Huszonkilencedik rész

Bár ezt is monoton hangon mondta mégis a tekintete kedvesebb, mint amilyen általában szokott lenni. Vörös fejjel és remegő kezekkel emeltem a másik végét a számhoz még mielőtt a türelme elfogy, aztán óvatosan harapni kezdtük miközben a távolság kettőnk között kezdett egyre csak szűkülni. A szívem annyira zakatolt a mellkasomban, hogy csodálkoztam nem szólt meg eddig érte, fogalmam sincs miért tud ilyen hatással lenni rám már eleve azon is csodálkozok eddig hogy nem kerültem kórházba e miatt. Már csak pár centi választott el minket egymástól, alig vártam azt a pillanatot mikor a szánk újra egymáshoz ér ennyi idő távollét után, de ez nem következett be mivel az utolsó pillanatban leharapa a saját részét és kifejezéstelen arccal nézett engem tovább ahogy visszaszívtam a sajátomat. Durcásan néztem rá mire ő egy grimaszt vágott és tovább ette normálisan az ennivalóját mintha nem is lett volna nemrégiben a szája közel hozzám, mégis hogy a fenébe tud ennyire szenvedély mentesen nézni még egy ilyen pillanat után is? Őt nem zavarja, hogy milyen rég csókolóztunk? Fene… Pont ekkor megfogta a kezével az államat és felemelte, hogy rá nézzek, amint ez megtörtént rögtön hozzám tapasztotta az ajkait, mint valami kiéhezett állat. Elmosolyodtam ezen és én is visszacsókoltam legalább ugyanakkora hévvel ahogyan ő, végre megtörtént már amire mindketten vártunk…elégedetten sóhajtottam ahogy éreztem a nyelvét a sajátommal összegabalyodni, ettől pedig mintha még jobban felbátorodott volna és a földre szorított. Sejtettem ennek mi lesz a vége ha nem állítom le hamarosan, még akkor is ha egy olyan embernek ismertem meg aki ellen tud állni a csábításnak ha arról van szó, viszont túl sokáig szerintem ő se képes türtőztetni magát, pláne ha alatta fekszek.

A kezeit a csuklóimra helyezte ezzel teljesen elzárva a menekülés útvonalat, na nem mintha annyira siettem volna elfutni ettől a túl jó helyzetből. Mire feleszméltem szájával már a nyakamnál volt és óvatosan puszilgatta, majd hirtelen szívni kezdte egy bizonyos ponton amitől halkan nyögdécseltem, éreztem ahogy az erő kiszáll belőlem és átadom magam az élvezetnek, megállítani már úgy se tudnám mivel még magamnak se vagyok képes parancsolni. Egy utolsót harapott az érzékeny bőrömbe utána rám nézett unott tekintettel, de a csillogó szeme és a vörösödő arca elárulta az igazi gondolatait így is.

- Mi lesz? – kérdezte monoton hangján, ami most hirtelen mintha rekedtebb lett volna. Leemelte egyik kezét hogy  aztán a csupasz combomra tegye. – Figyelmeztetlek Gloria, ha most nem állítasz le később nem fogsz tudni.

- A franc meg akar leállítani Ackerman! – gondolkodás nélkül a szabad kezemmel megragadtam a tarkóját és visszahúztam a számhoz.

Reggel madár csiripelésre keltem fel és arra, hogy túlságosan melegem van. Fáradtan megfordultam, de a mellettem lévő hely üres volt, valahogy sejtettem, mivel éjjeli bagoly a barátom, az lett volna a furcsa ha mellette ébredek fel. A fehér trikója túl nagy volt rám, de ahhoz nem eléggé, hogy a bugyimat eltakarja, hajam össze-vissza állt, ezért megfogtam a hajgumit ami a csuklómon volt vész helyzet esetére és felkötöttem, így már sokkal emberibb lett a kinézetem. Kerek szemekkel kezdtem vizsgálgatni a testemet, harapás nyomok a combom belsején, sóhajtva belenéztem a felső alá, a dekoltázsomnál kiszívások éktelenkedtek, úgy éreztem magam, mint egy étel amit éjjel elfogyasztottak. Vörös fejjel gondoltam vissza az esti alkalmunkra amitől boldogság áradt széjjel a mellkasomban ahol a hülye lila foltok éktelenkedtek. Idegesen nyögtem fel és visszaestem a párnák közé. Azt mondta annyira lesz durva, hogy élvezzem, nem gondoltam volna, hogy nála ilyen a kevésbé durva szex, akkor milyen lehet a normális? Nem állok még készen megtudni.

Hatalmas robajjal kicsapódott a szobájának az ajtaja, Levi félmeztelenül állt előttem kifejezéstelen arccal és egy „tch” kíséretében kiment. Összevont szemöldökkel mentem utána, mint egy kiskutya egészen a konyháig ahol kicsit felsikoltottam a látványtól, szépen megterített és reggelit készített kettőnknek, az asztal közepén vázában pedig egy szál liliomot helyezett.

- Mit sikongatsz, mint egy szerencsétlen? Fel akarod idézni a tegnap éjjelt?

- Levi! – piros arccal néztem rá rondán, de valahogy nem lehettem annyira félelmetes, mivel unottan hátradőlt a székében és hintázni kezdett. Bezzeg ha ő nézett volna rám így akkor én már rég kirohantam volna a világból, legalább lenne rám tekintettel és tetetné, hogy egy picit megijedt tőlem.

- Nem ez volt az elsőd. – sóhajtva beletörődtem, hogy nem fogja békén hagyni ezt a témát  egy jó ideig. Leültem vele szembe és vettem magamnak a nagy adagot a  rántottából teljesen koncentrálva a feladatomra, utána pedig habzsolva elkezdtem enni. – Oy süket.

- Miht vhársz mhit mhonhjak?

- Nyeld már le azt a falatot. – továbbra is kifejezéstelenül nézte ahogy eszek, de türelmesen megvárta míg lenyeltem.

- Mit vársz mit mondjak?

- Tch, ez idegesítő. Ki nyúlt a testedhez előttem?

- Komolyan most akarsz féltékenykedni?

- Én NEM vagyok féltékeny, kölyök. Informálódók a múltadról ha már járunk.

- Informálódsz… - majdnem beleröhögtem a tojásba mikor meghallottam a kifogását. – Oké, rendben, de úgy sem ismered, a neve Danz és fél évet jártunk, tizenhat éves voltam és naiv.

- A nevétől egy szar kupac jut eszembe. – unottan nekilátott ő is enni én pedig vidáman folytattam lezártnak tekintve a témát és inkább megnyitottam egy újat reménykedve, hogy a válasz egy igen lesz.

- Anyáék mondták, hogy várnak téged is vacsorára ma…

- Minek? – kérdezte monoton hangon felnézve a reggelijéből.

- Gondolom ők is informálódni akarnak. – összeszűkítette fáradt szemeit, én pedig hirtelen hálás lettem annak, hogy egy darab virág és egy nagy asztal választ el egymástól minket, mert ha túl közel kerülnék most akkor valószínűleg leharapná a fejemet.

- Tch, állok elébe, látszik rajtad mennyire kíváncsi vagy te is a sok szaromra. – felállt a helyéről eltakarítva a tányérját én pedig kerek szemekkel néztem a hátát ami véresre volt kaparva, úgy tűnik nem ő volt az egyetlen heves tegnap. Beleharaptam az ajkamba és a háta mögé settenkedtem, fogalmam sincs hogyan fogja lereagálni a helyzetet de egyszerűen nem bírok már magammal, egész reggel félmeztelenül flangált mintha minden rendben lenne és elvárja azt, hogy normálisan tudjak cselekedni? Hátulról óvatosan átkaroltam, ekkor a teste mintha megfeszült volna de mivel nem szólt semmit én tovább kezdtem simogatni a kockáit és hozzányomtam az arcomat a fejéhez elégedettségemben. Igen, még mindig jó teste van.

- Hentai (perverz) kölyök vagy, remélem tudod. – kommentálta miközben továbbra is hagyta, hogy a kezem szbadon mozogjon has falán és a mellkasán, én pedig úgy gondoltam megszívatom egy kicsit ezért lassan lejjebb engedtem a jobb tenyeremet, már a nadrágjánál járt mikor megragadta és felém fordult csillogó szemekkel. – Nem…rosszab vagy mint egy perverz.

Mielőtt még egymásba gabalyodhattunk volna felsikoltottam és berohantam a szobájába felöltözni, mivel anyáék már biztosan aggódnak mi van velem, szerintem arra számítottak, hogy reggel velük fogok lenni én meg nem is szóltam nekik, hogy kint leszek ennyi ideig. Kapkodva vettem fel a ruhámat és rendeztem el a hajamat mikor megláttam egy hatalmas lila foltot, jobban mondva foltokat a nyakamnál amiket Levi okozott azzal a csinos kis szájával. Idegesen felnyögtem, mégis mit fogok mondani? Megtámadott egy medúza a pataknál? Sóhajtva próbáltam a hajamat úgy rendezni, hogy valahogy takarásba kerüljön a sok folt, ekkor megjelent az okozója a hátam mögött a selyem sáljával amit lassan a nyakam köré kezdett kötni, míg végül egy masnit nem csinált oldalra. Piros arccal néztem a tükörképünket, ő pedig sóhajtva ott hagyott, utána kiordibált a konyhából hogy jön este, ezért sokkal vidámabban kezdtem sétálni hazafelé. A forróság egyszerűen kibírhatatlan volt, de valahogy el kellett takarjam magam és már választásom sem igazán volt. Anya meglepetten nézett rám mikor hazaállítottam, de még csak nem is a textil miatt ami a nyakamhoz ragadt, hanem mert megjelentem.

- Oh ilyen korán eljöttél Levitől?

- Anya! – pisszegtem le majd kétségbeesetten néztem körül.

- Apád dolgozik, de csak kettőig, szóval lenyugodhatsz. – kuncogott anya miközben vigyorogva mutatott a sálra. – Az az övé, ugye?

- Ah igen. – mosolyodtam el megemlékezve az esetről mikor elraboltam tőle egy merézsség miatt. – Lehet ez hozott össze minket.

- Aw, kincsem, te annyira szerelmes vagy. – a szülőm boldogan hozzám sétált és a kezei közé szorított, de annyira, hogy levegőt venni is nagy dolog volt. Nagyot sóhajtottam mikor elengedett. – Mesélj milyen volt, mit csinált?

Nagy vonalakban elmondtam neki mi történt este utána ma reggel mivel várt, valahogy úgy rendezve a szálakat nehogy elköppintsem magam a pikánsabb részletekről is, mert szerintem ő is sejtette mi lehetett, de inkább nem szólt semmit. Vidáman beszélgettünk miközben hatalmas lakomával készült vacsorára, főleg mikor meghallotta jön barátom is hozzánk, ekkor elővett egy hatalmas hús szeletet, összeszűkült szemekkel figyeltem hogyan készíti elő, de úgy döntöttem inkább nem szólok semmit, mindkettőnknek ez lesz a legjobb. A családban nem én vagyok az egyetlen aki titkolózik. Estig már csak pár órát kellett várni, ezért bejöttem kintről, végig edzettem utána meg öntöztem a virágokat, ezért jobban hasonítottam egy poros gyermekre mint egy felnőttre. Izgulva mentem tusolni, fogalmam sincs a szüleim mit akarnak nekem adni, de biztos vagyok benne, hogy valami nagy dolog lesz, mivel évek óta hallgatom mennyire várják már a felnőtt koromat, így legalább odaadhatják a különleges ajándékot. Mindig így beszélgettek róla, a különleges ajándék. Teljesen az agyamra mentek vele, mert nem mondták el mi az csak beszélgettek róla, ettől meg folyton elöntött az idegesség és a kíváncsiság.

Estére még mindig nem múltak el a pióca szerű kiszívások, ezért beletörődve raktam vissza a sálat a torkomhoz, legalább most volt is egy indokom miért, hiszen illett a fehér ruhámhoz amit aznap estére vettem fel, Mikasatól, Christától és Ymirtől kaptam tegnap. Türelmetlenül leültem a konyhába mikor kopogtak az ajtón, kerek szemekkel néztem az órára, ez a férfi túlságosan pontos…anya mosolyogva ment ajtót nyitni míg apa komor tekintettel lejjebb emelte a könyvét és lerakta a szivarját felkészülve a szóbeli csatára új pasimmal. Megtámasztottam a fejemet jobb kezemmel és vigyorogva néztem ahogy anya nevetve veszi el a csokor virágot tőle és invitálja be a lakásunkba, ma is egyenruha volt rajta ami annyit jelenthet, hogy dolgoznia kellett. Ettől egy kicsit lehervadt a mosolyom, hiszen valószínüleg fáradt, de gyorsan vissza is tért mivel megláttam ahogy apa felé veszi az irányát kezében egy csomag szivarral. Direkt szóltam neki előre, hogy apának mi a kedvence ha a jobb oldalára akar kerülni, de sose gondoltam volna, hogy komolyan meglepi őket ennyi ajándékkal.

Apa végig furcsa tekintettel nézett a fa pofájú Levire, míg meg nem látta mit tart a kezében, ettől mintha teljesen megszerette volna és vidáman ütögette meg a vállát, barátom csak rám nézett unott arccal amiről lerítt, hogy mennyire kellemetlenül érezte magát. Mondjuk ha más látja akkor nem esett volna le neki semmi, de ennyi idő után én néha ha a szemébe néztem rájöttem mire gondol.

- Tizedes úr igazán nem kellett volna. – anya vidáman császkált a lakásban belerakva egy vázába a virágot és előkészítve az ennivalónkat.

- Arghm, elég lesz a Levi is, asszonyom. – el kellett mosolyodnom rajtuk, látszott mennyire próbálkozik nehogy káromkodjon a családom jelenléte miatt.

- Akkor engem is szólíts csak Mananak!

- Nálam maradhatsz az uramnál.

- Apa! – néztem rá villám gyorsan, ő pedig megvonta a vállát.

- Mi az? Most látom először.

- Másodjára! – sziszegtem. Halálos szócsatába kezdtünk míg anya elbeszélgetett Levivel és próbálta oldani a hangulatot, legszívesebben lerúgtam volna apát a helyéről, szóltam neki ne legyen ellenséges, mindig ez van, bármikor lehoztam valamilyen barátom rögtön gonoszul kezdett viselkedni, lényegtelen ha előtte ismerte nyolc éve, vagy legjobb barátom volt. Ő már csak ilyen marad.

Viccelődve beszélgettünk a továbbiakban és apa szó szerint faggatni kezdte szegényt egy idő után, de elég jól bírta ahhoz képest, egyszer megszorítottam a kezét nyugtatás kép, de annyira visszaszorított, hogy azt hittem eláll a vérkeringésem. Sóhajtva néztem anyára, aki értette a célzást és leállította mikor úgy érezte kicsit túllőtt a célon, hiszen Levi bármikor elverhette apámat ha arról volt szó. Megbeszéltük még az elején Levivel, hogy a kapcsolat és a munka két különböző téma lesz, ezért így is viselkedtünk, de tartottam attól ha apa olyan helyre lép ahol nincs dolga akkor a tizedesnek is kettétörik a tisztelettudó maszk. A hús kihozása után mindegyikünk még jobban falatozni kezdett, majd Levi rátért egy kellemetlenebb témára.

- Nagyon finomat főzött Mana. – törölte meg a szája szélét szolidan egy zsebkendővel.

- Ah, köszönöm drága! Igazán kitettem ma magamért!

- Lehetne egy kérdésem?

- Persze, csak bátran.

- Honnan van ez a hús? – bökött rá kifejezéstelen arccal a tányérra ahol már csak egy kis szelet maradt. Anya kiejtette a kezéből a villáját apa meg köhögni kezdett a félrenyelt füsttől, én csak egyszerűen az ajkamba haraptam mivel majdnem elnevettem magam, persze tilos húst behozni katonákon kívül, de kételkedtem benne, hogy Levi megbünteti őket ezért…bár ismerve a természetét…

- Oh, ha-ha-ha – nevetett erőltetetten anya –, nos azt majd a férjem megmondja!

- Arghm – köhögött egy utolsót apa összeszedve magát míg én gonoszul vigyorogva néztem rá –, egy kedves barátom ajándékoz meg vele…

- Barát? Katonaságról? – majdnem elnevettem magam, ezért össze kezdtem szedni a tányérokat és a kagylóhoz mentem ahol remegő vállal mosogattam el őket.

- Igen, igen. Régi cimbora, ő meg vegetáriánius.

- Pfft. – beleharaptam ajkamba újra és mélyebben lehajoltam a tányérokhoz.

- Kincsem hagyd azt rám, nem akarod megmutatni a kertet Levinek? – anya kétségbeesetten jött oda hozzám és kivette a kezemből a szivacsot miközben jelentőségteljesen nézett rám. Értve a célzást vigyorogva kifelé kezdtem rángatni barátomat.

Alig zártam be magam mögött az ajtót rögtön ráugrottam Levire és szenvedélyesen megcsókoltam, persze rögtön visszacsókolt miközben a derekamat fogta, már előre sejtettem, hogy utána szívatni fog, és ez is történt.

- Hányszor fogsz letámadni, te kölyök?

- Már hiányzott, hogy lekölyközz. – mosolyogtam kedvesen, de ő szokásához híven meg se rezdítette az arc izmait.

- Az a szar nem egy katonától van, mi?

- Eh, nem. – nyaltam meg alsó ajkam, Levinek a szeme elsötétült egy pillanatra és akkor azt hittem, hogy ott helyben le fog engem teperni, de ő valahogy sokkal jobban tudott uralkodni magán.

- Szerencséd van, hogy megbeszéltük még az elején a munkát és a kapcsolatot.

- Ha nem az elején beszéljük meg akkor mikor? – vidáman megfogtam a kezét és elkezdtem a virág ágyásokhoz ráncigálni, mint egy öt éves. – Nézd milyen gyönyörűek.

- Azok. – felelte monoton hangon, viszont mikor felnéztem rá nem anya csodás fréziáit kémlelte hanem engem nézett miközben az arcán egy pici mosoly volt látható. Csodálkozva figyeltem és emelkedtem fel a guggoló tartásomból, sajnos nem tudtam sokáig gyönyörködni ebben az arckifejezésben mivel újra kifejezéstelen lett az arca, de attól független hálás voltam amiért láthattam egyáltalán ezt a ritka megnyilvánulását is. Sőt, egyedi, mivel eddig egyszer sem láttam mosolyogni…