6/7

Dating?

- Jonathan ülj a seggeden. - pirítottam rá mikor lehajolt az arcomhoz.

- Én beszééélni akarok veled! Hát nem érted asszony? - orromat megcsapta az alkohol szag amitől egy grimasz ült ki az arcomra. Felálltam a plédről és megragadtam a kezét.

- Rendben gyere beszélgessünk, úgy sem hagysz békén míg nem pofázod ki magad. - Ive jót nevetett a beszólásomon miközben ki vettem egy sört a zacskóból. Jonathan vidáman rángatott, hogy sétáljunk az úton ki tudja merre, ezért normálisan el sem tudtam köszönni a többiektől, vagy legalább megmondjam meddig leszek távol. Az utolsó arc akiét láttam az Ana kifejezése volt amint kétségbeesetten nézett rám míg Dave el nem fordította a fejét, hogy lesmárolja. Röhögve mentem az idióta párom után.

    Egy idő után elengedtem a kezét, e miatt csalódottan nézett rám, de ettől egyáltalán nem lágyult meg a szívem. A tökéletes tervemet már órákkal ezelőtt elkészítettem mikor már majdnem sírtam miatta újra, egyszerűen ha vége ennek az egész kirándulásnak kitörlöm az életemből, nem fogok többet vele beszélni, ezt másképp  nem lehet ép ésszel kezelni. Fáradtan néztem a tökéletes vonásaira a sötét éjszaka alatt és éreztem ahogy újra elfog a bőgés, persze ez is csak egy újabb csávó aki a kurvákra hajt, akárcsak Zack, ő sem jobb nála. Egyik sem jobb a másiknál igazából, kár lenne időt pocsékolni rájuk, de mégis tetszik még ennyi idő után is ez az idióta. Totálisan igaza van, még lenne esélye nálam, de én nem akarok adni neki, mert már többször is eljátszotta.

- Mondd már! - úgy éreztem, hogy elég gondolkodási időt hagytam neki, már meg is untam ezt a csendben sétálást, eléggé filmbe illően megalázó volt.

- Én szeretlek Val. - bökte ki egy idő után. A szívem örvendezve kezdett repkedni bennem, de az agyam hamar lelombozta.

- Maximum a testemet szereted, mint ahogy a többi lányét. Most épp kire nyomulsz? Gertrud? Vagy őt is átbaszod ahogy engem? 

- Nem...-rázta meg a fejét, megragadta a kezem és szembe állított magával - Figyelj rám!

- Nem te figyelj rám! Miért nem tudsz békén hagyni, hogy túl tegyem magam rajtad? - az arcom kipirult az idegességtől, de hamar átváltott szégyenbe. Nem hittem el, hogy ezt hangosan kimondtam, de most már mindegy volt, ezek után nem volt vissza út - Hagyj csináljam a dolgom, tetszedjen meg valaki más, törje ő össze a szívemet.

- Te idióta lány! És inkább Zack mint én? Ő mennyivel jobb?

- Ki beszélt róla?? - próbáltam kitörni a szorítása alól, de nem nagyon ment. Látszott, hogy jár edző terembe egy ideje, idegességemben be is szóltam neki - Te mióta vagy Chuck Norris?

    A kis vitánknak rögtön vége is lett, mindketten elkezdtünk nevetni. Ez a jókedv sem tartott annyira sokáig, mert Jonathan megrázta a fejét és komoran beletúrt a hajába. Én csak a cipőmet néztem, az ajkaimat harapdálva, eltervezve különböző ötleteket hogy is koptathatnám le, szökhetnék meg, üthetném agyon vagy smárolnám le. Istenem, egyszerűen utálom az agyamat az az igazság.

- Megcsókolhatlak? - olyan halkan kérdezte hogy alig hallottam a tücsök ciripelésektől.

- Ha így megkérdezted akkor biztos nem. - nevettem el magam kínosan. Most őszintén...mejk fiú kérdezi meg hogy megcsókolhat-e? Az csak magától jön, szerintem...gondolom...

- Szóval a lányok azt szeretik ha a fiúk váratlanok és kiszámíthatatlanok?

- Mondd csak te mégis mennyit ittál? - összehúzott szemöldökkel néztem rá mire megint hangosan felnevetett. Kínomban felnyitottam a sörömet amit a lányokkal hoztunk és beleittam. Még a sötétben is látszott a szemének a csillogása ezért kissé hátrébb mentem az italommal - Szó sem lehet róla. Nem szemezel az ÉN sörömmel.

- Ha már veled nem szemezhetek...

- Ne kötekedj, mert hozzád vágok egy követ.

- Fel sem bírnád emelni!

    Amilyen gyorsan csak tudtam kiittam az alkohol tartalmát a dobozból és egy jól irányzott ütéssel hozzá vágtam a fejéhez. Azonnal abba hagyta a nevetést, cseréltünk, most én röhögtem ki szégyen nélkül. Ijedten vettem észre, hogy rohan felém és a földre teper. A kezeit a derekamhoz vitte, már akkora sejtettem hogy itt nagy bajok lesznek. Konkrétan az életet is kicsikolta volna belőlem ha nem állítom meg, ami végül is nem sikerült, szóval ha úgy vesszük belehaltam ebbe a csatába. Próbáltam eltolni, karmolni, harapni, rugdosni, esküszöm mindent bevetettem amit csak tudtam, de ő csak rajtam feküdt és csiklandozott.

     Hirtelen leállt, ezért próbáltam levegőért kapkodni. A legrosszabb amit ebben az esetben tehettem volna az az , hogy ránézek, persze én ezt csináltam. Ráemeltem barna szemeimet aminek az lett az eredménye, hogy brutálisan elvörösödtem. A kezeimet az arcomhoz tettem takarás kép, de ő elvette onnan őket.

- Ne takard el... - suttogta mosolyogva. A száját az enyémhez tapasztotta. Eleinte megfordult az agyamban, hogy ezt nem kellene hagyni, ezzel csak magamnak ártok, de a végén hagytam az egész gondolkodásdit a fenébe. Inkább élveztem édes csókunk amitől a gyomrom és a szívem annyira örvendezett. Kezeimet szorosan a nyaka köré fontam miközben ő közelebb ereszkedett  hozzám, így nem csak a testének melegét éreztem hanem lágy parfümjét is. Ez a két párosítás émelyítő hatású volt, lehet a sör is hozzá tett, de volt egy olyan érzésem, hogy inkább az érzelmeim hozzák felszínre ezt az érzést. A gyomrom mintha lezuhant volna a kezének érintésétől, olyan lágy volt, hogy nem tudtam visszatartani a nyögésem. Elsőre szégyenkeztem a reakciómtól, de mivel nem röhögött ki, sőt még közelebb húzódott megkönnyebbültem.

    Az agyam akkor kapcsolt újra be mikor már a felsőmbe nyúlt be és e miatt kirázott a hideg. Kissé eltoltam magamtól, így látható lett a mámoros arca. Halkan vette a levegőt, mint aki elfáradt egy kicsit.

- Menjünk vissza. - motyogtam elgyengülten. Kicsusszantam alóla és elkezdtem felállni az útról.

- Val, sose fogjuk ezt megbeszélni?

- Nem tudom Jonathan, nem akarok megbeszélni semmit, én mondtam neked. Szerintem hagyjuk az egészet, az lesz a legjobb. Szerinted komolyan lenne értelme most ezen a kiránduláson összejönni hogy aztán a városban minden széthulljon?

- Nem fog semmi rossz történni, teszünk érte Val, csak egy esélyt kérek...könyörgök.

- Ne könyörögj nekem már! - megráztam a fejem és beletúrtam kék hajamba - Lelki furdalást akarsz csinálni?

    Rengeteget beszélgettünk, veszekedtünk ezen, de amilyen idióta vagyok, persze belementem, hogy próbáljuk ki. Nagy megkönnyebülés volt, de mégis volt egy rossz érzésem is ezzel kapcsolatban. A kérdések csak úgy pattogtak a fejemben, mint a petárdák, de próbáltam magamat azzal nyugtatni, hogy bár Jonathan tud egy nagy köcsög is lenni, sőt a legnagyobb segg a világon, de mégse adta fel annyi hónapon keresztül. Hitegettem magamat ehhez hasonló ötletekkel, reménykedve, hogy jó vége lesz, de mindenki tudja, hogy egy kapcsolatból vagy házasság lesz, vagy szakítás.

   Kéz a kézben sétáltunk vissza a plédünkhöz ahol semmi sem változott. Minden pont ugyan úgy volt ahogyan hagytuk. Ana próbálta visszafogni Dave-et, Ive iszogatott, nézte a csillagokat és röhögött Ian-en, Blair pedig fenyegette szerencsétlen testvérét. Fogalmunk sem volt meddig lehettünk távol, de ahogy rájuk néztem nem tűnt annyira sok időnek.

- Jártok? - kérdezte Dave vigyorogva mikor meglátta összekulcsolt kezünket. A lányok csodálkozva fordultak hátra, én mosolyogni, majd vigyorogni kezdtem. Jonathan lepacsizott mindkét fiúval, addig behelyezkedtem barátnőim közé.

- Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. -  Ive rosszallóan nézett rám, meg is értettem miért. Még én is egy kicsit rosszallva néztem magamra, lehet ez volt életem legrosszabb döntése...de lehet hogy nem.

- Én sem...de most ez van. Szokd meg!

- Én örülök nektek!! - Ana mosolyogva megölelt. Vigyorogva viszonoztam közeledését.

- Hey én is örülök! - csattant fel Ive és Blair egyszerre.

- Mindenki örül, de most mi lenne ha néznénk az eget és innánk? - szólalt meg valahonnan oldalról Dave. Hatalmas nevetésben törtünk ki.

- Szívem...szerintem eleget ittál már. - rázta meg a fejét mellőlem Ana.

    Hajnalig ott ültünk az út közepén, de az emberek lassan felkeltek, így az autók is előtűntek. Visszavándoroltunk a szállásunkra ahol a többiek is kezdtek ébredezni. Jonathan mosolyogva közelebb húzott mikor a kabannák közelébe értünk, amitől a szívem gyorsabban kezdett dobogni. Fáradtan, de vigyorogva néztünk egymásra és beszélgettünk, de a jókedvem rögtön lelohadt amint megláttam Zack-et amint idegesen jön felénk.