Második rész

     Minden reggel egyre fáradtabban keltem fel, nem tudtam hogyan kellene fent maradjak, többet tanuljak, katasztrofális amit  csinálok, ha könyvtárba megyek elalszok, a hálóban meg akkora a zsivaj, hogy a melletted lévőt is alig hallod, hát akkor teljesen kizárva, hogy megtanuld a leckéidet. Még a szoba oké lenne, de ott is általában ül valaki, meg nevetnek, így marad az osztály…sehogy se állapot az egész, minden  a feje tetejére fordult, az emberek megőrültek, mindenki kapkod mert semmire se nagyon maradt idejük, pár hét és elkezdődnek az utolsó vizsgaszessziók, már várom azt a pillanatot amikor az összes Mardekáros a könyvek felett görnyedve fog tanulni, mert annyira lejjebb mentek a jegyeik.  Nekem így is eléggé súrolják a padlót, de attól még próbálom összeszedni magam, nem úgy mint egyes osztálytársaim.

     Bűbájtanon félig aludtam a padomban mikor egy papírgalacsint dobtak a fejemhez. Idegesen tekintettem körbe a teremben, de mindenki mással volt elfoglalva, pedig le mertem volna fogadni valaki direkt tetette, persze Malfoyt szemeltem ki magamnak, hiszen ő utál a legjobban az összes ember közül, ezért megfogtam a pálcámat és a pad alatt rászabadítottam egy nagyobb szelet mitől hátraesett a székével együtt. Mindenki nevetni kezdett rajta, a tanár meg rászólt ne butáskodjon hanem olvassa a könyvet és oldja meg a kérdéseket a szöveggel kapcsolatban. Ettől az osztály hahotázni kezdett, ránéztem a mellettem ülő h
Hugbrabugos fiúra akinek kiderült, hogy a neve Hans, és vele ültem eddig az összes órán ami közös mivel nem volt egy jófej barátom se mellettem. Ő is csatlakozott a többiek nevetéséhez utána rám kacsintott cinkosan amitől egy kicsit elvörösödtem, nem nagyon, csak kicsit. Nem feltűnően, csak úgy szolidan.

- Tanár úr, nem én voltam hanem Wright! – Draco paprikavörös arccal mutatott rám amint sikerült feltápászkodnia a földről. A professzor megrázta a fejét, de ő továbbra is folytatta – Nem is csináltam semmit! Ezt még megkeserülöd…

- Engem ne fenyegess!

- Azt fenyegetek akit akarok! Ha az apám meghallja…

- Akkor mit csinál, mi? Megöl?!

- Elég legyen, kérem szépen! – a tanár megszólalt sipákoló hangján, de eléggé elveszett veszekedésünk közepette, ezért egy idő után gondolom megunta, hogy senki se figyel rá és erélyesebben szólt ránk – Malfoy és Wright kérem fáradjanak ki és ha úgy gondolják, hogy lenyugodtak visszajöhetnek.

     Idegesen hátracsaptuk a székünket és kifelé mentünk, mikor a közelembe ért nekem jött a könyökével ezért én is meglöktem mielőtt ki nem értünk teljesen a teremből. Az ajtó automatikusan bezárult mögöttünk, ezért folytattuk elölről amit elkezdtünk az osztályban. Egymást szidtuk agyba-főbe az ajtó előtt, mire a tanár kiküldött egy diákot és szólt, inkább ne is fáradjunk visszajönni akár elmehetünk a következő óránkra, csak ne zavarjuk kintről a tanítását. Fújtatva mentem vissza a hálónk felé, totál megfeledkezve arról, hogy oda ő is tud követni, ezért még így sem szabadultam meg tőle és az undorító beszólásaitól. Lassan a fejem is elkezdett fájni, mert csak mondta a magáét az ignorálás meg nem igazán ment, ezért felsétáltam a szobámba, ahova a fiúknak tilos a bejövetel. Fáradtan befeküdtem a puha baldachinos ágyamba megengedve, hogy az álmosság ránehezedjen a testemre és az agyamra. Teljesen megfeledkeztem arról mennyi órám maradt még másokkal, hiszen még csak három óra, még hátravolt két órám, de úgy terveztem lelógom és inkább alszok egy kicsit helyette, de legalábbis óra kezdete előtt, maximum elkések egy kicsit, senki se venné észre, főleg nem az a szerencsétlen Binns professzor. Oldalamra fordultam, a lélegzetem egyenletessé vált, de a lenti kiabálás és csörömpölés felkeltett még mielőtt teljesen elaludtam volna. Tettem az egészre, attól még aludni akartam és senki se állíthatott meg csak…nos Carolán kívül.

- Te mit csinálsz itt? – kérdezte meglepetten miközben ledobta táskáját a földre és ő is beszállt a saját ágyába – Nincs neked még két órád?

- De… - motyogtam a párnámba – de Flitwick prof kiküldött órájáról és gondoltam alszok egyet előtte.

- Flitwick? Pont ő? Mi a csudát csináltál nála? Azt a tanárt semmivel se lehet felbosszantani.

- De, ha veszekedsz az exeddel az óráján.

- Istenem Celestina, nőjetek már fel. – nevetett fel bágyadtan.

- Hmpf. – még kómásabban, mint ahogy eleve voltam felvettem magam mellől a táskámat és köszönés nélkül lefelé baktattam a rövid lépcsősoron mikor megpillantottam az idegesítő tejfölszőke hajat. Unottan játszadozott egy tollal egyedül egy karosszékben, de mikor megpillantott felállt – Azt ne mondd, hogy engem vártál hátha tovább szivathatsz mert esküszöm felrepítelek a Holdra és megtudod milyen az oxigén nélküli élet.

- Megyünk együtt Mágiatörténetre?

- Hogy mi? – a szemöldököm szerintem a hajamig emelkedett meglepetésemben. Nem hittem el, tényleg megkérdezte vagy csak én hallottam nagyot? Mégis minek akarna velem együtt menni oda, egyáltalán mellettem sétálni hacsak nem kieszelt valami tervet, azért, hogy megszivasson és így aztán nagyot röhöghet rajtam később a haverjaival mint ahogy hónapok óta teszi szinte mindennap.

- Nem kérdezem még egyszer.

- Én meg nem megyek veled. – válaszoltam összeszűkült szemekkel. Draco elvigyorodott, pont ugyanúgy, mint… elkergettem a gondolatomból a képet és gyorsan elmentem mellette, a fenébe utálom az emlékeket mindig megpróbálnak visszavinni abba az időbe mikor még szerettem és minden rendben volt közöttünk, de legalábbis nem utáltuk egymást. A piócától sajnos most se sikerült megszabadulnom, a nyomomban volt, a hátam mögött kopogott a cipő talpa körülbelül egy méterrel mögöttem. Az agyamra ment a tudat, hogy mögöttem jön és nem hagy békén még így se, bár meg se szólalt végig. Megálltam az osztály előtt és kiakartam nyitni az ajtót, de megragadta a kezemet. Ijedten néztem fel rá, arca kifejezéstelen, de szemei vadul csillogtak a félhomályban.

- Emlékszel?

- Nem és nem is akarok. – kirántottam kezem szorításából, már sejtettem mibe szeretne belemenni, de nem akartam beszélni róla, főleg nem egy óra előtt, főleg nem vele. Mást se csináltam az előző pár hónapban csak elfelejteni próbáltam ami köztünk volt, mondhatom sikerült, de akkor nagyot hazudnék. Még mindig előfordul, hogy elkap a sírógörcs, de leküzdöm magamban, mert ilyenkor eszembe jut mekkora egy görény és Hans mennyivel aranyosabb nála. Mintha a gondolataimban olvasott volna elfintorodott és felhorkantott megforgatva a szemeit. Ismertem már ezt a gesztust, általában akkor csinál így, ha valaki nem tetszik neki, vagy nem alakulnak úgy a dolgai ahogy eltervezte.

- Az a kis szarrágó?

- Most magadról beszélsz?

- Csípős nyelvű, mint mindig.

- Nem voltam soha az.

- Igaz, én tanítottalak meg rá, mint sok minden másra. – félhold alakú mosoly jelent meg az arcán, az a beképzelt pöcs, hát persze, miért nem csodálkozok? Elvan szállva magától, azt hiszi a világ legjobb embere? Pft, ez fel se merül kérdésnek, naná, hogy azt hiszi.

- Igen, mellette arra is, hogy többet ne bízzak benned. – idegesen faképnél hagytam majd besétáltam a terembe és leültem az első sorba. Általában mindenhol az utolsó sorba ülök, de ma nem volt kedvem hátra ülni, mert tudtam ő is odaül csak azért is. Kinéztem az ablakon ahol a madarak szabadon repkedtek össze-vissza, a nap pedig vidáman csillogott még az égen, az én szemeim meg egyre nehezebbek lettek amint meghallottam mit beszél a szellem tanár. Az osztály elég nagy, mindenhova elhallatszik a szava, a gond csak az, hogy senki se figyel rá, mivel varázslatos képességekkel bír az órája, valahogy mindig minden diák elalszik körülbelül öt perc után. A dátumok egymás után hagyták el a száját, a végére már el is felejtettem hol vagyok és mit keresek itt. A hangja monoton, úgy cseng, mint egy altatódal, a fejemet leeresztettem a padra és éreztem ahogy elalszok, végre egy édes álomba.

     A csengő hangjára keltem fel, szitkozódva vettem észre, hogy a többség már összepakolt és kiment, remek, egyes egyedül maradtam, minek is strapálom magam ezzel a hülye tantárggyal? Úgyse fontos az életemben, mondjuk még nem tudom mi szeretnék lenni, de az egyszer biztos, hogy nem ezzel a tantárggyal lesz kapcsolatos. Megnyugtatás képp, a legtöbb évfolyamtársamnak semmi ötlete sincs, szóval még nekem is van időm, körülbelül három hét. Szuper. Magamhoz öleltem az egyik könyvemet és tovább mentem a negyedik emeletre a következő órámra, hála az égnek ott Em is jelen volt, így elmarhultuk az órának többségét, úgy se fontos, inkább töltőtantárgy. Mondjuk szóba került miket fogjuk megválasztani következő évi órákat ugyanis fennáll a lehetősége, hogy leadjunk párat, így újak jönnek a helyükre. Azt hiszem leadom a Mágiatörténetet és Legendás Lények Gondozását, így felvehetek a helyükre egyet-kettőt ha akarok, attól függően milyen állásban szeretnék elhelyezkedni. Legszívesebben otthon ülnék egész nap és nem dolgoznék, de ha választani lehet inkább lennék Átváltozástan tanárnő, mert imádom azt az órát és magát a tantárgyat, ebben vagyok a legjobb, bár ez a legbonyolultabb és legveszedelmesebb az össze óra közül.

     Az óra után elindultunk enni végre, péntek lévén, ezért úgy gondoltuk holnap sokáig alszunk utána meg lemegyünk Roxmortsba ellőni pár órát tanulások előtt ( a tanulásból nem sok lesz, előre látom ). Vacsora után visszaindultunk az alagsorba, de megragadta a kezemet egy fiú, mint kiderült Hans volt az.

- Cel! Minden oké? Nem beszéltünk Bűbájtan óta…hahahah.

- Nagyon vicces. –forgattam meg a szemeimet mosolyogva – Elmentem volna aludni, csak felkeltettek még mielőtt sikerült volna.

- Hétvégén… - az arcán egy kis pír jelent meg, ettől még aranyosabb lett az egész megjelenése – nincs kedved esetleg…velem tartani egy vajsörre?

- De, persze!

- Remek! – arca sugárzott az örömtől és egy gyors puszit nyomott az arcomra. Mosolyogva fordultam meg miután elköszöntünk, szemeim megakadtak Dracon aki magából kikelve az idegességtől nézett engem. Felemelt fővel sétáltam el mellette, nyertem, és ezt ő is tudta nagyon jól. Amióta szakítottunk őt nem láttam egyszer sem úgy lánnyal, mintha randira menne, de ÉN jelenleg szereztem egyet végre, így láthatta milyen társat veszített mikor elváltunk! Most meg főhet a levében, míg én a szerelemben fogok megfőni, haha!