Ottoya besegít
Lihegve vettem a levegőt miközben nekidőltem a falnak.Már vagy fél órája próbálok megszökni Rentől,de sehogy sem sikerült.Valahogy mindig megtalált vagy utolért,de végre úgy tűnt,hogy a szerencse át pártol hozzám.Öt percet nézelődtem jobbra-balra a folyosón.Mikor úgy vettem észre,hogy elég tiszta volt a levegő elindultam az udvar felé.Már nagyon húzta a vállamat a gitárom,és még dalszöveget is kellett írnom Ottoyanak.A következő felelésnél Ottoya velem akart lenni,ami logikus,mert legjobb barátok vagyunk már első nap óta.Amit viszont nekem nem logikus az az,hogy miért akar velem lenni mikor ott van Haruka aki annyira tetszik neki.Sose értettem mi fogta meg annyira a lányban,hiszen olyan átlagos kinézetű volt és a viselkedése is inkább visszahúzódó,mint hivalkodó.Megpróbáltam a gondolataimat másra terelni miközben lefelé mentem a lépcsőn a kedvenc helyem felé.Van az udvar legesleg végében egy hatalmas cseresznye fa,általában oda szoktam menni dalokat komponálni és szövegeket írni.Ez ma sem volt másképp.
Átsétáltam a hatalmas fákat kikerülve,hogy a célomhoz jussak.Több diák is kint volt,kacagott,énekelt.Mikor megérkeztem a fához leültem a tövébe és elővettem a gitáromat meg egy halom papírt és ceruzát.Komor tekintettel néztem a papírt,arra vártam hátha magától megjelenik egy dalnak a szövege.Mikor nem történt semmi tíz perc után se felnéztem a fellegekre.Ott se találtam semmi választ,ezért nagy lustán nekiláttam dúdolászni és hangjegyeket lejátszani a gitáron.Hátra dőltem a fa törzsének és hagytam,hogy a szél szelíden fújja sötét kék hajamat.Világos kék szemeimet becsuktam,gondolkodva valami szövegen.
-Yo!Jun-chaan!-Ottoya irritálóan hangos hangja összegubancolta a gondolataimat.Megdörzsöltem a szememet és rá néztem a vörös hajú fiúra.
-Mi van?
-Heey,így illik beszélni a legjobb barátoddal?
-Épp dolgoztam,ha nem tűnt volna fel,baka.-ráböktem a gitáromra és sóhajtottam.Kíváncsian felvette az üres papírt a földről és megrázta.
-Nekem úgy tűnik nem csináltál semmit.
-Próbálkozom,nem megy olyan gyorsaaaan!
-De Jun már csak egy hét van!Így még gyakorolni se tudok,semmi.Nehogy nekem az utolsó pillanatba legyél kész,mint a múltkor.Alig tudtam megtanulni a szövegét és majdnem mindketten rossz jegyet kaptunk.
-Oy,nem muszáj velem lenni ha nem tetszik!-játékból felemeltem az orromat majd a gitáromra néztem.
-Azért jöttem,hogy segítsek.-mosolyogva leült mellém.
Meg kell hagyni sokkal gyorsabban ment úgy,hogy ketten voltunk.A szöveg sötétedésre kész lett,csak a dallam volt még hátra.Fáradtan ásítozva pakoltam össze a cuccaimat mikor megláttam két alakot akik sétálgattak össze-vissza.Az ajkamba haraptam mikor észrevettem,hogy Syo volt meg Haruka.Olyan érzés volt mintha egy kést döftek volna a szívembe.Már vagy fél éve tetszett Syo,de én mégse csináltam semmit annak érdekében,hogy megszerezzem.Túlságosan félénk voltam ahhoz,plusz nem vagyok jó az ehhez hasonló dolgokban,PLUSZ az iskolában nem is szabad a szerelem.Már az első nap is nagy hangsúlyt fektettek rá,én meg nem akarom,hogy kirúgjanak,szóval inkább csendben szenvedek tovább.
Ottoya észrevette,hogy nézem őket és megszólalt.
-Mostanság sokat vannak együtt.-mintha megforgatták volna azt a francos kést-Nem tudom miért.
-Ottoya,inkább hallgass.
-Oooh-megsimogatta a vállamat bátorítás kép-Ha akarod megtudakolhatom,hogy tetszel-e neki.
-Nem szükséges.Meg van tiltva,rémlik?-Syo észrevett minket,de rögtön el is fordult.Elhúztam a számat és gyorsan elindultam a hálószobám felé meg se várva Ottoyat.
Sóhajtva beléptem a szobába.Hirtelen azt hittem,hogy megvakultam,de aztán rá jöttem,hogy nem vagyok vak,csak le volt kapcsolva a villany.Mint mindig most is hatalmas kupi fogadott,a szoba közepén a szoba társam,Anzai laptopozott.Az volt az egyetlen fény forrás.Ledoptam a lapokat az asztalomra,mellé pedig óvatosan a gitáromat.
-Mi vagy te vakond?-felkapcsoltam a villanyt és vetkőzni kezdtem.
-Bleeeh.-kinyújtotta rám a nyelvét és levette a lábát az ágyamról-Nem vagy vicces.
-Kész a szöveg.
-Tán csak nem?Még hamar,hány napod is van még?
-Szövetkeztél Ottoyaval,vagy mi?
-Táán csak nem ő is megjegyezte?
-Idegsitőek vagytok ma.-Anzai furcsán rám nézett és lezárta a laptopját.Mellém ült és figyelni kezdett.
-Mi történt?
-Szokásos-mutráztam-Syo és Haruka megint együtt sétáltak.
-Mondj le róla Jun,komolyan.Ez önkinzás.-átölelt én meg visszaöleltem.
-Tudom,de nem nagyon megy,ha nem vetted volna észre?
-Lesz ez még jobb is Jun,de előtte koncentrálj már arra a dalra!-vihogva megütött egy párnával mire én jajdulva bevertem a fejem az ágy szélébe.
-Rendben anyaaa.
Másnap kedvetlenül keltem,mint mindig,Anzai viszont vidáman.Mosolyogva felöltözött és az ajtóba várt mire én is kész lettem.Úgy irigyeltem Anzait,mivel ő az S osztályban volt én pedig az Aban.Minden vágyam az volt,hogy együtt legyek egy osztályba Syoval,de nem nagyon ment.Még sokat kellene gyakoroljak hozzá.A reggelit Ottoyaékkal fogyasztottuk el,utána pedig mindenki a saját osztályába ment.Mint mindig ma is Ringo-sensei vidáman bejött az osztályba és nagy hévvel tanítani kezdett.Megjegyezte pár perccel kicsengetés elött,hogy ideje lenne lassan befejezni a páros "produkciót",ahogy ő szokta nevezni.Óvatos pillantást vetettem a hátam mögé,mert úgy éreztem mintha valaki nézne,nem is tévedtem.Ottoya idegesen nézett,arra célozva,hogy siessek.Nagyot nyeltem és gyorsan előre néztem.Szünetbe el akartam iszkolni a folyosóra,de Ottoya gyorsabb volt.
-Juun-chaaaaan.-vidáman megragadta a kezemet majd az arca hirtelen elsötétült-Ugye megjött már az ihlet?
-Alakuló félben van.-heherésztem,mire ő sóhajtott.
-Sheesh én itt jönnék a jó hírekkel,te meg depresszióba viszel.
-Jó hír?Milyen jó hír?-kérdeztem kíváncsian.A jó hír sose ártott,és pont most nagyon elférne egy kis jó hír.Óvatosan körbe nézett az osztályba és kirángatott a folyosóra.Ott is körülnézett majd intett,hogy jöjjek közelebb hozzá.Összevont szemöldökkel közelebb hajoltam hozzá.
-Hallottam Syorol egy-két dolgot.-suttogta.Megforgattam a szemeimet és hátrébb léptem, a kezeimet szorosan összefonva a mellkasomnál.
-Nem érdekel,épp le akarok mondani róla.
-Mi?Pont most?!
-Igen pont most!
-Akkor nem is érdekel mit hallottam?-kérdezte fel-fel emelve a szemöldökét.A fejemben káromkodtam egyet,főleg a kíváncsiságom miatt.
-Argh!Rendben,mondd.
-Azt hallottam,hogy Syo veled akar majd lenni a következő párosításnál.
-Ez nevetséges.-legyintettem-Miért akarna egy S osztályos egy A osztályossal lenni?Plusz,pont ő velem?
-Igen igen!
-Mégis kitől hallottál ekkora hülyeséget?
-Natsuki-kuntól.-jelentette ki büszkén.
-Mondd csak,mégis,hogy került ez szóba?-kérdeztem gyanúsan vizsgálva Ottoyat.
-Egyszerű.Épp...-de nem tudta befejezni a mondatát,mert becsengettek.
E miatt a hülye kis beszélgetés miatt nem tudtam normálisan koncentrálni az órákon,mindig az elhangzottak jártak a fejemben.Olyan volt mintha az agyam egy videó lett volt és a replayt nyomott volna miután befejezte a film lejátszását.Mikor viszont kifogytam a replayből az járt a fejemben,hogy tényleg igaz-e amit Ottoya mondott.Nem jött,hogy elhiggyem,hogy tényleg velem akarna lenni.Ez hatalmas szó,az Istenit neki!Vele kellene dolgozzak majd egy hónapot!Az azért nem kis idő,be kell vallani.Minnél többet gondolkoztam annál rosszabb kedvem lett szóval eldöntöttem,hogy nem gondolok rá.Inkább dalon gondolkozok ami kész kell legyen péntekre.Iskola után nem maradtam a többiekkel,hanem a szokásos cseresznye fámhoz mentem,de mikor odaértem gyorsan dobogó szívvel vettem észre,hogy már foglalt volt,Syo ült ott.Ott feküdt a fa törzsnek becsukott szemmel,valószinüleg aludt.Beleharaptam a számba és megráztam a fejemet.Úgy tűnt,hogy ma nem fogok ott gondolkodni a dalomon.
-Jun-chan?-a szívem összeszorult mikor meghallottam Syo hangját-Ottoya hol van?
-Nincs honnan tudjam,nem vagyok a dadája.-azt akartam,hogy viccesnek hangozzon,de inkább flegmán jött ki.Elvörösödtem szégyenemben.
-Azt hittem megint veled lesz.Általában mindig veled van.-jegyezte meg miközben mellém ült.Egyenesen előre nézett,kifejezéstelen arccal.
-Mert legjobb barátok vagyunk,éééés-megpengettem a gitárom-jelenleg partnerek.
-Heh,mint mindig.Ez a hányadik eset is,hogy fel kért?-kérdezte nevetve.
-Ahh,azt hiszem a negyedik.Legalább a negyedik.
-Hihetetlen.
-Mi?-kérdeztem rá nézve.Megrázta a fejét és felállt.
-Mindegy.Megyek befelé,mert lassan takarodó lesz.Majd még beszélünk.
Majd még beszélünk.Mi van?Ez...mindegy.Most már meg se próbálom megérteni a fiúkat.
ejha *-*
VálaszTörlésezezezezez olyaaan cukiii lett :* tuti hogy Syo-nak bejön Jun, 100%. nagyon jól alakítottad ki a szereplők jellemét, szép munka cica :3 ja igen és még valami...imáááádooom *w*
már türelmetlenül várom a kövi részt!
puszi <3