- Melyikőtök ajánlotta Samuelt?
- Én, uram.
- Indokold.
- Bár Samuel nagyon forrófejű a harcban és
türelmetlen, tökéletesen együttműködik másokkal és precízen dolgozik, nem
mellesleg szereti a rendet, ezért jobban fog takarítani mint mi, uram. –
feleltem mosolyogva, majd megkérdeztem miért érdekli.
- Tch, én is őt akartam választani.
- Oh… - ekkor egy kellemetlen csend nehezedett
ránk, türelmesen vártam, hogy elküldjön, de nagyon úgy nézett ki annyira
megfeledkezett a létezésemről, hogy egy ideig itt állhatok, ezért megfordultam
és kifelé kezdtem sétálni mikor megint megszólított.
- Ki mondta hogy elmehetsz, kadét Ria?
- Uhh senki, uram.
- Csináljon nekem egy fekete teát, és előre
szólok ha szar akkor újra kell csinálja.
- Igenis, uram. – kifelé menetelve megjegyeztem
magamban, hogy holnap ezért meg fogom ölni Erent, mégis hogyan gondolja, hogy
egyedül hagy ekkora nagy szarban?
Persze, bezzeg ha ő lett volna itt most én
nyugodtan beszélgethetnék anyáékkal és ennék abból az illegális húsból amit
folyton valahonnan csempészik és még nekem sem mondják meg honnan van. Nagyokat
ásítva csináltam meg a teáját és megpróbáltam úgy ízesíteni ahogy ő szereti,
aztán eszembe jutott, hogy fogalmam sincs hogyan szereti ezért megvonva a
vállamat visszamentem a tálcával óvatosan benyitva, de azzal a hévvel majdnem el
is ejtettem az edényt mikor megláttam Levi milyen állapotban van. Az asztalán
feküdt és szuszogott miközben egy csomó irat ráesett és mellé a földre.
Óvatosan leraktam a tálcát a földre és fel kezdtem szedni a papírokat, miközben
le se vettem a szemeimet a fel-le emelkedő testéről, ebben a pillanatban sokkal
emberibb volt, mint eddig bármikor. Mosolyogva helyet csináltam az iratainak az
asztalon és elővettem egy üres papírt, hogy írjak neki egy üzenetet, majdnem
elnevettem magam, hihetetlen milyen fáradt, pedig nem is látszott a mozgásán és
a beszédében sem. Leraktam a cetlit a tálcára és bezártam az ablakot nehogy
megfázzon megint a hűvös szél miatt, ekkor halkan felnyögött és elfordította a
fejét. Éreztem ahogy az arcom kezd elvörösödni, de hamar megráztam a fejemet és
ott hagytam, nem szabad ilyen dolgokra gondoljak hiszen ő egy tizedes én pedig
egy szerencsétlen kadét vagyok, ráadásul ahogy Mikasa mondta egy évvel ezelőtt,
több mint 20 évvel idősebb nálam, nem normális ha arra gondolok milyen jó lenne
mellette aludni és hozzásimulni az izmaihoz és…agy. Állj le.
Másnap nem keltem fel a
legkellemesebben, ugyanis lerántották rólam a plédet és rázogatni kezdték a
vállamat. Kótyagos fejjel néztem Erenre, aki ezek szerint úgy gondolta felkelt
reggel és ezzel egy időben még a vacsorámat is kirázza belőlem. Eltoltam a
kezét és megtöröltem a szemeimet, fogalmam sem volt mire ez a nagy felhajtás, de
látszott rajta, hogy teljesen izgalomban van, teketória nélkül meg is osztotta
velem miért lett ennyire tele energiával. Lecsitítottam és kiküldtem a
szobámból, hogy nyugodtan felöltözzek addig pedig hallgattam ahogy anyának meg
apának magyaráz, akik teljesen ugyan olyan energikusan üdvözölték és örültek
amiért lejött hozzám az egyik barátom. Sóhajtva kibogoztam a hajamat és
megráztam utána kiléptem a szobából Eren meg rögtön nekem esett újból.
- Nem fogod elhinni mi történt Ria!
- Jó reggelt. – köszöntöttem szüleimet akik rám
mosolyogtak utána Erenre. Elkezdtem egy kenyeret kenni vajjal és teát
készíteni, miközben társamnak be nem állt a szája.
- Levi már ma befog mutatni Samuelnek és
Haroldnak! Azt mondta, hogy menjünk hozzá 9-re és nehogy elkéssünk mert
szétveri a seggünket, de milyen király már, hogy rögtön be tudta szerezni őket!
Azt hittem másokat fog választani, de kiderült, hogy meg van elégedve azokkal
akiket mi néztünk ki, gondoltad volna?
- Igen, mondta este mikor levittem hozzá a
dossziét. – motyogtam még mindig kábán. – Apa hány óra?
- Nyolc kincsem.
- Eren mi a francot keresel itt nyolckor mikor
kilencre kell menni?! – idegességemben jobban megszorítottam a pirítóst aminek
köszönhetően kissé ketté tört anya pedig rám szólt, hogy egy hölgynek nem így
kellene beszélnie egy férfi vendéggel.
- Gyere ülj le és reggelizz Eren drágám. Olyan
kis sovány vagy.
- Anya nem mindenki aki sovány egészségtelen…
- Köszönöm Mrs. Riggs. – vigyorgott Eren és
leült mellém én pedig megrúgtam az asztal alatt úgy hogy ne vegye észre senki. –
Aucs!
- Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.
- Ria mióta vagy ilyen durva velem?
- Amióta túl korán keltesz és TE keltesz. –
sóhajtottam és elkezdtem befelé kebelezni a reggelimet míg anya lerakott egy jó
nagy adag ennivalót vendégünk elé.
Most már teljesen fel
kelve álltunk a tizedesünk előtt én pedig próbáltam leállítani a heves
szívdobogásomat, de valahogy nem ment. Az agyamat a feladatra állítottam csakhogy
folyton elkalandozott olyan helyekre ahova nem kéne gondolnom, ezért mindig
kicsi piros folt jelent meg az arcomon mikor eszembe jutott kiről ábrándozok és
hogy az a valaki épp előttünk áll és szid minket amiért elkéstünk. Bár korán
keltett fel ez az idióta mégis sikerült elkésnünk, mert út közben
összefutottunk egy nagyon kétségbeesett Arminnal aki szinte poszt traumatikus
sokkban volt Hanji kísérletezései miatt. Hevesen mesélt miket élt át és mennyire
tönkretette ez a tinédzser korát és a jövőjét mi meg próbáltuk legjobb
belátásunkhoz híven megnyugtatni és beszélgettünk vele kicsit többet, mint
kellett volna, ezért fél órás késéssel érkeztünk, bár én az elején arra
gondoltam inkább fel sem tűnök, de akkor Eren eszembe jutatta mi történt nem
rég mikor félelmemben nem jelentem meg az egyik parancsára. Hihetetlen, ahogy
szid az is szexi tud lenné, mégis mikor lett ilyen dögös és mi a baj velem
amiért ilyenekre gondolok, te szent szar! Kész, most már biztos, hogy bejön
nekem, pedig egy jó ideig azt hittem csak bebeszélem magamnak, vajon mióta tart
ez az ön ámítás?
- Mindegy – dörzsölte a halántékát feladva a
fiatalokba vetett reményét. – Jackson és Arrington kint várnak az udvaron már
egy jó ideje, menjünk kölykök.
- Igenis!
Mikor kiértünk két nagyon
unott fiúval találtuk szembe magunkat míg meg nem láttak minket, akkor rögtön
szalutáltak és elkezdődhetett a bemutatkozások sorozata. Előre sejtettem, hogy
jóba leszünk egymással, hiszen mindketten barátságosak és kedvesek ráadásul
ugyan annyira féltek Levitől mint mi, tehát remek csapat leszünk. A tizedes nem
szerencsétlenkedett, rögtön ki is osztotta az első parancsát nekünk, mi szerint
segítenünk kell a Katonai Alakulatnak, mivel nemrégiben találkoztak pár titánnal
miközben kifelé mentek a városból és nem lehet tudni, hogy hogyan kerültek oda.
Mindannyian elindultunk azon az úton ahol mondták, hogy titánokat láttak és
közben vidáman beszélgettünk mintha piknikezni mennénk.
- Te jó ég egy titán! – mutattam ijedten az
erdők felé Sam pedig felsikoltott, mint egy lány. Nem bírtam tovább, rögtön
elkezdtem hahotázni míg meg nem éreztem egy csapást a tarkómon, a
tizedes lángoló tekintettel nézett fel rám, ennek ellenére úgy éreztem magam
mintha én lennék az alacsonyabb.
- Ria mi a szart viccelődsz annyit, ez komoly
dolog. Nem lehet tudni betörték-e megint a falat, te meg itt
szerencsétlenkedsz, mint egy szar darab!
- Elnézést uram… - Sam a háttérbe kárörvendően
nevetett, de hirtelen elsötétült a tekintete. Megfordultam és szembe néztem
egy titánnal ahogy az rohan felénk, körülbelül 4 méteres lehetett, ezért nemes
egyszerűséggel én is felé kezdtem rohanni és egy fa segítségével megkerültem majd kivágtam egy jó nagy darabot a tarkójából. A lábamat a fejére helyeztem és leestem
vele együtt a földre, míg Sam és Harold kerek szemekkel nézték ezt végig Eren
pedig úgy bólogatott, mint apám mikor először elkezdtem sétálni.
- Oy Ria-san, vigyázz! – a kardokkal együtt
megfordultam és ezzel egy időben ledaráltam a tinánnak a fél fejét amivel épp
be akart kapni, majd gyorsan végeztem vele is még mielőtt regenerálódhatott volna.
- Ez sok. – kommentáltam miközben leszálltam az égő titánról. – Már most sokan vannak pedig még oda se értünk.
- Eren, menj és kérj erősítést, addig mi megyünk
tovább. Itt nagyobb szar van mint ahogy azt leírták a mocskok. – Levi előhúzta
a kardjait és előrement, mi pedig követtük ugyancsak előhúzott kardokkal. Már
elég mélyen bent voltunk az erdőben, de eddig nem találkoztunk több titánnal,
ennek ellenére harci helyzetben sétáltunk és figyeltünk minden rezdülésre.
Harold felugrott egy magasabb fára és onnan nézett körbe hátha könnyebben lát valamit, de csak annyit tudtunk meg, hogy egy falu van nem sokkal előttünk
titánt pedig sehol se találni. Szótlanul mentünk tovább, míg el nem értünk az
említett helyiséghez, ekkor a lélegzetem elcsuklott…a legtöbb ház romokban állt
és halott emberek feküdtek össze-vissza a földön, vér öntött el szinte mindent.
Óvatosabban sétáltunk befelé a faluban miközben kerestünk túlélőket, de ezek
szerint egy sem maradt, vagy azok elszaladtak valamerre messzire. Felnéztem a
hegyek felé és felkiáltottam mikor megismertem kik vannak ott.
- Heichou ( tizedes ), ott van Hanji tizedes a
csapatával! Azt mondták, hogy ma indulnak el ide mert volt valamilyen rengés
és a túlélőket viszik hozzánk.
- Tch, persze. Arra megyünk.
Mosolyogva rohantam oda
Mikasahoz miután szalutáltam Hanjinak és szorosan megöleltem a lányt, ő pedig
kifejezéstelen tekntettel megsimogatta a fejemet ami annyit jelentett nála,
hogy örül amiért életben vagyok, de most már hagyjam békén. Eleresztettem és
bemutattam a többieknek, de ő inkább arra volt kíváncsi hol van Eren, ezért
elmagyaráztam neki a helyzet állást miközben hevesen kezdett dobogni a szívem
mikor megláttam Levi hogy söpri félre a tincseit a szeméből. Ajkamba haraptam
és inkább elfordultam tőle barátnőm felé, de ez se volt helyes döntés, mivel
Mikasa gyanúsan méregetett szótlanul, csak ennyi is elég volt ahhoz, hogy
robbanjak. Halkan elmondtam neki a fejleményeket amire nem rég jöttem rá ő
pedig fáradtan sóhajtott erre.
- Túl szép is lett volna.
- Micsoda?
- Semmi…menjünk a többiekhez, úgy tűnik
kieszeltek valamit erre a borzalmas helyzetre.
Három csoportra leszünk
osztva egészen addig míg meg nem érkezik a másik csapat, az egyiket Mikasa
vezeti a másik kettőt pedig Levi és Hanji. Be lettem osztva barátnőmmel együtt
egy számomra ismeretlen emberrel, kiderült mindhárman erős harcosok vagyunk,
hamar rájöttünk miért vagyunk mi egy csapatban, a titánok ellen fogunk harcolni
akik véletlenül erre tévelyegnek. Sóhajtva felugrottunk a hegynek a falára és
onnan figyeltük a terepet, míg az egyik csoport felderítette a falak állapotát a
másik pedig ugyancsak a titánok ellen indult. Innen látszott melyikük megy
merre, így könnyen szemmel tudtam tartani őket ha esetleg valamelyik titán
megtámadja őket valamilyen váratlan helyről, viszont hiába féltettem őket,
ugyanis profin elbántak mindegyikkel, nekünk nem nagyon maradt semmi dolgunk
egészen addig míg a fejünk felől le nem ugrott a földre egy Abnormális. Mikasa
rögtön elkiáltotta magát, hogy menjek utána ezért lerohantam a falon és
kikerülve támadásait szétvágtam a lábát, ahogy az edzésen tanultam a
tizedestől, és ráugrottam a hátára, míg mozgásképtelen volt, ezzel teljesen
megöltem.
- Kész vagyok!
- Jobb oldalról! – egy másik titán rohant befelé
én pedig sóhajtva megöltem azt is, majd körbe néztem, hogy van-e még a
közelembe több, ekkor érkeztek meg lovakon a felmentő seregek amiért Eren ment. A százados rögtön parancsot adott, hogy adjak neki a helyzetről
információt, ezért szalutálva elhadartam neki mi történik most rögtön, de a
beszélgetésünknek egy titán vetett véget, amit Mikasa megölt még mielőtt a
többiek kardot ránthattak volna.
- Maradjanak itt és kövesség tovább Levi és Hanji
tizedes parancsát, addig mi megyünk a többiek után, JAEGER te is maradsz!
- Igenis!
- Mikor érkeztetek? – kérdeztem Mikasatól, mert
rémlik, hogy Armin reggel még teljesen be volt parázva Hanji miatt.
- Délben. Akkor már az egész hely így nézett
ki…senki sem maradt életben. Nem tudom mit csinál az Álló Őrség, de valakinek
szét kéne rúgnia a seggüket.
- Mikasa, fel kéne menjen a falra valaki. –
emlékeztette a szégyenlős fiú az eredeti tervre.
- Eren engem osztottak itt ki vezérnek szóval
menj fel Riaval a falra és szóljatok honnan jönnek a titánok. Ne felejtsetek
felfelé is nézni, onnan az előbb leugrott egy Abnormális.
- Oké…
- a fiú puffogva mászott fel én meg sóhajtva követtem példáját, tudtam nem örül
ennek a helyzetnek mert ő is gyilkolászni akar, de Mikasa meg meg akarja
védeni, ezért ez a kettő eléggé üti egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése