11

    Tehát a Karácsonyt együtt fogjuk tölteni, ha akartam ha nem. Bár ezt az ünnepet Malfoy újra elrontotta, a Szilveszter attól még jól fog telni Harry-ék társaságában, mivel Hermione elutazik családjával csak hárman leszünk, meg persze a Weasley család. Eredetileg kettesben el akartunk menni Londonba valamilyen klubba amiről rengeteget mesélt Herm, milyen szép fények vannak és a zene is teljesen más mint a varázslók világába, de sajnos ez az ötlet el lett vetve nagy szomorúságomra, pedig tényleg megnéztem volna milyen egy mugli bulizó hely, ugyanis nálunk inkább kocsmák vannak, de abból dögivel. Lehet Ronnak Lavenderrel kell lennie, nem mintha annyira akarná, remélem elrendezi a dolgokat vele így velünk ünnepel. Harry-vel mai napig se értjük minek jött össze vele, bár egyikünk se mondta ki hangosan az eszmefuttatásunkat, mindketten ugyanarra gondoltunk, e felől semmi kétség.

     Szenteste nyuszis pizsamába flangáltam a lakásba, míg anya rám nem szólt flegmán, vegyek fel valami decensebbet, mert Draco előtt nem engedhettem el magam, igazis, eszem ágában sem volt, hogy meglásson a cuki pizsimbe, amit egy kicsit szégyellek. Pontosan nem értettem mi a célja ezzel anyának, de belementem a játékába, felvettem egy szép lila csipkés ruhát ami teljesen rám simult, a hajamat egy egyszerű copfba kötöttem, és egy fekete magassarkút húztam a lábamra. Most már úgy járkáltam fel-alá a házban díszíteni, hogy otthonosabbá varázsoljam ezt a hatalmas lakást amiben alig lakunk páran. Öröm járta át a lakást, idén úgy döntöttünk arany és fehér díszítésünk lesz, mivel tavaly rengeteg könyörgések árán lett piros és arany. Szüleim is hozzájárultak plusz a kis házimanónk, Grimm. Kívül inkább a manó rendezgette el a dolgokat, míg mi belül serénykedtünk. Mikor készen lettünk fáradtan rogytam le a nappaliban lévő karosszékbe elnézve a tüzet mikor csengettek. Nem vártunk csak egy embert, így világfájdalmas arccal néztem anya után aki fülig érő mosollyal sietett kinyitni az ajtót, míg apa nyugodtan újságot olvasott, de fél füllel figyelt a körülötte lévő eseményekre.

- … jöttél épp most csinálja Grimm az ételt. – anya felvarázsolta a bőröndöket az emeletre felvázolva a mostani helyzetünket miközben bevezette a … szégyenlős Malfoy-t? Összevont szemöldökkel néztem amint besétál teljes pompában, drága öltönyben, fehér ingben zöld nyakkendővel társítva. Magamban meg is dicsértem, bár hangosan sose mondanám ki, még a végén elszállna a beképzeltségtől. Apa is odasétált hozzá, hogy férfiasan kezet fogjanak, én még mindig gyanúsan kémleltem az új jövevényt. A szőkeség körbe nézett majd egy halvány mosoly kíséretében megdicsérte  az egész házat, főleg a díszítést. Beletelt egy kis időbe míg otthonosan nem érezte magát a lakásunkban, de még akkor is illedelmesen viselkedett. Mindig is ilyen volt?

- Keysha drágám, gyere ide és köszöntsd a vendéget. – apa bajusza alatt lágyan mosolygott rám, kezét hívogatóan felém nyújtotta. Malfoy hirtelen megfordult, le mertem volna fogadni, hogy észre se vett eddig, szemei lassan elkerekedtek, telt ajkai pedig kissé szétnyíltak. Feszélyezve éreztem magam az elegáns öltözetemben, de ha már mindenki ilyen szépen nézett ki én sem bugizhattam nyuszis pizsibe, Malfoy halálra röhögné magát ha meglátná, ezt nem engedhettem meg neki.

- Szia. – közelebb léptem és két puszit nyomtam sápadt arcára anya nagy örömére. Komolyan csak érte tettem, amúgy a szobámban ültem volna de azért azt meg kell hagyni isteni illata van ennek az idiótának, fenyő és gazdag parfüm, hmm…

- Jól nézel ki. – kezét a derekamra helyezte miközben visszapuszilt, újra végigmérve. Kezdett lassan melegem lenni ettől a helyzettől.

     Öt napot maradt nálunk, de az idő elég gyorsan telt ahhoz, hogy ne vegyem észre a múlását. Minden napra ki kellett találnom valamit, hiszen a vendég nem unatkozhatott egy pillanatra sem, nos ha akarta volna akkor se lett volna ideje rá, olyan programokat csináltam neki. Elmentem vele beülni egy forró csokibékára, Londonba városnézésre ( ahol sikeresen eltévedtünk, mivel én csak össze-vissza kétszer jártam körbe Hermione-val), utána otthon sütiket csinálni, majd könyveket vásárolni ( őt nem kötötte le annyira inkább sport szekcióhoz szeretett volna menni) és seprűket nézni mert a végére hisztizni kezdett. Utolsó nap úgy döntöttem beülhetünk egy tradicionális vajsörre, a végére már kezdett elegem lenni a társaságából, szerintem sose voltam eddig ennyit vele egyszerre, méghozzá egymás után. Ezek után legalább egy évig nem kéne lássam.

- Figyelj Key, mert csak egyszer fogom elmondani – Malfoy mióta nevez engem Key-nek? És miért nem néz rám, hanem forgatja azt a hülye üveget? – Köszönöm, mindent.

- Komolyan beszélsz? – raktam le meglepetten a korsót – Sose köszöntél meg nekem semmit.

- Remélhetőleg többet nem is kell.

- Pedig már kezdtem azt hinni, hogy kedves vagy, de úgy tűnik a beképzelt Malfoy még mindig ott van.

- Itt volt míg veled voltam? – továbbra is a sárgás folyadékot kémlelte kifejezéstelen tekintettel, bár a fél arcát eltakarta a zöld sálja, olyan mintha a Három Seprűbe lettünk volna Roxmortsban.

- Most hogy mondod annyira nem.

- Annyira?

- Ne feszítsd a húrt Malfoy. – durcásan felnézett, arccsontjai pirosak lettek valószínüleg a melegtől, szürkés szemei vadul csillogtak. Nevetnem kellett ezen a kifejezésen, még sose láttam ilyen gyerekesnek és védtelennek, míg nálunk lakott mintha a szín visszatért volna az arcába. A szülei mégis mit csináltak vele otthon?

- Draco – nehezemre esett kimondanom keresztnevét, rég szólítottam így, ezért ő is meglepetten nézett rám – Minden rendben? A suliban mikor látlak mintha nem lennél önmagad, most tele vagy energiával…

     Az arca elsötétült, az egész légkör megfagyott körülöttünk és ez nekem volt köszönhető. Csak a dementorok közelében éreztem ilyet, és az is nagyon rég volt, valamikor a harmadik évemben lehetett, de most újra az a szorongó érzésem támadt és máris megbántam amiért kinyitottam a számat. Ő mégsem szólt semmit csak megrázta a fejét, tehát nem akarja az orromra kötni minek köszönhető ez a hirtelen jött természet változás. Míg érte nem jöttek a szülei esze ágában se volt szóba állni velem, visszatért arra a fázisra amikoris láthatatlannak néz és el van foglalva maga kis ügyeivel, ezt csak a kocsmában feltett kérdésemnek nyilvánítottam, hiszen más nem lehetett. Szilveszterkor beszámoltam barátaimnak személyesen az eseményekről, de hadd ne mondjam nem voltak a legmegértőbbek, Ron egyenesen kinevetett mikor elmondtam neki mennyit kellett vele lennem, Harry viszont érdeklődve hallgatta azt a részt amikor megkérdeztem a kocsmában mi baja van, a többi dologról semelyikük sem értesült, csak nagyvonalakban ami abból állt, nálam volt 5 napot, majd meghaltam satöbbi. Csak Hermione tudott róla, neki írtam egy rövid két oldalas levelet Szlovákiába, legyen min megrettenjen és elmélkedjen.

- Nekem van egy sejtésem, miért nem mondja el neked?

- Jössz az összeesküvés elméleteiddel? – Ron megforgatta a szemeit és kibontott egy üveget.

- Mert Harry Potter ráállítot? – kortyoltam bele a Lángnyelv whiskey-be. Hogy aztán kirázzon a hideg.

- Igyál a Pompadúr borunkból is. – nyújtotta át a nemrégiben kibontott üveget Ron.

- Honnan van nektek ilyenetek? Ez drága. – a kezemben vizsgálgattam a vörös folyadékot, és az üveget mi csillogott.

- Apa kapta a minisztériumtól, az egyik barátja ajándékozott meg minket vele Karácsonyra. Jó, mi?

- Figyelnétek rám is egy kicsit?!

- Miután te is iszol. – hárman összenyomódva ültünk a legfelső emeleti szobában amit raktárnak használt a család, elzárkózva a többiektől a Pompadúr borral és Lángnyelv whiskey-vel. Ginny, Fred és George lent játszottak robbantó rágcsával és egyéb a fiúk által kifejlesztett játékokkal miközben bömböltették a zenét, mindenki kiélvezte a szülők hiányát, mivel ők elmentek egy minisztériumi bulira. Harry nagyot kortyolt majd tovább adta folytatva a gondolatmenetét.

- Malfoy halálfaló. Ez nyilvánvaló.

- Csak nincs rá bizonyítékod.

- Fogok találni Key, nézd csak meg. – még egy ideig veszekedett a két fiú ezen, addig én kibambultam az ablakon elnézve hogyan hullik le a pelyhes hó. Üveges tekintettel meredtem a semmibe, jól esett nem gondolkozni semmin, az agyam pár másodpercre kikapcsolt, pont ez kellett nekem. Csak akkor kaptam el a tekintetem róla mikor az amúgy is kicsi szobában benyitott Fred, George és Ginny. Összébb húzódtunk, hogy férjenek be ők is, már amennyire lehetett, utána bezárták az ajtót. Lentről halkan felszűrődött a zene, de én csak arra tudtam koncentrálni, hogy ne nyomjak össze senkit, de azért én se nyomódjak össze.

- Hey, miért nem szólt senki, hogy itt magán buli van? – Fred vidáman kikapta öccse kezéből a bort és hörpintett belőle – Apropó Ronald, ha jól tudom még nem vagy 17, neked nem is lenne szabad innod!

- Elférsz? – kérdezte kedvesen George.

- Remélem ez költői kérdés.

- Ha ölembe jössz jobban elférsz.

- CSÍZ! – egy pillanatra vakság, utána kisebb füst árasztotta el a szobát… nos szoba féleséget, mivel jobban hasonlított egy egérlyukhoz.

- Ginny! – kiáltott fel kétségbeesetten George pont a fülembe – Mit csinálsz már megint?

- Fenyegető képeket.

- A gond ezzel csak az hugi, hogy nekünk is van nem egy rólad.

- Ez nem igazságos!

     Nevetve ittunk és beszélgettünk tovább, majd mikor éjfél felé járt az idő kimentünk nagy kabátokkal a szeles időbe meggyújtani Fredék bombasztikus bombáikat és a csillagszórókat amiket Harry hozott még a nyáron erre az alkalomra. Mikor az idő úgy állt hangosan kezdtünk visszafelé számolni majd ujjongva köszöntöttük az új évet teljes erőbedobással. Mindegyikünk megölelte a másikat, mikor észrevettem Harry karjaiban Ginnyt somolyogva figyeltem ahogy rám vigyorog a lány hátát simogatva, ez a világ legaranyosabb dolga. Mivel felelősségteljes felnőtt vagyok eszükbe juttattam a piás üvegeket amiket jól el is dugtunk, nehogy a szülők észre vegyék miben sántikáltunk. Ez után elkezdődött a hógolyócsata, aminek a baglyok vetettek véget, mivel hozták a jókívánságokat, legalábbis remélhetőleg. Vizesen támolyogtunk be a lakásba ahol a madarak már türelmetlenül várták válaszainkat, hihetetlen, már ilyen korán küldenek az emberek üdvözleteket. Átadtak nekem egy szépen összehajtott levelet, amire szivecskével írták a nevemet, tehát csak Hermione lehetett, ő az egyetlen aki így ír.

„ Boldog Új Évet Keysha!

Az idő borzalmas, mint ahogy sejtheted, de imádom, minden fehér és fagyos, egy élmény itt nyaralni, kár, hogy nem jöhettél velünk, remélem jövőre velünk tartasz, akkor az Alpokba szeretnénk menni. Rengetegszer indultunk neki síelni meg szánkózni, apa szerencsétlenségére kipróbálta a snowboardozást, de nem vált be neki, elesett elég durván, legalább nem tört el semmije, csak egy életre lemondott erről a sportról. Épp a szobámban írom a levelet a fűtőtest mellől, tudod az a tárgy ami meleget generál a mugliknál, Istenem de jól esik, szinte átfagytam ma. Az előző leveledre válaszolva nem tudom mit mondhatnék, Malfoy-t ismerve átverés az egész, nehezen tudnám elképzelni, hogy magától ilyen rendes legyen. Kell valami hátsó szándéka legyen, arra még nem jöttem rá mi lehet az, de még mindig gondolkozok rajta. Remélem addigis nem estél bele a csapdájába, ismerlek már Key, mint a rossz pénzt, nem tudod leplezni előlem az érzelmeidet, megértem, hogy nem írod le, de tudomásodra adom, tudom miről van szó. Figyellek, igen innen is, inkább olvass és ne gondolkozz, erről még beszélünk élőben, már hívnak le.

Ölel Herm”

- Hermione egy litániát írt neked? – Harry megpróbálta megnézni a vállamon áthajolva mi ez a sok szöveg, de gyorsan zsebre vágtam és kutatni kezdtem egy pergamen után, hogy rögtön válaszolhassak.

- Van neked még egy, de ez a bagoly elég ideges. Nem tudom hogyan fogod elszedni tőle a levelet, szerintem leharapja a fejedet. – Ron fájdalmas arccal szopogatta a mutatóujját amit megcsípett a madár. Rögtön felismertem a fekete fenevadot, már éreztem is a szívem gyorsulását, a gyomromban a hülye lepkék mozgolódását, hát írt és elküldte Calipso-t. Odasétáltam hozzá és nemes egyszerűséggel átvettem tőle a pergament ami át volt kötve egy zöld selyem pertlivel, Calipso vidáman huhogott egyet, ezért megsimogattam a fejét, óvatosan nehogy összekuszáljam a tollait, azt nem szerette, és valószínüleg még tőlem se nézte volna el.

- A barátod ez a gyilkológép? – Ginny gyanúsan méregette a baglyot, nem is csodálom, éjfekete színű tollain csillogott a ráolvadt hó, a szemei olyan sárgán világítottak, mint egy lámpa, teljes kontrasztot alkotva.

- Ne butáskodj, nem az. – szórakozottan arrébb gyalogoltam miközben kihúztam a szalagot és leültem egy távolabbi székre, megtámasztva a fejemet. Fél füllel hallottam ahogy a többiek csendben állnak, biztos a madarat méregették, majd újra zsivaj lett, tovább bontogatták a leveleket és írogatták válaszokat. Addig én csillogó tekintettel olvastam végig az üzenetet, nem jött, hogy higgyek a szememnek, ezért többször is átfutottam biztos legyek a dolgomban. A kezembe vettem egy újabb pergament és körmölni kezdtem, de rengetegszer áthúztam a szöveget mire megállapodtam az elsőnél, ezért újra lemásoltam és visszaadtam Calipso-nak az üzenetemet, rögtön tovaszállt egy huhogással kísérve.

- Ki volt az?

- Csak egy családtag. – legyintettem Georgenak, látszott rajta nem hisz nekem, de volt nekem ennél nagyobb gondom is, hiszen az elkövetkezendő órákban nem egyszer jutott eszembe ez a kis levél. Hiába buliztunk még, ittunk egy picit, de már csak töklevet, hiszen Molly direkt nekünk készített egy ládányi ételt, mint mindig, megspékelve desszertel és innivalókkal. Zene hallgatás közben nekiláttunk megenni, elég feltűnő lett volna ha ott hagyjuk, pedig még én is hoztam valamit otthonról, nem is értem miért. Mondtam anyának nem kell semmit se vinni hozzájuk, hiszen Weasley-né folyton-folyvást főz, mintha nem ettünk volna soha, de anya nehezen értette ezt meg, ezért megkérte Grimmet csináljon néhány ételt nekünk. Azok fogytak el a leghamarabb, hiszen a házimanók kiváló szakácsok, persze Molly is az, de a különbség kézzel fogható.

     Valamikor hajnalban feküdtünk le aludni, mielőtt a szülők hazatértek volna. Hagytunk nekik is még a harapnivalókból, pedig sejtettük ők is hazahoztak a buliból egyet s mást. Mint az angyalkák, úgy feküdtünk be az ágyakba, magamra húztam a takarót és vártam, hogy elragadjon magával az álomvilág, de helyette egy arc kezdett lebegni szemeim előtt. Éreztem ahogy elvörösödök és a szemeimig húzom a dunyhát, pedig megpróbáltam a levelet is kiverni a fejemből, de minden igyekezetem ellenére nem sikerült. A szívem gyorsabban kezdett dobogni ha csak eszembe jutott, pedig ennél nagyobb hibát el se tudtam volna képzelni, komolyan nem direkt csináltam, ebben a helyzetben valahogy nem tudtam az érzelmeimen uralkodni, nem mintha más helyzetekbe annyira sikerült volna. Azt kívántam bárcsak Herm lenne velem most egy szobába és nem Ginny, ő biztos tudná mit kellene tennem.

     Hirtelen felültem az ágyból, persze, az olvasás, hiszen le is írta, de én történetesen elfelejtettem ahogy elolvastam a szöveget. Csak a Malfoy-os részre figyeltem, meg persze az élménybeszámolójára, legalábbis egy részére. Már kitartóan sütött a nap mikor az agyam olyan szinten elfáradt, hogy teljesen kikapcsolt, így lefeküdhettem aludni egy keveset, három óránál többet nem aludhattam. Mivel a szüleim az orromra kötötték, hogy elsején menjek haza hop-porral, ezért reggeli után illedelmesen megköszöntem a vendéglátást, és egy roppantó Weasley ölelés után elindultam a kályhához. Intettem egyet az asztalnál ülök felé és továbbálltam. A szüleim buzgó jókedvvel fogadtak otthon, de nekem eszem ágában sem volt még leállni beszélgetni velük, hiszen a lábaim alig tartottak, félő, hogy feladják a szolgálatot. Egyenesen a szobámba siettem és úgy ahogy voltam beestem az ágyamba vállig betakarózva. Anya felháborodottan keltett fel délután, hogy tanuljak, mert nem engedhettem el magam erre az utolsó két hétre, szóval a szüleim szépen helyben hagytak, a vakációm többi része főképp tanulással telt el, meg lustálkodásból. Ha lehetett felmentettem magam a bálokból amikre minket is hivatalosan meghívtak, hiszen nekem tanulnom kellett, nehogy lerontsam a jegyeimet. Reménykedtem legalább ebben a két hétben olvashatom új könyveimet amiket beszereztem, de nem, az iskola megint közbeszólt az életembe.