Lies and bullshit
Az ötödik nap valahogy többet maradtunk a közeli patakban, mint az előző napokban. A fiúk vidáman lehoztak egy csomó láda sört, honnan szerezték nem tudom, de lehet jobb is. Néha komolyan jobb a tudatlanság, ez pont egy ilyen eset volt. Aznap meleg volt szóval a legtöbb lány fürdőruhában flangált, és napozott minden felé. Én a patak mellett feküdtem a hasamon és hallgattam ahogy barátnőim nevetnek és beszélgetnek. Semmi kedvem nem volt csatlakozni a beszélgetéshez, kisebb depresszióba estem amiből csak nagy nehezen tudtak kirántani. Két sörükbe fájt és rengeteg viccelődésbe.
- Már csak pár nap van, szóval ezt ki kell használjuk.- Ive szemei vadan csillogtak miközben a dressz felsőjét igazgatta.
- És mégis mit szándékozol csinálni?- Ana ijedten nézett rá. Ive ötletei sose voltak a legjobbak, na nem mintha a sajátjaim annyira jók lettek volna, de az ővéi még rosszabbak voltak mint az enyéim. Reménykedtünk hát hogy most nem fog semmi felrobbanni, tönkremenni, vagy összetörni mint a múltkor.
- Gondoltam kiszökhetnénk.
- Hova a picsába akarsz te kiszökni?- ütött a homlokára Blair - Meghibbantál?
-Még csak végig sem hallgattál ember!- mind a hárman rá néztünk és vártuk hogy folytassa- Szóval kiszökünk valamikor éjjel vagy hajnal felé pár sörrel meg cigivel és elmegyünk az útra nézni a csillagokat. Vagy bármilyen útra nézni a csillagokat.
- Ez nem is annyira rossz ötlet.- kaptam a szaván vidáman- De akkor senkinek se fogunk szólni. Mert a többiek is jönnének, na nem mintha annyira zavarna...
- De azért mégis.- legyintett Ana- Biztos jó ötlet?
- Nekem csak jó ötleteim vannak.- vigyorgott Ive, mi inkább nem szóltunk semmit.
A nap további részében megpróbáltam kerülni Jonathan-t és Zack-et, ami be kell vallani egész nehéznek bizonyult. A legrosszabb az volt, hogy Ana és Dave már nyíltan jártak, szóval elég sokat voltak együtt, ami azért normális, mivel nem rég jöttek össze, de így meg minket magunkra hagyott néha Blair-el együtt aki meg Zain-el szökött meg feltűnés mentesen. Ive-el ilyenkor bevonultunk a konyhába inni, vagy a partra inni vagy bárhova inni. A legjobb sportunkat űztük, szóval nem vész. Egy alkalommal mikor megint magunkra hagytak elindultunk megnézni a fiúkat ahogy fociznak az egyik pázsiton. Letelepedtünk egy árnyékos fa mellé ahol Ian ücsörgött. Neki nem volt kedve focizni szóval vele beszélgettünk nagy részt.
Néha kissé elbambultam és akkor üveges tekintettel néztem a meccsüket. Jonathan levette a felsőjét és olyankor a lányok többsége sikoltozni kezdett, de ő valahogy egyikükre sem figyelt. Úgy tűnt ő is el van a saját kis világába és inkább a focira koncentrált.
- Jonathan figyelj már mit csinálsz! Zack a csapat társad, mi lenne ha neki is passzolnál néha? A múltkor is szabadon volt!- Mike idegesen ordítozott vele, de ő csak felhorkantott és tovább sétált, hogy menjen inni. Egy futó pillantást vetett ránk, viszont mikor észrevette, hogy én is ott vagyok visszanézett. Elidőzött rajtam a pillantása egy ideig, de én hamar elnéztem. Megdörzsöltem a szememet és lefeküdtem a fűre.
- Minden oké?- kérdezte Ive aggodalmasan.
-Persze. Miért ne lenne?
-Nos...azt hiszem mindjárt nem lesz minden rendben.
-Mondd te meg miről besz...- felültem, hogy jobban láthassam, de a mondatomat nem tudtam befejezni. Jonathan komoly tekintettel nézett rám miközben felém jött. Nem beszéltem vele csak utoljára akkor amikor pofon ütöttem, azóta egyikünk sem szólt a másikhoz, és úgy tűnt, hogy ő is kerül engem.
- Pont ezért.- komorodott el Ive.
- Visszamegyek a kabinokhoz.- mintha puskagolyót lőttek volna ki olyan gyorsan álltam fel. Sajnos úgy tűnt, hogy mg így sem voltam elég gyors mivel fél úton sikerült elkapnia.
- Val.
- Nem tudom egyes emberek hogy nem képesek megérteni amit mondok.- megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. A felsője még mindig hiányzott róla ami egy kicsit elvonta a tekintetemet, de megpróbáltam összeszedni az erőmet, és nem elolvadni a látványtól.
- Nem foglak addig békén hagyni míg látom, hogy van esélyem nálad.
- Te nem tudom milyen esélyekről beszélsz Jonathan. Nem volt elég nyilvánvaló, hogy nem akarok semmit? Még Zack-el is csókolóztam.
- Velem is.- idegesen szitkozódtam egyet a fejemben- Ez nem kifogás.
- Nekem az. Kérlek hagyj már békén.
- Békén hagylak ha te is befejezed.- kérdően felemeltem a szemöldököm, de még mielőtt megszólalhattam volna folytatta- Látom, hogy te is szoktál nézni. Val, ne tagadd, tudom, hogy te is szeretnél még valamit, és én is szeretnék valamit. Miért nem adod fel és kezdjük az elejéről?
Éreztem ahogy az erőm egyre jobban elhagy és kezdem beadni a derekam a szövegének. Szó nélkül néztem a tökéletes arcát azon gondolkozva mit is kellene erre válaszolnom. Egy normális mondat se jutott eszembe.
- Kicsiiiiiim!!- a háttérbe Gertrud szaladt felé hatalmas vigyorral az arcán. Jonathan arca lassan kifehéredett, főleg amikor a lány ráugrott a hátára. Savanyú mosollyal a számon beintettem neki és elsiettem a táborhely felé. Meg sem érkeztem, de már folytak a könnyeim. Idegesen letöröltem őket, persze megint én voltam a hibás, hiszen én kezdtem megint hinni neki. Kezdett egyre jobb ötletnek tűnni az esti séta és csillag lesés, na meg az ivás. Semmit sem akartam jobban, mint hogy itt hagyjam ezt a nyomorúságos helyet és menjek haza a pihe puha ágyamban. Feledkezzek meg erről az egész helyről és az összes eseményekről.
Ana vidáman tűnt fel a szobájukban ahol én kisírt szemmel vártam hátha végre jön valaki. Mikor meglátott rögtön kétségbeesetten bezárta az ajtót és felém rohant. Leült mellém az ágyra és megkérdezte mi a bajom. Nagy nehezen sikerült elmondanom mire szó nélkül átölelt amitől majdnem megint elsírtam magam.
- Sajnálom, hogy agy alakultak a dolgok.- húzta el a száját. Megráztam a fejem és megtöröltem a szemeimet.
- Mindegy. Én inkább annak örülök, hogy legalább nektek összejött.
- Úr Isten mekkora pöcs lehet már egy így is nagy pöcs?- Blair idegesen csörtetett be míg meg nem látott minket, akkor elkezdett magyarázni- Az a pina még mindig nem akarja feladni Zain-nél. Folyton ölelgetné és nyomulna rá, egyszer komolyan felybe fogom baszni azzal a foci labdával. Mi a fene?
- Támogatom az ötletet, de a helyetekbe már rég felvállaltam volna, hogy járunk. Akkor leakadna, mert félne tőled.- feleltem nevetve.
- Ez nagyon nem vicces!
- GYEREKEK!!! KELLENE VACSORÁT CSINÁLNIIII!!- mindannyian fáradtan sóhajtottunk és a többiek után mentünk.
Vacsora elkészítése után rögtön elkezdtünk szétszéledni. A fiúk és a lányok többsége újra inni ment a szokásos helyükre, míg mi megmentettünk pár sört és eldugtuk Ive-ék szobájába. Ott ültünk és vártuk a megfelelő pillanatot míg mindenki olyan segg részeg nem lesz, hogy azt se veszik észre ha eltűnünk. Fel voltunk fegyverezve a takarókkal,
piákkal, és cigikkel. Olyan három fele meguntunk a többiek részeges társaságát és elmentünk. Eléggé hideg volt kint szóval felsőket is vittünk magunkkal. Vidáman mentünk az út irányába, ami egy kicsit félelmetes is volt. Semmi világosság volt a barakkokon kívül szóval lámpával próbáltunk eljutni a célunkig. Csak nagy nehezen sikerült megérkeztünk, de akkor is volt egy kis meglepetésben részünk. Egy ember ült az út szélén és felfelé nézett. Ijedten néztünk egymásra, majd az ismeretlen emberre. Halkan leraktuk a cuccainkat és rávilágítottunk. A fiú hunyorogva megfordult, hát mit ad az Isten Dave volt az.
- Dave?- emelte fel a szemöldökét Ana- Te meg mit keresel itt?
- Szerelmem!- Dave vidáman nyújtotta a kezét Ana felé aki meghökkenve ölelte vissza.
- Úgy tűnik keményen kiütötte magát.- nevette ki Ive. Mosolyogva kibontottam egy sört és inni kezdtem belőle.
- Kivel jöttél?- Ana próbált egy kis információt kicsikarni a pasijából , de nem nagyon sikerült.
- Há' Jonathan-nak is kellene lennie valahol. Meg assziszem Ian is itt van.
- Mi van? Itt az idiotikus öcsém is? HOL?- Blair megragadta Dave felsőjét és őrülten ráncigálni kezdte össze-vissza.
- Heey, vigyázz még a végén elhányja magát!- röhögve néztem a jelenetet. Blair undorodva hátrébb lépett Dave pedig nevetni kezdett. Újra.
Mindannyian leültünk a plédre, persze, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogyan mi elterveztük, általában sose alakulnak úgy. Mégis remekül el voltunk egész addig míg fel nem tűnt Ian és Jonathan. Mindketten részegek voltak, ami elég furcsa volt egy olyan embernek aki még nem. Csak a fiúk voltak részegek/jókedvűek. Senki sem tudja melyik a kettő közül. Megpróbáltam elfordítani a fejem, valahogy úgy tartani, hogy ne legyek felismerhető, de így sikerült felismernie Jonathan-nak.
- Val, nekem kemény beszédem van majd veled.
- Szerintem haver ülj a seggedre mielőtt el nem dőlsz.- nevette ki barátját Ian.
- Bassza meg Ian, ha ezt megtudják apáék akkor megint kap a pofád.
Hosszú este várt még ránk.
- Már csak pár nap van, szóval ezt ki kell használjuk.- Ive szemei vadan csillogtak miközben a dressz felsőjét igazgatta.
- És mégis mit szándékozol csinálni?- Ana ijedten nézett rá. Ive ötletei sose voltak a legjobbak, na nem mintha a sajátjaim annyira jók lettek volna, de az ővéi még rosszabbak voltak mint az enyéim. Reménykedtünk hát hogy most nem fog semmi felrobbanni, tönkremenni, vagy összetörni mint a múltkor.
- Gondoltam kiszökhetnénk.
- Hova a picsába akarsz te kiszökni?- ütött a homlokára Blair - Meghibbantál?
-Még csak végig sem hallgattál ember!- mind a hárman rá néztünk és vártuk hogy folytassa- Szóval kiszökünk valamikor éjjel vagy hajnal felé pár sörrel meg cigivel és elmegyünk az útra nézni a csillagokat. Vagy bármilyen útra nézni a csillagokat.
- Ez nem is annyira rossz ötlet.- kaptam a szaván vidáman- De akkor senkinek se fogunk szólni. Mert a többiek is jönnének, na nem mintha annyira zavarna...- De azért mégis.- legyintett Ana- Biztos jó ötlet?
- Nekem csak jó ötleteim vannak.- vigyorgott Ive, mi inkább nem szóltunk semmit.
A nap további részében megpróbáltam kerülni Jonathan-t és Zack-et, ami be kell vallani egész nehéznek bizonyult. A legrosszabb az volt, hogy Ana és Dave már nyíltan jártak, szóval elég sokat voltak együtt, ami azért normális, mivel nem rég jöttek össze, de így meg minket magunkra hagyott néha Blair-el együtt aki meg Zain-el szökött meg feltűnés mentesen. Ive-el ilyenkor bevonultunk a konyhába inni, vagy a partra inni vagy bárhova inni. A legjobb sportunkat űztük, szóval nem vész. Egy alkalommal mikor megint magunkra hagytak elindultunk megnézni a fiúkat ahogy fociznak az egyik pázsiton. Letelepedtünk egy árnyékos fa mellé ahol Ian ücsörgött. Neki nem volt kedve focizni szóval vele beszélgettünk nagy részt.
Néha kissé elbambultam és akkor üveges tekintettel néztem a meccsüket. Jonathan levette a felsőjét és olyankor a lányok többsége sikoltozni kezdett, de ő valahogy egyikükre sem figyelt. Úgy tűnt ő is el van a saját kis világába és inkább a focira koncentrált.
- Jonathan figyelj már mit csinálsz! Zack a csapat társad, mi lenne ha neki is passzolnál néha? A múltkor is szabadon volt!- Mike idegesen ordítozott vele, de ő csak felhorkantott és tovább sétált, hogy menjen inni. Egy futó pillantást vetett ránk, viszont mikor észrevette, hogy én is ott vagyok visszanézett. Elidőzött rajtam a pillantása egy ideig, de én hamar elnéztem. Megdörzsöltem a szememet és lefeküdtem a fűre.
- Minden oké?- kérdezte Ive aggodalmasan.
-Persze. Miért ne lenne?
-Nos...azt hiszem mindjárt nem lesz minden rendben.
-Mondd te meg miről besz...- felültem, hogy jobban láthassam, de a mondatomat nem tudtam befejezni. Jonathan komoly tekintettel nézett rám miközben felém jött. Nem beszéltem vele csak utoljára akkor amikor pofon ütöttem, azóta egyikünk sem szólt a másikhoz, és úgy tűnt, hogy ő is kerül engem.
- Pont ezért.- komorodott el Ive.
- Visszamegyek a kabinokhoz.- mintha puskagolyót lőttek volna ki olyan gyorsan álltam fel. Sajnos úgy tűnt, hogy mg így sem voltam elég gyors mivel fél úton sikerült elkapnia.
- Val.
- Nem tudom egyes emberek hogy nem képesek megérteni amit mondok.- megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. A felsője még mindig hiányzott róla ami egy kicsit elvonta a tekintetemet, de megpróbáltam összeszedni az erőmet, és nem elolvadni a látványtól.
- Nem foglak addig békén hagyni míg látom, hogy van esélyem nálad.
- Te nem tudom milyen esélyekről beszélsz Jonathan. Nem volt elég nyilvánvaló, hogy nem akarok semmit? Még Zack-el is csókolóztam.
- Velem is.- idegesen szitkozódtam egyet a fejemben- Ez nem kifogás.
- Nekem az. Kérlek hagyj már békén.
- Békén hagylak ha te is befejezed.- kérdően felemeltem a szemöldököm, de még mielőtt megszólalhattam volna folytatta- Látom, hogy te is szoktál nézni. Val, ne tagadd, tudom, hogy te is szeretnél még valamit, és én is szeretnék valamit. Miért nem adod fel és kezdjük az elejéről?
Éreztem ahogy az erőm egyre jobban elhagy és kezdem beadni a derekam a szövegének. Szó nélkül néztem a tökéletes arcát azon gondolkozva mit is kellene erre válaszolnom. Egy normális mondat se jutott eszembe.
- Kicsiiiiiim!!- a háttérbe Gertrud szaladt felé hatalmas vigyorral az arcán. Jonathan arca lassan kifehéredett, főleg amikor a lány ráugrott a hátára. Savanyú mosollyal a számon beintettem neki és elsiettem a táborhely felé. Meg sem érkeztem, de már folytak a könnyeim. Idegesen letöröltem őket, persze megint én voltam a hibás, hiszen én kezdtem megint hinni neki. Kezdett egyre jobb ötletnek tűnni az esti séta és csillag lesés, na meg az ivás. Semmit sem akartam jobban, mint hogy itt hagyjam ezt a nyomorúságos helyet és menjek haza a pihe puha ágyamban. Feledkezzek meg erről az egész helyről és az összes eseményekről.
Ana vidáman tűnt fel a szobájukban ahol én kisírt szemmel vártam hátha végre jön valaki. Mikor meglátott rögtön kétségbeesetten bezárta az ajtót és felém rohant. Leült mellém az ágyra és megkérdezte mi a bajom. Nagy nehezen sikerült elmondanom mire szó nélkül átölelt amitől majdnem megint elsírtam magam.
- Sajnálom, hogy agy alakultak a dolgok.- húzta el a száját. Megráztam a fejem és megtöröltem a szemeimet.
- Mindegy. Én inkább annak örülök, hogy legalább nektek összejött.
- Úr Isten mekkora pöcs lehet már egy így is nagy pöcs?- Blair idegesen csörtetett be míg meg nem látott minket, akkor elkezdett magyarázni- Az a pina még mindig nem akarja feladni Zain-nél. Folyton ölelgetné és nyomulna rá, egyszer komolyan felybe fogom baszni azzal a foci labdával. Mi a fene?
- Támogatom az ötletet, de a helyetekbe már rég felvállaltam volna, hogy járunk. Akkor leakadna, mert félne tőled.- feleltem nevetve.
- Ez nagyon nem vicces!
- GYEREKEK!!! KELLENE VACSORÁT CSINÁLNIIII!!- mindannyian fáradtan sóhajtottunk és a többiek után mentünk.
Vacsora elkészítése után rögtön elkezdtünk szétszéledni. A fiúk és a lányok többsége újra inni ment a szokásos helyükre, míg mi megmentettünk pár sört és eldugtuk Ive-ék szobájába. Ott ültünk és vártuk a megfelelő pillanatot míg mindenki olyan segg részeg nem lesz, hogy azt se veszik észre ha eltűnünk. Fel voltunk fegyverezve a takarókkal, piákkal, és cigikkel. Olyan három fele meguntunk a többiek részeges társaságát és elmentünk. Eléggé hideg volt kint szóval felsőket is vittünk magunkkal. Vidáman mentünk az út irányába, ami egy kicsit félelmetes is volt. Semmi világosság volt a barakkokon kívül szóval lámpával próbáltunk eljutni a célunkig. Csak nagy nehezen sikerült megérkeztünk, de akkor is volt egy kis meglepetésben részünk. Egy ember ült az út szélén és felfelé nézett. Ijedten néztünk egymásra, majd az ismeretlen emberre. Halkan leraktuk a cuccainkat és rávilágítottunk. A fiú hunyorogva megfordult, hát mit ad az Isten Dave volt az.
- Dave?- emelte fel a szemöldökét Ana- Te meg mit keresel itt?
- Szerelmem!- Dave vidáman nyújtotta a kezét Ana felé aki meghökkenve ölelte vissza.
- Úgy tűnik keményen kiütötte magát.- nevette ki Ive. Mosolyogva kibontottam egy sört és inni kezdtem belőle.
- Kivel jöttél?- Ana próbált egy kis információt kicsikarni a pasijából , de nem nagyon sikerült.
- Há' Jonathan-nak is kellene lennie valahol. Meg assziszem Ian is itt van.
- Mi van? Itt az idiotikus öcsém is? HOL?- Blair megragadta Dave felsőjét és őrülten ráncigálni kezdte össze-vissza.
- Heey, vigyázz még a végén elhányja magát!- röhögve néztem a jelenetet. Blair undorodva hátrébb lépett Dave pedig nevetni kezdett. Újra.
Mindannyian leültünk a plédre, persze, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogyan mi elterveztük, általában sose alakulnak úgy. Mégis remekül el voltunk egész addig míg fel nem tűnt Ian és Jonathan. Mindketten részegek voltak, ami elég furcsa volt egy olyan embernek aki még nem. Csak a fiúk voltak részegek/jókedvűek. Senki sem tudja melyik a kettő közül. Megpróbáltam elfordítani a fejem, valahogy úgy tartani, hogy ne legyek felismerhető, de így sikerült felismernie Jonathan-nak.
- Val, nekem kemény beszédem van majd veled.
- Szerintem haver ülj a seggedre mielőtt el nem dőlsz.- nevette ki barátját Ian.
- Bassza meg Ian, ha ezt megtudják apáék akkor megint kap a pofád.
Hosszú este várt még ránk.
hey cicc <3 na végreeee, hogy megerőltetted a kis fejecskédet na meg az újjaidat, és írtál egy szép terjedelmes részt. mint ne mondjaak, mint mindig, most is nagyooon de nagyoon tetszett. annyit nevetteem, főleg Dave-en, amikor becsípett :))) huhh, kíváncsi leszek hogy fognak történni a dolgok ezután Jonathan-nal és Val-lal, remélem összejönnek :D de ezt már rád bízom, ügyes legyééél *-* tűkön ülve várom a folytatást, amit reménykedek benne, hogy hamar hozol ^^ pussz <3
VálaszTörléshoppá hoppá...csak nem folytatta valaki a novelláját?:P Már olyan régen olvastam ezt a sztorit hogz már azt sem tudtam pontosan miről van szó, kellet egy kis idö még belerázodok az eseményekbe :P. Szóóóóóval a rész nagyon tetszett annyira birom hogy Val és Ive folyton isznak ,a szobában, kint,a parton MINDENHOOOL:))) Legjobban a vége tetsztett meg Dave na rajta meghalltam a röhögéstől :)))
VálaszTörlésMár nagyon várom a kövi részt ,ajánlom hogy gyorsan folytasd vagy különben...(pont pont pont):P
BabyB voltam <3 .*
Oké, tehát ha már Koooomen, akkor odateszem magam, amúgy is mindig szófosásom van. Nem nagyon emlékeztem a szerelőkre és most is elég homályos, szóval lehet az egészet újra kell olvassam, majd meglátom, hogy döntök, de lehet, ha nem akarnék mindenkit azonosítani, akkor sokkal könnyebb dolgom lenne.
VálaszTörlésEz a két pinavirág folyton vedel, szerintem mire hazamennek a kirándulásról májátültetésre lesz szükségük, minden vicc nélkül. Azt hiszem tartaniuk kellene egy kis szünetet, mert nem tudom honnan van annyi piájuk, de ezek konkrétan milliomosok kell legyenek, mert nekem két üveg sörre is spórolnom
kell, ha inni akarok. De, jó nekik :)))
Az éjszakai kiruccanás érdekes volt, még jó, hogy csak a lányok akartak kimenni, aztán az a részeg disznó, Dave odapofátlankodott, de a Szerelmemes résznél szakadtam a röhögéstől.
Val és Jonathan elég érdekes eset és csak kapkodom a fjem, hogy ezek hova nem kergetik még egymást... gondolom őrületbe, ha máshová nem is.
Igyekezz a folytatással!
Puszi :* :*