beszélne-Ringo még jó,de John...te jó ég...

-Miért,mi a baj Johnal?-kérdeztem ártatlan hangon.

-Hogy-hogy mi a baj vele?Te is tudod jól mekkora egy nő csábász,szerintem már meg is csalt!Egyáltalán nem érdemel meg téged,mégis hogy gondolhattad...-mosolyogva a szavába vágtam.

-És te nem vagy az McCartney?Te jobban meg érdemelsz?-rögvest elhallgatott és csak tátogni tudott.Az ajkába harapott és lenézett a földre,még egy két ilyen húzás és bevallja.-Hallgatlak.

-Nem.Én sem érdemellek meg...de-felnézett rám,olyan érzés volt,mintha barna őz szemei egyenesen a lelkemet pásztázták volna-ha megkapnálak bármit meg tennék érted.

-Ezzel mire célzol?-kérdeztem a torkomban dübögő szívemmel.Közelebb jött hozzám és hajolni kezdett miközben suttogva válaszolt a kérdésemre.

-Arra,hogy te vagy a mindenem.Szeretlek.-lágy csókot lehelt az ajkaimra.