Tizenkilencedik rész

- Eren, rúgjunk széjjel pár titán segget. – mosolyogva nyújtottam a tenyeremet amibe hálásan belecsapott, majd nevetve szólt, hogy nem is az ölés a célunk. – Igaz, akkor sikeres elkerülést!

- Riggs és Jaeger! Szálljanak fel azokra az istenverte lovakra és jöjjenek utánam. Riggs a jobbomnál Gunther a balnál, Riggs háta mögött Petra mellette Jaeger mellette Oluo utána meg Eld. Mindenkinél van rakéta?

- Igen!

- Gyerünk!

- Igenis!

Végig hevesen dobogott a szívem, még emlékszem ahogy ránéztem Arminra, aki bátorítólag bólintott, viszont látszott rajta mennyire kétségbe van esve ő is, lefordult a csapatjával, utána Mikasanak is intettem, ő is viszont intett utána ment a dolgára. Egyszerűen idegromboló minden egyes perc amit átéltem, össze-vissza tekintettem nézve hátha meglátok egy titánt, de nem tűntek elő sehonnan sem, de körülöttünk egyre többen tüzeltek el rakétákat, egy zöld is feltűnt előttünk, ezért rögtön balra fordultunk és úgy mentünk egyenesen egy jó darabig. Remegett a kezem ami a kantárt fogta, furcsa mód egészen addig míg meg nem láttam az első titánt a messzeségben, már látszott rajta ilyen távolságból is, hogy egy abnormális ezért gyorsan Oluo fellőtt egy fekete színű rakétát a levegőbe figyelmeztetve a többieket. Levi azonnal megparancsolta, hogy gyorsítsunk a tempón és nehogy véletlenül leszálljunk az állatokról, mert ki kell előzzük a titánt minden képen. Követtük utasításait és megpróbáltunk elhajtani egyre gyorsabban, ezzel nem is lett volna baj ha fel nem tűnik még két normális titán, akik ugyancsak utánunk kezdtek rohanni.

- Tch, kénytelenek vagyunk megölni őket. Eld és Petra menjetek és kaszaboljátok le őket.

- Igenis!

A továbbiakban semmi egyéb eltérést nem vettünk észre körülöttünk, ezért folytattuk az utunkat, furcsa mód csak addig izgultam míg meg nem láttam a titánokat, utána valahogy elszállt ez az érzésem és már hideg fejjel tudtam követni az utasításokat, még a kezem is abbahagyta a remegést. Időnként hátrapillantottam Erenre és rámosolyogtam, hogy tudja minden rendben van, de akkor Levi mindig rám szólt, hogy előre nézzek mert arra van az út. Kerek szemekkel néztem magam elé mikor megpillantottam  a dús növényzetet, nem vicceltek mikor azt mondták gigantikus fákkal van tele. Legalább negyven méter magas fákkal van tömítve az erdő, teljesen lesokkolt a gyönyörűsége, sose gondoltam volna, hogy ilyen szép ez a hely. A napsugarak néha bevilágítottak a levelek között, de nagy részt teljes takarásban voltunk miattuk, és hűvösebb is lett a levegő belülről, már nem égetett annyira a nap, mint ahogy eddig. Ajkamba haraptam mikor megláttam ahogy a többi csoport lefordult jobbra és balra, míg utánunk alig ketten jönnek, mégis mire gondol a parancsnok, ezzel valamivel is jobb lesz a helyzetünk? Keserűen jutott eszembe az összes barátom, nem tudtam mi van velük és nagy eséllyel egy jó ideig nem is fogom tudni meghaltak-e vagy még élnek, mivel hátra van még az expedícióból egy jó pár óra, esetleg napok is.

Váratlanul trappolás ütötte meg a fülemet hátulról, ezért automatikusan arra néztem, egy ijesztő látvány tárult a szemem elé, a női titán hatalmas sebességgel rohant utánunk miközben több katona is megtámadta, de ő mindegyiket leütötte, így vér spriccelt a levegőben mindenhova. Szótlanul fordultam előre és rábambultam Levire, tudtam, hogy ez lesz, de előre féltem mi jön még ezek után. Nem kellett sokat várni, Eren rögtön fellázadt a tizedes parancsa ellen, hiába mondott bárki bármit ő ölre akarta venni a titánt ott helyben és megmenteni azokat a katonákat akik életüket áldozták miattunk. Eren jóformán végig se hallgatott minket rögtön leugrott lováról és hátrament. Petra utána akart ugrani, de Levi leállította.

- Petra! Maradj a helyeden.

- De heichou ( tizedes ) !

- Rei, emlékszel mit mondtam az éjjel?

- Hai ( igenis ) ! – felugrottam a lovamról és Eren után iramodtam míg nem túl késő. Ameddig utolértem lejátszottam a fejemben amit Levi mondott az irodájában nekem.

„ – Még valami, Eren amekkora seggfej biztos a női titán után fog menni és ölre akarja majd venni a képességével. Mivel te vagy az egyetlen barátja innen nehogy ezt megengedd neki, amint látod, hogy hátramegy vagy arra akar készülni menj utána és egy jó nagy rúgással térítsd észhez, utána pedig hozd vissza. Ha ez nem sikerül...tch, abba inkább ne menjünk bele. Sikerülnie kell, világos?

- Ah, igen. Menni fog.

- Nem is számítottam más válaszra kadét.”

Mivel sokkal gyorsabb vagyok, mint Eren rögtön utolértem és ezzel egy időben egy hatalmas rúgással leállítottam az útját. Gyomorszájon vágtam, az ütés miatt pedig szitkozódva leállt az egyik fára, majd meglepetten nézett a szemeimbe, hálát adtam az égnek amiért a többi katona annyira el tudta vonni a titán figyelmét, hogy nem vette észre a tökkelütöttet aki több méterre áll tőle velem együtt. Megragadtam Eren zöld köpenyét és közelebb húztam magamhoz, de eltolta a kezem ezért bal öklömmel beütöttem egyet neki.

- Te idióta! Mit képzelsz mit csinálsz?!

- Ria ne mondd nekem, hogy te nem akarod megmenteni az életüket! Nem hagyhatjuk hogy ott haljanak meg egymás után miközben mi nyugodtan lovacskázunk!!!

- Barátom vagy – tettem lágyan a kezemet a vállára amitől kitágult a pupillája –, és bízok benned. Te bízol bennem?

- Persze, hogy ne bíznék?

- Akkor kérlek – néztem rá esedezve –, gyere vissza velem. Azok a katonák a dolgukat végzik és nem hiába halnak meg, mi  megbosszuljuk a halálukat és meglátod, hogy van értelme tovább menni.

- De Ria én nem…

- Eren, kérlek. Bízz a többiekben is, ahogyan Levi teszi bele feltétlen bizalmát belénk.

- Én… - megfogtam a kezét és magammal rántottam, arra számítottam, hogy visszakozni fog, de beletörődötten jött utánam egyik fáról a másikra, alig pár pillanaton belül utol is értük a többieket a sebességemnek hála. A társaink mind hálásan néztek rám és Erenre is.

***

Egyedül vagyunk már több perce, Levi eltűnt a parancsnokhoz, mivel a céljuk végig az volt, hogy elkapják a női titánt. Ez mindenkit lesokkolt, hiszen semelyikünknek sem szólt a tizedes, ezért mindannyian lelombozódva ültünk szótlanul a fákon, erre a végkifejletre senki sem számított. Eren volt az egyetlen aki idegesen toporzékolt fel s alá és elhordta minden félének a felettesét amire Petra és Oluo rögtön fellebbeztek, majdnem ölre mentek e miatt, de Eld lecsitította őket, mert pontosan tudta azt amit már én is, Levinek biztos megvolt az oka amiért így döntött, volt egy sejtésem mégis miért, de inkább megtartottam magamnak és felugrottam egy nagyobb fára ahonnan jobban beláttam a körülöttünk lévő helyet. Semerre se láttam titánt ezért nyugodtan sóhajtottam fel és figyeltem ahogy a többiek veszekednek egymással és a végén ki is békülnek ugyanolyan gyorsan. Kelletlenül néztem fel, ahonnan még pár napsugár megsimogatta az arcomat, de nem sokáig élvezhettem a nyugalmat, mivel záros határidőn belül megjelent a női titán és egyenesen hozzánk rohant, magával hozva több titánt. Ordítva közöltem velük a híreket, mire Eren meg sem várva rögtön beleharapott a kezébe és átváltozott ő is titánná.

- Francba, le kell ölnünk a többit nehogy elérjék Erent. – szólalt meg Gunther és rögtön széjjel osztott minket. – Ria Eld és én megyünk titánokat ölni, Petra, Oluo!

- Tudjuk!

- Akkor sok sikert mindenkinek! – idegesen mentem a titánoknak ügyesen kicselezve a többit hátra hagyva a társaimnak. Felhúzott a jelenlegi helyzet és ezt mind ezeken a bestiákon töltöttem ki, nem elég, hogy Levi nem szólt az eredeti tervről senkinek, de mind e mellett még balul is sült el a terv, ezért most kaptunk nem kevés fejfájást miattuk. Akárcsak az edzéseken, köröztem a levegőben kihasználva a helyzeteket, eszembe se jutott mi lehet a többiekkel, öltem a titánokat egymás után, nem is figyeltem oda a környezetemre, ami ,tudom, eléggé  helytelen.

A kábel segítségével megfogtam az egyiknek a lábát, ennek köszönhetően elesett, amilyen idióta a többi ők is ráestek, meg elestek benne, e miatt egy csomó egy kupacba került. Mivel nyertem egy kis időt magamnak felugrottam az egyik fára és kardot cseréltem, ebben a pillanatban gondoltam meg is nézem a többiek hogyan haladnak, de a látvány nem volt a legszebb. Eldnek a teste holtan hevert a földön, míg Guntheré a kábelen lebegett az egyik fáról, eltakartam az egyik kezemmel a számat, most mégis mit tegyek? Menjek Erenhez? És ha már mindannyian meghaltak és csak én élek? A könnyeim záporozni kezdtek, nem maradt elegendő időm gondolkozni hiszen a titánok egyre többen lesznek, ezért automatikusan letöröltem az arcomat a kesztyűs kezemmel és beálltam a harcoló pozíciómba amit tökéletesre fejlesztettem az év során. Elrugaszkodtam a helyemről és tovább folytattam a titánok kiirtását, hiszen ezt a feladatot bízták rám, csak reménykedni tudtam, hogy a többi hárommal minden rendben van míg én itt feltartom őket. Kelletlenül megragadtam a jelző rakétát és egy pirossal eltaláltam a titánokat akik össze-vissza egymásnak mentek ennek köszönhetően. Sóhajtva leugrottam a fáról mikor elsuhant mellettem egy alak.

- Mikasa?! – utána néztem, ő pedig határozottan fordult utánam és utat tört magának kardjaival Erenék felé.– Mi a franc folyik itt?

Pillanatnyi figyelmetlenségemért jócskán megfizettem. Az egyik abnormális megragadott hosszú hajamnál fogva és leemelt a fáról, én pedig megpróbáltam kiszabadulni, de nem sikerült sehogy sem. A titán hatalmasra nyitotta vigyorgó száját, innen tudtam, hogy nemsokára vége életemnek, bár ott volt az az apró remény, hogy ha esetleg nem harapja le egyik végtagomat se akkor míg a torkában vagyok kiszabadulhatok a kardjaimmal és utána már egyszerű lesz megölnöm. Észre sem vettem, hogy megsebesítettek az eddigi harcolásom során, csak éreztem ahogy a vérem lassan kifolyik egyenesen a titán büdös szájába, ettől pedig a hányinger kerülgetett. Sose gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg fogok halni, de még ennél is ijesztőbb volt az, hogy felkészültem rá és még csak nem is ellenkezek ellene többet. Egyenesen vártam már azt a pillanatot, vajon fájni fog? Sose kérdeztem meg senkitől…a szüleim teljesen ki lesznek borulva mikor visszakapják a holttestemet, ha egyáltalán látnak valamit is belőlem, lehet csak az egyenruhámat adják vissza nekik…szomorú. Tizenhét évesen ilyen hamar áldozatául esni ezeknek a szörnyeknek. És hol van a tizedes? Azt mondta, hogy ne féljek míg őt látom, akkor ez azt jelenti, hogy most már retteghetek?