5

     Vártam és vártam, és még mindig, de Ross még csak véletlenül sem hívott ki. Hiába töltöttem több időt Lil-ékkel, valahogy túl szép lett volna, hogy igaz legyen. Beletörődtem lassan a sorsomba, esze ágában sincs kihívni sehova, és bár örültem annak, hogy Alex és Lil járnak, legalábbis úgy nézett ki nagyon arrafelé megy az útjuk, azért nem keveset sajnáltattam magamat, Lil erről semmit se tud persze, neki nem nagyon hangoztattam ezt, inkább Hermione tudott róla, ő viszont annál többet. Kicsit eltávolodtam Hollóhátas barátnőmtől, ez van ha valaki beszerez magának egy csávót, gondoltam. Lassan megfeledkezik másokról, végülis érthető, csak én nem tudnék soha ilyet csinálni, számomra a baráto kmindig elsők voltak a ranglistámon, Lil kissé másabb mint én, ezt mindenki látta. Sokan  nem is értették hogy tudok vele jóba lenni, mindig azt válaszoltam, az ellentétek vonzzák egymást, de nemsokára nekem is rá kellett jönnöm ez néha nem a legjobb dolog, és lehet az én esetemben ez nem válik be. Még egy újabb hét telt el, kezdtem kicsit sajnálni a végére szegény Hermet nem elég, hogy a könyvek és a tanulás is nagy problémát jelentettek neki, de még az én pasi ügyeimmel is meg kellett birkózzon. Komolyan felnéztem rá e miatt. Viszont egy hétfői nap reggeli után mikor mentünk bűbájra robbant.

- Mégis mikor akarsz tenni valamit ez ügyben?

- Nekem? Mégis mit kellene? Nem mehetek hozzá, hogy "megkérdezzem nem akarsz velem ki menni?". Baromság sose tennék ilyet. – búsan biggyesztettem le alsó ajkamat, talán csak nem sikerült teljesen beletörődnöm a sorsomba.

- Nem tudom Key, de valamit tényleg tenned kéne, mert ez kezd elfajulni. – nyugtalanul igazgatta a könyveit amik majd kiestek a kezéből, ugyanis egy kisebb könyvtárat cipelt magával. Nem komplett ez a lány, szerintem még nálam is több órára megy, plusz ha jól emlékszem neki csak egy lyukas órája maradt. Hogy képes így beosztani az idejét?!

- Megfeledkeztél valamiről nem gondolod? – rázta fejét hitetlenül barátnőm miközben leültünk a helyünkre, várva, hogy elkezdődjön az óra. Csodálkozva néztem rá, fogalmam sem volt mégis mire próbál célozni. – Nagyon okos lány vagy, de néha komolyan el tudok csodálkozni rajtad. Hihetetlen, hogy pont én kell emlékeztesselek erre, de… Malfoy.

- Oh? Ooooooh ne. – a fejemet fogva néztem a szőkeség irányába aki barátaival beszélgetett még mielőtt el nem kezdődik a tanítás. Zavartan kezdtem pakolgatni a könyveimet és a tollaimat össze-vissza ezzel valamelyest lenyugtatva a lelkiismeretemet- Nincs mit tegyek érte, ő kéne jöjjön hozzám, hogy megbeszéljük mikor fogunk gyakorolni, vagy valami… - eléggé kifogásnak tűnt az egész, de ez valóban így volt. Nem én kellene kitalálnom mikor ér rá és mégis mennyire nagy a baj ezzel a tantárggyal.

     Hermione megrázta a fejét és a tanár felé mutatott aki nem rég jött be az osztályba. Sóhajtva kezdtem írni a táblára varázsolt szöveget és minden erőmmel koncentráltam a feladatra, a problémáim helyett. Ez remekül is ment, mivel az órák mostanság olyan nehézségűek, hogy ha nem figyelek akkor még annyira se tudnám megérteni. Bár ez a kedvenc tantárgyam ez se könnyebb, mint a többi, pont ezért mégjobban öszpontosítottam a tanár mondandójára. Ez a sok varázslat és komplex mozdulatok a pálcával még engem is megriasztottak kicsit, aggódó pillantást vetettem Malfoy irányába, majd kiestem a padból mikor megláttam mit csinál... aludt. Méghozzá nemis akárhogy, fejét a padra tette, kezeivel eltakarta arcát, ez nem normális, azt a tökkelütött fajtáját, így akar átmenni a vizsgákon?! Csak akkor riadtam fel mikor Hermione megbökte a könyökömet, hogy csengettek.

- Elnézést, Von Taylor kisasszony, egy szóra! – Flitwick professzor cincogó hangja teljesen rám hozta a frászt, ugyanis már épp indultam volna következő órámra. A terem lassan kiürült, már csak páran maradtak szedelőzködni, meg Hermione várt rám együtt Harry-vel és Ron-al az ajtón kívül, kissé türelmetlenül ugyanis attól félt barátnőm, hogy elkésünk Átváltozástanról.

- Tanár úr? – kérdeztem kissé sietős hangnemben.

- Nem tartanálak fel sokáig, csak meg kérdezném hogy alakulnak-e a dolgok Malfoy-al.

- Malfoy? – most rajtam volt a sor, hogy pár oktávval feljebb ugorjon a hangom akaratomon kívül. Kezeimet tördelve néztem az igen alacsony tanárra, aki várakozva nézett fel rám – Nos…elég jól megy.

- Azt örömmel hallom, remélem a következő felmérésnél jó eredményeket fog elérni.

- Pénteken, vagyis…

- Igen, igen. – válaszolta vidáman, legalább nem vette észre mennyire kétségbe vagyok esve, mivel francokat se csináltunk azóta, sőt még csak nem is beszélgettünk. Erre az i-re igenis pontot kellett tegyek, ezzel csak az a gond, hogy nem tudtam találkozni vele szünetekben ugyanis a nagy társasága mind körbe fogta, mint mindig. S.V.K után, viszont frusztráltan vártam az ajtóban, amint kilépett rögtön megragadtam a talárjánál fogva és magammal kezdtem rángatni a folyosó másik végébe, ha lehet jó távol az idiotikus barátaitól. Hallottam amint füttyögtek a hátunk mögött, de jelenleg nem ez érdekelt hanem az miképp harapjam le a fejét úgy, hogy ne legyen túl sok vér.

- Mit csinálsz? – sziszegte Malfoy miközben kihúzta a kezét a markomból – Mégis kinek képzeled magad?!

- A tanárodnak! Miért nem szóltál, hogy mikor kezdünk? – kérdeztem visszafogva a hangom, mivel eléggé megbámultak az emberek miközben kisebb szócsatába kezdtünk. Mindig elfelejtem, hogy ő Mardekáros én pedig Griffendéles, sajnos a többiek nem olyanok, mint én, sőt maga Malfoy sem az. A  kíváncsi tömeg viszont örömmel emlékeztetett a különbségünkre. Eléggé kínosan érezhette magát mivel folyton nézelődött, valószínüleg attól félve találkozik egy barátjával vagy ismerősével.

- Én? Te vagy a tanárom, te kellett volna szólj.

- Mi?? Neked van szükséged korrepetálásra nem nekem. – elképedve néztem ahogy zavartan pillant rám majd újra körbe – Mindegy ma találkozunk este hétkor a nagy teremben, vacsora után.

- Ketten? – kérdezte rosszat sejtve. A tenyeremmel hatalmasat ütöttem a homlokomra, annyira nagyot, hogy még csattant is.

- Miért még kell valakinek segítség rajtad kívül?

- Jó. – horkantott fel ingerülten és ott hagyott. Semmi köszönés nélkül. Oh, de még mennyire, hogy sokat kell fizessen ezek után. Ha lehet a lelkével.

     A felsőbb évesek, és úgy amúgy az összes diák aki látta ezt a beszélgetést furcsán nézett rám, mintha két fejem nőtt volna hirtelenjében. Sóhajtva copfba kötöttem a hajam és elindultam lerakni a könyveimet a szobámba. Vacsoráig még egy óra maradt hátra, addig kidolgoztam a menet rendet Hermione segítségével, ugyanis fogalmam sem volt mit kellene tanítanom és mennyire rossz a helyzet. Az utolsó pár percben viszont mi is elindultunk enni, mert már eléggé éhesek voltunk mind a ketten. Furcsa ha a folyosón végig néznek miközben elsétálsz mások mellett, kezdtem átérezni szegény Harry sorsát, ő egész életében így élt.

     Hermione is észrevette, hogy valami nincs rendjén, de nem szólt semmit csak aggódva tekintett a mellettünk elhaladókra. Amint a hallba értünk még több szem szegeződött ránk, nem segített a helyzetemen cseppet sem. Még jóformán le sem ültem mikor Ross állított meg fél úton és megkérte jöjjek vele egy pillanatra. Legszívesebben olyan szép csattanósat adtam volna neki amilyet nem sajnálok, viszont túl sok ember vett minket körül, és szerintem a tanárok nem díjazták volna ezt a kitörésemet. Üres tekintettel követtem egészen az ajtóig ahol nekem esett.

- Azt hittem csak barátok vagytok, akkor most mi van? – türelmetlenül nézett le rám választ várva a kérdésére, a gond ezzel csak az, hogy nem értettem mire gondol.

- Miről van szó?

- Hall… nos hallottam, hogy van valami közted és… - szemével a Mardekárosok asztala felé bökött ahol nem kevesen susogtak és Malfoy-t is körbe vették nem is kevesen.

- Mi? Csak családi barát mégis honnan szedted hogy lenne több? – elnevettem magam ezen a feltételezésen, ki unatkozhatott ennyire, hogy kitalálja ezt a pletykát? A szórakozásomnak hamar véget vetettem, mert amint láttam Ross tényleg komolyan gondolta, mekkora nagy marha! Még legrosszabb álmaimban se jutna eszembe ilyesmi, erre nekemáll ez az idióta mi van köztünk. Semmi! Ha rajtam múlna akkor inkább egy bazi nagy fal lenne, de sajnos...

– Mégis honnan veszed ezt?

- Less mondta Patilnak, hogy este találkoztok és Maggie szólt Carly-nak, nekem meg Alex szól…

- Mindegy. – már a fejemet fogtam a sok név hallatán, tehát az egész egy pletyka, mint mindig – Nem igaz. De amúgy is mit érdekel téged?

- Csak úgy… - megszeppenve figyelte minden mozdulatomat, gondolom erre a visszakérdezésre nem igen számított.

     Ezt  a „kellemes” csevejt hamar elhagytam és inkább visszasétáltam a barátaim körébe, ahol jobb nem lett a helyzet ugyanis addigra az ő fülükbe is visszatért a mendemonda ami az egész iskolában járt. Nyugodtan megmagyaráztam nekik semmi köze az igazsághoz amitől egy emberként fellélegeztek, nem csodálom, mi vagyunk az aktív tagjai az utáljuk együtt Malfoy-t című klubunknak. Eleve, hogy indult el ez az egész lavina? Csak azért mert láttak minket beszélgetni a folyosón egyszer az életben? Nem hiszem el mennyire tudják az emberek komplikálni mások életét csak azért mert az övéké egyszerűen unalmas. Inkább vidáman tömtem magamba a finom kaját amire már órák óta vágytam, még dugiba elraktam egy keveset a táskámba is, ki tudja, lehet az esti tanulás annyira el fog húzódni, hogy megéhezek újra.

     Lassan kezdett kiürülni a nagy terem, mindenki visszahúzódott a meleg vackába ahol eltöltötték még azt a kevéske időt ami hátra maradt az estéjükből, vagy csak lefeküdtek aludni, legszívesebben én is azt tettem volna, de még előttem állt egy fárasztó tanítás. Elsétáltam a mosdóig, hogy kicsit rendbe szedjem magam, de nem sokat segített, úgy néztem ki mint egy hulla. Visszafelé úton beleütköztem még Lilithékbe és vidáman elbeszélgettem velük az időt, fel sem tűnt, mennyire elszállt. Ross mellékesen megjegyezte, hogy elmehetnénk hétvégén valamikor amitől kicsire zsugorodott a gyomrom, sőt még émelyegni is kezdtem. Azért sikerült kicincognom egy persze, hogyne-t, de csak nagy nehezen mivel remegtem a boldogságtól. Lil közben vidáman mutogatott a háta mögött, hogy minden rendben, tudta ő, hogy ez lesz a vége.

     Kissé későn érkeztem a megbeszélt helyre, Malfoy idegesen kopogtatott ujjaival a Mardekárosok asztalánál egy nagy könyvel és pergamenekkel körbe véve. Sietős léptekkel mentem felé majd kifújva a levegőt leültem mellé.

- Sajnálom, Ross-al beszéltem. – még magam sem tudtam mégis mi a fenéért mondtam ezt el neki, hiszen semmi köze hozzá, sőt nagy eséllyel azt se tudja ki az a Ross. Leraktam a táskámat az asztalra és kipakoltam a dolgaimat én is.

- Csak lássunk hozzá. – túrt bele a hajába amitől összekuszálódott.

- Kezdjük a legelején. Mire jó a Vingardium Leviosa?

- Uh…az egy bűbáj ami… - türelmesen vártam a folytatását, csak egy kis probléma adódott, nem folytatta.

- Malfoy, ezt nem gondolhatod komolyan! – hitetlenül néztem rá, ő viszont kipirult arccal nekem támadt.

- Mégis hogy emlékezzek rá ha egyszer évekkel ezelőtt vettük fel? Nem vagyok lexikon! – türelmesen sóhajtottam majd újra kezdtem.

- Rendben, akkor mire jó a Demonstrate? Erre kell emlékezned, múlt héten vettük fel, ebből fogunk írni péntek… - a lelkesedésem kezdett alábbhagyni mikor megláttam összevont szemöldökét. Akkor jöttem rá mennyire is le van maradva ez a szerencsétlen. Persze biztos akkor is húzta a lóbőrt mint ahogy előző órán is tette. Letettem a fejemet az asztalra, hogy megpróbáljam kitisztítani a gondolataimat, mégis hogyan kezdjek hozzá, ha ez a tökkelütött ennyire nem figyel az órákon? – Malfoy mégis mi a fenét csináltál hat éven keresztül? Eleve, hogy jutottál el idáig?

- Apám…

- Nem. Ne válaszolj. – ezzel eltelt legalább egy fél óra, ugyanis folyamatosan szidtam, ő meg védekezni próbált csak éppenséggel nem nagyon ment neki, mivel jelenleg nekem volt igazam. Adtam neki egy kis fogalmazást amit még helyben meg kellett írjon, és be kellett magolja a Demonstrate bűbáj elméletét nekem holnapra. Fejemet támasztva vártam mikor fejezi be az írást amikor eszembe jutott a kis nasi amit elraktam még aznap este. Kotorásztam a táskámban míg meg nem találtam a süteményeket amit majd éhesen be kezdtem kebelezni. Hirtelen arra figyeltem fel, hogy nem hallom a toll sercegését. Oldalra fordultam és szembe néztem Malfoy bamba arcával.

- Kész? – lenyaltam a mázt a mutató ujjamról.

- Nem tudok írni ha te itt eszel mellettem.

- Ez komoly? – megforgattam a szemeimet és adtam neki is párat még mielőtt el nem kezd itt nyáladzani nekem. Miután befejezte elraktam és felálltam a helyemről, hogy végre elinduljak a szobámba. – Nem tudod hány óra?

- Basszus!

- Mi van? – ijedten néztem rá.

- Tizenegy óra.

- Ezt nem gondolhatod komolyan! – kerek szemekkel néztem rá, fantasztikus, már rég a hálókörletünkben lenne a helyünk, méghozzá két órája. Óvatosan sétáltunk az ajtóig és kikukucskáltunk úgy, hogy ne vegyen észre minket senki. Meggyújtottuk a pálcánkat a Lumos varázslattal és lábujjhegyen osontunk ki egészen a nagy lépcsőkig. Malfoy már épp menni készült amikor megragadtam a kezét kerek szemekkel.

- Mi az? – suttogta sürgetve – Már megbeszéltük, hogy holnap is találkozunk ugyan ott, mit akarsz még?

- Nem kísérsz a toronyig? – kezeimet tördeltem félelmemben, éreztem ahogy az adrenalin végigjárja a testemet. Komolyan kétségbe voltam esve mi lesz ha elkapnak, meg a multkori figyelmeztetése is rám hozta a frászt, ezek után mégis mit vár? Úgy tűnik nem erre számított ugyanis lelkifurdalás nélkül kiröhögött, méghozzá igencsak hangosan. Idegesen a vállára ütöttem, még a végén valamejk felvigyázó tanár meghall minket és mind a kettőnket be fog zárni. Neki könnyű, maximum három perc és leér, de nekem rengeteg lépcsőn kell fel mennem, a hetediken alszok, ott meg sok a tanár!

- Na megyek, találkozunk holnap. – megrázta a fejét és elsétált egyedül lefelé a pincébe teljesen magamra hagyva. Az adrenalin helyett idegesség vette át az uralmat a testemen ami arra késztetett, hogy vágjam pofán az állítólagos családi barátomat, de inkább elindultam én is a Griffendél háló felé. Hála az égnek nem kapott el senki út közben, és amikor beértem csak kevesen lézengtek a tűz körül, de az a pár ember inkább tanult, az egyikük Herm volt. Ültem vele még beszélgetni pár percet majd én is leültem gyakorolni a következő napomra, ugyanis Malfoy elvette azt az időt amit arra szántam volna, hogy megtanuljam a Piroinitio-t.