7/7

Beginning

     Amint megjelent Zack sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. Megszorítottam újdonsült barátom karját, jelezvén hogy ne csináljon semmi baromságot. Mosolyogva lenézett rám, de mikor hozzánk ért az exem komoly arccal kezdte méregetni. Nem akartam verekedést, csak pihenni szerettem volna egy utolsót az ágyban még mielőtt haza nem mentünk volna másnap reggel, persze ez nem volt meg.

- Beszélhetnénk Val?

- Nem hinném, hogy van mit megbeszéljünk.

- Szerintem lenne mit.

- Szerintem meg ha nem kotródsz el a csajomtól orrba talállak vágni. - Jonathan fenyegetően nézett Zack-re, amitől valószinüleg rájött arra, hogy nem lenne túl jó ötlet kikezdeni vele. Mindannyian visszasomfordáltunk a fekvő helyünkhöz nem törődve a többiek furcsa és megilletődött pillantásaikkal. Máskor idegesen néztem volna mindenkire, de most annyira ki voltam merülve, hogy a szememet alig bírtam mozgatni. Hatalmas csattanással az ágyra estem, az utolsó dolog amire emlékszem az Jonathan-nak az érintése, amint átkarolja a derekamat és közel hajol a nyakamhoz. Mosolyogva aludtam el.

     Aznap egész végig pakolásztunk, mert vasárnap korán, hajnalban indultunk volna vissza a városunkba. Senkinek sem volt nagy kedve ehhez, de meg kellett tenni. Bár csak itt maradtam volna még egy kicsit, de be kell vallanom, hogy nagyon hiányzott már a saját ágyam, eleve a saját szobám, a zuhanyzó és a normális kaja... a vízről ne is beszéljünk. Napok óta csak sörön élek, szerintem eljött az ideje a víz ivásnak is, de itt nem volt lehetőség rá.

     A visszaút volt a legrosszabb, együtt utazni egy nyűgös társasággal nem volt vicces, szóval hamar le szerettük volna tudni a dolgokat. A fiúm, még mindig furcsa volt kimondani ezt a varázslatos szót, mellettem akart ülni, de valahogy meggyőztem, hogy nem fog, mert mikor jöttünk Ian-el ült én meg Blair-el, szóval most is úgy lesz. Csak nagy nehezen sikerült beleegyeznie, vagy inkább belenyugodnia, hogy ha nem csinálja úgy ahogy mondom akkor szétrúgom a formás fenekét.

- Bízol benne? - kérdezte tőlem totál váratlanul Blair az út közepén. Egy lopott chipszet majszolt miközben én egy lopott üdítőt ittam.

- Mármint Jonathan-ban? Fogalmam sincs, még nem teljesen.

- Ne is - rázta meg a fejét határozottan - figyelj oda rá, lehet, hogy most a tökéletes pasinak állítja be magát, de az Isten csapása...

- Blair, örülnék ha nem hoznád rám a frászt a negativizmusoddal!

- Aggódok a testi épséged miatt!

- Mi? - röhögtem fel, de abbahagytam mikor megláttam, hogy komolyan gondolja.

- Aggódok érted, na! Minden pasi csak a dugásra megy.

- Amen! - szólt meg a hátunk mögül Ive.

- Hey, azért nem mindegyik! - Ana naivan nézett ránk, mire mi csak ráemeltük a tipikus " ez most komoly" arcunkat.

- Most egy kicsit naivan hangzottál. - dobtam meg egy papír galacsinnal.

- Eeeeh? Ez nem igaz! Szerintem igenis nem minden...

- Szóval te úgy ismered Dave-et aki nem menne szexre, ugye? - Ana elpirult és inkább elfordult minthogy válaszoljon nekünk.

     Az út további felében inkább aludtunk. Furcsa volt mikor visszatértünk megszokott környezetünkhöz, bár semmi sem változott. Még mindig tiszta volt, az utak rosszak, az emberek pedig még rosszabbak, de mégis hiányzott egy kissé a városi illat, az üzletek, kávézók, klubok, meg persze a saját lakásom. Szüleim rögtön lerohantak amint beléptem a házba, szinte megöltek a szeretetükkel. Feltették a kérdéseiket és segítettek a szobámba vinni a cuccaimat. Rögtön kibújtam a szadizásukból azzal a kifogással, hogy "fáradt vagyok megyek aludni, de majd holnap beszélünk, vagy később", gyorsan be is spuriztam a szobámba, még mielőtt lereagálhatták volna a mondandóm. Az ágyam kényelmesebb volt mint valaha, én pedig már majdnem álom világban voltam amikor hirtelen berezgett a telefonom. Káromkodva megnéztem az üzenetet, Jonathan-tól jött. Sóhajtva megnyitottam és végig olvastam.

" Hogy van a kedvenc csajom ? <3"

" A kedvenc csajod próbál aludni...."

" Zavarlak? :( Pedig itt vagyok az ablakodnál..."

     Összehúzott szemekkel olvastam az üzenetet, kellett vagy két perc míg felfogtam teljesen mit irt. Amint 100%-os lett a töltődés kipattantam az ágyamból és az ablakhoz siettem. Igen, ez az idióta tényleg az ablakomnál volt egy szál virággal a kezében úgy vigyorogva mintha Isten megáldotta volna. 

- Mit keresel itt? - kérdeztem egy kissé durvábban, de ő ugyanúgy vigyorgott semmibe véve a ronda stílusomat.

- Hiányoztál, gondoltam meglátogatlak.

- Joe, nem rég váltunk el...

- És neked nem is hiányoztam? - fél mosolyra húzta a száját és közelebb jött az ablakhoz - Jössz ki?

- Megmozdulni sem birok, de... - a pillantásom a virágra esett majd ártatlan arcára. Sóhajtva kimásztam, ő pedig megfogott nehogy elessek.

- Virágot a virágnak. - meg sem várta míg válaszolok rögtön megcsókolt amitől kirázott a hideg. Ha a közelemben volt valahogy furábban viselkedtem, mondjuk a legjobb jelző erre az idióta lenne. Szerettem a közelében lenni, de féltem attól, hogy ő is így érez-e, nos a legegyszerűbb az ha megkérdezem.

- Hmmmpf. - eltoltam magamtól amitől furcsán nézett rám. Gondolom ez eddig nem gyakran történt meg vele - Szeretnék kérdezni valamit.

- Mondd. - megpuszilta a homlokom amitől a gyomrom egy szaltót vetett.

- Mit érzel ha a közelemben vagy? - egy ideig kifejezéstelen arccal nézett majd elnevette magát. Persze én rögtön megütöttem a kezét vörös arccal ami miatt még hangosabban kezdett el nevetni - Köcsög fasz.

- Ezen mennyit gondolkoztál? - kérdezte még mindig nevetve.

- Úr Isten te ma meg fogsz halni. - ütöttem egyet a hátára.

- AUCS! Jól van naaa... csak...még sose kérdeztek tőlem ilyet.

- Akkor eljött az ideje válaszolni életed első ilyen kérdésére Casanova.

- Mit éreznék? Amit minden normális ember érez ha szeret valakit. Jön hogy hányjak, gyorsan dobog a szívem és parázok...attól, hogy elveszítelek. Megint.

- Ez volt életem leg unromantikusabb szerelmi vallomása.

- Jól van már nem akarsz egy kicsit sokat?! - vörös arccal csiklandozni kezdett mire mindketten nevetőgörcsel a fűre estünk. Bambán forgattam a kezeim között a szál virágot amit tőle kaptam, míg ő végigpuszilta az arcomat.

- Nem. Nem akarok sokat, csak annyit, hogy ne hagyj el.

- Val, azt hiszed vagyok annyira hülye?

- Most egy őszinte választ vársz? - elröhögtem magam mikor megláttam az ideges arcát. Újra csiklandozni kezdett amitől lassan már nem kaptam levegőt.

- Hülye vagy! Sose vetted észre ami az orrod előtt volt.

- Nana, ezt lehetne mondani neked is Casanova!

- Mi lenne ha nem neveznél így? Idegesítő.... - morcosan oldalra nézett. Mosolyogva egy puszit adtam a szájára.

- Miért ne? Illik rád.

- Pont azért, mert már nem illik. Most már csak a tied vagyok. - heves csókolózásba kezdtünk, de a felénél kicsúszott a nevetésem. Kifejezéstelen arccal nézte ahogy halálra röhögöm magam mire sikerült kipréselnem magamból egy értelmes mondatot.

- Reménykedtem is , hogy nincs még egy nőd mellettem, mondjuk Mrs Schulz. - Jonathan merengve tekintett végig rajtam majd megütötte a fejemet.

- Te idióta! Próbálok itt romantikus lenni te meg elrontod az egészet!!

 Azt hiszem életemben először úgy éreztem, hogy boldog vagyok, és nem törődtem a jövővel, csak a jelennel.


---------------------------------------------------------------------------------------------

Köszönöm minden kedves olvasónak aki végig kísérte velem Valentine és barátai élményét egy kiránduláson, egy igazi mennyei út volt, köszönöm a kommenteket is sokat jelentett nekem! Puszi! <3