Huszonnegyedik rész

A tanácskozónak az ajtaja kitárult és kifelé jöttek belőle az emberek, sóhajtva megpillantottam Levi unott tekintetét amint felém jön majd elsétál mellettem, ezzel jelezvén, hogy jöjjek utána. Gyorsan elköszöntem a többiektől és utána siettem mielőtt le nem hagy az apró lábaival. Egy ideig szótlanul mentünk egymás mellett, de utána csak megkérdeztem miért választott engem, valahogy nem bírtam magamban tartani ezt a kérdést ami már az első pillanattól fogva bennem felötlött. Bár elég bátran beszéltem a többiekkel, sajnos nagy részben üres szavak voltak, hiszek én magam nem tudtam mi a francnak választottak ki ilyen hamar erre a nemes feladatra, Jeant mert jó irányító, Mikasa bátor és erős, Armin pedig okos és remek stratégista, hamar feltalálja magát…viszont én? Fogalmam sem volt mi lehet bennem annyira jó.

- Ekkora idióta nem lehetsz. – sóhajtott, bár most az egyszer nem leszidásként mondta, inkább…kedvesen. – Meg vannak az okaim amikre te is rájössz idővel, ha benő az eszed lágya. Kezdhetnéd mondjuk azzal hogyha kibeszélsz valakit akkor azt halkan teszed, hogy meg ne hallja az illető.

- Huh? – kérdeztem értelmesen, aztán eszembe jutott mire értette. Mikor hazafelé sétáltunk a feladatról akkor beszéltem ki Haroldnak és Samnek, az arcom elvörösödött a felismeréstől és rögtön ki akartam vágni magam.  - De uram, neked ultraszónikus hallásod van, meghallod hogy a másik miről beszél még akkor is ha a folyosó másik végén van! Meg amúgy is, nem mondtam semmi olyat amit szégyellnék és nem szólnék róla neked is.

- Ooh, nem is rossz. – szólalt meg elismerő hangon, amitől kirázott a hideg. – Apropó, köszönöm a teát, nem volt olyan szar, mint ahogy gondoltam, hogy lesz. A büntetésed pedig az összekuszált lapok kiválogatása lesz.

- Értettem.

- AZOK a lapok amiket a tegnap össze vissza-raktál el, egy teljes hétig írogattam és raktam sorrendbe őket, te meg körülbelül egy perc alatt az egészet széjjelbasztad. Gratulálok kadét, ehhez is tehetség kell.

- De…de hát ott aludtál, és azok a lapok…nem hagyhattam a földön, mert tudtam, hogy zavarná utána a szép érzéked.

- Jelenleg a szétcseszett lapok zavarják a szép érzékem, szóval sok sikert a szelektáláshoz. Ha ma nem fejezed be akkor holnap folytatod.

- Oh nem, ma feltétlenül befejezem, holnap aludni akarok végre úgy, hogy nem kelt fel senki.

- Ez egy nyavajgás volt, kadét?!

- Ne-nem uram!

 - Én is így sejtettem.

Kifejezéstelen arccal meredtem a nagy adag papírra, tegnap mintha nem lett volna ennyi, vajon direkt hozzárakott párat, hogy még itt tartson egy évezredig? Ez borzalmas, vele kell dolgoznom több órán keresztül, hogy fogja ezt a szívem kibírni? Ráadásul ilyen közel hozzá? Ezt már maga a testem nem fogja kibírni, egyszerűen lehetetlen, főleg mikor érzem azt az illatot…citrom és liliom. Azóta se változott semmit, francba mit gondolna rólam ha tudná mik járnak a fejemben, mint valami rossz lesi vadász. Inkább a munkámra koncentráltam a tizedes jelenléte helyett, de ez elég nehezen ment főképp mikor megéreztem ahogy véletlenül a könyöke súrolja az enyémet alkalmanként, ettől csak még nehezebb a munkám! A melegtől és a stressztől teljesen leizzadtam és az arcom is kipirosodott, ezért levettem a bőr dzsekimet és a széknek a támlájára raktam, majd visszafordultam a nagy köteg papírhoz, már egy jó ideje ezt a szart csinálom, de mintha sokszorozódna…

- Ria ki mehetsz inni ha akarsz, és ha már ott vagy hozhatsz egy teát.

- Igenis. – hálásan felálltam és rögvest ki is siettem halkan bezárva magam mögött az ajtót. Ez az eddigi legfárasztóbb büntetésem, bármikor lefutnék 50 kört minthogy ezt csináljam, szerintem fel se fogja micsoda erőfeszítésembe kerül nehogy ráugorjak és…agy. Megint kezded...

Megittam egy jó adag vizet és nekiláttam a teájának, tehát úgy mint a múltkor ráraktam a tálcára és besettenkedtem az irodába, a tálca pedig majdnem kiesett a kezemből, újra. Kiderült Levinek is melege van, mivel levette a bőr dzsekijét ő is a selyem sáljával együtt és kigombolt három gombot az ingjén, ettől pedig sokkal szexibbnek tűnt, mint ahogy eddig. Láttam ahogy az egyik izzadtság csepp lassan lecsúszik a mellkasánál…urh. Ez így nem lesz jó, túl nagy a szexuális frusztrációm és ha így haladok tényleg valami illegálisat fogok csinálni. Levi felemelte egy kicsit a tekintetét és unottan hátrasimította kicsit a haját, ez egy elég egyszerű mozdulat volt önmagában, csak az agyam ezt teljesen másképp fogta fel.

- Mit ácsorogsz ott, mint valami szerencsétlen? Gyere már be, vagy kérvényt adjak?

- N-nem. Jövök. – remegő kezekkel leraktam a tálcát az orra elé, ő pedig felemelte az egyik szemöldökét, de az arca továbbra se mutatott több érzelmet, mint egy só bálvány.

- Ha ennyire meleged van pihenj inkább, nem akarom, hogy elájulj itt nekem és összepiszkítsd a véreddel a padlómat.

- Igen, az egy tragédia lenne. – ez kicsit szarkasztikusabban hangzott, mint ahogy eredetileg terveztem, ezért gyorsan bocsánatot kértem.

Egészen estig egy hang se hallatszott a szobában a papírok sistergésén és a néhai írásén kívül. Szótlanul dolgoztunk egymás mellett, míg én szépen belül kezdtem egyre jobban meghalni. Nem bírtam tovább, ma el kell mondjam neki, legalább akkor kiderül, hogy ő mit gondol vagy mit mond, lehet az is, hogy én is tetszek neki…nem. Ezt gyorsan ki is húztam a listámból és egy új jutott eszembe, lehet inkább megtűr maga mellett és nem rak ki azért mert az agyam lejátszik olyan dolgokat amitől ő pedofilnak számíthat. Biztos jó ötlet elmondani neki? Várjunk csak, ha már itt tartunk akkor ő tuti nem mondja el senkinek, mivel pedofilnak tűnhet és amúgy sem az a fajta aki kiteregeti a szennyesét, eleve nincs is szennyese…hogy kerültem ide? Urgh, ez így nagyon nem jó…az az ing miért feszül ennyire rá? A múltkor sokkal lezserebbűl tűnt rajta a dzseki alatt, lehet az izzadtság miatt tapad rá ennyire kirajzolva minden egyes izmát. Jaj ne, ugye nem…de. Ráadásul felhajtotta az ingjének az ujját egészen a könyökéig, nem tudja milyen hatással van ez egy ártatlan tinédzser lányra? Ez olyan mintha azt mondaná „gyere és vesd rám magad”…

A gondolataim közben észre se vettem, hogy egy ideje bámulom, viszont neki feltűnt egy idő után ezért a szemembe nézett kékes szürke pupilláival.

- Befejezted? – ránéztem a papírokra, mikor fejeztem be őket?

 - Ah, igen.

- Rendben. Elmehetsz akkor és ne is lássalak holnap utánig.

- Ah… - itt az idő Ria, most vagy soha. Kettesben vagytok az irodájában ahol még csak meg sem fog titeket zavarni senki, öntsd ki a lelked, szurkol mindenki, még a fennvaló is. – Én…

- Mi van? – unott arckifejezéssel felém fordult letéve a tollát. – Látszott rajtad, hogy van valami bajod, szóval?

- Én… - beleharaptam alsó ajkamba, felálltam és meghajoltam előtte, nem bírom tovább. Sumimasen ( bocsánat )!

- Idióta miért kérsz bocs… - a mondatát nem tudta befejezni mivel lehajoltam és az ajkaimat az övéhez nyomtam. A szívem öröm táncot járt amint megéreztem puha ajkait az enyémen, a gyomromban pedig mintha tűzijáték szabadult volna el, remegő kezeimet a tarkójához vittem és közelebb húztam magamhoz. Nem tudtam meghatározni most jó dolog-e, hogy nem tolt eddig el vagy rossz. Lehet akkora sokk hatásban van, hogy nem tud mit tenni, ettől a gondolattól kicsit megijedtem ezért elhúzódtam, meglepetésemre ő is akkor nyitotta ki a szemét amikor én és szakadozottan fújta ki a levegőt, ami mindig jó jel szokott lenni.

- Tch, mit képzelsz? – suttogta veszélyesen halkan, de újra elhallgatattam a számmal, csak most el is kezdtünk csókolózni, a szánk mintha egy táncot járt volna együtt, nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen, túl boldog vagyok ahhoz, hogy ilyen hamar kettészakadjunk egymástól. Hirtelen felállt a székéből és arrébb lökte a lábával, amitől leesett a földre, de nem törődött vele hiszen tovább csókolt mintha az élete múlna rajta, mégis mintha rájött volna valamire, ezért eltolt magától én pedig nagyokat pislogva néztem ahogy egy pír jelenik meg az arcán és frusztráltan el néz.

- Te idióta. Ez illegális amit most csinálunk… - vissza nézett rám én pedig beleharaptam az alsó ajkamba amitől egy kicsit elkerekedett a szeme.

    Váratlanul a hideg falhoz nyomta a testemet a sajátjával és hevesen megcsókolt én pedig hálásan utat engedtem a nyelvének, hogy aztán az enyémmel harcoljon egy szenvedélyes csók csatában. Azt hittem ha ez lesz akkor lenyugszik a szexuális frusztrációm, de mintha még most rosszabb lenne, mint ami ezelőtt volt. Vajon ő is ezt érezte végig míg itt voltunk? A keze kiszedte az ingemet a nadrágomból és a csupasz derekamra helyeződött amitől kellemes bizsergés járta át a testemet, még jobban akartam érezni a tenyerét még nagyobb felületen. Mohón elkezdtem kigombolni a saját ingjét lentről egészen addig míg újra el nem tolt. Mindketten úgy lihegtünk mintha több kört futottunk volna kevesebb, mint pár perc alatt, a testem még jobban felhevült és izzadt.

- Ezt most fejeztük be Ria, ez illegális, nagy bajba kerülhetek ha ez kiderül. – vissza kezdte gombolni a művemet én pedig frusztráltan sóhajtottam.

- Hogy lehet valami illegális ami ennyire jó? – kérdeztem a logikus kérdést, legalábbis szerintem.

- Tch, te nem érted. Nem vagyok hozzád való, szeress másba.

- Mi? – idegesen megragadtam a vállát, mikor felnézett rám épp megnyalta a száját amitől csak még jobban megkívántam, de most ellen álltam a kísértésnek. – Ezt nem mondhatod komolyan! Nem megy parancs szóra, abba leszel szerelmes akibe, nem te irányítod.

- Hát pedig én nekem nincs szükségem ilyen szarra az életemben. – felelte konokul.

- Egy szar vagyok?

- Nem. – felelte összevont szemöldökkel.

- Akkor meg? – lágyan megfogta a csuklóimat és mélyen a szemembe nézett.

- Nem fog menni ez közöttünk Gloria. – mindig is utáltam ha kimondják a teljes nevemet, de ebben az esetben olyan lágyan és kedvesen hangzott, ahogy még a saját anyáméból se hallottam soha. – Keress magadnak egy veled egy korút aki úgy fog szeretni ahogy megérdemled, és aki nem ilyen szétcseszett takarítás mániás mint én. Nem akarsz velem lenni, csak egy karó lenne még a seggedbe.

- És ha csak megpróbálnánk?

- Nem. A legjobb lesz ha távol vagyunk egymástól, megkérhetem, hogy rakjanak…

- NEM! – a látásom elhomályosult az összegyűlt könnyektől, nem engedhettem neki, hogy ezt tegye. – Kérlek ne…

- Tch, akkor nem, de meg kell ígérned, hogy keresel magadnak valaki mást.

- Mégis hogyan ígérhetnék meg valami ilyesmit? – kérdeztem elhaló hangon, nem ez egyáltalán nem úgy jött ki ahogy én azt elterveztem.

- Ria, ígérd meg, vagy megverlek, és most nem viccelek.

- Megígérem ha te is megígérsz valamit. – frusztráltan sóhajtott és rám nézett újból azokkal a gyönyörű szemekkel.

- Mit?

- Ma éjjel aludjunk együtt.

- Megmondtam, hogy illeg…

- Csak alszunk. – javítottam ki rögtön. – Semmi mást. Az nem illegális.

- Ennyire szeretsz játszadozni a tűzzel? – a szemei perzseltek, ha magára értette akkor teljes mértékben imádok játszani a tűzzel, reggel este csak azt csinálnám. Nem válaszoltam semmit csak a szemeibe néztem, ekkor olyat tett amit mellettem még soha…elmosolyodott. – Jó, aludjunk együtt, te kölyök. Utána keress mást.

- Megígérem.

- Gyere…

Elrendezkedtünk és elkezdtünk sétálni a lakásához, sose izgultam még semmiért ennyire, esküszöm egyszerűbb volt katonának tanulni minthogy kivárjam azt milyen lesz mellette aludni. Tudtam róla, hogy ő nem alszik 2-3 óránál többet, ezért arra számítottam hogy nagy részt csak feküdni fog mellettem, bár az is lehet, hogy még nekem se fog sikerülni pihennem a közelsége miatt, mivel eléggé hatással van rám ha egyáltalán látom, ezek után egyenesen ki fog repülni a szívem a helyéről…Mint ahogy gondoltam a lakása is ugyan olyan makulátlan akárcsak az irodája, és nem mellesleg ő maga is. Mosolyogva néztem az aranyos szobákra miközben beszippantottam az illatát, őrületesen émelyítő tud lenni, hasonlított egy teaházhoz, pedig azt hittem ritkán van itthon, mivel nagy rész folyton az irodájában látom, valamiért úgy gondoltam az asztalon szokott aludni, akárcsak amikor megláttam nemrégiben. Hozzám vágta az egyik felsőjét és nadrágját és rám parancsolt, hogy nem enged befeküdni az ágyába míg le nem dörzsölöm magamról a szutykot, ezért sóhajtva bementem a fürdőbe, azt hittem a szemem káprázik, de nem, csak minden annyira csillogott, mint egy álom világban. Bő vízzel lemostam magamról az izzadtságot és reménykedtem benne, hogy ezzel együtt a fájdalmamat is, ami még mindig ott motoszkált bennem, mint egy kis gonosz por szem ami nem akar eltűnni a szobából. Bár alacsonyabb nálam két centivel mégis a ruhája sokkal bővebb volt rajtam, mint ahogyan azt vártam.

Mielőtt kimentem volna utoljára megszagoltam a felsőjét, ha nem látja akkor nem is probléma, angyali illata van ennek a férfinak, részegítő hatása van, kezdtem megbánni amiért azt mondtam csak aludni fogunk…Sóhajtva leültem az ágyára és vártam ő mikor lesz kész a tusolással, addig a szememmel körbe néztem a szobájába és kellemes meglepetésként ért, hogy különböző fotókat tartott a asztalán és éjjeli szekrényén, az egyik régebbi lehet hiszen Petraékkal van rajta, míg a másik újabb, akkor készítettük mikor először összegyűlt a csapat, aztán egy másikon számomra ismeretlen emberekkel van és végül egyen az új csoportjával…Eren, én, Sam és Harold vigyorogva nézünk a kamerába, míg ő unott tekintettel, mint mindig. Egy kellemes melegség áradt széjjel a mellkasomban ahogyan ezt néztem, azt hittem én vagyok az egyetlen aki kirakta az ilyen képeket a szobájába, mondjuk nálam jelentősen több van, mint neki, de mégis…arra számít az ember, hogy egy ilyen rideg személy kidobja őket az első kukába. Ebből is látszik milyen rendes valójában.

- Kibámultad magad? – kifejezéstelen arccal nézte ahogy visszarakom a helyére a keretet miközben a haját dörzsölte egy törölközővel.

- Azt hittem kidobtad.

- Mondtam ilyet?

- Nem.

- Akkor meg? – sóhajtott és kirakta száradni a törölközőt utána bemászott az ágyba és várakozóilag nézett rám – Nos? Te mondtad, hogy aludni akarsz.

- Ja, igen… - pirult arccal feküdtem be mellé és fordultam felé, ő pedig ciccentett miközben átkarolt a kezével közelebb húzva magához. Ettől persze az arcom még vörösebb lett, Levi meg nem az a fajta aki hagyja megszökni az embert a szégyentől.

- Lassan jobban hasonlít a fejed egy paradicsomhoz, mint egy emberhez. Mitől félsz? Az irodában bátrabbnak tűntél mikor letámadtál.

- Oooy, nem támadtalak le! – motyogtam frusztráltan miközben egyre jobban égő fejemet a mellkasához szorítottam. Mosolyogva hallgattam a heves szívdobogását, hiába kifejezéstelen az arca mikor a szíve neki is majd kiugrik, gyorsan a kezemet a szám elé raktam mielőtt elkuncogtam volna magam.

- Akkor minek neveznéd mikor egy tinédzser lány kétszer rá erőlteti a száját egy felnőtt férfiéra?

- …elhivatottságnak.

- Tch, inkább aludj.

- Itt maradsz velem?

- Rajtam fekszel nő személy, azt hiszed elpárolgok?!

- Jó éjt. – megpusziltam a mellkasát, ettől éreztem ahogy a teste kicsit megfeszül utána újra relaxálni kezd, ezért behunytam a szemem és engedtem a fáradtságnak.