Huszonhatodik rész

- Név és látogatás oka. – savanyúan elmosolyodtam, sok emléket idéz fel ez a mondat.

- Gloria Riggs, beszélgetni jöttem. – egy pillanat csend utána megkaptam a választ.

- Nem, menj innen kölyök, nincs időm rád.

- Eeh? – megfeledkeztem az összes izgalmamról és idegesen dörömbölni kezdtem az ajtón – Mi az, hogy nincs időd? Azért jöttem ide mert…

- Nem hallottad mit mondtam?! Azt mondtam takarodj!

- Jó! Megyek is Erenhez és… - az ajtó hirtelen kivágódott és egy nagyon ideges Levi állt velem szemben. Tudtam hogyha szóba hozom Erent ki fog borulni, az utóbbi időben folyton ezt csinálta, ezért akartam meglátogatni és kérdőre vonni, hiszen mi jogon idegeskedik?

- Tch, hihetetlenül értesz hozzá hogyan bazd fel az agyam 0,5 másodperc alatt. – megfordult és visszament a makulátlan irodájába én pedig egy ideges szalutálás után bezártam magam mögött az ajtót és megálltam az íróasztalánál.

- Ez rád is érvényes.

- Tch, mégis miről beszélsz? Nem én vagyok az aki undorítóan egybenőtt azzal a titánnal.

- Pont erről beszélek! – idegesen rácsaptam az asztalára, fenyegetően megremegett pár dosszié, de nem esett le semelyik sem, bár kétlem hogy a multkori incidens után befogna újra szelektálni. Levi hátradőlt a székében és összevont szemöldökkel nézett rám, látszott az arcán, hogy egyáltalán nem örül annak amit mondok neki. – Mi a bajod azzal, hogy Erennel vagyok?

- Tch, mit érdekel engem, hogy kivel jársz, csak nem akarom látni! – ekkor koppant valami a fejemben, szerintem még méterekkel odébb is hallatszott ahogy leesik miért viselkedik így velünk. Mert féltékeny és azt hiszi,hogy jártok Ria, hogy nem esett eddig le? Sóhajtva megdörzsöltem a hajamat, ezzel teljesen összekuszálva azt, megrökönyödésemre a gesztusomtól Levi megnyalta alsó ajkát, amitől valami bizseregni kezdett bennem. Most biztos nem adom be a derekam bármi is legyen.

- Nem járunk. – feleltem sokkalta nyugodtabban, mire felemelte a szemöldökét.

- Pedig látszik mennyire undorítóan oda meg vissza van érted.

- Még ha ez így is lenne, nem kéne fellélegezz? Te magad mondtad, hogy találjak magamnak egy velem egykorút akivel boldog lehetek, lehet pont Eren lesz az, és akkor mi van? – a pillantása elsötétült, és elnézett a szemeimből valahova máshova.

- Tch, te ekkora idióta nem lehetsz, hogy…

- Eeelnézééést! – Hanji vigyorogva nyitott be kopogás nélkül, megfordultam és szalutáltam neki amilyen nyugodtan csak tudtam. – Zavarook~~~?

- Nem, hölgyem, már így is menni készültem. További szép napot. – sietős léptekkel kisétáltam a pokol tornácáról és hazafelé baktattam, meg sem kérdeztem Levit, hogy holnap kell menjek hozzá megint, ezért gondoltam beugrok még Erenékhez egy kis ideig, hiszen úgy is régen voltam náluk otthon.

Meglepetésemre Armin nyitott ajtót hatalmas vigyorral az arcán, amint meglátott berángatott rácsimpaszkodva a kezemre akárcsak egy kicsi majom. Hálásan ültem le melléjük, hiszen rég volt már mikor mind a négyen együtt tudtunk normálisan beszélgetni a titánok vagy a tizedesek jelenléte nélkül, minden pillanatát kihasználtuk, persze teljesen megfeledkeztem az eredeti célomról és nevetve beszélgettem a barátaimmal. A meleg miatt felkötöttem a hajamat és nekivetkőztem, főképp mert játszani kezdtünk egy társas játékot ami híres arról, hogy barátságokat ver széjjel, tehát felkészültem a harcra. Jó pár órát ott töltöttem, mivel mikor másodjára kinéztem az ablakon kint már jócskán sötét volt, ezért bocsánatot kértem és kifelé indultam Erennel, aki ragaszkodott hozzá, hogy hazáig kísér engem, mert még a végén bajom esik. Hiába magyaráztam neki semmi szükség rá, mivel egy ka-to-na vagyok és teljes kiképzést kaptam akárcsak ő, mégis menthetetlenül velem akart jönni, mert a férfi énje nem engedhette, hogy egy nőt egyedül haza engedjen. Ezen a kijelentésén hahotázva nevettem fel, van női énje is? Inkább nem akarom megtudni.

Út közben megkérdeztem holnap hányra vagyunk hivatalosak és kiderült, hogy csak 10-re kell menjünk, ezért határozottan kijelentettem nehogy le merészeljen hozzám jönni, mert ő fogja a rövidebbet húzni. Heherészve megvakarta a tarkóját, de a hangulata hirtelen megváltozott, teljesen komoly lett ráadásul megállt nem messze a lakásomtól, hogy beleavasson végre ki tetszik neki. Megrökönyödve álltam előtte, majd ekuncogtam magam, sose gondoltam volna, hogy pont ő tetszik meg neki az összes lány közül, Eren vörös fejjel eltakarta a számat és közelebb hajolt, hogy megfenyegessen, de ezt sem tudtam elég komolyan venni, mivel a feje olyan aranyosan pirosodott ki, mint egy pici paprika. Mosolyogva megsimogattam az arcát és megígértem neki nem fogja senki megtudni tőlem, mivel a síromba viszem magammal ezt a titkot, erre hangosan fellélegzett és megölelt. Sóhajtva megráztam a fejem és a lakásomra néztem mikor a szívem mintha megállt volna egy jó percre, Levi karba tett kézzel neki volt dőlve a ház falának, csak az utcai világítás miatt ismertem fel, mivel a lakásban az összes olajlámpát lekapcsolták. Üres tekintettel nézett vissza rám, én meg gyorsan elengedtem Erent és megköszöntem amiért eddig elkísért, de most már igazán húzzon haza. Nevetve integetett miközben sétált visszafelé, tehát szerencsémre nem vette észre a tizedest.

Mozdulatlanul állt még akkor is mikor már  megálltam előtte. Ez a halálos csend teljesen kikészített, semmilyen hangot se lehetett hallani mivel az egész város aludt már és ebben a részlegben csak mi ketten voltunk fent és jelenleg farkas szemet néztünk egymással. A végén Levi volt az első aki megszólalt.

- Holnap 10-re gyere. – csak ennyit mondott, ezután kikerült és elsétált mellettem mint aki jól végezte dolgát, és ez esett a legrosszabbul. Lehet az is bántó volt ahogyan ordibált velem az irodájában és lenézően nézett, de ez a passzivitás még borzalmasabb, mivel olyan mintha teljesen nem érdekelné mi van velem, ettől pedig úgy éreztem a nagy gondviseléssel helyrerakott darabkák a szívemben kezdtek kicsúszni, de nem engedhettem, hogy elveszítsem az irányítást. Ennek a harcnak csak akkor lesz vége, hogyha teljesen így viselkedik velem, attól még amiért most sikerült türtőztetnie magát nem biztos, hogy a továbbiakban sikerül, én pedig ezentúl rátaposok a gázra, főképp mert megtudtam Erennek ki is tetszik valójában, ezt kihasználhattam a javamra.

Az elkövetkezendő napokban megkértem Eren segítségét minden egyes olyan dolog miatt amihez túl béna voltam, például ha dobozokat kellett cipelnem, vagy felszereléseket, olyan profin kezdtük megjátszani a szerepünket, hogy másnak a szemében tényleg úgy nézhetett ki mintha tetszettünk volna egymásnak, pedig nekem Levi az egyetlen szerelmem míg Erennek Sasha. Néha összenevettem vele ezen mikor senki se látott minket, a végén elmondtam neki nekem ki jön be, hiszen ennyivel tartoztam neki, ha már ő is beavatott az ügyeibe. Ahhoz képest elég jól reagálta le a dolgokat, sőt elkezdte magyarázni így már minden világos a számára, hiszen eddig nem értette miért néz folyton olyan utálattal rá Levi mikor velem volt, és engem miért néz annyira sokat az edzések során. Vörös fejjel megráztam a fejemet és inkább emlékeztettem erről nehogy szóljon bárkinek is, megnyugtatott, hogy nem fog hiszen tudja a helyzetemet.

A buja flörtölések és csábos pillantások megtették a hatásukat két hét után. Egyik reggel Erennel nevetve jöttem befelé mikor Levi rondán rám parancsolt, hogy jöjjek be hozzá az irodájába, mert beszélni valója van velem. Eren biztatóan megszorította a vállamat, de szerintem Levi ezt is félreértette mivel egy utolsó lenéző pillantással illette mielőtt elsietett volna a helyisége irányába. Kissé ijedten léptem be, elhatároztam teljesen a hülyét fogom játszani az a legegyszerűbb és a legkönnyebb módja, hogy felidegesítsem és valami olyasmit bökjön ki frusztrációjában amit nem akar.

- Tch, Ria, a multkori papír munkád egy förtelem, újra kell csináld, olyan mintha egy öt éves hányta volna össze, ráadásul maga a szöveg is értelmetlen.

- Oh, elnézést, lehet a tea a hibás. – kértem bocsánatot lebiggyesztett alsó ajakkal.

- A tea?

- Vittem Erennek teát és azt hiszem véletlenül megborította a kezével az üveget és…

- Mi a fészkes fenét keresett Jaegernél ez a hivatalos papír?!

- Én voltam nála, uram. Nem figyeltünk eléggé oda, elnézést. – persze a valóság távol áll ettől, igazából én öntöttem véletlenül rá miközben dzsemes kenyeret ettem.

- Tch, az istállói takarításod is fertelmes, fél munkát végeztél!

- De hát ott gubbasztottam négy órán át és sikáltam a padlót meg minden egyéb látható felületet. Ha nem jön Eren és segít ki akkor még mindig azt csinálnám. – belül élvezettel figyeltem ahogy a halántékát dörzsöli és a homlokán kezd kidudorodni egy ér.

- A multkori edzéseden elkövettél három hibát, hányszor mondjam, hogy ne hagyd, hogy eltereljék a figyelmedet, mert az életed múlhat rajta, kölyök! – kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, de egy ciccentéssel megelőzött. – Ha pedig még egyszer felhozot Jaegert most azonnal mehetsz pakolni a szaros cuccaidat, mert nem fogom tovább tűrni!

- Ah, igazából azt akartam mondani, hogy sajnálom, akkor fáradt voltam mivel anya megbetegedett és egész éjjel ápoltam, nem hagyhattam, hogy apa vigyázzon rá, mert ő másnap dolgozott. – ez tényleg igaz volt. Látszott ahogy az arca kicsit ellágyul és felsóhajtott miközben hátradőlt a székében, eljött az ideje, hogy egy utolsó csapást mérjek rá. – Még van valami, uram? Még van pár papír amit el kell vigyek Erwin parancsnoknak, azt mondta halaszthatatlan.

- Igen. – felnézett a plafonra úgy válaszolt. – Kerüld el azt a szaros Erent.

- Hogy? – kerek szemekkel néztem rá, nem jött, hogy elhiggyem, végre sikerült megtörnöm a megtörhetetlent, megszelídítenem az oroszlánt, elkábítanom a…

- Nem akarom, hogy más ölelgessen és puszilgasson miközben tudom, hogy ÉN sokkal jobb vagyok benne. Olyan esetlenül fogja a derekadat és balfaszul próbál veled kacérkodni, jön hogy elhányjam magam, mint egy félnótás, és még ő akar veled járni?! Tch, egy szégyen. Ha még egyszer ferdén mer rád nézni kettétöröm a … megkérdezhetem mi olyan vicces?! –

ekkor úgy elkezdtem nevetni, hogy belezengett szerintem az egész iroda, a tizedes pedig összeszűkült szemekkel méregetett. Kifújtam a levegőt és kedvesen mosolyogva néztem rá.

- Eren nem azért esetlen mert nem ért hozzá, hanem mert nem tetszek neki. – Levi arca elsötétült és felpattant a székéből, mos tudtam nagy bajban vagyok, de álltam a tekintetét és meg sem ijedtem, annyira, mikor közel hajolt az arcomhoz. Megcsapott az ismerős illata ami kellemes emlékeket juttatott az eszembe, de tudtam jól ez nem az a pillanat mikor el kell érzékenyülnöm, mert még nem teljesen nyertem meg a viadalt.

- Arra akarsz célozni, hogy ez az egész szar…egy átverés volt.

- Pontosan arra, uram, és ha megengedi, hogy megjegyezzem igencsak jól bevált elnézve az ideges tekintetét. – Levi szemei megcsillantak és még közelebb próbált hajolni, de hátrébb léptem. Ez a játék így folytatódott, míg a hátam a falat nem érte, ő pedig a két kezét a fejem mellé támasztotta, így teljesen bezárva maga köré.

- Okosnak hiszed magad, kölyök?

- Úgy vélem igen, mivel sikerült egy felnőtt férfit féltékennyé… - a szája rátapadt az enyémre még mielőtt folytathattam volna a bátor visszaszólásomat. A kezeit a derekamra helyezte és olyan hevesen csókolt, mint még soha, éreztem mennyire ideges, de egyben nyugodt is amiért nem vagyok együtt Erennel. Közel húzott magához és erélyesen beleharapott az alsó ajkamba én pedig felszisszentettem a fájdalomtól, de ő továbbra is tüzesen mutatta ki szeretetét és frusztrációját, miközben ujjait szenvedélyesen végighúzta a combomról a derekamig, ekkor mintha zselatinból lettek volna a lábaim kicsit berogytak, ő pedig rögtön kihasználta a pillanatot, hogy a lábát az enyéim közé rakja amitől belenyögtem a szájába. Lihegve elhúzta a fejét, miközben a karjaival erősen magához szorított.

- Ne csinálj ilyet többé. – kerek szemekkel meredtem az előttem lévő falra, nagyot nyeltem mikor felfogtam mennyire megbántottam azt az embert akit szerettem. Először hallatszott a hangján a fájdalom teljes mértékben, semmi irónia vagy fennkölt megjegyzés nem volt benne, csak a szín tiszta igazság, amit nem gondoltam volna, hogy valaha is hallani fogok tőle. Beletúrtam a fejem a vállába és hálásan sóhajtottam amiért megosztotta velem ezt az érzelmét.

- Sajnálom…de…csak így jöhettem rá, hogy komolyan nem akarsz az életedben.

- Te idióta. – suttogta most már idegesen kipréselve a fogai között a szavakat. – Már az egy hónapos edzésünk óta akartalak, csak tudtam mi a helyes és mi a helytelen.

- És most?

- Leszarom. – kezeivel megfogta az arcomat és rám nézett csillogó szemeivel mielőtt egy lágy csókot lehelt volna ajkaimra. Utána eleresztett és leült az egyik üres székére megütögetve maga mellett a másikat jelezvén, hogy üljek le mellé, tudtam most egy fontos beszélgetés fog elkezdődni ezért felnőttesen akartam én is viselkedni, nem akartam, hogy azt higgye mindig figyelmetlen gyerek vagyok.

- Ki tud erről? – kérdezte unott hangon miközben magára majd rám mutatott.

- Uh…anya, Eren és Mikasa. – Levi behunyta a szemét, ezért gyorsan megvédtem őket. – De nem tudnak részletekről, csak annyit hogy tetszünk egymásnak és, hogy nem fogunk összejönni, mondjuk anya szerintem előrelátó, mert sejtette, hogy ez lesz a vége.

- Tudta, hogy elvesztem a fejem és meg akartalak volna dugni a falnál? – habogva néztem rá és éreztem a megjelenő piros foltokat az arcomon, a tizedes csak sóhajtott. – Tch, mindegy, akkor ők hallgatni fognak?

- Minden bizonnyal mivel meg tudom fenyegetni én is őket, nem mintha szükség lenne rá csak a biztonság kedvéért. – megráztam a kezemet magam előtt, nehogy a végén azt higgye mindenkiről tudok valami piszkos titkot.

- Nem tudhat erről senki, világos? És nem fogunk többet csókolózni és szexelni míg be nem töltöd a tizennyolcat.

- Ez…mi? – elhaló hangon néztem rá, ő pedig továbbra is kifejezéstelen tekintettel nézett vissza rám. – Csók se?

- Ria, már csak azért is be kéne zárjanak amiért végig néztem a múltkor a fenekedet, ha kiderülne, hogy majdnem…

- Oké, megértettem, de attól még ölelkezünk?

- Mi? – felemelte az egyik szemöldökét.

- Hát…az ölelés nincs megtiltva, meg az arcra puszi, mikor nem látja senki… - a végére már nagyon lehalkult a hangom, mivel egy: Levi kifejezéstelenül figyelt ami olyan volt mintha hülyére venne, kettő: teljesen gyerekesen viselkedtem.

- Ölelkezni akarsz. – ismételte monoton hangján én pedig szendén bólintottam. – Jó, felőlem, az még belefér ha békén hagyod a hasamat.

- Uh igen… - megnyaltam a számat az emlék miatt, mennyi mindent csinálhattunk volna ha nem ragaszkodik annyira az elveihez.

- Ezzel pedig állj le. – utasított miközben felemelte mutató ujjával az államat, hogy belenézzek rideg szemeibe. – Azt akarod, hogy nekinyomjalak megint a falnak?

- Igen. – leheltem ki, de rögtön meg is bántam. Nem akartam, hogy Levinek szenvednie kelljen azért mert effektív hozzám se érhet még, mivel illegális személynek számítok a tekintetében, ezért amint megláttam, hogy kékes szürke szemei megcsillannak gyorsan elnyomtam magamtól. – Két hónap, egy hét és három nap után!

- Tch, akkora egy idegesítő… - lenyugtatta magát, utána pedig megsimogatta a hajamat.