Lucas visszatér
A fiúknak végül is igazuk volt,átvészeltem én ezt az egészet,úgy ahogy.Az egész herce hurca "csak" egy hétig tartott,George szerint elég hamar meg unták a témát,mivel rájöttek,igazándiból semmi sincs köztem meg Paul között.
-Esküszöm ezeknek nincs jobb dolguk,mint mások életén csámcsogni-siránkoztam egyik éjjel Paulnak-Hogy bírod ki?
-Engem nem nagyon zavar.Inkább Ringo és John az aki siránkozik.
-Ringo?Mégis miért siránkozna?-kérdeztem ügyesen leplezve a kíváncsiságom,de Paul persze rögtön rájött a hátsó szándékomra.
-Szerintem csak féltékeny,mert a média azt hiszi,hogy velem vagy.Van köztetek valami?
-Nem...-a gond csak az volt,hogy a válaszom inkább egy kérdésnek hangzott.
-Michelle.Mondd miről is beszéltetek?-hallatszott a hangján,hogy ordította volna a nevem,de most csak suttogni tudott,mivel mindenki aludt.
-Nem kéne menjél?-kérdeztem nevetve.
-Még azt se mondtad mit beszéltetek telefonon.Senkinek sem mondtad el.-jegyezte meg durcás hangon.
-Miért,gond?
-Igen!-sóhajtottam.
-Csak azt beszéltük,hogy miért szakítottunk régebben.Nem nagy kunszt,az egész alig tartott tíz percet,mert le kellett rakja.
-Ki hozta fel a témát?-kérdezte sürgető hangnemben.
-Ő,de mégis mit számít?
-Sokat!Majd én ki kérdezem.
-Dehogy is!Paul,ha meg mered kérdezni,nem állok szóba veled.-kétségbeesetten beszéltem vele,mire el nevette magát.Ezt a témát még taglaltuk egy ideig,amíg meg nem untam és másról kezdtünk beszélgetni.Aznap nem tudtam aludni,a fejem túlságosan tele volt kósza gondolatokkal.
Brian,és a fiúk többször is elmondták a nyomulós riportereknek,hogy Paulnak még mindig nincs egy stabil kapcsolata,ezt ő maga is többször megerősítette.Ennek az egésznek mégis valahogy inkább én ittam meg a levét.Ritkán mentem ki a lakásból,mert megdobáltak őrült lányok tojással és mindenféle kacattal ami csak a kezük ügyébe került,erről viszont hamar leszoktak,mert Lorrie egyszer megütötte az egyik rajongót,mire annak vérezni kezdett az orra.Azóta kerülnek,de messziről még mindig villámokat szorr a szemük.Persze a házam táját is kerülik,hála Briannek,valaki mindig figyeli a házunkat-meg engem-hogy minden rendben legyen.
Volt egy mini interjúm,ha úgy vesszük,mert egyszer egy férfi megállított az utcán.
-Elnézést hölgyem,ön ugye Michelle Wright?-egy fiatalnak látszó férfi közeledett felém egy kis jegyzettömbbel a kezében.Izgatott volt,bármire fogadtam volna,hogy még új a szakmában.
-Mit szeretne?-kérdeztem unottan.
-Fel tehetnék néhány kérdést?-izgatottan harapott bele a szájában miközben még erősebben megfogta a kezében a ceruzát.
-Csak tessék.-nekidőltem a hűvös falnak,ez el fog tartani egy darabig.
-Mikor találkozott Paul McCartneyval?
-Még tinédzserek voltunk.
-Igaz az,hogy akkoriban bevallotta az érzelmeit neked?-leg szívesebben eltátott szájjal néztem volna rá,de akkor valószínűleg,hogy még jobban rontottam volna az amúgy is eléggé elrontott helyzetem.Brian így is azt mondta,hogy a nagyon kényes dolgokra nem kell válaszoljak,vagy inkább csak hazudjak.
-Természetesen nem.Akkoriban is olyan volt nekem,mint egy testvér,furcsa lett volna.-a riporternek láthatóan elnyúlt az arca,de nem adta fel.
-Igaz az,hogy kapcsolata volt Ringo Starral?-Honnan tudja ezeket?Az nem lehet,hogy ilyen jól tippeljen valaki...vagy de?
-Nem volt semejkel sem kapcsolatom,csak jó barátok vagyunk.-előhúzott a zsebéből egy képet amin én meg Ringo sétálunk kézen fogva,egy pillanatra el kerekedett a szemem a kép láttán.Fogalmam sem volt,hogy honnan szerezte,biztos valamejk közös barátunktól,nem tudom.Az egyetlen mázlim az volt,hogy a képen háttal voltunk a fotósnak,és a kép sem tegnapi.
-És akkor ez mi?
-Fogalmam sincs,hogy honnan van,de biztos nem én vagyok az.-sóhajtott egyet.-Rendben ez minden,köszönöm.
Ez volt az első és-remélem-utolsó interjúm.A fiúkat sem kímélték annyira,a tévén néztem hogy bombázzák Pault a kérdéseivel,nekem is beszámolt milyen őrült leveleket kap pár rajongójától,ezek után el nem tudom képzelni Cnythia hogy maradhat még életben.Ha emlékezetem nem csal egyszer sem sopánkodott a riporterek vagy rajongók miatt,bezzeg én amikor csak találkozok Lorrieval mindig meg említem neki ezeket.Ezek után már Mindy is tudta,hogy kikkel vagyok jóban,de furcsa mód nem viselkedett másképp.Mint mindig,nyugodtan és viccelődve dolgoztunk,de azért mikor egy este találkoztunk egy kávézóban megkért,hogy szerezzek tőlük autogramot,és meséljek mien a természetük.Ennyi volt az egész,semmi féltékenykedés,veszekedés vagy egyéb ilyen dolgok.
Cynthia még mindig bánkódott John miatt,főleg mikor meglátta az egyik ujságban,hogy újra facér és lányokra vadászik.Azon a napon utáltam meg a sajtót.Eddig még sose gondoltam bele mennyire rossz lehet a sztároknak,de most,hogy én is kaptam belőle egy kis ízelítőt,legalább van egy kis fogalmam róla.A leg rosszabb az egészben az,ha egy sztárral jársz,Cynthia maga a példa.Szegény lány minden nap láthatja meg olvashatja mi van Johnal,mikor legszívesebben azt kívánja bár csak ne is ismerné.De most,hogy ennyire felkapottak lettek Angliában szinte nincs is olyan újság ahol ne tennének minimum egy említést róluk.
Az álmom,az,hogy Londonba költözzek egyre csak valóságosabbnak és közelibbnek látszik.A pénzem már meg van,hogy lakást vegyek,azt már rég meg kaptam a szüleimtől szülinapi ajándék gyanánt,de kell szereznem egy kis pluszt amivel elláthatom magam.Igazándiból félek is kissé,ez az egész szürreális.Nehéz lesz majd el hagyni ezt a helyet,hiszen itt nőttem fel,itt van a családom meg a barátaim.
Ezeken a dolgokon morfondíroztam amikor sétáltam le az utcán,éjjel munka után.Mindy beteg volt,ezért sokkal több dolgom volt,úgy éreztem,hogy ma ruhástól beleesek az ágyba és úgy alszok.Mostanság pedig nagyon lehűlt a levegő,nem mintha bánnám,csak jó volt egy kis meleg,általában vagy esik,vagy fekete az ég.Unottan sétáltam,és nézelődtem a városban,míg meg nem pillantottam egy fekete alakot.Egy épület mellett állt és pont engem nézett,legalábbis nekem úgy tűnt.Az is lehet,hogy csak bebeszéltem magamnak,este sok mindent félre lát az ember.Ahogy egyre közeledtem felé kissé megijedtem.Nem volt lámpa a közelében,ezért fogalmam sem volt,hogy ki lehet az,egészen addig míg ki nem ment az útra.Egy kabátban volt és önelégült mosollyal az arcán nézett.
-Szia Michelle.-szólított meg Lucas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése