Megkönnyebbülés
Úgy éreztem,hogy ott fogok elájulni a karjaiban.Pörgött velem a világ,ezért becsuktam a szemem reménykedve,hogy jobb lesz,csak egy fokkal hagyott alább a szédülés.Megcsapott a sok emlék,még amikor jártunk,visszagondolva ezekre a dolgokra könny szökött a szemembe.Milyen jó is volt,már tényleg hiányzott az ártatlan csókja az ajkaimról,ahogy óvatosan átkarol,mintha porcelán baba lennék,és lágyan az egyik kezét a hajamba túrja,míg a másikkal közelebb húz magához.Két év telt el az utolsó csókunk óta,de mégis semmit se változott,ugyan olyan lágyan csókolt,mint akkoriban.Sőt,lehet,hogy még jobban.
Forróság öntött el belülről,két érzés kerített hatalmába.Az egyik jó érzés volt,valahogy úgy tudom elmagyarázni,mintha egy régi baráttal találkozik az ember,és hatalmas ölelést adnak egymásnak,de a másik részem legszívesebben eltolná magától Ringot és megmondaná neki,hogy nem akar tőle semmit.Úgy döntöttem,hogy először megvárom míg abbahagyjuk a csókolózást,aztán pedig inkább az utóbbi énemre hallgatva,megmagyarázom neki,hogy nem lehet semmi köztünk.Nem véletlenül szakítottunk,most már tisztán emlékszem.Én szakítottam vele,valamikor ősz táján.
-Ringo,öhm ide jönnél egy pillanatra?-a szívem izgatottan dübögött a torkomban,mikor félre hívtam Georgetól.George rá kacsintott,majd Ringo felém kezdett sétálni hatalmas vigyorral az arcán.Automatikusan lelkifurdalásom lett,amennyire csak lehet,úgy akartam szakítani vele,hogy ne fájjon neki,hiszen látszott rajta mennyire szeret,de mégis...A szakítás mindig fáj.
-Tessék?-adott egy szájra puszit amitől nekem még nagyobb lelki furdalásom lett.
-Azt hiszem,kéne beszéljünk valamiről.-az arca hirtelen elkomolyodott.
-Mondd csak.-vettem egy mély levegőt,ami elég szaggatottra sikeredett.
-Szerintem szakítanunk kéne.
A többi már csak történelem.Megmagyaráztam neki,hogy túlságosan kötődött hozzám,nem hagyott elég levegőhöz jutni.Szomorú volt,de megértette.Nem beszéltünk elég sokáig ezek után.A többiek is eléggé ki borultak mikor megtudták,hogy szakítottam vele,főleg John.Komolyan,ő még rosszabbul viselte ezt az egészet,mint én,vagy maga Ringo.
Most meg újra itt állok,és döntést kell hoznom.
Ringo lassan távolodni kezdett.
-Nem kellett volna,ugye?-kérdezte bűntudatos hangon.Megráztam a fejem,mire ő sóhajtott.-Gondoltam.Sajnálom,de nem bírtam magam tovább türtőztetni.Rég óta meg akartalak csókolni.
-Semmi gond.-mosolyogva néztem rá-Ha lehet maradjon kettőnk között.
-Rendben.-vigyorgott.
-És...öhm...-vörösödve néztem le a cipőmre,hirtelen nagyon érdekesnek tűnt.
-Nem akarsz járni velem megint,így van?-kérdezte szelíden.Mikor felnéztem rá rögtön megnyugodtam.Nem volt ideges.-Megértem.Nekem az is elég,ha melletted lehetek.
Mosolyogva átölelt,majd mentünk tovább keresgélni házakat.Találtunk egyet-kettőt,de egyik sem volt az a tipikus álmaim háza,plusz az elsőnek majdnem leesett az ajtaja mikor beléptünk.Folytonosan bennem volt az a félelmem,hogy Ringo bármejk pillanatban megint meg fog csókolni,de nem történt semmi ilyesmi.Mikor ránéztem,hogy meg is bizonyosodjak erről,rám vigyorgott aztán meg nézelődött tovább.Ha eddig azt hittem,hogy kínos volt a csend mikor elindultunk,akkor ezek után nem tudom mit mondjak.Úgy tűnt viszont,hogy ő nagyon is jól érzi magát,vigyorogva nézelődött,és úgy járkált mintha legalábbis felhőkön volna.
Mikor visszaértünk a házhoz a fiúk rögtön elrabolták Ringot,még a másik szobából is hallottam,hogy bombázzák kérdésekkel.Amennyire csak tudtam,a három levelemre koncentráltam amit nem rég kaptam.Már eleve csodálkozva láttam,hogy nem nyitották fel,én még ezt is kinézném belőlük,de úgy tűnik azért valamennyire csak megváltoztak.Még egy éve biztos kinyitották volna őket.Főleg John.
Az egyetlen levél amin rögtön meg akadt a szemem az a Cynthiáé volt.
Kedves Michelle!
Nagyon,nagyon hiányzol,el sem tudod képzelni mennyire!Mikor csengetnek mindig azt kívánom,bár te lennél az,már bennem is van az izgalom,hogy "na végre,már itt volt az ideje,hogy megérkezzen".Sajnos egy ideig nem fogunk találkozni,London eléggé messze van Liverpooltol,de azért reménykedek,hogy valamikor még az évben meg fogod látogatni a jó öreg barátaidat.
Képzeld el,hogy remek hírekkel szolgálhatok!Kiderült,hogy nem vagyok terhes!Igen,tudom,hogy hihetetlen,mikor megtudtam el képzelheted mennyire megkönnyebűltem.Az igaz,hogy már felkészültem lelkileg,hogy lesz gyerekem,de szerintem erre nem igazán lehet 100%an felkészülni.Ezért hatalmas kő esett le a szívemről,mikor megtudtam,hogy nem vagyok az.Áldom az eszem,hogy elmentem DR Lesliehez,hogy megnézzesem magam,minden rendben van-e.Nagy meglepetés volt,mikor elmondta,hogy nem is vagyok terhes.Szerencse,hogy nem mondtam el John-nak,az lett volna csak a mulatság...
Minden esetre gondoltam írok neked erről,még nem régiben te is kétségbe voltál esve.Lehet,hogy én is elutazok,csak Párizsba.A szüleim oda fognak menni nyaralás kép,és meggyőztem őket,hogy én is velük akarok tartani.Majd még írok Neked.
-Semmi gond.-mosolyogva néztem rá-Ha lehet maradjon kettőnk között.
-Rendben.-vigyorgott.
-És...öhm...-vörösödve néztem le a cipőmre,hirtelen nagyon érdekesnek tűnt.
-Nem akarsz járni velem megint,így van?-kérdezte szelíden.Mikor felnéztem rá rögtön megnyugodtam.Nem volt ideges.-Megértem.Nekem az is elég,ha melletted lehetek.
Mosolyogva átölelt,majd mentünk tovább keresgélni házakat.Találtunk egyet-kettőt,de egyik sem volt az a tipikus álmaim háza,plusz az elsőnek majdnem leesett az ajtaja mikor beléptünk.Folytonosan bennem volt az a félelmem,hogy Ringo bármejk pillanatban megint meg fog csókolni,de nem történt semmi ilyesmi.Mikor ránéztem,hogy meg is bizonyosodjak erről,rám vigyorgott aztán meg nézelődött tovább.Ha eddig azt hittem,hogy kínos volt a csend mikor elindultunk,akkor ezek után nem tudom mit mondjak.Úgy tűnt viszont,hogy ő nagyon is jól érzi magát,vigyorogva nézelődött,és úgy járkált mintha legalábbis felhőkön volna.Mikor visszaértünk a házhoz a fiúk rögtön elrabolták Ringot,még a másik szobából is hallottam,hogy bombázzák kérdésekkel.Amennyire csak tudtam,a három levelemre koncentráltam amit nem rég kaptam.Már eleve csodálkozva láttam,hogy nem nyitották fel,én még ezt is kinézném belőlük,de úgy tűnik azért valamennyire csak megváltoztak.Még egy éve biztos kinyitották volna őket.Főleg John.
Az egyetlen levél amin rögtön meg akadt a szemem az a Cynthiáé volt.
Kedves Michelle!
Nagyon,nagyon hiányzol,el sem tudod képzelni mennyire!Mikor csengetnek mindig azt kívánom,bár te lennél az,már bennem is van az izgalom,hogy "na végre,már itt volt az ideje,hogy megérkezzen".Sajnos egy ideig nem fogunk találkozni,London eléggé messze van Liverpooltol,de azért reménykedek,hogy valamikor még az évben meg fogod látogatni a jó öreg barátaidat.
Képzeld el,hogy remek hírekkel szolgálhatok!Kiderült,hogy nem vagyok terhes!Igen,tudom,hogy hihetetlen,mikor megtudtam el képzelheted mennyire megkönnyebűltem.Az igaz,hogy már felkészültem lelkileg,hogy lesz gyerekem,de szerintem erre nem igazán lehet 100%an felkészülni.Ezért hatalmas kő esett le a szívemről,mikor megtudtam,hogy nem vagyok az.Áldom az eszem,hogy elmentem DR Lesliehez,hogy megnézzesem magam,minden rendben van-e.Nagy meglepetés volt,mikor elmondta,hogy nem is vagyok terhes.Szerencse,hogy nem mondtam el John-nak,az lett volna csak a mulatság...
Minden esetre gondoltam írok neked erről,még nem régiben te is kétségbe voltál esve.Lehet,hogy én is elutazok,csak Párizsba.A szüleim oda fognak menni nyaralás kép,és meggyőztem őket,hogy én is velük akarok tartani.Majd még írok Neked.
Ölel barátnőd Cynthia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése