Aznap este még mindig eszembe jutott, hogy miket mondott anya a rivallóban,
borzalmas volt, láttam ahogy páran megnéznek a folyosón, csak reménykedni
tudtam, hogy 1-2 napon belül elfeledkeznek erről és inkább arról kezdenek
pletykálni, hogy kit visznek el pénteken a Halloween-i buliba a fiúk a „Lump
klubból”. Majdnem egész nap vörös arccal írtam a leckéket, csináltam a
varázslatokat próbálva megszabadulni az aznapi emlékektől, még azt is
megpróbáltam, hogy felmondjam magamban a Bájital leckéket meg főzeteket amiket
tegnap tanultam meg, attól egy kicsit lenyugodtam, viszont az is alig tartott
egy-két órán át. Egyenesen megnyugvás volt vacsora után találkozni Riddle-el a
könyvtárban, alig léptünk be máris lerakott elém újabb két könyvet, meg sem
kellett mondania mi az, amint kinyitottam rájöttem, hogy a harmadik és a
negyedik évi bájitalokat kell megtanulnom. Évfolyamtársam csendben leült velem
szemben, majd mielőtt hozzá látott volna saját házijához rám pillantott ezzel
jelezve, hogy kezdhetem, ezért hozzá is láttam megtanulni az összesen kilenc
bájitalt, persze várható módon ez nem ment olyan egyszerűen, mert
egy idő után kijött rajtam a tegnapi reggelig való tanulás és majdnem elaludtam a
könyveken. Szemeimet hevesen dörzsölgetve olvastam a lapokat, viszont úgy tűnt
egybeolvadnak a mondatok, ezt gondolom Riddle is észrevette, mivel csettintett
egyet az orrom előtt.
Megrázva a fejemet folytattam az olvasást éjjel tizenkettőig, onnantól
szótlanul sétáltunk lefelé a pincébe, összevont szemöldökkel néztem a fiúra,
nem gondoltam volna, két napra kéri ki a termet, habár őt ismerve azt is el
tudom képzelni, hogy a vizsgáig kiveszi. Fáradtan lerogytam az egyik székre
amint beléptem a sötét helységbe, Riddle előszedte az üstöt, de ennyi, innen
már nekem kellett csinálni, ő pedig, mint a sólyom, állt mellettem és minden
egyes kézmozdulatomat figyelte. Egy idő után átléptem a holtpontomon, ezért már
energikusabban csináltam az italokat egymás után, reménykedve, nem kell újra
elkészítenem, viszont túl szép lett volna, párat akkor is újra kellet
csináljak, de azt be kellett ismernem, hogy így sokkal egyszerűbben ment a
tanulás, ha a főzeteket tanultam meg, és nem csak a hozzávalókat. A Felövező
bájitalt legalább háromszor csináltam újra, olyan büdös lett a teremben, hogy
lassan úgy éreztem elhányom magam, ezért Riddle kinyitotta az ajtót áradjon ki
a bűz.
- Úgy tűnik a negyedik évnél teljesen lemaradtál. – kommentálta eltüntetve
a bájitalt. – Ez megy a legnehezebben, szóval erre fogunk építeni holnap is,
még meg akarod próbálni? Lassan négy óra van.
- Igen, még egyszer ezt. Valahogy nem megy. – motyogtam előkapva a szárnyakat
amiket rögtön bele is raktam az üstbe. Minden remekül ment, míg kékre nem
változott a folyadék, onnan háztársam közelebb állt és kisegített, közben
magyarázva mit miért kell tenni, és meddig. Figyelmesen néztem a kezét meg a
folyadékot ahogy egyre változtatja a színét ahányszor csak rakott valamit bele
és feljebb vitte a lángját, hihetetlen, hogy valaki ennyire ügyes legyen
bájitaltanban.
- Ezt a hármat még hozzárakjuk, utána addig kell hagyni főni míg zöld nem
lesz. És kész, ennyi az egész. Holnap megpróbáljuk újra negyedik éves
tanagyagot.
- Hmmm. – bólintottam eltüntetve pálcámmal a főzetet.
- Elég kellemetlen incidensbe keveredtél reggel. Úgy tűnik anyukád igazán
komolyan veszi ezt a házasságot. – lefagytam menet közben mikor meghallottam
ezt a mondatot. Arcom megint elvörösödött, úgy pakoltam el a hozzávalókat, hogy
fel sem néztem.
- Ez…nos nem csak anya veszi komolyan, ha körbe nézel akkor a legtöbb szülő
ezt csinálja.
- És megvan a kiválasztott? – engedtem hajamat, hogy hulljon az arcom elé
ahogy a fiolákat raktam a lenti polcba.
- Dehogy, ma írtam neki, hogy hagyjon még gondolkozni, mert vannak
vizsgáim, most máson jár az eszem. Szinte rögtön vissza is írt, hogy megérti.
- Akkor gondolom nem haragudna meg egy férj jelölted sem hogyha elhívnálak
Lumpsluck pénteki partijára. – az egyik fiola kiesett a kezemből mikor ezt
meghallottam. Ijedten néztem hátra a nyugodtan mosolygó fiúra, aki most
elővette a pálcáját, hogy megjavítsa a fiolát, majd visszarakja a helyére. –
Miért csodálkozol ennyire Wagner? Meglepetésként ért?
- A meglepetés…még igazán szép kifejezés arra amit most érzek. – ráztam meg
a fejemet hitetlenül. Erre az egy dologra sose számítottam volna, hogy pont ő
meghívjon, ez egyszerűen már nevetséges.
- Oh. – mintha eszébe jutott volna valami elkerekedtek az amúgy is hatalmas
barna szemei. – Sajnálom, elfelejtettem említeni, hogy milyen okból hívlak meg.
Tudod az egyesség amit kötöttünk, így egyszerűbb lesz neked is meg nekem is,
gondolom ezzel te is egyet értesz.
- Feltétlenül vizsga előtt kell?
- Mindenképpen. Tehát melyik lesz? A nehezebb vagy a könnyebbik út? –
huncutul mosolyogva nekidőlt a szekrénynek amiben a fiolákat tartottuk.
Kelletlenül bár, de csak elfogadtam a hívását, ennyivel tartoztam neki,
viszont az biztos, hogy ezek után nehezebben tudtam elaludni még akkor is ha
teljesen fáradt voltam, reggel már nem keltem olyan energikusan, mint ez előtt.
Szinte zsibbadtam a fáradtságtól, úgy mentem egyik óráról a másikra szerdán,
ráadásul mivel ennyit törődtem a Bájitaltannal a többit kicsit elhanyagoltam,
ezért amint hosszabb szünetem lett azt is tanulással töltöttem, az egyetlen
pozitív dolog ebben az, hogy barátnőim is teljesen elvoltak havazva a saját
vizsgáikkal, készültek ők is a fakultatív tantárgyukra, ezért általában vagy
órán beszélgettünk, vagy mikor ettünk.
Szerda éjjel is kint maradtam, Riddle természete nem változott a meghívása
óta, ez jó hír, ezért én is ugyanúgy dolgoztam, ha nem jobban, mint ezelőtt.
Mint ahogyan arra számítottam elkezdődtek a pletykálások a pénteki bulival
kapcsolatban, ezzel nem is lett volna semmi baj, mert nem szoktam amúgy
odafigyelni rá, viszont párszor megcsapta a fülem Marcorvius neve, ettől pedig
pár percig teljesen lelombozódtam, legszívesebben vele mentem volna, erre
összeragadtam egy másik fiúval aki nem is tetszik. A szívem mindig összeszorult
mikor elképzeltem Marcorvius arcát amint meglát, bár lehet az is, hogy továbbra
is ablaknak fog tekinteni, ez is a jövőre tartozik, nem rám.
Csütörtökön reggelinél majdnem megfulladtam az asztalnál mikor Helen szóba
hozta a bált, persze, számíthattam volna erre is ha van egy kis eszem, de úgy
tűnik az egyik teremben maradt. Nem mondtam el neki, hogy járok külön órákra
Riddle-hez, azt pedig végképp titokban tartottam, hogy meghívott a bálra,
akármennyire is jóban vagyunk valószínűleg elátkozott volna, ezért csak
egyetlen embernek tudtam kiönteni a szívemet, Virgie-nek. Teljesen sokkoltan
hallgatta kapcsolatunk kialakulását, míg a végén kijelentette, hogy ezek után
inkább ne is meséljek ilyesmit, mert lassan egy titok doboznak állhatna be,
ezért én is hallgattam róla.
- Mit gondoltok, kit fog meghívni? Biztos valami gyönyörű lányt, az is
lehet, hogy felsőévest. Hey, mi a bajod Dahlia?
- Arghm, azt hiszem romlott a tojás. – félretoltam az ételt magam elől és
inkább elkezdtem szörpöt inni amivel egy kicsit lenyugtattam a köhögési
rohamomat, mígnem elkezdte fojtatni.
- Megint kint maradtál az éjjel tanulni? Most felkeltem hatkor, hogy
bejöttél…komolyan meddig bírod te ezt csinálni? Én már három órától teljesen
kivagyok borulva…
- Ne haragudjatok, előre megyek Átváltoztatástanra. Találkozunk a terem
előtt.
Fájó szívvel rohantam el tőlük, attól tartottam ha tovább maradok akkor a
végén Helen még jobban gyanút fog fogni azt pedig nem akartam. Inkább leültem
az egyik padra míg tartott a reggeli és átnéztem a tananyagot, és csak utána
indultam el terem irányába. Utáltam ezt csinálni, de mégis mi választásom
lehetett? Inkább csendben ültem órákon egész nap, magamba feledkezve, ezért
párszor fel sem tűnt, hogy eltűnt Helen párszor, egészen addig míg ő maga el
nem mondta, hogy mi történt, de azt is csak később árulta el, SVK-n. Addig
Virgie-vel mentünk közös órákra és hallgattuk a pletykákat, de valamiért ő sem
viselkedett normálisan.
- Mi a baj Virgie, látom rajtad, hogy történt valami. – ráztam meg a fejem
miközben együtt sétáltunk Bájitaltanra.
- Nem szívesen avatlak, be… - homlokán ráncok alakultak ki annyira keményen
gondolkozott valamin, e miatt bíztatóilag megsimogattam a hátát.
- Kérlek…avass be, én is rengeteget elmondtam már neked.
- Huh, az egyszer biztos. Igazán abbahagyhatnád a titkolózást.
- Nem is tudom kettőnk közül ki titkolózik. – néztem rá szigorúan mire
felemelte két kezét, mintha megadná magát.
- Rendben…rendben. Avery-vel van valami baj…tudod, emlékszel mi volt még
akkor?
- Persze, mondtál neki valamit akkor, ahhoz van köze?
- Igen. Azt mondtam neki, hogy tudok róla valamit amit senki más rajta kívül.
– bólintottam ezzel is bíztatva a folytatásra. Sóhajtva felborzolta a haját,
majd folytatta. – Nos, ő egy félvér.
- Ne…komolyan?
- Igen, és most újra előkerült, hogy nem érdekli kinek mondom el, ő velem
legalább egy randira el akar jönni.
- Szóval? – értetlenül néztem rá, majd mintha lassan leesett volna
elkezdtem szinte ordibálni. – A bál!
- Ssssshhh, ennél hangosabban nem tudtad volna? Rendben, igen, elhívott a
bálra. Két napja rajta kapott ahogy egyedül sétáltam a könyvtárba és félre
húzott, hogy „kicsit beszélgessünk”. Akkor kérdezte meg, én meg igent mondtam,
csináltunk egy megszeghetetlen esküt, szóval ebből nem mászhat ki.
- Virgie…komolyan? Azt hittem ennél okosabb vagy.
- Nekem ne beszélj erről mikor Riddle-el fogsz menni ugyanabba a bálba
ahova én. Már csak azért is fogadtam el, mert ott leszel és akkor vigyázunk
egymásra. – suttogta közelebb hajolva nehogy meghallja más, viszont így
közelebbről éreztem a gonosz auráját.
- Oké, igazad van, sajnálom. Remélem is, hogy tudunk vigyázni egymásra…vagy
inkább én rád.
Az órán sokkal többet jelentkeztem, mint eddig bármikor, a legfurcsább
dolog pedig az volt, hogy jó válaszokat is adtam, még a tanár is meglepődött
ettől, de minden bizonnyal pozitív irányba, ezért én is vidámabban másoltam a
leckéket a könyvből és figyeltem a leckére. Virgie mosolyogva megdicsért óra
után, mellette pedig legtöbben vidáman jöttek ki, mivel több pontot tudtam
szerezni magunknak, mint a Griffendél. Legtöbben SVK irányába mentünk, volt aki
lelógta inkább, mi viszont alig vártuk ezt az órát, tudtuk, hogy tudunk megint
gyakorolni varázslatokat, vagy tanulunk valamilyen érdekes állatokról. Helen a
terem előtt állt morcosan, karba tett kézzel, úgy nézett ki, mintha bármelyik
pillanatban ölni tudna, ezért csak természetes, hogy megkérdeztük mi a baja.
- Semmi érdekes. Dahlia, ülsz ma velem?
- Ja…persze. – bólintottam összevont szemöldökkel.
Órán a tanárnő teljesen beleélve engedett be minket a terembe,
meglepetésünkre a székek és a padok félre lettek tolva, középül pedig vörös
füst csillogott, csinálva a padlóra egy hatalmas téglalapot. Vigyorogva sétált be mindenki, már előre sejtettük
mi lesz a vége, és igazunk is lett, a tanárnő úgy döntött eljött az ideje, hogy
csináljon egy párbajkört, pluszba még kijelentette hogyha bármikor kedvünk
támad jönni ide gyakorolni akkor öt után szabad este tízig. Ettől a legtöbben
lázba jöttek, beleértve magamat is, alig vártam, hogy párbajozzak valakivel, de
mivel ekkora nagy területet elfoglal egyszerre csak két ember tudott harcolni,
addig a többiek csak álltak körülöttük és nézték. Elsőre egy Hugrabugos és egy
a mi házunkból ment, mindenki félre állt legyen elég helyük, és nehogy
eltaláljon minket a varázslat amiket kidobnak.
- Mikor akartad elmondani? – összevont szemöldökkel néztem rá Helenre, aki
ökölbe szorított kezekkel állt mellettem, arca szinte eltorzult a dühtől
miközben ezt a három szavacskát kiejtette.
- Mit?
- Ezt! – válaszoltam suttogva. Előhúzott a talárjából több összegyűrt
pergament, éppen hogy nem vágta hozzám őket. – Nem te adtad be a dolgozatodat
Lumpslucknak, hanem RIDDLE.
- Helen. – suttogtam kétségbeesetten, mivel akik előttünk álltak hátra
fordultak. – Ha vége az órának megígérem mindent elmagyarázok, de addig…
- Franc se kíváncsi a magyarázkodásodra. Barátnőm vagy, nem kéne hozzá se
szólj ahhoz aki tetszik. Mégis mi mást titkolsz? Ja várj, kitalálom, vele mész
ki éjjelente, vagy mi?
- Helen. – sóhajtottam megdörzsölve a halántékomat. – Segít nekem
Bájitaltanból. Csak ennyit csinál.
Mielőtt még mondhattam volna bármit is a keze felemelkedett és a következő
pillanatban az arcomon csattant, amitől mindenki, még a tanárnő is ránk nézett.
Meglepetten figyelt minket pár pillanatig, addig pedig Helen sírva kirohant a
teremből, én meg félig vörös arccal néztem utána teljesen meglepetten,
mellettem pedig Virgie ugyanolyan arckifejezéssel nézett arra a helyre ahonnan
barátnőnk elrohant. A tanárnő visszatért a sokkból és ráparancsolt mindenkire,
hogy figyeljék a párbajt, utána pleykáljanak, de a diákok nem bírták ki, csak
suttogni kezdtek körülöttünk, én próbáltam Virgie hideg kezével lehűteni
az arcomat.
- Úgy tűnik azért már nem kell aggódj, hogy megtudja.
- A bálról még mindig nem tud. – erre egy fájdalmas arckifejezéssel nézett
rám.
- Azt vidd a sírodba inkább, míg ő nem lök bele.
- Miután meg is ássa.
Óra után mi tűztűnk el a leghamarabb, szerintem még porzott is utánunk a
föld olyan gyorsan rohantunk le a lépcsőkön egyenesen a lány vécébe. Sóhajtva
néztem az arcomat, ehhez pálca kellett az egyszer biztos, gyorsan elő is vettem
eltüntetve a sebet alulról ahol megütött, viszont a kicsi dagadást már nem
tudtam sehogy sem eltüntetni. Virgie csendben neki volt dőlve a kagylónak, míg
a lányok össze-vissza beszélgettek körülöttünk minden féle hülyeségről, aztán a
fülemet megint megütötte valami.
- Hallottad kivel fog menni Riddle? Azt hiszem az évfolyamából az egyik
lánnyal.
- Ah ne mááár, pedig úgy reménykedtem, hogy engem fog hívni, vajon már meg
is hívta?
- Úgy tudom igen, olyan kár, hogy nem tudjuk ki az, biztos valami gyönyörű
lány. Gondolod, hogy Gillbert az? – Virgie-vel automatikusan egymásra néztünk
mikor meghallottuk Helen családnevét.
- Pft, az a kis nyivákoló, buta lány? Ne viccelj Rox, nem látod mennyire
próbál folyton rá mászni és sose sikerül neki? Egyszerűen hihetetlen, mit hisz
magáról?
- Igaz, pedig azért szép párok lennének…
- ÉN szebben néznék ki vele, mint ő.
- Ne röhögtess. – szólaltam meg automatikusan, észre se véve magam. – Az
arcom most felpuffadva jobban néz ki, mint te.
- Te meg mégis ki vagy? – a lány félredobta
sűrű barna haját, világosbarna szemei világítottak a dühtől, az az igazság,
hogy elég szép volt, viszont látszott rajta, hogy egy évvel kisebb, mint
mi, és csak sminkkel próbál idősebbnek tűnni. Barátnője egy fejjel magasabb
volt nála, két copfba volt fogva világosbarna haja, kék szemeivel pedig ijedten
nézett ránk.
- Dahlia Wagner, megjegyezheted, mert most úgy elátkozlak, hogy csak a
hamvaidat lehet majd felszedni utánad.
- Ne röhögtess, te vagy az a lány aki rivallót kapott. Hah, milyen ciki
már, még férj jelölted sincs. – felemelte bal kezét amin egy igencsak drágának
tűnő gyűrű csillogott, undorodva néztem rá, majd vissza az arcára.
- Elég baj az neked, ha el vagy jegyezve és mégis Riddle-re fáj a fogad.
- Arra se…
Befejezni már nem tudta, mert gyorsan előrántottam a pálcámat nem törődve
azzal ki van körülöttem és ki nem, magamban elmondtam a Levicorpus( az áldozat fejjel lefelé fordul, mintha a bokáját
összekulcsolták volna) átkot a lány pedig sikoltozva próbálta eltakarnia
bugyiját a kezeivel és a szoknyájával. A legtöbb lány bent sikongatni kezdett,
de ezzel semmit sem törődtem, általában nem szoktam ilyen hirtelen vérű lenni,
de most nagyon felhúzott ez a lány akinek még a nevét sem tudom.
- Na ide figyelj te…te! Ha most azonnal nem eresztesz…
- Kérj bocsánatot. – mondtam teljes hidegvérrel. Éreztem Virgie kezét a
vállamon, de ledobtam egy rándítással. – Most.
- M…mi? Nem! Nincs miért?
- Tudok állni egész nap.
- Dahlia…komolyan jobb lenne ha… - suttogta ijedten Virgie a hátam mögött.
- NOS? – kiáltottam fel, mire a lány szemeiből könnyek kezdtek hullani le a
hajába.
- SAJNÁLOM!! Kérlek eressz…
Unottan elmondtam magamban az ellenátkot, így durván a földre esett, és
ugyanebben a szent pillanatban nyitott be szigorú tekintettel az SVK tanárnőnk.
Merrythought professzorasszony egy pillanat alatt felmérte a terepet, majd
kihívott a mosdóból, mintha egy szőke fejet láttam volna kijönni az egyik
fülkéből, de nem volt elég időm megfigyelni tényleg Helen volt az vagy csak egy
másik tanuló a sok közül. A tanárnő végigvitt a folyosón egészen fel az
irodájáig ahol aztán leültetett egy székre, hogy utána hosszasan kioktasson
miért nem kellett volna ilyen durván bánnom azzal a lánnyal, én pedig hiába
magyaráztam neki, hogy csak a barátnőm becsületét védtem, meg és ő tényleg
megérdemelte, Merrythought professzorasszony nem is akart hallani többet.
Kiküldött mínusz 20 házponttal, tehát amit ma elnyertem Bájitaltanon rögvest le
is esett, és két tekercses büntetőmunkával a nyakamon, amit kénytelen voltam
teljesíteni, hiszen még több pontot von le ha nem írom meg.
Idegesen, az igazságtalanság miatt, mentem lefelé a pincébe, mert ezek után
semmi kedvem sem maradt menni vacsorára, még az étvágyam is elment, ezért
gondoltam inkább tanulok holnapra, elvégzem a házikat, és majd egy Riddle féle
tortúra után megcsinálom a nőnek a dolgozatot, ugyancsak holnapra. A
klubhelységben nem sokan voltak, csak azok maradtak lent akik ugyancsak inkább
tanultak, mint hogy vacsorázzanak, ezét nyugodtan le tudtam ülni az egyik
nagyobb asztalhoz, hogy elvégezzem a munkámat. Kifejezéstelen tekintettel
néztem a plafont pár perc után gondolkozva mit írjak, utána folytatni kezdtem
egészen addig míg valaki meg nem bökte a vállamat. Frusztráltan tettem le a
tollamat a pergamen mellé és fordultam hátra, hogy lássam ki zavarhat,
meglepetésemre Virgie állt előttem és nem messze tőle Helen kifejezéstelen
tekintettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése