1

     

     Összébb húztam magamon az egyenruhámat hátha többet véd a szél ellen, de nem nagyon vállt be. Szomorú voltam egész vonat út alatt, a nyár a kedvenc évszakom, erre ez az otromba ősz bemászott a képbe, pedig senki sem kérte, hogy jöjjön el. Próbáltam jobb kedvre deríteni magamat barátaim társaságával, de valahogy nem ragadt rám a jó kedvük, egyáltalán. Eleve már a reggel el volt rontva, mivel késéssel sikerült csak beérnem az állomásra. Meg beszéltem legjobb barátnőmmel, Lilith-el hol találkozunk, de nem jött össze, mivel nőiesen sikerült elkésnem. Ő már el ment a Hollóhátas barátaival, ezért én is leléptem Hermione-val, Harry-vel és Ron-al.

     Mint minden évben most is Malfoy-ékkal kellett utaznom ami fel ért egy kisebb öngyilkossággal, mivel ki nem állhatom azt a családot. Egy nagy beképzelt csőcselék az egész, komolyan nem értem a szüleim hogy a fenébe lehetnek jóba velük, úgy értem csak rájuk kell nézni! Az arroganciájuk egyszerűen kilométerekről sugárzik, ezért mikor együtt van a két família mindig hallgatok többségében és megpróbálok nem beszólni valamit. Pont e miatt a legtöbben azt hiszik, hogy szégyenlős és visszahúzódó vagyok, ami félig igaz is, néha tényleg szeretek egyedül lenni és olvasgatni, de ha a barátaim a közelemben vannak előjön belőlem az állat, azért nem szó szerint.

     Tehát az idegesítő arany vérű családdal utaztunk, én pedig épp magamban próbáltam visszaszámolni a másodperceket mikor fogunk már az állomásra érni, ekkor hirtelen megszólított Narcissa.

- Drágám, felkészültél a hatodik évedre? – kedvesen mosolyogva nézett rám, de én tudtam, hogy ez csak álca. Csak velünk ilyen kedvesek, valahogy másokkal teljesen átalakulnak.

- Fogjuk rá. – haraptam alsó ajkamba, már sejtettem mi a következő mondata.

- Annyira kár, hogy nem kerültél a Mardekárba, most Draco-val lennél egy házban. – sóhajtva pillantott kettőnkre, mintha ez lenne a világ legnagyobb tragédiája. Tényleg, lady? Nem hiszem el, hogy ez aggaszt téged a legjobban. Óvatosan magam mellé pillantottam, Draco ugyan olyan fintorral az arcán nézett rám mint ami nekem a fejembe volt. Mondjuk bennem több a büszkeség annál, hogy ki is mutassam neki, az idiótája.

     A többi beszélgetésre nem is figyeltem oda inkább tovább imádkoztam hátha hamarabb vége lesz ennek az útnak, mint amennyi valójában lenne. Amint megérkeztünk gyorsan elköszöntem anyától és apától hatalmas ölelésekkel, majd elkezdtem keresgélni a tekintetemmel a barátaimat, először Lil-et, de nem sikerült kipécéznem magamnak, ezért Hermione-kat kezdtem pásztázni.

- Na… - Malfoy unottan a hátára vette egyik táskáját – majd találkozunk suliba.

- Ja. – összevont szemöldökkel néztem távolodó alakját, nem értettem minek kellett ezt kijelenteni, most feleslegesen fecsérelte a levegőt, mondjuk a helyett, hogy megfulladt volna. Puffogva indultam én is utamra, próbáltam keresni egy üres helyet, de szerencsémre csak a nyolcadik vagonnál belebotlottam Griffendéles társaimba. Kisebb mosollyal az arcomon félre toltam az ajtót és leültem Harry mellé. Kíváncsian hallgattam ahogy egymás szavába vágva elkezdtek lerohamozni az élményeikkel, de egy idő után kezdett migrénem lenni ezért nevetve leállítottam őket.

     Az első pár órában még vidáman cseverésztünk, de Ron-nak és Hermione-nak le kellett lépniük, mert dolguk volt, ugyanis prefektusok lettek. Harry mogorván ült mellettem én meg hiába kérdezgettem mi a baja az Istennek sem akarta elárulni mi nyomja a szívét. Sóhajtva előszedtem az egyik kedvenc olvasmányomat és fellapoztam a kilencvenedik részhez, már a nyolcadik soromnál tartottam mikor Harry robbant.

- Most komolyan, én miért nem vagyok prefektus? Vagyis… tudom ez nagyon önző meg minden de… uh Ron? Többet tettem ezért az iskoláért mint ő meg Hermione egybe véve, meg értem, hogy a lányoknál ő lett, de Ron?

- Harry hallod magad? – nevettem fel miközben tovább próbáltam olvasni remélve, ezzel le is zártuk a témát, de ő tovább folytatta.

- Tudom! Önző vagyok… de legalább magyarázd meg, olyan okos vagy mint Hermione! Megmondhatnád miért Ron lett helyettem.

- Harry… nem vagyok olyan okos mint ő.

- Az vagy, csak a baj az, hogy lustább is vagy, mint Ron. – viccelődve megütöttem a vaskos kötetemmel mire elnevette magát.

- Világos, elcsitulhatsz. Annyi az egész, hogy neked így is sok dolog van a fejeden, Dumbledore nem akarta azt, hogy felrobbanj, mint ahogy most is csinálod.

- Szóval nem a butaságom? – barátom hatalmas kutya szemekkel nézett rám smaragdzöld szemeivel tökéletesen manipulálva. Ezzel mindig el tudott érni nálam mindent, és sajnos nem ő volt az egyetlen, ugyanis bárki akinek csak egy kicsit is különlegesebb a szeme színe tökéletesen tudott hatni rám.

- Fejezd be Potter, vagy baj lesz. – megpróbáltam komolyan nézni rá, de nem sikerült ugyanis mindketten felröhögtünk.

     Az út közbe átmentem még Lil-hez is és barátaihoz, de csak miután Ron és Hermione visszajöttek, nem volt szívem egyedül hagyni szerencsétlen szemüvegest a krízise után. Lilith tökéletes szőke haja egy copfba volt kötve feje tetején, kék szemei világítottak a félhomályban, mikor beléptem egyenesen nekem rontott egy nagy öleléssel. Vigyorogva ültem le mellé. Ross Marshall, egy fekete hajú igazán helyes fiú ( aki nekem tetszik majdnem egy éve, de semmi gond) velem szemben ült, mellette Alex Stein, másik helyes barátja, Alex balján pedig Roger Davies. Lilith mellett pedig Padma Patil ült.

     Egész végig míg velük üldögéltem gyomoridegem volt nem más, mint Ross miatt, de kinek ne lett volna, ha a világ leghelyesebb csávója vele szemben ül? Mivel ők Lilith barátai, ezért az enyémek is, náluk valahogy ez a szabály, ezért ugyan olyan kedvesek és viccesek voltak velem is akárcsak vele. Ez az egész eléggé hízelgő meg minden, de részben kicsit rosszul is éreztem magam miatta, ugyanis Ross, Alex és Roger rettentően pökhendi alakok, mondjuk az okuk megvolt rá, de attól független. Jól esett látni ahogy ők is ember módjára viselkednek, ahogy mindenkinek kéne.

     Tehát, bár kívül eléggé vidámnak tűntem, belül nyomott hangulat uralkodott felettem és hiába próbáltam elnyomni nem nagyon sikeredett. Végképp az a maradék kedvem is elszállt mikor kiléptem a nedves, hideg időbe. Megborzongtam a hirtelen jött széltől és még jobban eltakartam az arcomat a túlméretezett pulcsimmal. Beültem a kis kocsiba amiket láthatatlan lények húztak, legalábbis gondolom, még utána kell olvasnom. Sajnos semmi védelmet nem biztosítottak ugyanis az ablakain át így is befújt a könyörtelenül hideg fuvallat.

     Harry megszánt egy fél oldalas öleléssel amitől el kellett nevetnem magam. Az a fiú egyáltalán nem értett ahhoz hogyan kell kisegíteni a lányokat, a világ legcikibb embere, de csak Neville után, persze. Így utaztunk körülbelül öt percet míg meg nem érkeztünk a hatalmas mahagóni barna kapukhoz. Mosolyogva sétáltunk befelé, mintha csak újra haza térnénk, ez a legjobb ebben a helyben, kéreti magát, hogy szeressék. A gyomrom hatalmasat korgott, már alig várta az ennivalót.

- Majd beszélünk! – Lil vigyorogva mutogatott felé meg felém, csak tippelni tudtam mit mond mivel túl messze volt tőlem. 

     Felmutattam egy o.k jelet és tovább sétáltam az asztalunk felé. Csak fél óra szenvedés után sikerült ételhez jutnom, az alatt a harminc perc alatt pedig inkább körbe néztem a teremben, hiszen három hónapig nem láttam, gondoltam, csak meg változott valamit, de nem, még mindig ugyanolyan gyönyörű és varázslatos mint eddig. Fejemet támasztva néztem a többi asztalt, Lil komolyan figyelt Dumbledore szavaira, Ross a kezével dobolt az asztalon míg Alex rá nem csapott, hogy fejezze be. Mosolyogva tovább bámultam a rengeteget míg meg nem akadt a tekintetem egy szőkeség unott arcán. Összevont szemöldökkel vettem tudomásul, hogy ő egy ideje szugerálhatott, vagy csak egyszerűen kinézett a bamba fejéből mint mindig. Malfoy-oknál nem lehet tudni soha, azért a biztonság kedvéért fel emeltem a kanalamat hátha rajtam van valami fura, de nem találtam semmi eltérőt a kómás szemeimen kívül. Mikor újra visszanéztem már a haverjaival nevetett, ezért inkább az igazgatóra koncentráltam, de túl későn, ugyanis csak az utolsó pár mondatot csíptem el mielőtt étel termett az asztalon.