2012. július 31.

25 Fejezet

John vallomása



    Mondanom sem kell hatalmas lelkifurdalással tettem vettem dolgaimat aznap.Ki sem mozdultam a szobámból,féltem,hogy a többiek lenézően meredtek volna rám,de a legjobban attól féltem,hogy Paul hogyan fog viselkedni velem.Tisztában voltam vele,hogy egy kicsit túl lőttem a célon,egyáltalán nem az ő hibája volt,Paul csak meg akarta bizonyosodni róla,hogy minden rendben van-e velem.Az igazság az,hogy rosszkor volt rossz helyen.Rajta töltöttem ki az összes bennem felgyülemlő feszültséget,most pedig én viselem a következményeket.
    Nem tudtam figyelni a házakra,a hócipőm is tele volt velük,egyszerűen nem tudtak lekötni amikor úgy szálltak át az agyamon az újabb kérdések és feltevések.
    Nagy meglepetésemre este tizenegykor kopogtattak a szobám ajtaján.Kikeltem az ágyból,aludni nem tudtam természetesen,és ajtót nyitottam.John állt ott alsógatyában és egy nagy zacskóval a kezében.Vigyorogva félrelökdösött és bezárta maga mögött az ajtót,ügyelve arra,hogy ne csapjon nagy zajt.
-Hoztam neked kaját.Hihetetlen,hogy te kibírsz egy napot evés nélkül.Bele is haltam volna.-letette az asztalra a zacskót és ki kezdte venni belőle a hamburgereket és krumplikat.Hálásan néztem rá,miközben elkezdtem enni őket.-Különben meg miért is nem jössz ki?
-Szerintem te is tudod már.-feleltem teli szájjal.Sohasem szoktam beszélni miközben eszek,de drasztikus helyzetek drasztikus dolgokat váltanak ki,és igenis éhes voltam.
-Ringo?-kérdezte John miközben ellopott egy hasáb burgonyát.
-És Paul.Katasztrófa.-szomorúan sóhajtottam-Mindent elhibáztam.
-Kíváncsi vagy szaftos sztorikra?-kérdezte kislányosan sikongatva.Felkuncogtam és mosolyogva bólintottam.-Mikor Paul kijött mindenki látta,hogy sír.Furcsa lett volna,ha nem is vettük volna észre.
-Mit szóltatok?-kérdeztem aggodalmasan
-Letámadtuk,hogy mi volt.George és Ringo is ott volt,ezért nem árult el részleteket,de pár órával később nyakon csíptem,hogy egyedül van,ezért gyorsan ki is kérdeztem.Nagyon megbántottad.
-Kösz a semmit,ezt eddig is tudtam.-mondtam morcosan-Valami más,jó hír?
-Hát nem tudom mennyire számít jó hírnek,deeee...Ringonak lelkifurdalása van.Miután elmondtam neki mi a helyzet Paulal,nem mer rá se nézni.
-Miért mi a helyzet Paulal?
-Nem hinném,hogy te azt hallani akarod.-felelte gyorsan John komoly arcal.Először azt hittem,hogy viccel,de hamarjában rá jöttem,hogy itt szó sincs viccről.Halál komolyan beszél.
-Miért ne akarnám?-kérdeztem nagyokat pislogva,mikor hirtelen valami bekattant-Várj,van valami köze ahhoz amit mondtál a pubban?
-Vág az eszed,mint a borotva.-motyogta idegesen.
-Mondd John,nem foglak másodjára ilyen szépen megkérni.
-Szóval hallani akarod...valahogy sejtettem,hogy ez lesz belőle.-kinézett az ablakon egyenesen a sötétségbe.A kinti lámpa volt az egyetlen fény forrás,a ma este rettentően sötét volt.Nem lehetett látni,se a csillagokat,se a holdat.Az egyetlen fényforrás a kinti meg a benti lámpák voltak,áldottam az Istent,hogy bent vagyok,jobban megfigyelve ijesztően néz ki,még így bentről is.Az ablak résnyire nyitva volt,hogy jöhessen egy kis levegő a szobába.
-Igen.-szóltam halkan.Elbambulva figyeltem John homályos körvonalait a sötétségbe,a szemei mintha világítottak volna.
-Paul szeret téged,már több hónapja.-a szívem gyorsan dobogott a mellkasomban,nem akartam elhinni amit John mondott.Az egész kezdődik elölről,mint régen?Paulnak megint megtetszettem,sőt,ez rosszabb,megszeretett.Nem hogy eltűnt volna a szívemről a nagy kő,még jobban megdudorodott.Kétségbeesetten próbáltam kapaszkodni abba a gondolatba,hogy ez az egész egy hazugság,John csak meg akar szívatni,mint mindig...De valahol legbelül tudtam,hogy erről szó sincs.Az egész túlságosan egybe vág,ahogy Paul viselkedett,minden.John pedig túl komoly ahhoz,hogy azt higgyem viccel velem,még sose láttam ilyennek.Aggodalom tükröződött a szemében,és hatalmas fájdalom.Olyan volt mintha ő vallott volna szerelmet,és én visszautasítottam volna.Volt egy olyan érzésem,hogy miattam ilyen,ami még jobban összezavart,és fájdalmat okozott.Beleharaptam a számba,de hiába,nem tudtam elfolytani a kitörő sírásomat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése