Huszonnyolcadik rész

Délután hatalmas görccsel a gyomromban indultam el találkozni a barátaimmal, a civil ruhám alatt felvettem egy fürdőruhát is, mert ha már ekkora kánikula van és mi meg víz közelébe megyünk akkor várható mi lesz a vége ennek a kiruccanásnak. Miközben sétáltam folyton az járt a fejemben amit apa mondott, eddig sose hallottam tőle semmi ilyen komolyat, általában mindig gyerekesen viselkedett anyával az élen, de most valahogy úgy érezte eljött az ideje megosztani velem egy fontos tanácsot, ami totális felzavarta az idegeimet és a hormonjaimat is. Rá néztem a bal kezemre és elképzeltem ahogy egy gyűrű van ott, ettől mintha hányingerem lett volna ezért leraktam a kezem a levegőből és kifejezéstelen tekintettel mentem a találkozó helyre, a központba. Kikerülve az embereket siettem a szökőkúthoz, de erről ugyancsak  Levi jutott eszembe és a ló, amikor először segített. Az arcom elvörösödött az emléktől főleg, mert még igen csak tisztán rémlett az agyamban mikor azt mondta, hogy az edzések során tetszettem meg neki…vajon melyiken? Szétvertük egymást az edzéseken, akkor most pontosan melyiken? A félmeztelenes eset előtt vagy után? Meg eleve, miért titkolta egy évig azt, hogy tetszem neki? Lehet eleve nem is akarta elmondani, csak mivel letámadtam az irodájában belement ebbe a veszélyes játékba…

- Riaaaa! – Sasha rámugrott elölről én meg ijedten felsikoltottam, azt se tudtam hirtelen hol vagyok.

- Eléggé elkalandoztál. – nézett aggódó tekintettel Christa. – Minden rendben?

- Persze, csak izgulok hogy néz ki a hely. - hazudtam, most már folyékonyan.

- Jaj, az gyönyörű lett, még a fiúk is besegítettek miután hoztak nekünk enni! - csiripelte vidáman a szőkeség.

- He-he-he, még húst is szereztünk. – suttogta az idegbeteg, mindig éhező Sasha. Elnevettem magam, nem akartam szólni nekik, hogy nálunk minden hónapban van, mert apáék csempészik, vagy lopják, vagy nem tudom, egyszerűen még mindig nem jöttem rá.

Közel a patakhoz rengeteg olajlámpa felszerelve, mivel azt mondtam csak estig maradhatok, nyáron pedig tízkor sötétedik, Levi direkt kikötötte, hogy fél tizenegykor legyek otthon mert oda jön értem. Különböző papírból kivágott pillangókat akasztottak a közelben lévő fákra és a földre is raktak kicsi aranyos szivecskéket, középen egy nagy asztal rajta leterítve az étel, az ital pedig a patakban pihent, hogy maradjon hideg mire odakerül a sor. Nagy betűket kivágtak és cérnával felrakták a patak közelében lévő nagy fára, hogy "boldog szülinapot, Ria", hatalmas betűkkel. A legtöbben már a vízben voltak vagy napoztak mire odaértem, de amint észrevett Jean és Connie rögtön megtagadtak és beledobtak üdvözlés képpen a jeges vízbe, de nem érdekelt, mivel nagyon jól eset ebben a melegben ez a felfrissülés.

- Riiaaa, mivel szülinapos vagy most kivételesen… - Jean nem tudta befejezni a mondandóját, mert Eren belőkte mellém én meg kiröhögtam.

- Bombaa! – Reiner ugyancsak bele ugrott majd szitkozódva ki is jött mert neki már agyfagyást jelentett ez a hőmérséklet.

- Most már ehetünk?

- Várj már Sasha jöjjön ide mindenki.

- Ússzúnk Mikasa. – mosolyogva néztem le a napozó lányra akit kirázta a hideg amint rácsöppent a testemről a víz.

- Most kihagyom.

- Gyere na, Mika!

- Jövök – sóhajtott –, ha nem nevezel így többet.

- Ez a lelkesedés amiről beszélek!

- Halljátok miután eszünk játszunk is ugye?

- Bertolt gyere te is be, tök vicces és már nem is érzem a lábam!

- Nem tudom mennyire vicces ha annyira hideg, hogy lezsibbasztja a lábadat.

- Ymir ne süttesd már a fehér bőröd hanem gyere be!

Szokás szerint teljes káosz uralkodotta csapatunknál, a közelünkben nem is volt senki, szerintem mikor megérkeztek díszíteni már akkor látták, hogy semmi esély a túlélésre ezért olajra léptek. Mindenki egymás szavába vágott, mintha az ő mondanivalója sokkal fontosabb lett volna, nevetnem kellett ezen az egész jeleneten miközben hátra úsztam a fa takarása alá. Armin mosolyogva követett és megkérdezte tetszik-e amit kitalált, meglepetten mondtam, hogy igen, nem is sejtettem ő volt az ötlet kiforralója. Büszkén bólogatott és úszott mellém, hogy ő is a felhőket bámulja, sokáig nem tudtunk beszélgetni mivel Sasha és Ymir kirántottak a vízból hátulról, hogy ők éhesek most már és mivel én utánam kell várni lehetnék én is most már kajás és jöjjek velük most rögtön. Mindenkinek ki lett porciózva az étel ezért senki se tudott többet enni a kelleténél Sasha szerecsétlenségére, szegény Armin már most leégett és nem ő volt az egyetlen, a legtöbben márvány fehér börrel rendelkeztek ezért itt-ott már megkapta őket a nap, hála az égnek az én bőröm már leégett, de le is barnult ezért nem kellett aggódnom.

Rögtön kajálás utána nekem támadtak, hogy játszunk végre ezért sóhajtva belementem, ekkor kerültek elő az innivalók is. Kiderült, hogy most már sokkalta felszabadultabban fogunk játszani mivel nem járun tilosban, egy gyors imát mondtam én is amiért most nem tudnak kiküldeni Isten háta mögé egy merészséggel, bár a természet nagy hatással lesz majd a kibontakozásban, előre sejtettem.

- Tehát, te kezded Ria. – unszolt vigyorogva Ymir én pedig sóhajtva elkezdtem a játékot. Szerintem még fél óra se telt el, de kezdtünk túlságosan belejönni a dolgokba.

- Sasha, igyad meg ezt a sört Reiner hasáról!

- OKÉ!

- Mi? Álljon meg a menet ki mondta, hogy én belemegyek ebbe? – kérdezte kétségbeesetten miközben hátrafelé sétált a fiúktól.

- Nincs választási lehetőséged! – nevetett fel gonoszul Eren.

- Most Connienál van a hatalom, mert ő kérdezett. – szólalt meg Connie magáról beszélve haramdik személyben, majd ráugrott barátjára. A földön fetrengtem a röhögéstől, megártott az az egy pohár sör amit egy huzamban kellett megigyak, a nap hamar rá is segített nekem, ezért fuldokolva röhögtem ahogy Eren és Jean lefogják Reinert, Bertolt pedig hozza a sört. Sasha felhúzza a fiú felsőjét és rögtön inni kezdte a sört róla, Ymir hahotázott a háttérben míg Christa megrázta a fejét és sóhajtott.

- Ezt még visszakapod Connie! – és vissza is kapta. Eltakartam a tekintetemet, de így is tudtam mi van kialakulóban, Connie meztelenül kellett fürödjön Erennel, bár nem láttam semmit a hangokat attól még igen, és ez pont elegendő volt számomra.

- Oy, menjetek már be!

- Néznek a lányok?

- NEM! – kiáltott fel Sasha. – Menjetek már!

- Bent vannak. –szólt félig röhögve Jean. Teljesen megfordultam, háttal a víznek és ettem egy kis kenyeret amit direkt későbbre tartogattam.

- Menj már arrébb te perverz! – kiáltott fel Eren.

- Fiúk halkabban, még a végén jön valaki. – suttogta félénken Christa.

- Felesleges – szólalt meg Mikasa monton hangján –, úgy se mer idejönni senki.

- Igaz. – hangzott tőlem a válasz.

Kezdett elszabadulni a pokol, ezért olyan nyolc körül abbahagytuk a játszást és a fürdést is, mivel már nem volt akkora kánikula kint, mint eddig. Az olajlámpákat kezdtük beindítani, becsiccsentve figyeltem milyen hamar szürkül kint, én abban a hitben ringattam magam, hogy még tízkor világos van kint, erre most meg nyolc után kezd sötétedni. Észre se vettem ahogy eltelt az idő, hát augusztus közepén már ilyen korán kezdett sötétedni, szomorú. Kezdtünk egy kicsit csoportokra osztódni, volt aki az asztalnál ivott, aztán azok akik inkább a fűben beszélgettek, a józanok pedig takarítottak egy kicsit mert nem akarták, hogy későbbre maradjon a dolog. Én egyedül ültem a fűben és néztem a többieket vigyorogva, azt kívántam bárcsak itt lenne Levi is és mindenki tudná és elfogadná a kapcsolatunkat, akkor most még boldogabb lehetnék. Az alkoholizált agyam nem fogta fel, hogy én ma még haza kell menjek, de okos voltam, mivel megkértem Christát emlékeztessen tízkor induljak el haza, mert dolgom van anyáékkal.

Valaki pisszegni kezdett a fa alól ezért hunyorítva néztem ki az míg fel nem ismertem a két türkizkékes szemet, botladozva indultam Erenhez aki hatalmas vigyorral az arcán nézett rám. Helyet csinált nekem maga mellett én pedig esetlenül leugrottam.

- Pfft, Ria jó sokat ittál.

- Mondja a veréb! – vigyorogtam rá. – Minek köszönhetem piiisszegésed?

- Láttad Sasha mennyire örült miután csókolóztunk? – furcsán néztem rá, majd megráztam a fejemet.

- Eh? Nem emlékszem ilyesmire.

- Gyáá Ria, komolyan ennyire kiütötted magad? A merészségnél!

- Rémlik asszem, folytasd.

- Na na, az után! Félre hívtam. – a szeme még ebben a sötétségben is szikrázott örömében. Izgulva megkérdeztem mi történt és kiderült, hogy menni fognak randira, ettől nagy lelkesedésemben ráugrottam és megöleltem gratulálva neki. Eren vörös fejjel a szégyentől és az italtól is dörzsölte a tarkóját, de azért látszott rajta mennyire büszke magára, azt mondjuk nem dicsekedte el, hogy mennyi sört kellett meg igyon ehhez a végkifejlethez. Christa szólítgatott merre vagyok én meg kiáltottam, hogy a fánál. Lihegve jött oda hozzám egy nagy kenyérrel.

- Ezt megszereztem nekem, edd meg mielőtt haza mész nehogy a szüleid gyanút fogjanak. Lehet, hogy tizennyolc vagy de részegen nem hiszem hogy örülnének a társaságodnak.

- Chris-chaan köszke. – magamhoz öleltem őt is majd beleharaptam a kezében tartott ételre úgy vettem el tőle. Vidáman beszélgettem a többiekkel továbbra is mintha semmi se történt volna és megpróbáltam nem inni akárhányszor részeg Jean megkért rá.

- Naaa, gyere már Ri!

- Ri? – kérdeztem lassan kijóznodva. – Legközelebb csak simán R leszek?

- Pftt ha-ha, csak simán R. – többen röhögni kezdtek körülöttünk Jean pedig átölelt és mormogni kezdett valamit a vállamba én viszont sóhajtva eltoltam.

- Ria, miért nem jársz vele nézd már meg milyen kitartó! – Reiner vigyorogva nézte ahogy tolom el, de ő mindig visszajön.

- Következő életemben, esküszöm.

- De akkor biztos? Még ha egy csinos kis fecske leszel akkor is? – kérdezte csillogó szemekkel miközben a kezeimet fogta.

- Nyugi Jean, ha szerencséd van akkor egy ló lesz ő is és akkor együtt lehettek. – szólt be Eren, mire veszekedni kezdtek, de én csak nyugodtan kifújtam a levegőt, nehéz bánni egy részeges tinédzserrel akinek a hormonjai az egekbe szöknek mikor iszik. Christa pisszegett én pedig rá néztem, a kezére kezdett koppintgatni, mintha egy óra lenne ott. Bólintottam és elkezdtem elköszönni a többiektől, akik voltak olyan testi és lelki állapotban. Felfelé mentem a dombon mikor meghallottam Jean ordítását merre vagyok, el kellett ezen nevessem magam.

Hálát adtam Christának amiért ennyire anyáskodó és figyelt rám, így nem kellett részegen találkozzak Levivel, ami eléggé kellemetlen lett volna elnézve a komolyságát…Sóhajtva kerülgettem az utcákat, legalább az alkohol elég jó volt arra, hogy elfelejtsem ezt az egész beszélgetést apával, de most hogy kijózanodtam folyton lejátszódott a fejemben miket mondott és ettől kicsit ideges lettem, én fogom elhatározni hogy mennek majd a dolgok, ha komolyabb lesz akkor beavatok mindenkit, de jelenleg semmi értelme ezzel ostromoljam a fejemet mikor magával az illetővel fogok találkozni nem sokára. Anyáék aludtak mikor benyitottam, ezért halkan mentem a fürdőszobába letusolni és elrendezni magam a randimra, fogalmam sem volt mit készít elő nekem, ezért gondoltam egy egyszerű nyári ruha megteszi a dolgát, a hajam pedig megmostam és kifésültem. Hallotam ahogy halk kopogás hangzik az előszobából, ezért odasétáltam és kinyitottam az ajtót, az állam majdnem leszakadt mikor megláttam Levit, egy csokor fehér virág, a vége átkötve egy piros szalaggal. Unottan nekidőlt a ajtófélfának mintha semmiség lenne, egy fehér inget viselt amit kigombolt a kulcscsontjáig és egy szürke nadrágot, de a szemem valahogy mindig az ingre tért vissza mivel annyira jól állt neki, a kezénél látszottak az izmok annyira ráfeszült, és a mellkasa is sokkal nagyobbnak hatott e miatt. Nem  tudtam hirtelen mit mondjak, most már csókolózhattunk, vagy még mindig nem? Tizes skálán milyen ciki lenne megkérdezni?

- Oy, zsibbad a kezem, elveszed végre?

- Aha. – nyögtem és elvettem tőle a virágot aztán megszagoltam. – Fiinom.

- Ez nem étel, te idióta. Rakd le, addig megvárlak itt. – remegő kezekkel kutattam egy váza után míg megtaláltam az egyiket. Miközben vizet engedtem bele megpróbáltam szortálni a gondolataimat, annyira cikinek tűnt a helyzet, lehet azért mert ez az első alkalom,hogy a városban vagyunk kettesbe és randin, eddig mindig bújkáltunk az irodában vagy a lakásánál nehogy észrevegyek, de most a sötétség leple alatt szabadabbak voltunk, úgy mond.

- Merre megyünk? – bezártam magam mögött az ajtót és kíváncsian sétáltam utána, mivel ő már elindult. Meglepetésemre megfogta a kezemet miközben sétáltunk, azt hittem, eddig sose csinált ilyet…

- Hozzám.

- Hozzád?! – félve néztem rá ő erre felemelte mindkét szemöldökét.

- Mi az? Rengetegszer voltál már nálam.

- Igen… - megnyaltam az alsó ajkamat és felnéztem a csillagokra, mintha a keze jobban megszorította volna az enyémet.

- Mondjuk a kertemben leszünk. Lepedőn, utána jól ki kell mossam mert szutykos lesz a földtől.

- AAH, esti piknik? – csillogó szemekkel néztem rá aki ugyanolyan kifejezéstelen arckifejezéssel bólintott. – Oh, alig várom, te csináltál kaját?

- Szerinted? – a hülye kérdéseimtől szerintem kezdett ideges lenni ezért inkább hallgattam, most már teljesen felszabadultam mellette, még a csend is ami ránk nehezedett kellemes volt, hiszen rengetegszer történt már ilyen mikor az irodájában tétlenkedtem.

Csendben vártam a lakásban ahol ott hagyott, hogy elrendezze a dolgokat addig kint. A lábamon hintáztam és kezeimmel a ruhámat babráltam várakozásom közben, míg nem szólt, hogy kész van és kijöhetek. Vigyorogva néztem ahogy egyetlen olajlámpát helyezett az egyik kőre, azon kívül semmilyen fény nem volt látható kint a csillagokon és a holdon kívül. A  földre terített egy fehér lepedőt, pedig utálja a piszkot ezért többszöri dicséretet érdemel a munkájáért, két fekete tányért rakott rá amin spagetti volt, a kedvenc ételem. Minden felé fehér és vörös rózsaszírmokat dobigált, ettől a látványtól éreztem ahogy a szívem hevesebben kezd verni a kelleténél és az arcom is egy piros egyik furcsa árnyalatát vette fel, csak reménykedtem, hogy a jelenlegi sötétben nem sok látszik ebből, de tévednem kellett. Levi rögtön rámszólt megint valami perverzen gondolkoz-e ettől pedig idegesen odatrappolta hozzá és ütögetni kezdtem a mellkasát, de ez is egy újabb hiba volt, mert így éreztem az izmát a tenyerem alatt és fejem rosszabb lett, mint ezelőtt. Sóhajtva mintha meg sem érezné az ütéseket megfogta a kezem éa leültett, majd ő maga is elhelyezkedett nem messze tőlem. Egyik lábát felemelte és a kezét rá rakta miközben kifejezéstelen tekintettel nézte hogyan mocorogtam, mivel akartam találni egy olyan pózt ami kényelmes és valahogy nem lehet belátni a ruhám alá, a végén frusztráltan a fenekem alá raktam a lábaimat és lenéztem az előttem levő ínycsiklandozó ételre. Sose tudtam, hogy főzni is szokott…

- Megkóstolod még ma azt a szaros kaját?

- Ah, persze. – izgatottan elővettem a villát és felcsavartam rá a tésztát majd bekebeleztem az egészet. – Levhiezh nagyhon fhinomh.

- Ne beszélj tele szájjal, kurvára undorító.

- Bhocsi.

- Csak együnk. – vidáman folytattam miközben néha körbe néztem újra meg újra, hogy jobban memóriámba véssem ezt a romantikus környezetet amit valószínüleg legközelebb jövőre fogok látni, ha még együtt leszünk. Dudorászva faltam a környezetnek a gyönyörűségét, egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, sőt, legszívesebben az egész világot megváltottam volna, akkora energiám lett.

- Kölyök… - csillogó szemekkel néztem a barátomra aki a szájába rakott egy hosszabb darab spagettit, majd a szemembe nézett –, együk meg együtt.