Gossip
-Szóval, mindent tudni akarok.Mi történt közted és Dave között?Rengeteg infót kérek, szépen, hosszan, részletezve.-mondtam tagoltan a mondanivalómat.Ana arca vörös volt akárcsak egy paradicsomnak, de Blair, Ive és én erre ügyet sem vetettünk.Reggeli után az volt az első dolgunk, hogy megrohamoztuk a szobájukat és elkezdtünk beszélgetni, természetesen a téma az éjjel volt.Az én történetemet már megtudták, de csak a töredékét, mivel egy része még hiányzott, izgatottan vártam volna Ive-et, hogy elmesélje a dolgokat, de nem füllött hozzá a foga, hogy beszámoljon róla, ezért inkább fagyasztottuk az én részemet és áttértünk Anara.
-Gyerünk, ne kertelj, mert megütlek!-Ive izgatottan nézte miközben szórakozottan az egyik felsőjét piszkálta.
-Rendben...rendben.-Ana felemelte mindkét kezét védekezőleg és mélyet szippantott a levegőből-Az egész úgy volt, hogy Dave, mint mindig keményen bebaszott.Nem is számítottam másra ugyebár.És valami okból kifolyólag így...nem is tudom...össze haverkodtunk hirtelen.Én nem sokat ittam, tudjátok milyen vagyok a piával.Szóval rengeteget beszélgettünk és sok mindent elárult magáról, amit egyébként biztos nem mondott volna el józanul.
-Például?-kérdezte Blair.
-Például, hogy mennyire keményen érte az mikor elutazott az apja üzleti útra, és csak télen fogja viszont látni.Rengeteg mindent mesélt, mondom.Hirtelen én lettem a lelki társa, nem is értettem miért pont hozzám jött, de akkor pont ott ez eszembe se jutott.Tudjátok.Élveztem a helyzetet.Egész éjjel dumáltunk egy sarokba.
-Nem vág össze.-húztam össze a szemöldököm-Hiszen láttam elmenni egy lánnyal este.Az nem te voltál?
-Hát ööööh..ummm..de én voltam.Kiszöktünk na!Ne már ne nézzetek így nem történt semmi nagy dolog!!-a kipirult arca persze nem ezt árulta el-Jól van na, bevallom csókolóztunk, de annál több komolyan nem történt, és őszintén szólva nem is akartam volna, hogy történjen.Most süllyednék szégyenembe ha akkor és ott...na...éértitek ti.
-Hogy csókolt?
-Milyen volt?
-Naa részletekeet!!
-Jesszus.-kapkodta a levegőt Ana mikor mindhárman nekitámadtunk-Hát jól csókolt, hogy csókolt volna?Mondjuk szar volt egy részt, mert cigi és pia izé volt, de olyan jól csinálta, hogy elnéztem felette.
-Wow...és akkor most jártok?-tettük fel a logikus kérdést.Ana nem válaszolt csak hatalmas vigyort dobott felénk és az arca rákvörössé változott.Ujjongva kapkodtunk utána, és ott ölelgettük ahol csak lehetett.Olyan volt mintha legalábbis kis ötödikesek lennénk akik megkapták életük első telefonját és most izgatottan viháncolnak a szüleik előtt.
Minden esetre hihetetlen örömmel töltött el mindannyiunkat, hogy Ananak sikerült össze jönnie Dave-el, mi a barátnői jobban tudtunk a szenvedéseiről, mint bárki más, épp ezért most rettentően örültünk neki.Valószerűtlenvolt ez az egész, de arra már hamarabb is rá kellett jönnöm, hogy a kirándulások általában hamarában összehozn pár embert, akarattal vagy akár akaratlanul is.Az én esetemben sajnos akaratlanul is olyan emberekkel hozott össze a sors akikről tudtam, hogy távolt kell tartanom magam tőlük, és valahogy mégis szembe szálltam a sorsommal.Én marha.
A történet mesélés tovább folytatódott, de csak miután sikerült lenyugodnunk.Anaval legalább még vagy tíz percig sikoltoztunk és puszilgattuk, meg a gratuláltunk, mintha maratont nyert volna.Mikor aztán sikerült kiszuszogjuk magunkat és átléptünk ezen a híren is Ive felé emeltem a tekintetemet.Rengeteg magyarázatot
-Szóval, Ive?-fordultam felé csillogó szemekkel.
-Tovább nem fagyaszthatod a témát.-szólt közbe Ana még mindig kipirult arccal.
-Pontosan, szóval halljuk a te változatodat.
-Rendben, rendben.Ummm...miután mindenki elvonult valamerre ÉN-hangsúlyozta ki-bent maradtam a szobában és ezek a fél eszűek elhatározták, hogy játszunk igazság merészséget.
Egy emberként szisszentettünk fel.Az a játék amúgy is elég veszélyes volt, nem beszélve ha az ember be volt állva.
-Mi a fenét csináltál?-kérdeztem félig nevetve.
-Amint láttad le kellett vegyem a felsőmét, de egyéb baromságokat is csinált.Le kellett nyaljam az egyiknek a hasáról a vodkát, aztán csókolóznom kellett egy másikkal fasszal.Brr..Undoritó.Na mindegy szóval nem ez a legrosszabb része.A legrosszabb még csak ezután jött.
-Vagyis?-kérdezte Blair izgatottan.A gyomrom összezsugorodott, valami oknál kifolyólag volt egy nagyon rossz érzésem.
-Láttalak téged Val.-nézett rám szomorú szemekkel.Tudtam, tudtam, hogy valami nincs rendjén.-És hát, hogy is mondjam...ummm...eléggé el voltál.
-Jaj ne...mondd, hogy nem.-kérdeztem kétségbeesetten.Ana és Blair félelemmel a szemükben néztek rám aztán Ive-re.
-Nem!-sietett gyorsan megnyugtatni-Nem szexeltél senkivel, ne aggódj.De csókolózás az megvolt.Méghozzá elég szenvedélyesen, ha hozzáadhatom, de ne aggódj, mert amilyen jó barátnő vagyok rögtön felfogtam az én részegesen fejemmel, hogy mi a helyzet és oda siettem a segítségedre.
-Szóval, én nem akartam?
-De igen, de sejtettem, hogy megbánnád maaa, szóval szuper Ive a segítségedre ment és elrángatott a fasztól.
-Ki volt az?-kérdeztem kiszáradt szájjal, már rettegve a névtől.
-Hát...Jonathan.-bökte ki végül egy hatalmas fintorral az arcán.Ana idegesen felhorkantott, Blair pedig idegesen összehúzta a szemét.Én pedig csak sokkoltam néztem magam elé.Valahogy sejtetettem, hogy ő volt az, de reménykedtem benne, hogy mégsem.Ennél rosszabb embert el sem tudtam volna képzelni, ja de...Zack.Habár másodjára átgondolva vele már smároltam, méghozzá először.
A kétségbeesésem hamar átváltott idegességbe.Az a szemét nem is mondta!Persze, hogy a fenébe is mondta volna el?Sejtette, hogy kinyírnám, de minimum felpofoznám.Lényegtelen, így is rá jöttem, és most már nincs menekvés.Első dolgom az lesz, ha meglátom akkorát le keverek neki, hogy az agya is szét repül.Egyszerűen nem jött, hogy elhiggyem, hogy ennyi minden történt egyetlen nyamvadt éjszaka alatt.Nem tudtam felfogni az agyam sehogy sem.
-Megkapja a magjáét az a kis genya.-mondta dühösen Ana.
-Az egyszer biztos, egyszer kerüljön csak a kezem közé.Nem éli túl az a kis talp nyaló.
-És még el sem mondta.-rázta meg a fejét Blair-Beszari fasz.
-Mit vártatok, hogy elújságolja másnap mit csinált?Mondjuk én a helyébe nem mertem volna hozzád se szólni, nem hogy még rohanni utánad.Nem is tudom mit képzelt.
-Lehet azt hitte, hogy minden rendben lesz és összejössz vele.-gondolkozott hangosan Blair.
-Azt elbaszta.-mondtam morogva.
Kopogás hallatszott az ajtón és mindannyian összerezzentünk.Ana ment és kinyitotta az ajtót majd arrébb lépett, hogy lássuk ki az.A testvére Ian volt az.Meglepetten néztem a többiekre, de az ő arcukon is azt olvastam le ami valószinüleg az enyémre is volt írva.Ian meg se kérdezte, hogy be jöhet e, simán elsétált Ana mellett és felénk baktatott laza, ruganyos lépésekkel.Blair felemelte az egyik szemöldökét és épp melegebb éghajlatokra készült elküldeni testvérét, de mielőtt megszólalhatott volna Ian kezdett el beszélni.
-Val keres Jonathan.Mondta, hogy sürgős.
-Ohóó, le merem fogadni.-az első gondolatom az volt, hogy el sem megyek, de aztán eszembe jutott az este és olyan gyorsan talpra szökkentem, hogy Ian majdnem az ágyra esett ijedtében-Hol van?
-Az ároknál ahol tegnap aludtál.-vigyorodott el, majd el is röhögte magát.Megforgattam a szemeimet és elmotyogtam egy "duguljt el"-t aztán ki siettem a fa házikóból.A jobb kezem már erősen viszketett egy pofonra, még hozzá Jonathan formás kis arcára viszketett, hogy pontosabban legyünk.
El tudtam képzelni milyen félelmetes látvány lehettem amint végigcsörtetek a táboron egyenesen kifelé az erdőből paprika vörös arccal.A kezeimet ökölbe szorítottam és ráerősen mente, alig két perc alatt ott is
voltam a sáncnál ahol előző éjjel olyan mély álomba szenderültem.Undor ült ki az arcomra mikor megláttam Jonathan kockás ingét, és amint épp ült a sánc előtt lehajtott fejjel.Elhatároztam, hogy bár mit mond egyszerűen semmibe se fogom venni.Bármit mondhat, egyszerűen nem fog érdekelni, mert olyan szinten vérig sértett azzal amit tett, hogy ezek után örülhet ha a szemembe nézhet.
Hátra fordult amikor meghallotta a bokrok között a zörgést.Arca vészesen sápadt volt,úgy nézett ki mint aki nem rég kihányta az egész reggelijét.A kezeit tördelte és aggódó tekintettel figyelte amint felé száguldok.
-Val...
-Kuss!-idegesen mellé értem és már is csattant a pofon az arcán.A hatás nem maradt el.Látszott rajta, hogy mindenre számított, csak pont erre nem.Az arca el fordult amint a kezem érintette, és rögtön be is vörösödött.A csattanás még egy ideig víz hangzott aztán lassan elhalt.A feszültség minden esetre még a levegőben volt, és még egy hosszabb ideig ott is marad.Kerek szemekkel fordult felém miközben az egyik kezével megfogta a félig vörös arcát.Idegesen hátrébb léptem kettőt, mert kezdtem attól félni, hogy még egyszer lekeverek neki egyet, de lehet hogy az már ököllel lesz.
-Ne nézz így rám, megérdemelted te gyökér.Miért nem szóltál mit csináltunk tegnap, mi?-mondtam vészesen halkan-Azt hitted nem jövök rá, igaz?Hát akkor most kurva nagyot tévedtél.Rögtön hozzám szaladta, és megmondták, hogy mi volt.Akkora egy utolsó görény vagy Jonathan nem is akarok többet beszélni veled, sőt ne is fáradj egyáltalán rám se nézni, ha lehet akkor kurva messziről kerülj el!
-Val...-a hangja rekedt volt, de lassan összeszedte a bátorságot és felállt-nekem te kellesz és ezt te is tudod jól.
-Nem, súlyos tévedésekbe vagy esve.Neked csak addig kell valaki míg meg nem szerezted, utána már mehet is a kukába, akárcsak egy poshadt darab hús.Undorító vagy.
-A francba is Val próbálj már meg érteni engem is!Én téged akarlak, és nem azért mert nem kaphatlak meg, hanem mert szeretlek!Nem csinálnék ennyi hülyeséget ha nem így lenne.Mit gondolsz miért részegedtem le életemben először?Miért nem tudtam hol a határ?Miért vagyok féltékeny Zackre ha melletted van, ha ölel, vagy ha csak egyszerűen rád néz?!Mert szer...
-Hazudsz.-állapítottam meg könnyekkel a szememben.
-Nem hazudok!-kétségbeesetten próbált meggyőzni az igazáról, de hajthatatlan voltam.A szívem minden egyes alkalommal darabokra tört mikor megláttam, ezek után pedig mintha el is tűnt volna a gyomrom tájékán.Közelebb jött pár lépéssel, de én rögtön hátrálni kezdtem.
-Nem.Ne is gondolj ilyesmire.Már eljátszottad az esélyeidet, most pedig élvezd ki a szenvedést ami rád vár.Hidd el...én azt csinálom.-és ezzel az utolsó mondattal ami még szomorúan a levegőben szállt ott hagytam.Hátra se fordultam, még akkor sem amikor hallottam a hatalmas csattanást az egyik fán, aztán az azt követő ordítást.Idegesen lenyeltem a könnyeimet, ez a gyökér azt se érdemelte meg, hogy sírjak miatta.
Viszont ahogy egyre jobban sétáltam befelé a tábor felé egyre büszkébb voltam magamra.Ügyes vagy Val, végre büszke vagyok rád-suttogta a pici hang a fejemben.
