Ötödik rész

Kerítésnek dőlve pihentem teljesen kimerülve, mellettem Eijun körülbelül ugyanolyan állapotban. Még csak beszélni se tudtunk egymással annyira fáradtak voltunk, az két hét maga volt a pokol, elkezdődve azzal, hogy be kellett költözzek a fiúkhoz. Az edzők voltak az egyetlenek akik tudtak erről, meg természetesen Haru, így a hazugság egyre nagyobb és tágabb körbe került, viszont tudtam, hogy innen biztos nem fog tovább menni. Amint az edző kijelentette,hogy össze kell költözzek két felső évessel majdnem ott ájultam el helyben, erre még nem is gondoltam, hogy feltűnő lesz, ha mindig eltűnök valahova és egyik fiúnál sem alszok. Nem akartam vele veszekedni, logikusnak tűnt, hiszen az edzőm, eleve csoda, hogy belement ebbe az egészbe, és hiába kérdeztem meg miért nem adott sose egy normális választ, egy idő után pedig inkább hallgatott.

Tehát be kellett szerezzek több fiú ruhát, amit egyik iskolai nap után tettem meg, megvéve közben több fullcap-et is, mivel valamivel csak el kellett takarnom a hajamat, ha már együtt fogok lakni valakikkel. Haru szerintem jobban örült ennek, mint én, teljes egztázisba került mikor elmondtam neki halál fehér arcon, ő egyre csak arra gondolt mennyi muszklit fogok látni és milyen szerencsés vagyok, hogy pont felsőbb évesekkel leszek együtt. Ebből sok jót nem jósoltam magamnak, de inkább hallgattam és átcipeltem magammal az összes cuccomat, majd sóhajtva elkezdtem keresni kikkel leszek együtt. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy mi a fiú nevem, míg meg nem láttam két másik mellett amitől majdnem elájultam egy másodpercre ugyanis az csapat kapitánnyal és azzal fogok aludni akitől eddig segítséget akartam kérni. Egy ideig megkövülten néztem a Kominato Ryosuke és Yuuki Tetsuya nevét egészen addig míg hátba nem támadt valaki, akiről kiderült, hogy történetesen Eijun. Vigyorogva nézte a nevemet meg a cuccaimat.

- Az nem semmi, hallod. Ez azért elég durva, rám jönne egy kicsit a frász ha velük kellene lakjak. Emlékszem még az első napomra mikor megismerkedtem Kuramochival és Masukoval, még mindig fáj a vállam attól a wrestling ütéstől.

- Hogy mi? – kérdeztem kerek szemekkel.

- De! Neked biztos jobban fog sikerülni. – nevetve veregetett hátba, ekkor kinyílt az ajtó és egy majdnem fél fejjel alacsonyabb fiú nézett rám kifejezéstelen tekintettel, majd mikor észrevette ki vagyok egy fél mosoly jelent meg a száján.

- Te vagy a híres dobó, Takeshi-kun, nem?

- Híres azért nem. – válaszoltam megrázva a fejem. – Örvendek Kominato-san.

- Gyere, mire vársz? Elkezdődik a szertartás. – mintha egy gonosz fény csillant volna meg szemeiben.

- Úgy tűnik mégse úszod. – suttogta Eijun, majd vigyorogva tovább állt egyedül hagyva ezzel a vérebbel.

Kiderül, hogy a szertartás több hetes dolog, mivel két héttel beköltözésem után még mindig csicskáztattak, úgy éreztem magam, mint mikor menedzserkedtem, ebből kifolyólag már teljesen hozzászoktam a második héten, hogy Kominato mindig engem küld innivalóért az automatához, folyton kér masszírozzam meg a nyakát, kezeit, a kapitány pedig, hogy edzzek vele hajnali háromkor ha éppen nem tud aludni. Nagy mázlim volt, hogy nem jöttek még mindig rá ki vagyok, bár egy idő után rutinos lett, hogy a kötések amikkel a melleimet szorítom le a párnám alatt vannak, így hamar körbe tudtam kötni őket, míg a többiek aludtak. Vagy, hogy tusolni is csak nagyon későn vagy nagyon korán megyek, férfi tus fürdőt meg spréket használok, a hajamat pedig folytonosan bekötve hordom, lányként szinte elfelejtettem élni, csak órákra jártam be folyton, titokban pedig tanultam tovább a dolgokat. Eléggé fárasztó volt, de ehhez is hozzá lehet szokni, mint sok minden máshoz, viszont a dög meleg, ami lassan kezdett rászállni Tokyora kezdett kikészíteni, pedig még csak május közepénél voltunk.

- Meghalok. – szuszogta a végén mellettem Eijun.

- Detto. – értettem vele egyet egy rövid mondattal.

- Mikor lesz a vacsora? – nyöszörögve próbált felállni a segítségemmel, de ezzel csak azt értük el, hogy mindketten visszaestünk a földre.

- Ah, látom energikusak vagytok.

- Viheted innen a szarkazmusodat. – néztem fel Miyukira, aki most tetetett sértődöttséggel elfordította a fejét, de rögtön utána vigyorogva felajánlotta a kezét. Gyanakodva elfogadtam, ha valamit megtanultam az elmúlt két hétben az az, hogy ezzel a fazonnal nagyon kell vigyázni, sose lehet tudni honnan támad le csípős nyelvével. – Mit akarsz?

- Hívat az edző. – rögtön felemeltem a fejemet, hogy a szemeibe nézzek.

- És engem? És engem nem? – kérdezte Eijun teljesen belemelegedve, Miyuki viszont rá se hederített csak elindult velem az edzőnk irányába.

Nagyot nyelve néztem ahogy a legjobb játékosok teljes erőbedobással gyakorolnak még mindig megállás nélkül, én pedig már most teljesen úgy érzem magam, mint egy rongy baba. Miyuki is visszarohant a többiekhez, semelyikükön se látszott a fáradtság legcsekélyesebb jele sem, ezek mégis mennyire állatok? Hosszú léptekkel haladtam az edző irányába aki csendben figyelte a mérkőzést a többi edzővel, mikor meglátott Takashima felé bökött a fejével, tisztelettudóan meghajoltam és megkérdeztem miért hívattak ide.

- Jógázni fogsz, Mamoru-kun. – a nő szigorúan nézett rám, egy cseppet sem értett egyet Kataoka edző véleményével és ezt néha volt kedves hangoztatni.

- Elnézést? – kérdeztem vissza nem értve a feladatot.

- Jóga. Szereztem melléd egy professzionális jóga mestert aki segít neked a nyújtásokban, mert túlságosan feszesek az izmaid, nem eléggé hajlékonyak ahhoz, hogy elsajátítsd a többi csavar dobást, azt pedig ugye nem akarnád. Egy helyben állni, úgy értem.

- Dehogy. – válaszoltam sebesen.

- Helyes, akkor Ria-san vár ma este nyolctól a Natsu épületben, nincs messze az iskolától.

- K-köszönöm.

Vacsorán eléggé elgondolkodott lehettem, mert a fiúk rögtön letámadtak, legalábbis Eijun és Miyuki, addig kérdezősködtek, míg ki nem dudorodott egy ér a homlokomon és inkább kisétáltam az ennivalómmal egyedül hagyva őket az asztalnál. Leültem szépen az egyik kinti padra és ott ettem tovább, legalább itt békén hagytak. Holnap még meg kell jelennem megint az egyik menedzseri feladatnál, inkább ennivalókat csinálok és hurcipálok tárgyakat, mintsem adjak ki vizet. Az túl nagy reszkír lenne. Amint visszavittem az üres edényeket kedvesen ignorálva a hozzám ordítozó fiúkat elindultam a városba egy taxival, hogy megkeressem azt a Natsu épületet ahol elméletileg már várnak. Nem is csalódtam mikor láttam egy fiatal nőt kint várni, vigyorogva intett magához amint meglátott, gondolom nem mondták neki, hogy pontosan miért is kell jöjjek, mivel lányként jelentem meg. Csak egy órát kellett legyek vele, de ez is halálos volt, most jöttem csak rá igazán mennyire nem vagyok hajlékony, úgy éreztem magam a feladatok alatt, mintha egy fa darab lennék. Sajgó testrészekkel sétáltam ki, ma már biztos a fene se fog még edzeni, egyenesen tusolni megyek utána meg aludni, ajánlom, hogy Kominato ma ne akarjon masszázst mert akkor a vállára fogok nyáladzani miközben alszok.

Testemet körbe tekertem a legnagyobb törölközővel, úgy settenkedtem be a fürdőbe ahol senki se volt még. Nyugodtan kifújtam a levegőt és kibontottam a hajamat, törölközőmet pedig a közeli fogasra raktam, éreztem ahogy minden egyes meleg vízcseppel egyre jobban elzsibbad a testem, pont ezért már alig vártam, hogy beüljek a kádba és relaxáljak kicsit. Hajamat hátra toltam teljesen, megnéztem a tükörbe, még így is elég fiúsan nézek ki. Bemerültem állig a vízbe és elkezdtem lassan szuszogni, már-már majdnem elaludtam mikor ajtó nyitást hallottam amitől majdnem rám jött a frász. A széléhez úsztam a kádnak ahol közelebb voltam a törölközőhöz, ha menekülnöm kell az új fiú elől aki belépett. Kifejezéstelen tekintettel jött be egy törölközővel a derekán, látszott rajta mennyire fáradt ő is, először fel sem ismertem ki lehetett az, de ekkor robbanás szerűen eszembe jutott. Ő is első éves akárcsak én, róla beszélt már párszor Haru is, főképp arról jutott eszembe, hogy ő volt az akire böktem mikor megkérdezte milyen fiúk tetszenek. Ennél nem is tévedhettem volna nagyobbat, most hogy megláttam az arcát jön, hogy pofán rúgjam és nem tudom megmagyarázni miért, lehet mert annyira pökhendinek tűnik…

- Jó estét. – köszönt tisztelet tudóan miközben kezdte levenni a törülközött, ekkor felnéztem a plafonra, legalább ennyi intimitást akartam neki is adni.

- Viszont. – feleltem halkan. Mélyet szívtam a párás, meleg levegőből, akkor néztem rá újra mikor már beült a fürdőbe és egyenesen engem nézett. Kicsit megszeppenve néztem rá. – Igen?

- Mamoru-san. – szólított meg komoly hangon. – Te vagy az a különleges dobó.

- Semmi különleges nincs bennem. – védtem ki a mondatát szerényen, de rögtön rá kellett jöjjek, hogy nem kellett volna.

- Szerintem se. Az én dobásaim sokkalta erősebbek, nem értem miért figyelt fel rád annyira az edző. – mert lány vagyok, válaszoltam a fejemben sóhajtva. Hátrébb toltam a hajamat az arcomból, ez azért egy kisebb pofon volt az önbecsülésemnek.

- Még nem tudom a neved. – tereltem el a témát magamról.

- Furuya Satoru. – válaszolta még mindig engem mérve. – Még az izmaid sincsenek normálisan kifejlődve.

- Későn érő típus vagyok Furuya. – feleltem szarkasztikusan. A fiú összehúzta a szemeit, majd elfordult teljesen ignorálva.

A szívverésem csak nem csökkent, már vártam mikor száll ki és lép le, mert úgy éreztem bármelyik pillanatban elaludhatok annak pedig nem lesz jó vége. A fiú viszont továbbra is ott ült, félig kint volt a teste miközben becsukott szemmel pihentette izmait…amik eléggé jól ki voltak dolgozva, nem úgy, mint az enyéim. Pár pillanatig legeltettem a szemeimet a testén mikor eszembe jutott mennyire perverz lehetek ilyenkor, nem akarok én is egy második Haru lenni, ezért elfordultam a bejárat irányába ahonnan még egy lélek se jött be. Furuya körülbelül egy óra után szállt ki, addig még párszor beszéltem vele, egészen addig míg rá nem tapintottam egy olyan pontra ami mind a kettőnket érdekel,  kedvenc és legjobb játékos akit csak ismerünk a nagy ligából. Róla beszéltünk egy darabig, de utána elhúzott, ezért én is, mint egy szélvész átöltöztem az öltözőben pizsamába és visszamentem a szobába. Egyikük sem volt még itt, szerencsére, ezért felmásztam az ágy tetejére és rögtön el is aludtam amint a fejem érintette a párnát.

Sokáig nem bírtam a jógázást, tényleg eléggé keményen próbára tette a tűrő képességemet, főleg miközben kellett tanuljak is, amint lett egy kis szabad idő és nem kellett fiú legyek akkor letettem a seggemet és rögtön bemagoltam pár oldalt, reménykedtem ennyi elég lesz ahhoz, hogy átmenjek az osztályokon és jó jegyeket szerezzek a menedzserkedésnél is. Az egyetlen szerencsém az, hogy egy idő után belátta a nő, hogy ezt nem lehet egyszerre csinálni, ezért kitalált valamit ami miatt nem kellett elvégezzem azokat a feladatokat, amik egyszerűen nevetségesek, nem akarok dupla csicska lenni, elég az, hogy a felsőbb évesek folyton szivatnak. Az egyik gyakorlás alkalmával viszont megváltozott valami, a jógának hála csak egy kicsit hajlékonyabb lett a kezem, ezért gyorsabban tudtam dobni a csavart labdámat. Miyuki meglepetten nézett rám mikor elkapta a labdát, vigyorogva kacsintottam neki, mire megrázta a fejét és tovább játszottunk. Már csak azért is büszke voltam magamra, főleg amióta meghallottam, hogy nemsokára elkezdődik a nyári válogatás, egy hetes nyári tábor ahol halálra dolgoznak a játékosok, hogy nyerjenek az elkövetkezendő meccsekben. Mióta az edző kijelentette úgy gyakoroltam én is, mint az őrült, megdupláztam a gyakorlást és még egyedül is elkezdtem jógázni ha szabad volt éjjel az egyik zárt terület. Este is nyöszörögve próbáltam a hülye pózokat amiket a tanárnő mondott, alig tudtam levegőt kapni mikor hídban voltam, ekkor sétált be valaki, fejjel lefelé láttam, hogy Furuya áll előttem kifejezéstelen tekintettel.

- Mit csinálsz? – kérdezte laposakat pislogva.

- Jóga. – nyögtem ki két levegővétel között. Próbáltam visszaülni, de az lett az eredménye, hogy leestem a hátamra és megroppantottam a lábamat. Jajgatva felültem próbálva levegőhöz jutni miközben Furuya kíváncsian kezdett figyelni.

- Minek?

- Mert kell…az edzésemhez.

- Neked van külön terved? – érződött a hangjából a féltékenység.

- Mondhatjuk. – zártam le röviden a témát. – Te mit keresel itt?

- Gyakorlok nyárra. Nem akarok lemaradni senkitől.

- Az elég nehéz lenne Furuya. Elég erősek a labdáit, csak a kontrollod egy darab szar. – csúszott ki a számon az igazság, effektív, mivel mindegyik dobót megfigyeltem és hamar rájöttem mi hiányzik belőlük.

- Igen…ezt említették már. – elgondolkodva meredt a semmibe, látszott rajta lassan állva alszik el, ettől pedig egy kicsit megsajnáltam. Kiegyenesítettem a hátamat, amitől egy kicsit meg is roppant, szisszenve elindultam felé és elkezdtem a kijárat felé tolni, Furuya ennek nem igazán örült, bosszúsan megfordult és rám nézett a legutálatosabb tekintetével.  – Mit csinálsz?

- Nem engedem, hogy így gyakorolj. Mindjárt elalszol.

- Semmi közöd hozzá. – makacskodott tovább.

- Dehogy nincs, amint engem találsz el a háló helyett. – feleseltem összeszűkítve barna szemeimet. Furuya fintorogva nézett rám, és elfordult tőlem újra ignorálva. – Oy, Furuya, ne ignorálj mikor hozzád beszélek!

- Hmpf. – szó nélkül visszasétált a hálóhoz és dobni kezdte egymás után a labdákat. Frusztráltan visszatrappoltam a poliformomra, hogy tovább jógázzak, most már komolyan nem fog érdekelni az a pökhendi alak, csináljon csak amit akar.

Persze ez nem igazán úgy jött ki, mint ahogy én azt elképzeltem, mivel alig fél óra után azt vettem észre, hogy nem hallatszik semmi más csak a nyöszörgésem és a lágy zene, ami elméletileg le kéne nyugtasson, de nem csinál semmi mást csak felidegesített. Kikászálódtam a kényelmetlen pozíciómból és körbe néztem a teremben, Furuya a falnak dőlve szundított, kezében még mindig a labda volt, mellkasa pedig fokozatosan fel-le emelkedett a mély lélegzeteitől. Kifejezéstelen tekintettel néztem rá, tudtam, hogy ez lesz. Közelebb sétáltam hozzá és megráztam a vállát, de ezzel csak azt értem el, hogy egy kicsit félrebillent a feje, majd tovább aludt, mintha mi sem történt volna. Morogva felkaptam a földről és elkezdtem magammal húzni a hálótermek irányába, nagy fáradtság volt nekem, mivel én is teljesen ki voltam merülve a mai naptól, ezért párszor meg kellett álljak, hogy ébresztgessem, de még mindig nem kelt fel. Továbbra is szitkozódva kopogtattam be a lábammal a hálójába, egy ideges tekintetű Jun nyitotta ki, de mikor meglátta, hogy a vállamra van támaszkodva szobatársa hangosan nevetni kezdett. Hihetetlen, de még ettől se mozdult meg a fiú, úgy tűnik hozzá szokhatott a zaj melletti alváshoz, bár nem is csodálom, mert ha valaki Junnal alszik akkor nincs is már választása.

- Haha! Az az idióta! Tedd csak le oda, majd egyszer felkel. – kifejezéstelen tekintettel bólintottam és szó szerint ledobtam az ágyára, de annyi kedvesség azért volt még benne, hogy rárakjak egy takarót. Akkor vettem csak észre, hogy egy igazi kan buli van ott, Masuko pudingot evett az egyik szabad ágyon és figyelte ahogy Nakata és Kuramochi játszanak videó játékot. Többen felfigyeltek mikor beléptem, ami inkább Jun hangos megjelenésének köszönhető, ezért gyorsan meghajolva ki is szöktem mielőtt kérdezősködni nem kezdenek.

Visszatértem még a jógázáshoz, de nem sokáig, mert utána én is lefeküdtem az ágyamba aludni, valahogy ki kellett bírjam a másnapot is, mivel alig két hét maradt a válogatásig, és pont előtte lesz egy meccs ami sokat fog jelenteni…főleg ha bevesznek engem is.