3/7

Tell me the truth

   Reggel semmi probléma nélkül felkeltem,mint aki jól végezte dolgát.Nem voltam másnapos,de hatalmas fáradságot éreztem,legszívesebben rögtön vissza is aludtam volna,de ezt nem tehettem meg.Egy ingben ébredtem egy üres szobában.Ijedtem felkeltem az ágyból,de azzal a sunggal le is estem a földre.Hála az égnek volt alattam bugyi meg melltartó,de csak ennyi,meg ez a nyamvadt ing.Összevont szemöldökkel szagoltam meg az inget és a gyanúm beigazolódott,valamejk fiúé volt,de azt még nem tudtam,hogy kié.Feltápászkodtam az ágyba mikor a hirtelen elfelejtettem levegőt is venni,olyan látvány tárult a szemem elé.Zack feküdt mellettem és békésen szunyókált.Kerek szemekkel néztem rá,mintha a rém álmom vált volna valóra.Kétségbeesetten gondolkozni kezdtem.Pontosan mi is történt a tegnap?

   Arra emlékszem,hogy sáncban voltam,és csókolóztam Zackel,valami olyasmi rémlik,hogy láttam Dave-et egy lánnyal elszaladni,de a többi,valahogy teljesen kiesett.Felültem az ágyra és megfogtam a fejemet,az nem lehet,hogy a csókolózást tovább folytattuk az ágyba,ugye?Nem,nem az lehetetlen,nem voltam én még sose olyan részeg,hogy belemenjek ilyesmibe,akkor miért pont most...És kié ez a kurva ing?!

-Zack!-félhangosan szóltam rá az egyetlen emberre aki talán emlékszik valamire-A kurva életbe is,ZACK!

   Zack ijedten felült az ágyban.A haja össze-vissza állt,ami sexyvé is tette volna,ha nem azon aggodalmaskodtam volna,hogy vele töltöttem-e az éjszakát vagy nem.Megdörzsölte a szemét és rám nézett.Egy pillanat alatt felfogta mi a helyzet,de ő nem kétségbeesetten kezdett kiáltozni hanem elmosolyodott.A gyomrom mintha leesett volna egy,vagy két emeletet.

-Úgy tűnik nyertél.

-Nyertem?-kérdeztem száradt torokkal-Mi történt tegnap?Zack?

-Semmi.Egy csomó minden és semmi.-hatalmasat nyújtózkodott miután ásított egy annál is nagyobbat.Idegesen megragadtam a karját és a falhoz nyomtam.A szeme vadul elkezdett csillogni.

-Most azonnal megmondod mi történt,vagy egyenként tépem ki a belsőségeidet!

-Jól van na!-levakarta a kezemet magáról és sóhajtott-Mennyire emlékszel?

   Elmondtam neki mindent amit tudtam mire szomorúan elmosolyodott.

-Megbeszéltük,hogy járunk..

-Hogy mi csinálunk?

-Járunk.Persze most már reggel nem járunk,ez csak egy olyan részeg fejből pattant ötlet volt.

-Még jó.-motyogtam magamba mire elsötétedett az arca,de nem szólt semmit.-Aztán?

-Jonathan el akart vinni,hogy lefektessen aludni,de végül hagyta a fenébe,mert nagyon ellenkezdtél aztán elmentél valahova és ő is elhúzta a csíkot idegesen.Aztán nem láttalak több órán át,de egyszer csak

megláttalak kint cigizni Ive-el,akint megjegyzem csak egy melltartó volt,meg a szoknyája...

-Micsoda?-horkantottam fel.

-Engeded,hogy végig mondjam?-kérdezte sértődötten-Köszönöm.Szóval ott voltatok és mikor észre vett Ive elrohant és akkor megint kettesbe maradtunk.Beszélgettünk egy kicsit,meg csináltunk ezt-azt,nyugi csak csókolóztunk,nem kell megütni!Na...és akkor fogadtunk,hogy ha mersz aludni mellettem csak egy szál ingbe akkor kapsz tőlem valamit és fordítva.

-Szóval ezért nyertem.

-Igen.Ez után a beszélgetés után be is jöttünk ide és aludtunk.Szép látvány volt ahogy előttem vetkőzöl,azt azért meg kell hagyjam.AU!-idegesen a kezébe bokszoltam és sóhajtottam.

   Se szó,se beszéd felálltam és kisurrantam a barakkból és elkezdtem rohanni a sajátomhoz,minden rendben is lett volna,ha nem ütközök össze valakivel frontálisan.Az az ember akit a legkevésbé sem akartam,hogy meglásson így,abba ütköztem bele.Jonathan megrökönyödve nézett végig rajtam,de nem szólt semmit.Lejjebb húztam az inget és elvörösödtem.

-Beszélnem kell veled,de...-magamra néztem aztán újra rá-előtte átöltözök.Várj meg itt!

   Mielőtt megszólalhatott volna újra rohanni kezdtem a cél felé,azzal a különbséggel,hogy most el is értem azt.Kinyitottam az ajtót,és úgy éreztem mintha legalábbis pofon vágott volna az italoknak a szaga.Fintorogva felemeltem az inget az orromhoz,de rögtön el is engedtem mikor megláttam,hogy fiúk is vannak a szobában.Többen egymás hegyén hátán aludtak,de fel sem tűnt nekik.Óvatosan kerülgettem ki a földön heverő embereket,és üvegeket is.Véletlenül még így is sikerült belerúgjak az egyikbe,de senki sem mozdult.Odasomfordáltam a táskámhoz és gyorsan átöltöztem,de közben egész végig figyeltem jobbra meg balra,nehogy valaki felkeljen és meglásson.

   Miután felöltöztem kifelé kezdtem menni mikor a szemem megakadt valakin.Ana és Dave egymást ölelve aludt.Az állam valószinüleg a földet súrolta,egyszerűen nem tudtam hinni a szememnek.Megjegyeztem magamban,hogy erről még el kell beszélgessek vele,miután magamat tisztáztam.Sietve kimentem a barakk mögé ahol Jonathan már türelmetlenül várt.

-Végre.Szóval,miről szeretnél beszélni?

-Tegnap.Mi történt?-döbbentem rám nézett majd rosszallóan megrázta a fejét.

-Ezt nem hiszem el.Ennyire kiütötted magad?

-Mondd már!-sürgettem izgatottan.

-El akartalak vinni aludni amikor elmentél,aztán pá órával később megláttalak pár haverommal a sáncba miközben ott aludtál.Felvittelek a szobámba és ott hagytalak aludni,csak jobb,mint a sánc,nem?

-Te jó ég-megfogtam a fejemet és megdörzsöltem a szemeimet-Utána mi volt?

-Mi lett volna?-hirtelen elkerekedett a szeme-Val,csak nem azt akarod mondani,hogy utána még kimentél?

-Állítólag...

-VAL!

-Mi az?!Nem tehetek róla,részeg embert ne hagyj egyedül soha!

-Mit csináltál?

-Nem tudom,Zack szerint Ive-el beszélgettem aki egy melltartóban volt meg egy szoknyában és utána vele voltam és lefeküdtem vele aludni,egy fogadás miatt.

-Mi?Fogadás?

-Lényegtelen.-legyintettem sürgetően-Az a lényeg,hogy nem tudom hova mentem,és kivel és...

-Mit keresett rajtad az ingem?-kérdezte hirtelen.Összevont szemöldökkel néztem rá mikor eszembe jutott milyen ingről beszél.

-Ja,hogy az a te inged volt?

-Volt?!Még most is az!-háborodott fel-Mit keresett rajtad?

-Fogadás része volt.Visszaadom,ha ezek bent felébredtek.-böktem a hátam mögött lévő barakkra.Elmerengve néztem Jonathan háta mögé miközben lassacskán össze raktam a képeket a fejembe.Egyre több kocka állt össze,de még így is van egy csomó kérdésem például fogalmam sincs mit

csináltam miután kimentem és hogy kerültem Ive-el egy helyre.

   Mint a villám csapás,úgy ütött belém a felismerés.Mintha csak álmodtam volna,eszembe jutott egy részlet a tegnap estétől.Valamikor később valaki suttogott valamit a fülembe,bocsánatot kért.Csak egyetlen emberre tudtam gondolni aki a fülembe suttogott,Zackre,de ez nevetséges gondolat volt.Megráztam a fejemet,nincs miért bocsánatot kérjen,és amúgy se kérne bocsánatot.Túl büszke ő ahhoz.

-Mire gondolsz?-kérdezte lágyan Jonathan.

-Ki suttogott a fülembe tegnap éjjel.-válaszoltam gondolkodás nélkül.Nem volt okom hazudni,hiszen nem is volt annyira nagy dolog.Úgy tűnt viszont,hogy Jonathannak annál is nagyobb.Sűrűbben kezdett pislogni és nem nézett a szemembe,persze rögtön gyanút fogtam.

-Te voltál?-kérdeztem hitetlenkedve.

-Nem.Biztos,hogy Zack...-felelte felemelt szemöldökkel,de most már nem mossa le magáról.

-Ne hazudj nekem Jonathan Nilson!Te suttogtál vagy sem?

-Nem mindegy?!-kérdezte idegesen.

-NEM!Miért kértél bocsánatot?És miért bűzlöttél piától?Nem úgy volt,hogy nem szoktál inni olyan sokat?

-De igen...de...nem...-megigazította a haját ami arra vallt,hogy szégyelli magát.Most,hogy elkaptam nincs vissza út,ha már eddig eljutottam akkor kíváncsi vagyok a végére is-Rendben.Ittam,mert...mert depressziós voltam és gondoltam egy pár pohártól jobb kedvem lesz,de a pár pohárból hirtelen több pohár lett és...hát felkerestelek a szobába...tudtam,hogy még ott vagy.Oda mentem és bocsánatot kértem tőled.

-Miért?-kérdeztem alig hallhatóan.Láttam,hogy Jonathan arca elfehéredik.

-Mert...ez az igazság...sajnálom,hogy úgy kibasztam veled,és tudom,hogy már nem tudjuk rendbe hozni.

-Nem.-feleltem,de éreztem ahogy a szívem gyorsabban dobogni kezd-Már késő.

-Tudom.-leeresztette a fejét és pár percig úgy maradtunk,szótlanul egészen addig míg fel nem csendült egy hang.

-Ébresztőőőőőőőőő.REGGELI 20 perc múlvaa!!!

   Mindketten kaptunk az alkalmon és gyorsan el is iszkoltunk egymás mellől,még mielőtt még több hülyeséget mondtunk volna.Ez volt életem egyik legcikisebb beszélgetése,és többet nem is akartam megismételni.Eldöntöttem,hogy ezentúl úgy fogom kerülni őt amennyire csak lehet.Még egyszer nem fogok ilyen kellemetlen helyzetbe kerülni az is biztos.Ez a kirándulás egyre rosszabb és rosszabb,tényleg nem kellett volna eljöjjek.Miért keveredek bele mindig ilyenekbe?

   Idegesen a konyha felé vettem az irányt miközben azon agyaltam miket csinálhattam még előző éjjel,de minnél jobban törtem a fejem ezen,annál jobban fájt,ezért abbahagytam a gondolkodást és üres fejjel leültem a reggeliző asztalhoz.Rajtam kívül csak öten ültek még ott,a többiek gondolom takarítottak.Elkezdtem kuncogni magamba ahogy elképzeltem a fejüket,és milyen másnaposok lehetnek egyesek.A kezemet a számhoz emeltem még mielőtt észrevették volna,hogy magamban nevetek.

-Leülhetek?-kérdezte Zack mosolyogva.Megvontam a vállam és bólintottam,de a fejemben rögtön be is vertem magamnak egyet."Val,nem,nem,nem,megőrültél?!Pont ezek miatt kerülsz mindig bajba!"Láttam szemem sarkából,hogy Jonathan ideges pillantást vet Zackre és rám,de nem szólt semmit,hanem tetette,hogy az ablakon át néz ki.Hosszú lesz ez a hét,előre érzem.