4

      Az incidens óta nem beszéltünk egymással kedves családi barátommal, és ez így volt jó. Legalább van egy kifogásom miért nem tárgyalhatok vele, anya biztos ki lesz borulva, mindig ki van mikor megtudja nem tartom vele a kapcsolatot, Merlinre, neki is ki kéne találnia valami elfoglaltságot, most komolyan... Miről is cseveghettünk volna? Hey Malfoy, utállak és amióta megint lesárvérűzted a barátaimat és ház társaimat ha lehet még jobban ki nem állhatlak és apropó, remélem elüt egy Nimbusz 2002-es út közben. Nem az úgy nem menne. Anya pedig mintha megérezte volna küldött hétvége felé egy levelet amiben kedvesen megjegyezte zárójelben, az utolsó pár sorában, reméli minden rendben a tanulmányaimmal és nem vesztem össze Draco-val. Ugyan, mi nem veszekszünk, mi öljük egymást a szavakkal. Ezt azért csak nem írhattam meg neki, ezért megpróbáltam nagyon röviden leírni, hogy minden rendben van velem és a tanulmányok megölnek, Draco-ról pedig ne is beszéljünk, köszi szeretlek. Reménykedtem anya érti a célzásomat és nem fog több megjegyzést tenni rá, mert semmi kedvem róla beszélni, elég az, hogy látom minden nap, szinte minden órámon. Ott van Bűbájon, Átváltozáson, Jósláson, Bájitalon, S.V.K-n… teljes rémálom, mert ha csak ő lenne nem lenne akkora nagy baj, de vele vannak az idiotikus barátai is, ha egyáltalán barátoknak lehet azokat nevezni. Szerintem ha a fejéhez vágnának egy "barátok vagyok" táblát akkor se tudná mi az, sose volt és nem is lesz neki ha így halad.

     Az órákról magukról meg inkább ne is beszéljünk, több pergamenes házi dolgozatok, csak úgy egyik napról a másikra, könyv olvasások, jegyzetek és tanulások, plusz még egyes tárgyakból hátra van a gyakorlat is. Ez még csak az első hét, de volt rá precedens, hogy nem mentem le reggelizni, mert a hülye Gyógynövénytant másoltam le Lil-ről, ugyanis pont arra nem volt időm még éjjel tizenkettőkor. Sajnálom Bimba prof., ez az élet, Piton dolgozata három tekercsnyi kellett legyen és ő komolyan megöl, mert ért a bájitalokhoz is. Inkább a tanárnő csalódott tekintetét vállalom fel, minthogy a fekete démonnal nézzek szembe aki levon vagy 100 pontot a Griffendéltől, mert reggel pont bal lábbal kelt.

     Péntek egyenesen megváltás volt, úgy terveztem nem csinálok semmit egész nap csak alszok, csakhogy valami közbeszólt és az nem más, mint az éjjeli Asztronómia. Mint mindig, azt a tantárgyat csak éjjel lehet tanulmányozni, mivel akkor látszanak a csillaogk és a bolygól, fix péntekre rakták be ezt az órát, tehát ennyit a lazításról.

- Miért nem adtad le Key? – kérdezte teli szájjal Ron az esti vacsoránál. Kedvetlenül turkáltam az ennivalómat, ahelyett, hogy malackodjak inkább eltoltam magamtól.

- Mert bármilyen hihetetlen azok közé a tantárgyak közé tartozik ami érdekel.

- De nehééééz. – sóhajtott fáradtan Harry – Alig vártam, hogy leadjam erre te még mindig azt boncolgatod.

- Annyira nem rossz, csak az a baj vele, hogy későn van. – sóhajtottam fáradtan. Már most leragadt a szemem, a helyzetet meg súlyosbította az, hogy mellettem Hermione két nyitott könyvet olvasott egyszerre miközben jegyzetelt – Herm, mi lenne ha ezt inkább a szobába csinálnád?

- Nem lehet. – motyogta miközben egy pirítóst majszolt. Hirtelen felfigyelt, majd körbe nézett utána újra a könyveibe temetkezett. Lassan többet beszéltem Lil-el, mint Hermione-val aki ráadásul még egy hálószobába is van velem. Lilith pedig Hollóhátas, szóval valami egyáltalán nincs rendjén itt. Tény, eredetileg okos kis barátnőm is majdnem oda került, de valamilyen oknál kifolyólag a Griffendél lett a háza.

- Nem bírom tovább, komolyan. El kell mennünk valahova szombaton. – motyogtam félig aludva az asztalon, Harry kínos köhögése húzott vissza a valóságba.

- Urghm, nem igazán megy akkor. Kviddics kapitány lettem és hát…akkor lesz az első edzés.

- Ron? – néztem rá reménykedve, de megrázta a fejét. Remek, tehát egyedül maradtam - Kénytelen vagyok másokhoz csatlakozni akkor.

- Nem mintha bánnád. – emelgette a szemöldökét Ron és fejével a másik asztalnál ülő Ross felé bökött. Elvörösödve kezdtem hoszzú barna hajammal játszadozni mint aki nem tudja miről van szó. A két fiú mindent tudóan összenéztek én pedig inkább nem szóltam semmit. Ennyire nyilvánvaló, hogy tetszik? Tényleg? Pedig megpróbálom titkolni, de mikor feltűnik és beszélgetünk akkor valahogy mintha a világ minden rossz dolga eltűnne mellőlem és rózsaszín felhőkbe lennék. Tehát totál nyilvánvaló, fantasztikus, de úgy tűnik neki nem tűnt még fel, legalábbis remélem. Bár néha teljesen megfeledkezek arról mit mond, mert el vagyok foglalva a fekete szemeivel és fehér bőrével ami csak úgy világít. Azon csodálkozok, hogy nincs barátnője… miért nincsen? Ez csak jelenthet valamit, méghozzá nem jót. Lehet annyira kiállhatatlan, hogy semelyik lánynak sem kell, vaaaagy csak egyszerűen túl sokat gondolkodok megint.

- KEY! – Hermione idegesen az asztalra csapott az egyik kezével. Mind a hárman ijedten néztünk rá, nem tudtuk mire ez a hirtelen kitörés. – Véletlenül nem beszéltél Malfoy-al az elmúlt egy hétben?

- Um… összevesztünk hétfőn vagy valami ilyesmi, azóta nem. Miért? – nagyokat pislogva meredtem rá, kissé még arrébb is csúsztattam a hátsó felemet, ijesztő ha idegbeteg állapotba kerül.

- Csak mert legalább húsz perce öl a szemével és miatta nem tudok koncentrálni Dedaggus Farmille szabályaira a fekete mágiával kapcsolatosan.

- És nekem mégis mit kellene tennem?  -kérdeztem kétségbe esetten. Ugye nem ő is azt akarja, hogy barátkozzak vele, mint anyám mert akkor komolyan kiborulok. Elég nekem egy embertől hallgatni folytonosan, nem hiányzik még az egyik barátnőm a listához.

- Csak… - nem kellett folytatnia ahhoz, hogy rá jöjjek. Fáradtan bólintottam és felálltam. Így is akartam menni aludni, mert pár napja nem sikerült teljesen kipihennem magam, legalább az Asztronómia előtt pár órát lustálkodjak. Senkivel se leszek együtt akkor, elég szomorú, semmi kedvem egyedül lesétálni a mínuszokban a toronyhoz és csillagokat lesni, de magamnak akartam a bajt, és az igazság az, tényleg érdekel ez a tantárgy.

     Az ajtótól még visszanéztem a többiekre akik mind sajnálkozva tekintettek felém, köszönöm ettől tényleg jobban érzem magam. Sóhajtva indultam el a kivilágított folyosókon a tornyunk felé, de valaki megállított. Lil durcásan fogta le a vállamat, látszott az arcán, hogy egy kisebb magyarázatot vár a multkori miatt. Teljesen elfelejtettem szólni neki arról, hogy nem érek el a találkozó helyünkhöz ugyanis Malfoy leállított, azóta meg olyan sok dolgom volt, azt se tudtam merre áll a fejem. Megfogtam Lil kezét és félrébb húztam a bejárattól, hogy férjenek el tőlünk a diákok. Kiskutya szemekkel fordultam vissza hozzá reménykedve beválik, úgy mint mindig, mivel semmilyen jó kifogás se jutott eszembe abban a pillanatban.

- Sajnálom Lil, komolyan, de nem volt időm semmire se ezen a héten.

- Legalább szólhattál volna! Csomót vártam rád, annyi időt azért kellett volna legyen, hogy szólj nem érsz oda!

- Jogos, de összevesztem Malfoy-al és visszaküldött a hálómba. – még most is ha eszembe jut az eset ideges leszek. Összekulcsoltam kezeimet a mellkasom előtt frusztrációmban.

- Mióta hallgatsz arra az agyamentre? – toporzékolt teljesen kikelve magából.

- Mindegy, sajnálom. – emeltem fel a kezeimet védekezőleg még mielőtt le nem harapja a fejemet – Inkább azt mond el, hogy mi van Alex-el, valamit akartál mondani vele kapcsolatban, nem?

- Oh, igen! – kék szemei felcsillantak izgalmában – Holnapra meghívott a Három Seprűbe!

- Mint randi? – lelkesedve kezdtem fel-alá ugrálni örömömben. Végre valahára, itt volt az ideje, hogy lépjen Alex. Már egy ideje sejtettem, hogy lesz valami, de nem gondoltam volna, hogy pont most, és pont ilyen későn. Siethetett volna egy kicsit, már vagy tavaly óta tetszik neki, mégis mire várhatott eddig? Égi jelekre? Most komolyan.

- És most jön a legjobb rész! – tapsikolt elevenen Lil, mint egy öt éves aki új babát kapott – Beszéltem Ross-al!

- Miről? Mikor? Mit? – rögtön letámadtam gyorsan a kérdéseimmel, egyszerre szerettem volna tudni mindent, méghozzá minnél gyorsabban.

- Téged is el fog hívni, ha minden igaz, csak várd ki türelmesen! – felemelte jobb mutató ujját és kacsintott egyet. Hitetlenül néztem rá, mintha nem értettem volna mit mond. Tehát ezt is megéltem, végre egy fiú akinek én is tetszek, jól néz ki és ráadásként még okos is. Mondanom sem kell teljesen elszállt a fáradság belőlem és olyan energiabomba lettem, mint még soha. Együtt viháncoltunk egy kicsit a hideg folyosón, de tovább állt egy idő után, mert jöttek a menő barátai akik magukkal hívták a hálójukba.

     A Griffendél torony felé menet találkoztam pár szerencsétlen elsőssel és segítettem nekik nehogy még jobban eltévedjenek, bár szerintem így is eléggé a világ végét járták, ugyanis a Hugrabug terem az ellenkező irányba volt, sokkal messzebb innen. Mondjuk nem ítéltem el őket, hiszen én is nem egyszer tévedtem el mire végre rájöttem pontosan hol is van az a megátalkodott háló körzet. Az osztályokról ne is beszéljünk, nem elég, hogy a saját helyemhez alig tudtam eljutni, de a tanárok se voltak kedvesek vagy elnézőek inkább kikérték maguknak, mi az hogy az ő órájukról kések el, miért nem máséról. Bezzeg én mindig is segítőkész voltam mindenkivel, de ha nekem kellett volna egy kicsi ez az senkit se nagyon érdekelt, na jó kivéve Hermione-ket, de ők teljesen másak.

- Taylor! – zavartan fordultam hátra, oly közel a célhoz, de egyben oly messze.

- Sose jutok már el a… - megrökönyödve néztem Malfoyra ahogy közeledett felém kifejezéstelen arccal. Sietős léptei miatt rögtön rájöttem, hogy sürgős lehet, máskülönben eleve meg sem szólított volna ilyen kedvesen. Volt ennél már rosszabb is, ezek még a jók közé tartoztak. – Malfoy, mi az?

- Csak uh…bocsánatot akarok kérni. – összevont szemöldökkel néztem rá, itt valami nincs rendjén.

- Oké, mibe kell segítség?

- Miért van az hogyha kedves vagyok veled te rögtön letámadsz? – nyugtalanul kopogott az egyik lábával a kő padlón miközben kezeit egyszerűen zsebre vágta. Unottan beletúrtam a hajamba, ezzel teljesen össze borzolva azt.

- Ne húzd az időmet, akarok aludni asztronómia előtt, ha lehet.

-Jó! Jó… Bűbájtanból kéne egy kis segítség. – úgy tűnt ő maga sokkal kényelmetlenebbül érzi magát ebben a helyzetben, mint én. Az összes ember közül, miért pont én kellene segítsek neki?! Attól félek miközben támogatom a bűbáj tudásommal véletlenül megölném.

- És nálam jobb személy nincs?

- Dehogy nincs! – horkantott fel, de hirtelen abbahagyta és mintha le akarná nyugtatni magát kifújt a levegőt és egyenesen a szemembe nézett – Nincs. A tanár téged ajánlott, mondta hogy nem állok túl jól a jegyeimmel és mivel a sár…uhm…Granger-el nem állok épp a legjobban…

- Malfoy nem akarlak letörni de velem se állsz jobban. – fontam össze a kezemet a mellkasomnál. Moccanás nélkül figyelt ragyogó szürkés-kék szemeivel, habár ilyen sötétben inkább tűnt sötét szürkének, mintsem világosnak. Kelletlenül ráztam meg a fejemet, eszembe jutott anya szavai, Hermione szavai és a végén a jó lelkem sugallata, én mindig mindenkinek segítek, pont egy családi barátnak ne tenném meg? – Jól van, ne nézz így! Segítek…de sokba fog ez fájni neked.

     Amint önelégülten kezdett vigyorogni megbántam a döntésem de már nem hátrálok meg, főleg az utolsó pillanatban. Az eléggé bunkóság lenne, én meg nem vagyok éppenséggel az a legbunkóbb fajta, maximum a gondolataimban, de vislekedésileg… néha az kéne lennem. Ő az az ember ki megérdemelné.