7/7

Beginning

     Amint megjelent Zack sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. Megszorítottam újdonsült barátom karját, jelezvén hogy ne csináljon semmi baromságot. Mosolyogva lenézett rám, de mikor hozzánk ért az exem komoly arccal kezdte méregetni. Nem akartam verekedést, csak pihenni szerettem volna egy utolsót az ágyban még mielőtt haza nem mentünk volna másnap reggel, persze ez nem volt meg.

- Beszélhetnénk Val?

- Nem hinném, hogy van mit megbeszéljünk.

- Szerintem lenne mit.

- Szerintem meg ha nem kotródsz el a csajomtól orrba talállak vágni. - Jonathan fenyegetően nézett Zack-re, amitől valószinüleg rájött arra, hogy nem lenne túl jó ötlet kikezdeni vele. Mindannyian visszasomfordáltunk a fekvő helyünkhöz nem törődve a többiek furcsa és megilletődött pillantásaikkal. Máskor idegesen néztem volna mindenkire, de most annyira ki voltam merülve, hogy a szememet alig bírtam mozgatni. Hatalmas csattanással az ágyra estem, az utolsó dolog amire emlékszem az Jonathan-nak az érintése, amint átkarolja a derekamat és közel hajol a nyakamhoz. Mosolyogva aludtam el.

     Aznap egész végig pakolásztunk, mert vasárnap korán, hajnalban indultunk volna vissza a városunkba. Senkinek sem volt nagy kedve ehhez, de meg kellett tenni. Bár csak itt maradtam volna még egy kicsit, de be kell vallanom, hogy nagyon hiányzott már a saját ágyam, eleve a saját szobám, a zuhanyzó és a normális kaja... a vízről ne is beszéljünk. Napok óta csak sörön élek, szerintem eljött az ideje a víz ivásnak is, de itt nem volt lehetőség rá.

     A visszaút volt a legrosszabb, együtt utazni egy nyűgös társasággal nem volt vicces, szóval hamar le szerettük volna tudni a dolgokat. A fiúm, még mindig furcsa volt kimondani ezt a varázslatos szót, mellettem akart ülni, de valahogy meggyőztem, hogy nem fog, mert mikor jöttünk Ian-el ült én meg Blair-el, szóval most is úgy lesz. Csak nagy nehezen sikerült beleegyeznie, vagy inkább belenyugodnia, hogy ha nem csinálja úgy ahogy mondom akkor szétrúgom a formás fenekét.

- Bízol benne? - kérdezte tőlem totál váratlanul Blair az út közepén. Egy lopott chipszet majszolt miközben én egy lopott üdítőt ittam.

- Mármint Jonathan-ban? Fogalmam sincs, még nem teljesen.

- Ne is - rázta meg a fejét határozottan - figyelj oda rá, lehet, hogy most a tökéletes pasinak állítja be magát, de az Isten csapása...

- Blair, örülnék ha nem hoznád rám a frászt a negativizmusoddal!

- Aggódok a testi épséged miatt!

- Mi? - röhögtem fel, de abbahagytam mikor megláttam, hogy komolyan gondolja.

- Aggódok érted, na! Minden pasi csak a dugásra megy.

- Amen! - szólt meg a hátunk mögül Ive.

- Hey, azért nem mindegyik! - Ana naivan nézett ránk, mire mi csak ráemeltük a tipikus " ez most komoly" arcunkat.

- Most egy kicsit naivan hangzottál. - dobtam meg egy papír galacsinnal.

- Eeeeh? Ez nem igaz! Szerintem igenis nem minden...

- Szóval te úgy ismered Dave-et aki nem menne szexre, ugye? - Ana elpirult és inkább elfordult minthogy válaszoljon nekünk.

     Az út további felében inkább aludtunk. Furcsa volt mikor visszatértünk megszokott környezetünkhöz, bár semmi sem változott. Még mindig tiszta volt, az utak rosszak, az emberek pedig még rosszabbak, de mégis hiányzott egy kissé a városi illat, az üzletek, kávézók, klubok, meg persze a saját lakásom. Szüleim rögtön lerohantak amint beléptem a házba, szinte megöltek a szeretetükkel. Feltették a kérdéseiket és segítettek a szobámba vinni a cuccaimat. Rögtön kibújtam a szadizásukból azzal a kifogással, hogy "fáradt vagyok megyek aludni, de majd holnap beszélünk, vagy később", gyorsan be is spuriztam a szobámba, még mielőtt lereagálhatták volna a mondandóm. Az ágyam kényelmesebb volt mint valaha, én pedig már majdnem álom világban voltam amikor hirtelen berezgett a telefonom. Káromkodva megnéztem az üzenetet, Jonathan-tól jött. Sóhajtva megnyitottam és végig olvastam.

" Hogy van a kedvenc csajom ? <3"

" A kedvenc csajod próbál aludni...."

" Zavarlak? :( Pedig itt vagyok az ablakodnál..."

     Összehúzott szemekkel olvastam az üzenetet, kellett vagy két perc míg felfogtam teljesen mit irt. Amint 100%-os lett a töltődés kipattantam az ágyamból és az ablakhoz siettem. Igen, ez az idióta tényleg az ablakomnál volt egy szál virággal a kezében úgy vigyorogva mintha Isten megáldotta volna. 

- Mit keresel itt? - kérdeztem egy kissé durvábban, de ő ugyanúgy vigyorgott semmibe véve a ronda stílusomat.

- Hiányoztál, gondoltam meglátogatlak.

- Joe, nem rég váltunk el...

- És neked nem is hiányoztam? - fél mosolyra húzta a száját és közelebb jött az ablakhoz - Jössz ki?

- Megmozdulni sem birok, de... - a pillantásom a virágra esett majd ártatlan arcára. Sóhajtva kimásztam, ő pedig megfogott nehogy elessek.

- Virágot a virágnak. - meg sem várta míg válaszolok rögtön megcsókolt amitől kirázott a hideg. Ha a közelemben volt valahogy furábban viselkedtem, mondjuk a legjobb jelző erre az idióta lenne. Szerettem a közelében lenni, de féltem attól, hogy ő is így érez-e, nos a legegyszerűbb az ha megkérdezem.

- Hmmmpf. - eltoltam magamtól amitől furcsán nézett rám. Gondolom ez eddig nem gyakran történt meg vele - Szeretnék kérdezni valamit.

- Mondd. - megpuszilta a homlokom amitől a gyomrom egy szaltót vetett.

- Mit érzel ha a közelemben vagy? - egy ideig kifejezéstelen arccal nézett majd elnevette magát. Persze én rögtön megütöttem a kezét vörös arccal ami miatt még hangosabban kezdett el nevetni - Köcsög fasz.

- Ezen mennyit gondolkoztál? - kérdezte még mindig nevetve.

- Úr Isten te ma meg fogsz halni. - ütöttem egyet a hátára.

- AUCS! Jól van naaa... csak...még sose kérdeztek tőlem ilyet.

- Akkor eljött az ideje válaszolni életed első ilyen kérdésére Casanova.

- Mit éreznék? Amit minden normális ember érez ha szeret valakit. Jön hogy hányjak, gyorsan dobog a szívem és parázok...attól, hogy elveszítelek. Megint.

- Ez volt életem leg unromantikusabb szerelmi vallomása.

- Jól van már nem akarsz egy kicsit sokat?! - vörös arccal csiklandozni kezdett mire mindketten nevetőgörcsel a fűre estünk. Bambán forgattam a kezeim között a szál virágot amit tőle kaptam, míg ő végigpuszilta az arcomat.

- Nem. Nem akarok sokat, csak annyit, hogy ne hagyj el.

- Val, azt hiszed vagyok annyira hülye?

- Most egy őszinte választ vársz? - elröhögtem magam mikor megláttam az ideges arcát. Újra csiklandozni kezdett amitől lassan már nem kaptam levegőt.

- Hülye vagy! Sose vetted észre ami az orrod előtt volt.

- Nana, ezt lehetne mondani neked is Casanova!

- Mi lenne ha nem neveznél így? Idegesítő.... - morcosan oldalra nézett. Mosolyogva egy puszit adtam a szájára.

- Miért ne? Illik rád.

- Pont azért, mert már nem illik. Most már csak a tied vagyok. - heves csókolózásba kezdtünk, de a felénél kicsúszott a nevetésem. Kifejezéstelen arccal nézte ahogy halálra röhögöm magam mire sikerült kipréselnem magamból egy értelmes mondatot.

- Reménykedtem is , hogy nincs még egy nőd mellettem, mondjuk Mrs Schulz. - Jonathan merengve tekintett végig rajtam majd megütötte a fejemet.

- Te idióta! Próbálok itt romantikus lenni te meg elrontod az egészet!!

 Azt hiszem életemben először úgy éreztem, hogy boldog vagyok, és nem törődtem a jövővel, csak a jelennel.


---------------------------------------------------------------------------------------------

Köszönöm minden kedves olvasónak aki végig kísérte velem Valentine és barátai élményét egy kiránduláson, egy igazi mennyei út volt, köszönöm a kommenteket is sokat jelentett nekem! Puszi! <3

6/7

Dating?

- Jonathan ülj a seggeden. - pirítottam rá mikor lehajolt az arcomhoz.

- Én beszééélni akarok veled! Hát nem érted asszony? - orromat megcsapta az alkohol szag amitől egy grimasz ült ki az arcomra. Felálltam a plédről és megragadtam a kezét.

- Rendben gyere beszélgessünk, úgy sem hagysz békén míg nem pofázod ki magad. - Ive jót nevetett a beszólásomon miközben ki vettem egy sört a zacskóból. Jonathan vidáman rángatott, hogy sétáljunk az úton ki tudja merre, ezért normálisan el sem tudtam köszönni a többiektől, vagy legalább megmondjam meddig leszek távol. Az utolsó arc akiét láttam az Ana kifejezése volt amint kétségbeesetten nézett rám míg Dave el nem fordította a fejét, hogy lesmárolja. Röhögve mentem az idióta párom után.

    Egy idő után elengedtem a kezét, e miatt csalódottan nézett rám, de ettől egyáltalán nem lágyult meg a szívem. A tökéletes tervemet már órákkal ezelőtt elkészítettem mikor már majdnem sírtam miatta újra, egyszerűen ha vége ennek az egész kirándulásnak kitörlöm az életemből, nem fogok többet vele beszélni, ezt másképp  nem lehet ép ésszel kezelni. Fáradtan néztem a tökéletes vonásaira a sötét éjszaka alatt és éreztem ahogy újra elfog a bőgés, persze ez is csak egy újabb csávó aki a kurvákra hajt, akárcsak Zack, ő sem jobb nála. Egyik sem jobb a másiknál igazából, kár lenne időt pocsékolni rájuk, de mégis tetszik még ennyi idő után is ez az idióta. Totálisan igaza van, még lenne esélye nálam, de én nem akarok adni neki, mert már többször is eljátszotta.

- Mondd már! - úgy éreztem, hogy elég gondolkodási időt hagytam neki, már meg is untam ezt a csendben sétálást, eléggé filmbe illően megalázó volt.

- Én szeretlek Val. - bökte ki egy idő után. A szívem örvendezve kezdett repkedni bennem, de az agyam hamar lelombozta.

- Maximum a testemet szereted, mint ahogy a többi lányét. Most épp kire nyomulsz? Gertrud? Vagy őt is átbaszod ahogy engem? 

- Nem...-rázta meg a fejét, megragadta a kezem és szembe állított magával - Figyelj rám!

- Nem te figyelj rám! Miért nem tudsz békén hagyni, hogy túl tegyem magam rajtad? - az arcom kipirult az idegességtől, de hamar átváltott szégyenbe. Nem hittem el, hogy ezt hangosan kimondtam, de most már mindegy volt, ezek után nem volt vissza út - Hagyj csináljam a dolgom, tetszedjen meg valaki más, törje ő össze a szívemet.

- Te idióta lány! És inkább Zack mint én? Ő mennyivel jobb?

- Ki beszélt róla?? - próbáltam kitörni a szorítása alól, de nem nagyon ment. Látszott, hogy jár edző terembe egy ideje, idegességemben be is szóltam neki - Te mióta vagy Chuck Norris?

    A kis vitánknak rögtön vége is lett, mindketten elkezdtünk nevetni. Ez a jókedv sem tartott annyira sokáig, mert Jonathan megrázta a fejét és komoran beletúrt a hajába. Én csak a cipőmet néztem, az ajkaimat harapdálva, eltervezve különböző ötleteket hogy is koptathatnám le, szökhetnék meg, üthetném agyon vagy smárolnám le. Istenem, egyszerűen utálom az agyamat az az igazság.

- Megcsókolhatlak? - olyan halkan kérdezte hogy alig hallottam a tücsök ciripelésektől.

- Ha így megkérdezted akkor biztos nem. - nevettem el magam kínosan. Most őszintén...mejk fiú kérdezi meg hogy megcsókolhat-e? Az csak magától jön, szerintem...gondolom...

- Szóval a lányok azt szeretik ha a fiúk váratlanok és kiszámíthatatlanok?

- Mondd csak te mégis mennyit ittál? - összehúzott szemöldökkel néztem rá mire megint hangosan felnevetett. Kínomban felnyitottam a sörömet amit a lányokkal hoztunk és beleittam. Még a sötétben is látszott a szemének a csillogása ezért kissé hátrébb mentem az italommal - Szó sem lehet róla. Nem szemezel az ÉN sörömmel.

- Ha már veled nem szemezhetek...

- Ne kötekedj, mert hozzád vágok egy követ.

- Fel sem bírnád emelni!

    Amilyen gyorsan csak tudtam kiittam az alkohol tartalmát a dobozból és egy jól irányzott ütéssel hozzá vágtam a fejéhez. Azonnal abba hagyta a nevetést, cseréltünk, most én röhögtem ki szégyen nélkül. Ijedten vettem észre, hogy rohan felém és a földre teper. A kezeit a derekamhoz vitte, már akkora sejtettem hogy itt nagy bajok lesznek. Konkrétan az életet is kicsikolta volna belőlem ha nem állítom meg, ami végül is nem sikerült, szóval ha úgy vesszük belehaltam ebbe a csatába. Próbáltam eltolni, karmolni, harapni, rugdosni, esküszöm mindent bevetettem amit csak tudtam, de ő csak rajtam feküdt és csiklandozott.

     Hirtelen leállt, ezért próbáltam levegőért kapkodni. A legrosszabb amit ebben az esetben tehettem volna az az , hogy ránézek, persze én ezt csináltam. Ráemeltem barna szemeimet aminek az lett az eredménye, hogy brutálisan elvörösödtem. A kezeimet az arcomhoz tettem takarás kép, de ő elvette onnan őket.

- Ne takard el... - suttogta mosolyogva. A száját az enyémhez tapasztotta. Eleinte megfordult az agyamban, hogy ezt nem kellene hagyni, ezzel csak magamnak ártok, de a végén hagytam az egész gondolkodásdit a fenébe. Inkább élveztem édes csókunk amitől a gyomrom és a szívem annyira örvendezett. Kezeimet szorosan a nyaka köré fontam miközben ő közelebb ereszkedett  hozzám, így nem csak a testének melegét éreztem hanem lágy parfümjét is. Ez a két párosítás émelyítő hatású volt, lehet a sör is hozzá tett, de volt egy olyan érzésem, hogy inkább az érzelmeim hozzák felszínre ezt az érzést. A gyomrom mintha lezuhant volna a kezének érintésétől, olyan lágy volt, hogy nem tudtam visszatartani a nyögésem. Elsőre szégyenkeztem a reakciómtól, de mivel nem röhögött ki, sőt még közelebb húzódott megkönnyebbültem.

    Az agyam akkor kapcsolt újra be mikor már a felsőmbe nyúlt be és e miatt kirázott a hideg. Kissé eltoltam magamtól, így látható lett a mámoros arca. Halkan vette a levegőt, mint aki elfáradt egy kicsit.

- Menjünk vissza. - motyogtam elgyengülten. Kicsusszantam alóla és elkezdtem felállni az útról.

- Val, sose fogjuk ezt megbeszélni?

- Nem tudom Jonathan, nem akarok megbeszélni semmit, én mondtam neked. Szerintem hagyjuk az egészet, az lesz a legjobb. Szerinted komolyan lenne értelme most ezen a kiránduláson összejönni hogy aztán a városban minden széthulljon?

- Nem fog semmi rossz történni, teszünk érte Val, csak egy esélyt kérek...könyörgök.

- Ne könyörögj nekem már! - megráztam a fejem és beletúrtam kék hajamba - Lelki furdalást akarsz csinálni?

    Rengeteget beszélgettünk, veszekedtünk ezen, de amilyen idióta vagyok, persze belementem, hogy próbáljuk ki. Nagy megkönnyebülés volt, de mégis volt egy rossz érzésem is ezzel kapcsolatban. A kérdések csak úgy pattogtak a fejemben, mint a petárdák, de próbáltam magamat azzal nyugtatni, hogy bár Jonathan tud egy nagy köcsög is lenni, sőt a legnagyobb segg a világon, de mégse adta fel annyi hónapon keresztül. Hitegettem magamat ehhez hasonló ötletekkel, reménykedve, hogy jó vége lesz, de mindenki tudja, hogy egy kapcsolatból vagy házasság lesz, vagy szakítás.

   Kéz a kézben sétáltunk vissza a plédünkhöz ahol semmi sem változott. Minden pont ugyan úgy volt ahogyan hagytuk. Ana próbálta visszafogni Dave-et, Ive iszogatott, nézte a csillagokat és röhögött Ian-en, Blair pedig fenyegette szerencsétlen testvérét. Fogalmunk sem volt meddig lehettünk távol, de ahogy rájuk néztem nem tűnt annyira sok időnek.

- Jártok? - kérdezte Dave vigyorogva mikor meglátta összekulcsolt kezünket. A lányok csodálkozva fordultak hátra, én mosolyogni, majd vigyorogni kezdtem. Jonathan lepacsizott mindkét fiúval, addig behelyezkedtem barátnőim közé.

- Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. -  Ive rosszallóan nézett rám, meg is értettem miért. Még én is egy kicsit rosszallva néztem magamra, lehet ez volt életem legrosszabb döntése...de lehet hogy nem.

- Én sem...de most ez van. Szokd meg!

- Én örülök nektek!! - Ana mosolyogva megölelt. Vigyorogva viszonoztam közeledését.

- Hey én is örülök! - csattant fel Ive és Blair egyszerre.

- Mindenki örül, de most mi lenne ha néznénk az eget és innánk? - szólalt meg valahonnan oldalról Dave. Hatalmas nevetésben törtünk ki.

- Szívem...szerintem eleget ittál már. - rázta meg a fejét mellőlem Ana.

    Hajnalig ott ültünk az út közepén, de az emberek lassan felkeltek, így az autók is előtűntek. Visszavándoroltunk a szállásunkra ahol a többiek is kezdtek ébredezni. Jonathan mosolyogva közelebb húzott mikor a kabannák közelébe értünk, amitől a szívem gyorsabban kezdett dobogni. Fáradtan, de vigyorogva néztünk egymásra és beszélgettünk, de a jókedvem rögtön lelohadt amint megláttam Zack-et amint idegesen jön felénk.

5/7

Lies and bullshit

      Az ötödik nap valahogy többet maradtunk a közeli patakban, mint az előző napokban. A fiúk vidáman lehoztak egy csomó láda sört, honnan szerezték nem tudom, de lehet jobb is. Néha komolyan jobb a tudatlanság, ez pont egy ilyen eset volt. Aznap meleg volt szóval a legtöbb lány fürdőruhában flangált, és napozott minden felé. Én a patak mellett feküdtem a hasamon és hallgattam ahogy barátnőim nevetnek és beszélgetnek. Semmi kedvem nem volt csatlakozni a beszélgetéshez, kisebb depresszióba estem amiből csak nagy nehezen tudtak kirántani. Két sörükbe fájt és rengeteg viccelődésbe. 

- Már csak pár nap van, szóval ezt ki kell használjuk.- Ive szemei vadan csillogtak miközben a dressz felsőjét igazgatta.

- És mégis mit szándékozol csinálni?- Ana ijedten nézett rá. Ive ötletei sose voltak a legjobbak, na nem mintha a sajátjaim annyira jók lettek volna, de az ővéi még rosszabbak voltak mint az enyéim. Reménykedtünk hát hogy most nem fog semmi felrobbanni, tönkremenni, vagy összetörni mint a múltkor.

- Gondoltam kiszökhetnénk.

- Hova a picsába akarsz te kiszökni?- ütött a homlokára Blair - Meghibbantál?

-Még csak végig sem hallgattál ember!- mind a hárman rá néztünk és vártuk hogy folytassa- Szóval kiszökünk valamikor éjjel vagy hajnal felé pár sörrel meg cigivel és elmegyünk az útra nézni a csillagokat. Vagy bármilyen útra nézni a csillagokat.

- Ez nem is annyira rossz ötlet.- kaptam a szaván vidáman- De akkor senkinek se fogunk szólni. Mert a többiek is jönnének, na nem mintha annyira zavarna...

- De azért mégis.- legyintett Ana- Biztos jó ötlet?

- Nekem csak jó ötleteim vannak.- vigyorgott Ive, mi inkább nem szóltunk semmit.

     A nap további részében megpróbáltam kerülni Jonathan-t és Zack-et, ami be kell vallani egész nehéznek bizonyult. A legrosszabb az volt, hogy Ana és Dave már nyíltan jártak, szóval elég sokat voltak együtt, ami azért normális, mivel nem rég jöttek össze, de így meg minket magunkra hagyott néha Blair-el együtt aki meg Zain-el szökött meg feltűnés mentesen. Ive-el ilyenkor bevonultunk a konyhába inni, vagy a partra inni vagy bárhova inni. A legjobb sportunkat űztük, szóval nem vész. Egy alkalommal mikor megint magunkra hagytak elindultunk megnézni a fiúkat ahogy fociznak az egyik pázsiton. Letelepedtünk egy árnyékos fa mellé ahol Ian ücsörgött. Neki nem volt kedve focizni szóval vele beszélgettünk nagy részt.

     Néha kissé elbambultam és akkor üveges tekintettel néztem a meccsüket. Jonathan levette a felsőjét és olyankor a lányok többsége sikoltozni kezdett, de ő valahogy egyikükre sem figyelt. Úgy tűnt ő is el van a saját kis világába és inkább a focira koncentrált.

- Jonathan figyelj már mit csinálsz! Zack a csapat társad, mi lenne ha neki is passzolnál néha? A múltkor is szabadon volt!- Mike idegesen ordítozott vele, de ő csak felhorkantott és tovább sétált, hogy menjen inni. Egy futó pillantást vetett ránk, viszont mikor észrevette, hogy én is ott vagyok visszanézett. Elidőzött rajtam a pillantása egy ideig, de én hamar elnéztem. Megdörzsöltem a szememet és lefeküdtem a fűre.

- Minden oké?- kérdezte Ive aggodalmasan.

-Persze. Miért ne lenne?

-Nos...azt hiszem mindjárt nem lesz minden rendben.

-Mondd te meg miről besz...- felültem, hogy jobban láthassam, de a mondatomat nem tudtam befejezni. Jonathan komoly tekintettel nézett rám miközben felém jött. Nem beszéltem vele csak utoljára akkor amikor pofon ütöttem, azóta egyikünk sem szólt a másikhoz, és úgy tűnt, hogy ő is kerül engem. 

- Pont ezért.- komorodott el Ive.

- Visszamegyek a kabinokhoz.- mintha puskagolyót lőttek volna ki olyan gyorsan álltam fel. Sajnos úgy tűnt, hogy mg így sem voltam elég gyors mivel fél úton sikerült elkapnia. 

- Val.

- Nem tudom egyes emberek hogy nem képesek megérteni amit mondok.- megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni. A felsője még mindig hiányzott róla ami egy kicsit elvonta a tekintetemet, de megpróbáltam összeszedni az erőmet, és nem elolvadni a látványtól.

- Nem foglak addig békén hagyni míg látom, hogy van esélyem nálad.

- Te nem tudom milyen esélyekről beszélsz Jonathan. Nem volt elég nyilvánvaló, hogy nem akarok semmit? Még Zack-el is csókolóztam.

- Velem is.- idegesen szitkozódtam egyet a fejemben- Ez nem kifogás.

- Nekem az. Kérlek hagyj már békén.

- Békén hagylak ha te is befejezed.- kérdően felemeltem a szemöldököm, de még mielőtt megszólalhattam volna folytatta- Látom, hogy te is szoktál nézni. Val, ne tagadd, tudom, hogy te is szeretnél még valamit, és én is szeretnék valamit. Miért nem adod fel és kezdjük az elejéről?

    Éreztem ahogy az erőm egyre jobban elhagy és kezdem beadni a derekam a szövegének. Szó nélkül néztem a tökéletes arcát azon gondolkozva mit is kellene erre válaszolnom. Egy normális mondat se jutott eszembe. 

- Kicsiiiiiim!!- a háttérbe Gertrud szaladt felé hatalmas vigyorral az arcán. Jonathan arca lassan kifehéredett, főleg amikor a lány ráugrott a hátára. Savanyú mosollyal a számon beintettem neki és elsiettem a táborhely felé. Meg sem érkeztem, de már folytak a könnyeim. Idegesen letöröltem őket, persze megint én voltam a hibás, hiszen én kezdtem megint hinni neki. Kezdett egyre jobb ötletnek tűnni az esti séta és csillag lesés, na meg az ivás. Semmit sem akartam jobban, mint hogy itt hagyjam ezt a nyomorúságos helyet és menjek haza a pihe puha ágyamban. Feledkezzek meg erről az egész helyről és az összes eseményekről.

     Ana vidáman tűnt fel a szobájukban ahol én kisírt szemmel vártam hátha végre jön valaki. Mikor meglátott rögtön kétségbeesetten bezárta az ajtót és felém rohant. Leült mellém az ágyra és megkérdezte mi a bajom. Nagy nehezen sikerült elmondanom mire szó nélkül átölelt amitől majdnem megint elsírtam magam. 

- Sajnálom, hogy agy alakultak a dolgok.- húzta el a száját. Megráztam a fejem és megtöröltem a szemeimet.

- Mindegy. Én inkább annak örülök, hogy legalább nektek összejött.

- Úr Isten mekkora pöcs lehet már egy így is nagy pöcs?- Blair idegesen csörtetett be míg meg nem látott minket, akkor elkezdett magyarázni- Az a pina még mindig nem akarja feladni Zain-nél. Folyton ölelgetné és nyomulna rá, egyszer komolyan felybe fogom baszni azzal a foci labdával. Mi a fene?

- Támogatom az ötletet, de a helyetekbe már rég felvállaltam volna, hogy járunk. Akkor leakadna, mert félne tőled.- feleltem nevetve.

- Ez nagyon nem vicces!

- GYEREKEK!!! KELLENE VACSORÁT CSINÁLNIIII!!- mindannyian fáradtan sóhajtottunk és a többiek után mentünk.

      Vacsora elkészítése után rögtön elkezdtünk szétszéledni. A fiúk és a lányok többsége újra inni ment a szokásos helyükre, míg mi megmentettünk pár sört és eldugtuk Ive-ék szobájába. Ott ültünk és vártuk a megfelelő pillanatot míg mindenki olyan segg részeg nem lesz, hogy azt se veszik észre ha eltűnünk. Fel voltunk fegyverezve a takarókkal,

piákkal, és cigikkel. Olyan három fele meguntunk a többiek részeges társaságát és elmentünk. Eléggé hideg volt kint szóval felsőket is vittünk magunkkal. Vidáman mentünk az út irányába, ami egy kicsit félelmetes is volt. Semmi világosság volt a barakkokon kívül szóval lámpával próbáltunk eljutni a célunkig. Csak nagy nehezen sikerült megérkeztünk, de akkor is volt egy kis meglepetésben részünk. Egy ember ült az út szélén és felfelé nézett. Ijedten néztünk egymásra, majd az ismeretlen emberre. Halkan leraktuk a cuccainkat és rávilágítottunk. A fiú hunyorogva megfordult, hát mit ad az Isten Dave volt az.

- Dave?- emelte fel a szemöldökét Ana- Te meg mit keresel itt?

- Szerelmem!- Dave vidáman nyújtotta a kezét Ana felé aki meghökkenve ölelte vissza.

- Úgy tűnik keményen kiütötte magát.- nevette ki Ive. Mosolyogva kibontottam egy sört és inni kezdtem belőle.

- Kivel jöttél?- Ana próbált egy kis információt kicsikarni a pasijából , de nem nagyon sikerült.

- Há' Jonathan-nak is kellene lennie valahol. Meg assziszem Ian is itt van.

- Mi van? Itt az idiotikus öcsém is? HOL?- Blair megragadta Dave felsőjét és őrülten ráncigálni kezdte össze-vissza.

- Heey, vigyázz még a végén elhányja magát!- röhögve néztem a jelenetet. Blair undorodva hátrébb lépett Dave pedig nevetni kezdett. Újra.

       Mindannyian leültünk a plédre, persze, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogyan mi elterveztük, általában sose alakulnak úgy. Mégis remekül el voltunk egész addig míg fel nem tűnt Ian és Jonathan. Mindketten részegek voltak, ami elég furcsa volt egy olyan embernek aki még nem. Csak a fiúk voltak részegek/jókedvűek. Senki sem tudja melyik a kettő közül. Megpróbáltam elfordítani a fejem, valahogy úgy tartani, hogy ne legyek felismerhető, de így sikerült felismernie Jonathan-nak.

- Val, nekem kemény beszédem van majd veled.

- Szerintem haver ülj a seggedre mielőtt el nem dőlsz.- nevette ki barátját Ian.

- Bassza meg Ian, ha ezt megtudják apáék akkor megint kap a pofád.

      Hosszú este várt még ránk.