2

Aznap elég meleg volt, tavasz révén, ezen nem is csodálkoztunk. Amikor kiléptem a kastélyból lágy szél simogatta az arcomat, a diákok többsége, jobban mondva mindenki, egyenesen kifelé rohant vagy sietett a kviddicspálya irányába, hogy jó helyeket foglaljon le az eseményre. Dorothy-val kéz a kézben sétáltunk ráérősen, Eli inkább bent maradt és olvasott, ő sose szerette ezeket az eseményeket, mindig is magának valóbb volt, ezért csak ketten mentünk az első sorba ahonnan tökéletesen láttuk mi fog történni. Barátnőm kezében tartott két kicsi zászlót amiből átadott nekem is egyet, így izgatottan vártuk mikor kezdődik végre a meccs. Az összes látótér tele volt, a Hugrabugosok is teljesen lázban égtek a mérkőzés miatt, bár elég kicsi volt az esélye, hogy nyernek, mert a mostani csapat eléggé erős lett körülbelül harmad év óta. Vigyorogva beszélgettünk mikor a bemondóban meghallottuk Terrence hangját, aki a kommentátor szerepét töltötte be, és most lázasan köszöntötte ő is a közösséget.

- Hölgyeim és uraim! Kedves diákok és tanárok, örülök amiért mindenki ki tudott jönni az év nyolcadik mérkőzésére, ami a Hugrabug és a Mardekár között fog lezajlani! Ha a Hugrabugosok megnyerik ezt a mérkőzést akkor a következőben harmadik helyre fognak fel kerülni, a Mardekárnak pedig a Griffendél ellen kell versenyeznie. Mindenki már izgatottan várja a mérkőzést, beleértve magamat is, hiszen ígéretes meccs elé nézünk, mint mindig. A játékosok, mint láthatják, most jöttek ki az öltözőkből.

Elővéve a távcsövünket feléjük irányítottuk, még a szabályokat beszélhették, és csak utána kezdődött el az igazi mérkőzés. A játékosok össze-vissza cikáztak a levegőben, mindenki beállt a pozíciójába, hirtelen azt sem tudtam merre kapdossam a fejemet, viszont hála az égnek a kommentátor folyton értesített minket a legújabb pontokról, vagy esetleges balesetekről. A Mardekár szerencsére vezetett, a fogó pedig furcsa mód nem csinált semmit, egyszerűen állt egy helyen és lebegett, kicsit eltátottam a számat mikor végre sikerült felismernem mégis ki az. Azért volt annyira ismerős az arca a múltkor, mert már láthattam játék közben, ő a Mardekárosok fogója, aki rekord sebességgel az első meccsünkön körülbelül öt perc alatt elkapta a cikeszt. Mielőtt szemügyre vehettem volna a tagot tova szállt, de nem is akármerre hanem valószínűleg a cikesz irányába, a rivális fogó észrevehette ahogy megindul a miénk, ezért ő is utána iramodott, innentől pedig szinte légi háború kezdődött. A diákok egyre hangosabban kezdtek ordibálni és szurkolni, valaki a Mardekárosok között elkezdte kántálni a házunknak a nevét, ezért mindenki rákezdett, innentől pedig elszabadult a pokol. Valahogy el sem tudtam képzelni milyen lehet majd a Griffendélesek elleni meccs, ott már biztosan ütések is lesznek, főleg mert Potter is játszani fog, valahogy azt sokkalta jobban vártam, és nem csak én. Mindenki várta már mi fog kisülni ebből az egészből, hiszen az egy elég nagy megméredtetés lesz, viszont ez inkább egy gyerekjátéknak megy el, mintsem igazi meccsnek, ezt pedig be is bizonyította a fogónk, mert pár perc múlva elkapta a cikeszt, ezzel pedig a házunknak végre sikerült nyernie összesen 220 pontot. Egyenesen lealázta szegény Hugrabugosokat akik alig szereztek 80 pontot.

Eszeveszetten ölelgettük egymást ház társainkkal, és ordibáltunk, mint valami sakállak. Legtöbben le is rohantak a lelátóról ölükbe venni és felemelni a játékosokat, mi csak azzal is megelégedtünk Dorothyval, hogy egymást szorítottuk halálra. Vigyorogva rohantunk mi is lefelé, izgatottan mentünk ezután vacsorázni, az órám azt mutatta, hogy alig tartott egy órát a mérkőzés, ami nem is annyira sok, emlékszem még tavaly volt egy ami 4 (!) órán át tartott, lassan mindenki éhen halt, de legalább megérte, azt a mérkőzést se fogja elfelejteni senki. Vidáman sétáltunk a nagyterembe, pár diák ott lézengett akik nem jöttek ki megnézni a meccset, de ha nem is akartak róla hallani, akkor is tudták minden egyes jelenetét, főleg mert a Mardekárosok a legjobban nyüzsögtek és gúnyolták a Hugrabugosokat. Mi azért nem csináltunk ilyet, egyszerűen beszélgettünk és újongtunk, Eli frusztrált arckifejezéssel ült le mellénk több könyvével együtt, látszott rajta mennyire ki van borulva.

- Nem hiszem el, egyszerűen ki vagyok, mi a fene van az emberekkel? Úgy viselkednek, mint akik elvesztették az eszüket, éppen kifelé jöttem a nagyteremből, mikor lerohamoztak az emberek és össze-vissza ordibáltak. Urgh…

- Nyertünk, ha nem jöttél volna rá. – feleltem ugyancsak tele energiával.

- Kérlek kíméljetek a részletekről.

- És akkor a gurkó majdnem nekiment, láttad?! Azt a kur…ha nem repül el akkor most biztosan a gyengélkedőn lenne. – bár mi nem beszéltünk semmit róla, ez nem azt jelenti, hogy a többiek hallgatni fognak. Eli idegesen tekintett körbe, majd felhorkantva leült mellém és elkezdett válogatni az ételek között.

- Fantasztikus, akkor ma másról sem fogok hallani.

- Holnap pedig a buliról fogsz hallani! Gyere már Audrey, tudom, hogy te is akarsz jönni, felszedsz magadnak egy jó kis csávót és…

- Nem akarok hallani ilyen részleteket. – Eli felállt a könyveivel és arrébb ült pár székkel egy mogorva tekintettel az arcán. Pislogva néztem utána, ezt azért nem akartam, mostanság kicsit mogorvább, mint általában, megjegyeztem, hogy utána kell kérdezzek, de addigis barátnőmet kezdtem faggatni.

- Mi a baja? Mármint, általában van valami baja, de most mi a baja?

- Mi nem? – kérdezte legyintve. – Lényegtelen, koncentrálj az eredeti témára, ami nem mást, mint a buleee!! Mindenki teljesen fel van pumpolva, rengeteg pia lesz, és a legtöbb felsőbb éves ott lesz, a kicsiket a prefektusok elrendezik.

- Kicsik, mármint?

- Negyed évesektől kezdődik, de ha lehet ne egy négy vagy ötöd évessel kezdj el romantikázni.

- Kérlek ne csesztess.

Inkább kimenekültem a természet lágy ölébe, egyedül sétáltam a kinti jó levegőn mikor megpillantottam messzebb Siriusékat, egy nagyobb lepedőn ültek és nevettek valamin, ezért megközelítettem őket, legalább nem kell halljak a buliról míg velük vagyok. Mivel egy-két órát legalább beszélgettünk és hülyültünk, teljesen lemaradtam a készülődésekről amik a pincében kezdődtek, ugyanis majdnem hanyatt dobtam magam mikor visszamentem a hálóba, de a nyugis körülmények helyett azt láttam, hogy liter számra vannak italok ládákban a földön, a felsőbb évesek pedig kiteszik őket egy nagyobb asztalra, meg maga a nappali is sokkalta nagyobb lett, minden bizonnyal egy varázslatnak köszönhetően. Tátogva néztem amint rohangálnak az emberek, állítgatták fel az asztalokat, egyre több kaját hoztak be a konyhából, inkább félre is álltam nehogy valaki nekem jöjjön a nagy készülődések közepette. Messzebbről észrevettem ahogy barátnőm utasítgat egy kisebb lányt hova tegye a székeket mikor észrevett, próbáltam minél gyorsabban megfordulni és elrohanni tőle, de sajnos ezt a meccset nem én nyertem meg. Rárakta a kezét a vállamra és elhúzott a készülődök felé, azzal a céllal, hogy segítsek én is neki. Eli puffogva sétált mellém, kiderült őt is beszervezte Dorothy, ami vicces, mert azt hiszem most látom hetek óta először könyv nélkül.

- Ez borzalmas. – motyogta miközben felvarázsolt egy újabb Mardekáros díszt a levegőbe. – Végem van, nyugodtan olvashatnék a könyvtárban és itt tétlenkedek.

- Azt hiszem viszont foglak látni a buliban is.

- Merlinre Audrey, azt akarod rémálmaim legyenek? A mostani az első és az utolsó alkalom, hogy segítek ilyesmiben, egyáltalán hogy lehetséges, hogy a prefektusok belementek ebbe? Normális ez? Ők kellene a rendet fenntartsák…

- Mekkora mázli, hogy itt vagy nekünk te akkor, nem?

- Ha-ha, tartsd meg a száraz és szerencsétlen humorodat magadnak.

Úgy éreztem magam, mintha valamilyen büntető munkán lennék, ezért fáradtan feküdtem be az ágyamba, valahogy sikerült elszöknöm, de nem is igazán érdekelt, hogy barátnőm észrevesz-e vagy sem, reménykedtem abban eléggé elfoglalja a díszítés meg a zene ahhoz, hogy ne vegye rögtön észre eltűnésemet. Szerencsémre tényleg sokkalta később vette észre, olyan tíz óra környékén feljött ő is a szobánkba izgatott arckifejezéssel miközben én aludtam, mondanom sem kell éppenséggel ki nem lökött a saját ágyamból. Lerántotta rólam a takarót és felültetett, utána elkezdett kérdezgetni mit vegyen fel és én mit veszek fel. Még kómás arckifejezéssel nyöszörögtem, hogy nem megyek én semerre, de addig mind idegesített, hogy idegesen rábólintottam, és imádkoztam hátha valamilyen fiúval lelép és akkor felosonhatok észrevétlenül.

- Tehát, valami rövid kell és feszes.

- Mi lenne ha egyszerre csak egyre mennél?

- Oh, én rólad beszéltem nem magamról, nekem már megvan mit veszek fel! Melyik legyen a jobb vagy a bal oldali?

- Döntsd el, feszes vagy rövid? Semmi kedvem prostituáltként megjelenni.

- Ha hiszed, ha nem akkor is a legtöbb lány úgy fog jönni. Oh, akkor legyen feszes, mit szólsz ehhez a feketéhez?

- Ez kicsit elegáns.

- Jó, akkor legyen ez a kivágott felső és nadrág, ez ellen már nem lehet semmi kifogásod. – egymás után mutatta fel a ruhadarabokat, összevont szemöldökkel ráztam a fejemet az összesre, egyáltalán nem illettek az én személyiségemhez, míg fel nem emelt egy hosszú fekete felsőt és egy farmer rövidnadrágot.

- Ez szép, marad.

- Ne viccelj Audrey, ez egyszerű!

- Akkor adj egy nyakláncot és hagyj békén örökre.

Felvettem hozzá egy nagyobb ezüst láncot, legalább legyen rajtam „valami”, ahogy barátnőm mondta, közben pedig a hajamat próbálta kordában tartani, szépen varázsolt rá kisebb hullámokat, és egy csattal felkötötte a rakoncátlanabb hajszálakat is. Sminket nem engedtem neki, hogy rakjon, végülis ez egy egyszerű ünneplős buli, nem valamilyen bálra fogok menni ahova annyira ki kell öltözni. Pontosan ezért néztem kerek szemekkel körbe a helységbe mikor megláttam mennyire kitette magát, szó szerint, a legtöbb lány, még a fiúk is kicsivel elegánsabban néztek ki, ettől undorodva kezdtem méregetni szinte mindenkit, barátnőm pedig vigyorogva vonszolt magával az italok irányába, miközben hangos zene hallatszott a terem különböző részeiről. A szőnyegeket felszedték a földről, és a legtöbb törékeny tárgyat is, úgy éreztem magam, mint egy hatalmas zöld erdőben ettől a sok dísztől. Fintorogva néztem a pohárra amit a kezembe nyomott Dorothy, nem volt nagy kedvem inni, amúgy sem vagyok az az ivós fajta, ezért csak lassanként kortyolgattam, míg ő már a második poharánál volt. Meszebb észrevettem pár kviddics játékost ahogy a lányok körbe veszik őket, míg az egyikük szabadkozva gyorsan lelépett, úgy tűnik lelki társra találtam. Én is azt kéne hazudjam, hogy mosdóba megyek, aztán gyorsan felrohanok, de ezt sajnos nem tehetem meg míg Dorothy nem talál magának egy helyes fiút, ezért próbáltam neki minél hamarabb találni.

Sajnálatos módon kiráncigált a tánc parkettre is, ahol kellett legalább fél órát izzadnom, utána viszont tényleg szomjas lettem és mivel már üdítő nem volt csak alkohol leöblítettem száraz torkomat egy kis sörrel amit ott találtam. Sóhajtva leültem gyorsan egy szabad székre mielőtt valaki elfoglalja, ekkor ült le mellém Eli kifejezéstelen tekintettel egy pohárral a kezében. Fanyar mosollyal koccintottam vele, teljesen átéreztem a helyzetét. Ő is cserébe ugyanolyan arckifejezéssel nézett rám, majd bólintva tovább állt, feltehetőleg megszökni ebből a buliból.

Valamikor éjféltájt lehetett mikor megragadtam egy nagyobb üveg sört és leültem vele egy asztalhoz, ami mellett még egy szék volt. Dorothy éppen becserkészett egy fiút, de sajnos még így is figyelt néha engem, és szemeivel próbált jelezni menjek oda az egyik heted éveshez, de én inkább inni kezdtem. Ha már egyedül maradtam részlegesen akkor rúgjak be valamennyire, nem? Éppen a negyedik poharamnál tartottam mikor leült mellém egy fiatalabb kinézetű fiú, bár először észre se vette, hogy ott vagyok, egyszerűen leült pihenni. Haját oldalra tolta a szemeiből, eltartott egy darabig mire rájöttem ki is ül mellettem, az egyik játékos volt, aki effektíve megnyerte nekünk a meccset, mivel elkapta a cikeszt. Sötét haja most össze-vissza állt, pedig eddig csak szépen elrendezettként vettem észre, sötétbarna szemei össze-vissza cikáztak a termen, mintha keresett volna valakit vagy valamit. Egy fehér egyszerű ing volt rajta és sötét nadrág, semmi extravagáns, inkább bele akart volna olvadni a környezetbe, legalábbis nekem úgy tűnt, mivel eléggé menekülőre fogta mikor leült mellém, de sajnos a megjelenése miatt elég sokan felfigyeltek rá, mert bár fiatalnak tűnik, mégis roppant helyes.

Fel sem tűnt mennyire ijesztő lehet ahogy szinte pislogás nélkül bámulom, ezért gyorsan elnéztem a tömeg felé és ittam pár kortyot a poharamból várva mikor maradok újra egyedül. A fiú nem akart egy jó ideig elmenni, mivel kényelmesen hátradőlt és poharát kezdte nézni, vártam mégis mi lesz a következő lépése mikor hangosabban megköszörülte a torkát. Ez általánosan azt jelenti, hogy beszélni akar, ezért kíváncsian fordítottam felé a tekintetemet, valamit mondott, de nem igazán értettem mire utal, ezért közelebb hajoltam hozzá.

- Ihatok én is az üvegből? – kérdezte egyenesen a szemeimbe nézve. Hevesen bólogattam, majdnem bele is szédültem, ennek ellenére kihasználtam a pillanatot, ha már ő is töltött magának akkor én is odaraktam a saját poharamat. Meglepetésemre felemelte az üvegét, mintha tósztot mondana, majd négy kortybol megitta az egészet. Habogva figyeltem ahogy elegánsan megtörli a szája szélét.

- Kérsz még? – kérdeztem rábökve az üvegre. Elgondolkodva meredt rám egy pillanatig majd bólintott. Ekkor felálltam és elsétáltam az asztalig ahonnan kivettem még dugiban két üveget a biztonság kedvéért, bár nekem nem kellett annyi, nem tudhattam az ivó társam mennyit bír el, ezért inkább többet hoztam magammal. Kissé meglepetten nézett rám ahogy leraktam a két üveget, majd az egyiket gyorsan meg is bontottam. Somolyogva öntöttem tele a poharát és újra a sajátomat is, bár éreztem már eléggé le kellene állnom, mert ennek nem lesz jó vége ha még túl sokat iszok.

- Procit! – kiáltotta túlharsogva a zenét és poharát az enyémhez koccintotta. Végig a szemeimbe nézett, ettől kicsit szégyenlősen ittam bele a sajátomba, pedig még sose csináltam ilyet. Mindig is én voltam a magabiztos, nem tudtam felfogni miért viselkedek így.

Csak az alkoholra tudtam fogni, mivel eleinte nem sokat beszéltünk, hanem inkább koccintottunk és ittunk rögtön, ezért hamar elfogyott fél üveg amitől igencsak jó kedvem lett, ezért csacsogtam miden féléről ami csak eszembe jutott, ő pedig kedvesen mosolyogva hallgatta és néha hozzászólt a témához ha tudott. Nem is figyeltem mennyi az idő, csak egymás után ittam a pohár italokat, és ő is, egyre oldottabb lett köztünk a hangulat, de még a nevét sem kérdeztem meg, és miután már vagy egy órája beszélgettünk kellemetlen lett volna hirtelen megkérdezni pontosan mi is a neve, ezért inkább együtt sodródtam az árral. Szóba kerültek a tanárok és az iskola, majd a család, ekkor hirtelen elhallgatott és fintorogva behörpintette újra az italát, én pedig, mint az energikus báros újratöltöttem aminek meg is itta a felét.

- Ilyen fiatalon nem kellene ennyit innod. – szólítottam meg rögtön miután letette a poharát. Félmosollyal a száján kőzelebb hajolt, hogy jobban meg tudjuk érteni egymást.

- És ebben mégis hogy akarsz megakadályozni?

- Kitalálok valamit útközben.

- Micsoda leleményes válasz, kedves Audrey. – kerek szemekkel néztem a fiúra, nem tudtam titkolni a meglepettségemet.

- Te ismersz?

- Otthon sokszor jössz szóba…legalábbis a szomszéd szobából áthallatszik. – felelte undorodva égnek emelve a tekintetét, ettől pedig csak még kíváncsibb lettem.

- Mégis ki emleget?

- Senki jó. – felelte legyintve. – Ezt az üveget még megisszuk?

- És utána? – kérdeztem várva egy bármilyen választ. Felemelte a vállát és újra letette üres poharát.

- Azt már csak a jövő dönti el.

A gyomrom összeszűkült hangja hallatán, mert egyszerre volt csábos és érzéki, tele sejtésekkel, ezt nem lehet megmagyarázni. Az utolsó üveget szinte csak ő itta meg, én pedig néha körbe néztem keresve Dorothy-t, ő viszont valahol már eltűnhetett rég óta, mivel egy jó ideje nem láttam, így szinte egyes egyedül maradtam ezzel a helyes fiatal férfival. A tarkómnál fogva közelebb húzott magához, hogy a fülembe susogjon valamit, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni, persze nagy részt az ital miatt, bár volt egy olyan sanda érzésem is, hogy ha nem is lettem volna ennyire részeg talán akkor is felmentem volna vele kéz a kézben a szobájáig. Beérve a hálójába sokat nem teketóriáztunk, bekulcsolta maga mögött az ajtót, nem törődve azzal, hogy másik négy szobatársa is van, egyenesen az ajkaimnak esett olyan hevesen, hogy a gyomrom is beleremegett az érintéseibe. Szaggatottan tudtam csak lélegzethez jutni, hiszen teljesen elvarázsolt nem csak a hangjával meg a kinézetével, hanem ahogy hozzám is ért, egyenesen tudta mit kell tegyen ahhoz, hogy teljességgel örömet okozzon nekem, én pedig szabadon engedtem neki. Lihegve kapaszkodtam a hátába mikor megtörtént az aktus, legszívesebben újból kezdtem volna mikor véget ért, de a kimerültség úgy nehezedett rám, mint egy tíz kilós súly, ezért hamar elszenderegtem mellette. Azt még éreztem elalvás előtt ahogy hüvelykujjával óvatosan simogatva a kézfejemet, ettől pedig könnyen elaludtam.

Reggel nagyobb migrénnel keltem, mint én magam, és a legrosszabb az egészben az volt ahogy felkeltem, mivel ijedten felültem az ágyban körbe nézve a szobában, hirtelen azt sem tudtam hol ülök egészen addig míg meg nem néztem a mellettem nyugodtan alvó fiút. Teste fel-le mozgott ahogy lélegzett, haja eltakarta az arcát, az egyik párnáját pedig félig testére húzta, jóformán csak a háta látszott és a fél haja. Nagyot nyelve figyeltem egy darabig a fiút, utána eszembe jutott, hogy még a nevét sem tudom, ezért elkezdtem lassan kiszállni az ágyából és kerestem legalább egy pergament amire felírhatta a nevét, de a fiú mocorogni kezdett, ezért inkább gyors sebességgel felöltöztem, kinyitottam a zárt és lefelé kezdtem sétálni a fiú termek felől. Ekkor velem szembe jött egy másik fiú, meglepetten nézett végig rajtam, de én csak vigyorogva intettem neki és tovább sétáltam a lányok felé. Abba nem gondoltam bele, hogy péntek van és még ma is vannak óráim, remélem a tanárok felkészültek arra, hogy egy csapat másnapost kell tanítsanak a mai nap, mert nemsokára az is kiderült, hogy nem is egy hanem egyenesen három órám lesz ma tartva, az egyik pedig reggeli után, 11-kor. Természetesen meg sem jelentem a reggeli lakomán, helyette inkább a saját ágyamban aludtam ki a krumplit a földből, de fél tizenegykor azért elkezdtem én is készülődni barátnőmmel együtt, akin meg sem látszott a másnaposság egyik jele sem. Vidáman kezembe nyomott egy italt azzal a mondattal, hogy ettől biztosan jobban leszek, ezért felhörpintettem, óra kezdetéig pedig máris kezdtem jobban érezni magam. Hálásan pillantottam a mellettem ülő lányra akinek meg nem állt a keze, ugyanis egy pergamenre írta fel láthatatlan tintával mik történtek vele az este és persze tőlem is egy több soros magyarázatot várt én hova tűntem.

Miután kimentünk Bájitaltanról letámadott most már merre bujkáltam buli alatt.

- Nem bujkáltam semerre, egyszerűen megfogadtam te és Sirius tanácsát. – feleltem vörösödve a szégyentől, mert azért csak kicsit megalázó volt, hogy a végén lefeküdtem egy teljesen ismeretlennel.

- Na neee. – Dorothy energikusan, és vigyorogva mászott rám. – Tényleg? És mégis kivel?

- Fogalmam sincs, nem kaptam el a nevét. – feleltem sóhajtva. – De lehet jobb is, hátha elfelejtette az egészet.

- Kétlem, többségében a fiúk nem felejtenek el ilyesmiket. – felelte vidáman barántőm miközben a karomat rángatta, hátha így több információt tud kiszedni belőlem. – Legalább azt áruld el hogy nézett ki.

Így kénytelen voltam elecsetelni neki a titokzatos fiú kinézetét, még ő sem ismerte, ezért meg kellett maradjunk annyiban, hogy felsőbb éves lehetett, de a további napokban nem is hallottunk felőle többet, legalábbis egészen addig míg el nem érkezett a vakáció, ami alig egy hét múlva kezdődött. Mindannyian a vonaton ültünk, legalábbis azok akik haza akartak menni húsvétkor, én inkább úgy terveztem hol Elivel, Sirius-szal és Dorothy-val leszek, mintsem az idióta szüleimmel, ezért alig vártam, hogy odaérjünk, mivel máris az első napot barátnőmmel fogom tölteni, ugyanis a szüleim még nem értek vissza „borzasztóan” fontos munkájukból.