3/7

Tell me the truth

   Reggel semmi probléma nélkül felkeltem,mint aki jól végezte dolgát.Nem voltam másnapos,de hatalmas fáradságot éreztem,legszívesebben rögtön vissza is aludtam volna,de ezt nem tehettem meg.Egy ingben ébredtem egy üres szobában.Ijedtem felkeltem az ágyból,de azzal a sunggal le is estem a földre.Hála az égnek volt alattam bugyi meg melltartó,de csak ennyi,meg ez a nyamvadt ing.Összevont szemöldökkel szagoltam meg az inget és a gyanúm beigazolódott,valamejk fiúé volt,de azt még nem tudtam,hogy kié.Feltápászkodtam az ágyba mikor a hirtelen elfelejtettem levegőt is venni,olyan látvány tárult a szemem elé.Zack feküdt mellettem és békésen szunyókált.Kerek szemekkel néztem rá,mintha a rém álmom vált volna valóra.Kétségbeesetten gondolkozni kezdtem.Pontosan mi is történt a tegnap?

   Arra emlékszem,hogy sáncban voltam,és csókolóztam Zackel,valami olyasmi rémlik,hogy láttam Dave-et egy lánnyal elszaladni,de a többi,valahogy teljesen kiesett.Felültem az ágyra és megfogtam a fejemet,az nem lehet,hogy a csókolózást tovább folytattuk az ágyba,ugye?Nem,nem az lehetetlen,nem voltam én még sose olyan részeg,hogy belemenjek ilyesmibe,akkor miért pont most...És kié ez a kurva ing?!

-Zack!-félhangosan szóltam rá az egyetlen emberre aki talán emlékszik valamire-A kurva életbe is,ZACK!

   Zack ijedten felült az ágyban.A haja össze-vissza állt,ami sexyvé is tette volna,ha nem azon aggodalmaskodtam volna,hogy vele töltöttem-e az éjszakát vagy nem.Megdörzsölte a szemét és rám nézett.Egy pillanat alatt felfogta mi a helyzet,de ő nem kétségbeesetten kezdett kiáltozni hanem elmosolyodott.A gyomrom mintha leesett volna egy,vagy két emeletet.

-Úgy tűnik nyertél.

-Nyertem?-kérdeztem száradt torokkal-Mi történt tegnap?Zack?

-Semmi.Egy csomó minden és semmi.-hatalmasat nyújtózkodott miután ásított egy annál is nagyobbat.Idegesen megragadtam a karját és a falhoz nyomtam.A szeme vadul elkezdett csillogni.

-Most azonnal megmondod mi történt,vagy egyenként tépem ki a belsőségeidet!

-Jól van na!-levakarta a kezemet magáról és sóhajtott-Mennyire emlékszel?

   Elmondtam neki mindent amit tudtam mire szomorúan elmosolyodott.

-Megbeszéltük,hogy járunk..

-Hogy mi csinálunk?

-Járunk.Persze most már reggel nem járunk,ez csak egy olyan részeg fejből pattant ötlet volt.

-Még jó.-motyogtam magamba mire elsötétedett az arca,de nem szólt semmit.-Aztán?

-Jonathan el akart vinni,hogy lefektessen aludni,de végül hagyta a fenébe,mert nagyon ellenkezdtél aztán elmentél valahova és ő is elhúzta a csíkot idegesen.Aztán nem láttalak több órán át,de egyszer csak

megláttalak kint cigizni Ive-el,akint megjegyzem csak egy melltartó volt,meg a szoknyája...

-Micsoda?-horkantottam fel.

-Engeded,hogy végig mondjam?-kérdezte sértődötten-Köszönöm.Szóval ott voltatok és mikor észre vett Ive elrohant és akkor megint kettesbe maradtunk.Beszélgettünk egy kicsit,meg csináltunk ezt-azt,nyugi csak csókolóztunk,nem kell megütni!Na...és akkor fogadtunk,hogy ha mersz aludni mellettem csak egy szál ingbe akkor kapsz tőlem valamit és fordítva.

-Szóval ezért nyertem.

-Igen.Ez után a beszélgetés után be is jöttünk ide és aludtunk.Szép látvány volt ahogy előttem vetkőzöl,azt azért meg kell hagyjam.AU!-idegesen a kezébe bokszoltam és sóhajtottam.

   Se szó,se beszéd felálltam és kisurrantam a barakkból és elkezdtem rohanni a sajátomhoz,minden rendben is lett volna,ha nem ütközök össze valakivel frontálisan.Az az ember akit a legkevésbé sem akartam,hogy meglásson így,abba ütköztem bele.Jonathan megrökönyödve nézett végig rajtam,de nem szólt semmit.Lejjebb húztam az inget és elvörösödtem.

-Beszélnem kell veled,de...-magamra néztem aztán újra rá-előtte átöltözök.Várj meg itt!

   Mielőtt megszólalhatott volna újra rohanni kezdtem a cél felé,azzal a különbséggel,hogy most el is értem azt.Kinyitottam az ajtót,és úgy éreztem mintha legalábbis pofon vágott volna az italoknak a szaga.Fintorogva felemeltem az inget az orromhoz,de rögtön el is engedtem mikor megláttam,hogy fiúk is vannak a szobában.Többen egymás hegyén hátán aludtak,de fel sem tűnt nekik.Óvatosan kerülgettem ki a földön heverő embereket,és üvegeket is.Véletlenül még így is sikerült belerúgjak az egyikbe,de senki sem mozdult.Odasomfordáltam a táskámhoz és gyorsan átöltöztem,de közben egész végig figyeltem jobbra meg balra,nehogy valaki felkeljen és meglásson.

   Miután felöltöztem kifelé kezdtem menni mikor a szemem megakadt valakin.Ana és Dave egymást ölelve aludt.Az állam valószinüleg a földet súrolta,egyszerűen nem tudtam hinni a szememnek.Megjegyeztem magamban,hogy erről még el kell beszélgessek vele,miután magamat tisztáztam.Sietve kimentem a barakk mögé ahol Jonathan már türelmetlenül várt.

-Végre.Szóval,miről szeretnél beszélni?

-Tegnap.Mi történt?-döbbentem rám nézett majd rosszallóan megrázta a fejét.

-Ezt nem hiszem el.Ennyire kiütötted magad?

-Mondd már!-sürgettem izgatottan.

-El akartalak vinni aludni amikor elmentél,aztán pá órával később megláttalak pár haverommal a sáncba miközben ott aludtál.Felvittelek a szobámba és ott hagytalak aludni,csak jobb,mint a sánc,nem?

-Te jó ég-megfogtam a fejemet és megdörzsöltem a szemeimet-Utána mi volt?

-Mi lett volna?-hirtelen elkerekedett a szeme-Val,csak nem azt akarod mondani,hogy utána még kimentél?

-Állítólag...

-VAL!

-Mi az?!Nem tehetek róla,részeg embert ne hagyj egyedül soha!

-Mit csináltál?

-Nem tudom,Zack szerint Ive-el beszélgettem aki egy melltartóban volt meg egy szoknyában és utána vele voltam és lefeküdtem vele aludni,egy fogadás miatt.

-Mi?Fogadás?

-Lényegtelen.-legyintettem sürgetően-Az a lényeg,hogy nem tudom hova mentem,és kivel és...

-Mit keresett rajtad az ingem?-kérdezte hirtelen.Összevont szemöldökkel néztem rá mikor eszembe jutott milyen ingről beszél.

-Ja,hogy az a te inged volt?

-Volt?!Még most is az!-háborodott fel-Mit keresett rajtad?

-Fogadás része volt.Visszaadom,ha ezek bent felébredtek.-böktem a hátam mögött lévő barakkra.Elmerengve néztem Jonathan háta mögé miközben lassacskán össze raktam a képeket a fejembe.Egyre több kocka állt össze,de még így is van egy csomó kérdésem például fogalmam sincs mit

csináltam miután kimentem és hogy kerültem Ive-el egy helyre.

   Mint a villám csapás,úgy ütött belém a felismerés.Mintha csak álmodtam volna,eszembe jutott egy részlet a tegnap estétől.Valamikor később valaki suttogott valamit a fülembe,bocsánatot kért.Csak egyetlen emberre tudtam gondolni aki a fülembe suttogott,Zackre,de ez nevetséges gondolat volt.Megráztam a fejemet,nincs miért bocsánatot kérjen,és amúgy se kérne bocsánatot.Túl büszke ő ahhoz.

-Mire gondolsz?-kérdezte lágyan Jonathan.

-Ki suttogott a fülembe tegnap éjjel.-válaszoltam gondolkodás nélkül.Nem volt okom hazudni,hiszen nem is volt annyira nagy dolog.Úgy tűnt viszont,hogy Jonathannak annál is nagyobb.Sűrűbben kezdett pislogni és nem nézett a szemembe,persze rögtön gyanút fogtam.

-Te voltál?-kérdeztem hitetlenkedve.

-Nem.Biztos,hogy Zack...-felelte felemelt szemöldökkel,de most már nem mossa le magáról.

-Ne hazudj nekem Jonathan Nilson!Te suttogtál vagy sem?

-Nem mindegy?!-kérdezte idegesen.

-NEM!Miért kértél bocsánatot?És miért bűzlöttél piától?Nem úgy volt,hogy nem szoktál inni olyan sokat?

-De igen...de...nem...-megigazította a haját ami arra vallt,hogy szégyelli magát.Most,hogy elkaptam nincs vissza út,ha már eddig eljutottam akkor kíváncsi vagyok a végére is-Rendben.Ittam,mert...mert depressziós voltam és gondoltam egy pár pohártól jobb kedvem lesz,de a pár pohárból hirtelen több pohár lett és...hát felkerestelek a szobába...tudtam,hogy még ott vagy.Oda mentem és bocsánatot kértem tőled.

-Miért?-kérdeztem alig hallhatóan.Láttam,hogy Jonathan arca elfehéredik.

-Mert...ez az igazság...sajnálom,hogy úgy kibasztam veled,és tudom,hogy már nem tudjuk rendbe hozni.

-Nem.-feleltem,de éreztem ahogy a szívem gyorsabban dobogni kezd-Már késő.

-Tudom.-leeresztette a fejét és pár percig úgy maradtunk,szótlanul egészen addig míg fel nem csendült egy hang.

-Ébresztőőőőőőőőő.REGGELI 20 perc múlvaa!!!

   Mindketten kaptunk az alkalmon és gyorsan el is iszkoltunk egymás mellől,még mielőtt még több hülyeséget mondtunk volna.Ez volt életem egyik legcikisebb beszélgetése,és többet nem is akartam megismételni.Eldöntöttem,hogy ezentúl úgy fogom kerülni őt amennyire csak lehet.Még egyszer nem fogok ilyen kellemetlen helyzetbe kerülni az is biztos.Ez a kirándulás egyre rosszabb és rosszabb,tényleg nem kellett volna eljöjjek.Miért keveredek bele mindig ilyenekbe?

   Idegesen a konyha felé vettem az irányt miközben azon agyaltam miket csinálhattam még előző éjjel,de minnél jobban törtem a fejem ezen,annál jobban fájt,ezért abbahagytam a gondolkodást és üres fejjel leültem a reggeliző asztalhoz.Rajtam kívül csak öten ültek még ott,a többiek gondolom takarítottak.Elkezdtem kuncogni magamba ahogy elképzeltem a fejüket,és milyen másnaposok lehetnek egyesek.A kezemet a számhoz emeltem még mielőtt észrevették volna,hogy magamban nevetek.

-Leülhetek?-kérdezte Zack mosolyogva.Megvontam a vállam és bólintottam,de a fejemben rögtön be is vertem magamnak egyet."Val,nem,nem,nem,megőrültél?!Pont ezek miatt kerülsz mindig bajba!"Láttam szemem sarkából,hogy Jonathan ideges pillantást vet Zackre és rám,de nem szólt semmit,hanem tetette,hogy az ablakon át néz ki.Hosszú lesz ez a hét,előre érzem.

2/7

Secrets

   Az egyik fának nekidőlve sírtam,a lehető legmesszebb a tábortól.Nem volt szükségem arra,hogy valaki most meglásson,pont mikor legrosszabbul nézek ki,pont mikor a sminkem elfojt és negatív gondolatok cikáznak a fejembe.Összegömbölyödtem a fánál és elővettem a cigis dobozt amit Ive rám bízott még az utazás előtt.Elméletileg négyen kellene elszívjunk,de jelenleg a legkevésbé sem érdekelt mit szólnak majd,hogy elszívtam egyet,kettőt...Nem fogják magukra venni,lehet észre se veszik.

    A számba tettem a szálat,de meg sem tudtam gyújtani,úgy remegett a kezem.Idegesen bele bokszoltam a kemény földbe aminek az lett az eredménye,hogy fájt a kezem és vérezni kezdett kissé,de a remegés nem állt le.Az ajkamba harapva letöröltem a könnyeimet és az elfojt festéket.Megigazítottam a hajamat és megpróbáltam újra rágyújtani.Most már könnyű szerrel ment.

   Lassan szívtam be a nikotint,és még lassabban fújtam ki.Biztos voltam benne,hogy feltűnt már pár embernek,hogy eltűntem,de ebben is reménykedtem.Csak arra tudtam gondolni,hogy Jonathannak legyen hatalmas lelki furdalása,és akkor már sínen vagyok.Semmi képp sem akartam azt a fiút,elég volt egy kóstolás,örökre elég volt.

-Val?VAL?-a messziből hallottam az ordítását Annek-Valentine Drough azonnal told elő a seggedet bárhol is vagy!Beszélnünk kell!Híreim vannak!!!

  Hangtalanul szívtam tovább a cigimet."Nem bújtam el te fa tökű,de ha arrébb mennél két lépést akkor megtalálnál...esetleg" gondoltam röhögve magamba.A rossz kedvem mintha egy csapásra elmúlt volna.

-Megvagy!-kiáltott lihegve mikor meglátott-Azt hittem eltűntél a föld alá.

-Jó is lenne.-elnyomtam a cigit és felálltam.Ana rosszallóan nézett rám,biztos voltam benne,hogy a cigi miatt.A szeme elkerekedett mikor meglátta a kezemet.

-Mit csináltál?

-Semmit,csak beleütöttem a földbe.Idegesség levezetés,tudod.

-Mi történt?-a hangjában aggodalmat véltem felfedezni én nekem meg jelenleg az kellett a legkevésbé,hogy valaki sajnáljon.

-Semmi érdekes.Miről is szerettél volna beszélni?

-Ja igen!-csapott a homlokára-Nem fogod elhinni mi történt!

-Mondd máár!!

-Blair és Zain!Együtt láttam őket sétálni az erdőbe,teljesen elmentek a külvilágtól.

-Mit gondolsz mit csinálnak?

-Nem tudom,de van egy pár tippem.

-Csak nem dugnak.-jegyeztem meg fél vállról.

-Val!Ne mondj ilyeneket!-Ana arca elvörösödött és karon ragadott.Visszarángatott a táborba ahol a konyhánál már nagyban dolgoztak a lányok meg a fiúk.Mr. és Mrs. Meyer kifeküdve a napra egy-egy sörrel a kezükben nézték ahol dolgoznak,még csak meg sem próbáltak segíteni nekik.Tipikus szolga hajcsárok.

   Blair egy ideig nem nagyon akart feltűnni ezért lassan kezdtem azon gondolkozni,hogy lehet tényleg összebasztak.Mikor a második fogásnál tartottunk akkortájt bukkant fel,és szerintem nem túlzok,ha azt mondom,hogy szex haja volt.Sokat mondóan néztem rá miközben a krumplit vágtam fel,aminek egy újabb sérülés lett az eredménye.Egy hosszabb vágás keletkezett a kezemen.Felszisszentettem és rögtön el is dobtam a kést a kagylóba.Találtam egy vécé papírt az ablak mellett,azt kezdtem el tekergetni a kezemre.

-Jól vagy?-kérdezte Blair.Fel emeltem az egyik szemöldökömet.

-Részleteket,és meg se próbáld letagadni!

-Nem tu...-rondán rá néztem,mire Blairnek a szemei tányér méretűek lettek.Sóhajtott és kihúzott a természetbe,távolabb a többiektől-Ígérd meg,hogy nem szólsz róla senkinek,ez egy bazi nagy titok.

-Hallgatlak.

-Én és Zain már járunk vagy két hónapja...csak titokba tartottuk.

-Miért?-idegesen megszorítottam a kezemet mire még több vér kezdett kijönni.Szisszentve megfordítottam a papírt.

-Mert Gertud kicsinálna,ha megtudná,hogy járunk.Már egy ideje keményen feni rá a fogát,de sose sikerült neki,mert Zain mindig eltolta és visszautasította.A csaj tuti kinyírna ha megtudná,hogy járunk és még dugunk is.

-ÁHÁ!!Tudtam én,látszik rajtad,ne vedd magadra.-megragadta mindkét vállamat és hatalmas kutya szemekkel nézett rám.

-Kérlek,ne mondd el senkinek.Főleg ne neki!

-Ne parázz,nem szólok.-leráztam magamról a kezeit és visszasétáltunk a konyhába.

   Egész nap vidám voltam,annak ellenére,hogy többször is kárt tettem magamba,akaratlanul.Az este eljövetelével sejtettem,hogy mind ez meg fog változni.Brandyék a szobában egész végig azt ecsetelték,hogy milyen fasza lesz lesz mikor átjönnek a fiúk,mert csempésznek be piát,és akkor aztán úgy berúgnak,hogy mozdulni se tudnak.Mikor már végleg meguntam átmentem a többiekhez,és elhívtam őket hozzám.Életem egyik legjobb döntése volt.A lányokkal rengeteg pletykát tudtunk meg a többiekről,hála Brandynek és Violetnek.

   Minden remekül ment,míg este át nem szöktek a fiúk.A kabátjuk mögött hozták a piát amit halkan leraktak a földre.Rögtön ki is nyitottak négyet egyszerre és inni kezdtek.Tudtam,hogy rosszra vezetne,ha innék,éppen ezért egy csomót ittam.A Jack nagyon jól esett,és meg kell mondanom,hogy az Absolut is eléggé beütött.Nem kellett sok,hogy rájöjjek,eléggé berúgtam.Valaki viccesnek találta ha lekapcsolja a lámpát,mit ne mondjak katasztrófa volt.Többen sikoltozni kezdtek és egymásra ugrott mindenki.Kitántorogtam a házból nagy nehezen és elindultam a sötét erdőbe,míg elég messze nem értem a többiektől.Ott leültem a földre és hatalmas röhögésbe törtem ki,magam sem tudtam pontosan miért.Alkohol hatása.

-Te aztán nagyon berúgtál,mi?-szólalt meg a hátam mögül egy hang.Még így részegen is simán felismertem Zack hangját.

-De te is!Ne is tagaaadd!-újra nevetni kezdtem miközben leült mellém mosolyogva.

-Annyira nem vagyok rossz állapotba,mint te.

-De iigen,csak titkolod,látom ám én!-megrázta a fejét.

   Az agyam úgy gondolta,hogy eljött az ideje rámozdulni az exre,ezért a fejemet a vállára raktam.Éreztem ahogy hirtelen megfagy,de engedte.Az egyik kezével átölelte a derekam.Egymásra néztünk és akkor ugyanarra gondoltunk.

-Nem kéne.-suttogta.

-Tudom,épp ezért kéne.-a mondatomnak semmi értelme sem volt,de a részeg agy nem tud gondolkozni normálisan.Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk és egy ideig nem hagytuk abba.Vadul az ajkába haraptam,mire ő közelebb húzott magához,úgy,hogy érezni tudtam a merevedését.Lefeküdt a földre én pedig rá feküdtem.Lihegve elhúzódtam tőle,hirtelen megszólalt a józan része az agyamnak."Mit csinálsz,te hülye?!"Gyorsan leszálltam róla,és nekidőltem az egyik fának.Zack kiéhezett tekintettel nézett rám,de nem szólt semmit.Megdörzsölte a szemeit és felállt,hogy leporolja magát.

-Próbáljuk meg megint.

-Mi?-megkövülten néztem rá.

-Kezdjünk el megint járni.Nézd meg,jó lesz.

-Nem,nem,nem,nem,nem...-nemlegesen ráztam a fejemet egészen addig míg meg nem fogta és újra meg nem csókolt.a józan része az agyamnak hirtelen nyaralni ment,ezért nem tudtam védekezni.Szinte elolvadtam a kezei közt,olyan jól esett a törődése,még akkor is ha hazudott.

   Vigyorogva megfogta a kezemet és úgy sétáltunk tovább,jobban mondva ő sétált,én dülöngéltem.Beszélgettünk egész addig míg a háló szobámhoz nem értünk.Kivágódott az ajtó és Jonathan jött ki rajta.Fintorogva lépett ki és elkezdte igazgatni a haját,míg észre nem vett minket.A tekintete minden pillanatot megért.Lassan leeresztette a kezét és elkerekedtek a szemei,még a szája is kissé nyitva maradt.Pontosan tudtam,hogy ő józan,sose szokott inni.Zack közelebb húzott magához és be akart menni a házba,de Jonathan megállította.

-Mit csinálsz?-kérdezte kifejezéstelen arccal.

-Szerinted?

-Mióta jártok?

-Most óta!-feleltem vidáman,és büszkén kidüllesztettem a melleimet.

-Te kihasználod,hogy részeg?!-Jonathan hangja kezdett idegesebb lenni,ez nem jelentett jót,de akkor nem fogtam fel,hogy veszélybe lenne bárki is.

-Nem vagyoook réészeeeg!!!-egy idióta mosoly kíséretével meg akartam mutatni mennyire józan vagyok még,miközben majdnem hanyatt estem a saját lábamba.Jonathan szigorúan rám nézett,majd Zackre emelte a tekintetét.

-Gyere,elkísérlek a hálószobánkig,ott aludhatsz.-meg akarta fogni a kezem,de én elrántottam magamtól.

-Nem!Jól vagyok!-megforgatta a szemeit és felemelt az ölébe,nem is érdekelte,hogy Zack tátott szájjal figyeli a jelenetet,egyre csak vörödöső fejjel.-Nee,eressz eeel!!

   Jonathan jó pár lépést tett a hálójuk felé,de egy idő után megunta,hogy mindig rukapálózok és kiáltozok ezért lerakott a földre.Idegesen a fejemhez vágta,hogy mit bánja ő ha megbasznak és elcsörtetett.Zack már sehol sem volt a láthatáron,ezért elballagtam az ellenkező irányba,míg egy árokba nem értem.Leültem a szélére és elkezdtem a csillagokat kémlelni,de ekkor rám jött a rosszullét és émelyegni kezdtem.Máris nem tűnt annyira jó ötletnek,hogy ennyit ittam.A szememből potyogni kezdtek a könnyek,nem tudom miért.Valami oknál kifolyólag nagyon lelki furdalásom volt,de nem tudtam megérteni miért.Le akartam feküdni a fűre,de véletlenül beleestem az árokba.Túl lusta,és részeg voltam ahhoz,hogy kimásszak ezért ott feküdtem és onnan néztem a csillagokat.

   A csillagok persze nem voltak csillagok,hanem homályos pontoknak tűntek a könnyes szemeim miatt.Becsuktam őket,és majdnem elaludtam mikor hangokra lettem figyelmes.

-Te az nem Val?

-Mi?Dehogy is...

-De igen,nézd meg!

-Nem vitted vissza?

-Csak akartam volna.Biztos elkutyagolt valahova.

-Az tuti ő,nézd már meg te bal segg!!

-Bassza meg!-kiderült,hogy a hangok tulajdonosai Ian,Dave és Jonathan.Jonathan leugrott a sáncba és ütögetni kezdte az arcomat.Fáradtan kinyitottam a szemeimet és eltoltam a kezét az arcomtól.

-Csak aludtam...-motyogtam halkan.Láttam amint megforgatta a szemeit és újra az ölébe vett.

-Megyek elviszem és lefektetem aludni.Teljesen kiütötte magát.-a haverjai röhögve tovább mentek,én viszont elaludtam az ölében.Arra keltem fel,hogy valami puhára helyeznek és sötétség vesz körül.Megfogtam a legközelebb darab puha anyag darabot és magamra húztam.Olyan jó illata volt,hogy majdnem újra álomba szenderültem.Éreztem ahogy valaki a fejemet simogatja és suttogva beszél hozzám.Megcsapott a pálinka és a vodka szag,amitől újra felkavarodott a gyomrom.

-Sajnálom...annyira sajnálom...egy...köcsög állat vagyok.

  Meg akartam fordulni,hogy lássam ki beszél hozzám,de elnyomott az álom,és az álmomban boldog voltam,nem kellett tetetnem,hogy semmi bajom.Vidáman járkáltam a városban,gondtalanul.

1/7

Bad decision

   Az út fárasztónak és nagyon hosszúnak ígérkezett,de mázlim volt,hogy a legjobb barátaim velem tartottak más különben elég nehéz dolgom lenne.Leghátul ültünk  Blairrel,Anaval meg Ive-el.Reggel hatkor indultunk,de mi már félkor ott csöveztünk a busz előtt,hogy helyet foglaljunk leges leghátul.Már mikor Blair először megemlítette ezt a kirándulást már akkor tudtam,hogy nem jó ötlet elmenni.Rengeteg ismerős lesz ott,és a legtöbb nem az a fajta akivel szívesen szürcsölgetek kávét reggelente.Épp a parkban ültünk mikor Blair egyszer csak megemlítette,mintha valami semmiség se lenne.

-Amúgy meghívott a tesóm,hogy menjek vele kirándulni.

-Kikkel?-kérdeztem unottan.

-A bandájával,nem tudom,hogy menjek-e.

-Szerintem ne menj.Tudod,hogy mennyi geci van ott.Idő pocsékolás lenne az egész.-Ana felhorkantva forgatta meg a szemeit,nagyon utálta őket.Lexingtonba lakunk amióta csak megszülettünk,Virginiában van.Imádtuk ezt a helyet,de egyben utáltuk is.Hogy mi lehet az oka?Egyszerű.Kicsi a város.Minden menő és kevésbé jó helyeket ismerünk,merre szoktak a menők lógni,hol lehet a legjobban elbújni,ha nincs kedved suliba menni,vagy ahol a legolcsóbb és legjobb ruhákat lehet becserkészni.Ez a város nagyon hozzám nőtt,semmi pénzért sem költöznék el innen.Az egyetlen problémám ezzel a hellyel az,hogy mindenkit ismerek és mindenki ismer téged.Ha nem is név szerint tudsz mindenkit,de látásból minimum tudod,hogy ő anyukád fodrászának a lányának a gyereke.

-Nem is készültem menni.Egy hetes lesz és valami erdőbe megyünk,pontosan nem tudom hova.

-Miért ne?-kiáltottam fel vigyorogva.Mindketten kerek szemekkel néztek rám,mintha legalábbis megőrültem volna.Megvontam a vállam és folytattam-Miért ne?Ive is jöhetne velünk,remekül meglennénk!

-Muszáj eszedbe juttassam,hogy ott lesz az exed és a majdnem exed?-kérdezte Blair felemelve egyik szépen kiszedett szemöldökét.

-Sok ember lesz ott,nem hiszem,hogy épp velem fognak foglalkozni.

-Naiv vagy,mondták már?

-Ritkán,de néha meg szokták emli...

-Nem arról van szó!Hanem,hogy semmi értelme se lenne,ha elmennénk.Útba lennénk,így is mindenki utál minket és mi is őket.Akkor minek?

-Ana,chill.Nem lesz semmi baj.Ott leszünk mi és jönne Ive is.Nézd meg,hogy remekül meglennénk.

-Benne vagyok!

-Blair!-Ana megforgatta újra a szemeit,és mikor látta,hogy nincs kivel többet veszekednie beadta a derekát.Így egyeztünk bele a kirándulásba.

    Az én remek ötletemnek hála egy hetet velük fogunk tölteni,és már a buszon problémák alakultak ki.Mivel mi elsőre érkeztünk gond mentesen el tudtuk foglalni a helyünket hátul,ami nem tetszett egyeseknek.Tíz perc után fel-fel tűntek az emberek és futottak,hogy elfoglalják a legjobb helyeket.Páran idegesen vették észre,hogy le vannak foglalva a kiszemelt helyük,de a többség nem szólt semmit,egészen addig míg meg nem érkezett Zack és a haverjai.

-Mi a szar?Húzzatok arrébb!-mindenki ránk szegezte a tekintetét,de voltak egyesek akik úgy tetették mintha nem hallották volna mi történik,de közben nagyon is hallgatóztak.

-Nem.Mi voltunk az elsők,húzzatok ti.-feleseltem monoton hangon.Láttam ahogy Ana beszorítja a kezét,amik lassan kezdtek elfehéredni.

-Nem érdekel,mi ezt már kinéztük.Szóval tűnés.

-Azt ajánlom,hogy inkább te tűnj el,ha nem akarsz egy tarkósat.

-Nagyon megijedtem.-röhögött fel mire a többiek is nevetni kezdtek.Ahhoz képest,hogy nem félt hamar elhúzta a belét a többi haverjával.A lányokkal egymásra néztünk és kibeszéltük őket,mint mindig.El sem hiszem,hogy jártam vele,hála az égnek ez a kapcsolat se tartott olyan sokáig.

  Szóval az út unalmas volt,és hosszú.Három órán át kellett egy helyen ülni a buszon mire végre megérkeztünk az erdőbe.Remek érzés volt látni ennyi zöldet egy helyen,főleg annyi év szürkeség és rossz levegő után.Mikor kiszálltam a buszból olyan volt mintha ujjá születtem volna.A levegő tiszta volt és friss,nem beszélve a nyirkosságról.Beszívtam a tüdőmbe és vigyorogva néztem rá Ivera aki nem tűnt annyira izgatottnak,mint én.A két felnőtt lepróbált csitítani minket,de nem nagyon ment nekik.Kétségbe esetten néztek egymásra,gondolom arra nem gondoltak milyen nehéz lesz nekik ennyi köjökkel.

   Ana felordított egy szép "KUSS'-t,mire mindenki elhallgatott és rá nézett.Mrs Meyer hálásan nézett rá,aztán pedig a tekintetét felénk intézte.

-5 fa házikó van.szóval 4-essével lesztek elrendezve.A házakban van négy ágy és egy nagy szekrény,egy asztal és két szék.A fürdők arrébb vannak,de előre szólok,ne készüljetek fel valami nagy luxus fürdésre.Ne felejtsétek el,erdőben vagytok.

-Az első az,hogy hogyan lesznek a szobák.-mindenki rá nézett arra akivel akart lenni-Ti rendezitek el,hogy és mint akartok lenni,mi nem szólunk bele,csak ha lehet ne legyen verekedés belőle.

   Hirtelen hatalmas hangzavar tört ki közöttünk.Mindenki csacsogni kezdett ki kivel lesz,logikus volt,hogy én a saját haverjaimmal leszek,egészen addig míg hozzám nem lépett Brandy és Violet.Meglepetten néztem rájuk,hiszen sose beszéltem velük annyira sokat,hogy jóba legyek velük.

-Leszel velünk meg Gertruddal?-kérdezte vigyorogva Brandy.

-Mi?Miért?-kérdeztem meglepetten.

-Mert nem találunk negyedik embert!Úgy volt,hogy Klaraval leszünk,de otthagyott minket Hannahért,szóval muszáj velünk gyere.

-Nem hinném,hogy ez egy olyan jó ötlet lesz...

-Vita nincs,velünk jössz!-Violet karon ragadott és elkezdett ráncigálni az egyik fa házikó felé.Kétségbe esetten néztem vissza a többiekre akik kerek szemmel nézték a jelenetet a helyett,hogy segítettek volna.Az lehetetlen,hogy én ezekkel a picsákkal legyek egy szobába egy hétig!Elég az is,hogy egy légkörbe kell legyek velük,nem,hogy egy szobába!

   Sóhajtva beletörődtem sanyarú sorsomba és engedtem,hogy húzzon magával Violet.Miközben mentünk körbenéztem,hogy mindenki beköltözik a jelenlegi otthonába.Blair gyorsan lefoglalta a velünk szemben lévő házat,míg mellettünk egy fiú lakás volt.Savanyú képet vágtam amint belegondoltam,hogy biztos át fognak jönni hozzánk,Brandyhez többek között.Kinyitottuk az ajtót és bementünk az egyetlen szobába.Ahhoz képest,hogy ilyen kicsi és rozoga volt kívülről belülről még elég szépen nézett ki.A lakótársnőim persze egyáltalán nem így vélték.Elkezdték fikázni az Atya Úr Istent is,míg én unottan ledobtam a táskáimat az egyik ágy mellé.Nekem édes mindegy volt,hogy ki mellett alszok,mert egyik választás rosszabb volt mint a másik.Violet mellém rakta le a táskáját,ami kissé megnyugtatott,ő legalább valami kép rendesebb volt mint a másik kettő.

-A fiúk este át néznek.-kezdte el a beszélgetést Brandy.Nem szóltam semmit csak figyeltem.

-Ja,majd valamikor tizenkettő fele,nem mintha nem engednék meg.

-Meg engedik,de azért na...csak nem kéne rájöjjenek,nem?

-Nekem mindegy.Kik jönnek?

-Azt hiszem Ianék.Nem tudom,jönnek vagy öten hatan.

-A vacsora mikor lesz?-kérdeztem már megunva a témát.

-Majd valamikor hatkor,de előtte meg kell csinálni az ebédet.Zöldség leves lesz,azt hiszem.-válaszolta Gertrud miközben a szeme vadul csillogott.Mondtam már mennyibe bánom,hogy eljöttem?Nem hiszem,hogy elégszer kihangsúlyozhatom.

   Két hangos koppanás hallatszott az ajtónkon.Mrs Meyer bekukucskált és közölte velünk,hogy van még fél óránk,hogy kipakoljunk,mert utána neki kell látni a kaja készítésnek.Van egy barakk ami be van rendezve konyhának,ott fogjuk megcsinálni az ennivalót és a hűtőbe lehet tenni amiket hoztunk magunkkal.Mivel én már hamarabb befejeztem átrohantam Blairékhez.Mikor beengedtek rögtön az ágyra süppedtem.

-Lőjetek le.

-Te mázlista!Úúgy irigyellek.

-Hallgass,Ana.Már ők kifárasztottak eléggé,nem kellesz te is a sorba.

-Mit mondtak?

-Jönnek át fiúk,azt pedig én nem fogom megvárni.Lejövök hozzátok mikor azok átjönnek.

-Ez a legjobb döntés amit valaha megtettél.-jegyezte meg Ive vigyorogva.

  Előre mentem a konyhába,hogy kipakoljam a cuccaimat ott is,nagy hiba volt.A konyha két szobából állt,az egyik maga a konyha volt, és egy ebédlő féle,de a kettő között egy hatalmas fal volt.Sóhajtva elmentem a konyhába egészen a hűtőig mikor összenéztem Jonathannal.A szívem összeszűkült,a gyomrom pedig görcsbe rándult.Éreztem ahogy egyre idegesebb leszek,de nem szóltam semmit,csak kinyitottam a hűtőt,durvábban,mint kellett volna,és elkezdtem pakolni bele a kaját.Érezhető volt a levegőben a feszültség,éppen ezért alig vártam

már,hogy valaki belépjen,de valahogy senki sem jött.

-Val,beszélhetnénk?

-Nem hinném,hogy van mit beszéljünk.

-Mindig van,és ez fontos.

-Talán máskor.-becsaptam a hűtőt és az ajtó felé iramodtam,de megragadta a kezemet.

-Nem úgy volt,mint ahogy te képzeled.-kirántottam a kezemet az övéből és a csípőmre raktam őket.

-Hanem,hogy volt?Véletlenül kavartál két csajjal miközben még velem is mi?Véletlenül elfelejtetted megemlíteni,hogy már nem tetszem neked,és ott hagytál a francba,ugye?Ja meg az  is véletlen volt amikor láttam,hogy két héttel később kézen fogva járkáltál...

-Jól van,értem a célzást.Egy fasz vagyok jó?

-Oh nem.Több vagy te,mint egy fasz.Te egy bazi nagy beszari fasz vagy,és ennek a beszélgetésnek vége.-idegesen kicsörtettem a konyhából,hogy lenyugtassam az idegeimet,de sikeresen neki mentem Zacknek.

-Bocsánatot kérni luxus!-ordított utánam miközben én tovább viharzottam kifelé.A szemeimbe könnyek szöktek,nem hiszem el,hogy még két hónap után is ilyen rosszul esik az amit tett.Egyszerűen sose fogok már túl lenni ezen,ez a kirándulás határozottan nem fog a javamra válni,már előre látom.