22 Fejezet

Elhatározás

   Vigyorogva félre tettem a levelet,és már vettem is elő egy papírt,hogy írjak neki,mikor arra lettem figyelmes,hogy csend van.Túl nagy csend,ha az ember négy fiúval lakik.Tipikus olyan csend volt,mint mikor a  hat éves kisfiú valami rosszaságot készül csinálni.Aggódva mentem kifelé a szobámból,egyenesen a fiúk szobája felé.Mindegyik ajtónál megálltam és hallgatóztam,hogy ott vannak-e,de végül kiderült,hogy John szobájába voltak.Óvatoson közelebb settenkedtem az ajtóhoz,és oda tapasztottam a fülemet,hogy jobban halljam mit beszélnek.
-Buli....kurva-John hangja szaggatottan hallatszott.Még jobban hozzá nyomultam az ajtóhoz-Este...pia.
   Ez hihetetlen.Ezek bulizni akarnak menni,képesek lennének itt hagyni?!
-Hah...este...Michi.-Paul felnevetett a többiek pedig vele nevettek.Most meg ki nevetnek.Pompás.
-Rendben akkor kéne szólni neki nem?-John hangja egyre csak közeledett,ezért gyorsan elsétáltam onnan egyenesen a szobám fele,de nem voltam elég gyors.Már a kilincset fogtam mikor John utánam kiáltott.
-Michi jössz bulizni ma?-fel-fel emelgette a szemöldökét.
-Nem kösz.-keresztbe tettem a kezeimet a mellemnél.Pontosan tisztában voltam vele,hogy náluk mit jelent a bulizás.Felszednek pár csajt,isznak ameddig azt sem tudják,hogy hol vannak,aztán a végén felviszik a szobájukba a kiválasztott hölgyeket,és jól...
-Gyere már,ugye nem várod el tőlünk,hogy itt hagyjunk mikor buli lesz?
-De igen,pontosan ezt várom.-felnevettem és besétáltam a szobámba,de John nem adta fel ilyen könnyedén.Utánam jött,és mikor be akartam zárni az ajtót odarakta a lábát.
-Ha nem jössz akkor kénytelen leszek elrángatni.
-Sok sikert.-félrelöktem a lábát,így végre bezárhattam az ajtót.
    Visszaültem az íróasztalhoz,hogy elkezdjem a Cinthyának szánt levelemet.Őszintén szólva kissé szégyellem is magam,hogy eddig nem jutottak eszembe,mármint Cynthia és Lorrie.Nem hinném,hogy az a normális,ha az ember elfeledkezik a legjobb barátairól.Lorrieval azóta nem beszéltem,amióta elváltunk egymástól a reptéren.Egy hívás,semmi.Mindytől nem is tudtam normálisan elköszönni,csak telefonon,még a főnöknek is ő kellett megmondja,hogy kilépek,mert elutazok Londonban.Ez az egész még mindig hihetetlen,sikerült egy része az álmomnak,eljutottam Londonba,és itt fogok lakni.Felfoghatatlan.
    Egész nap nem jöttem ki a szobámból,csak ebédelni,meg vécézni.El voltam foglalva a levelek írásával,és nézegettem az újságokat amiket hoztak még pár napja a fiúk,tele volt hirdetésekkel meg szép házakkal amik Londonban eladóak.Kivágtam a legszebbeket,meg azokat amik árban nem ütnek annyira sokat.Sajnos a legtöbb ház gazdagoknak való volt,az meg lássuk be,nem vagyok.Így jobban belegondolva még munkát is kell majd keresnem,csoda,hogy eddig nem jutott eszembe.London varázsa teljesen elvakított.
    A fiúknak ma délután volt több interjújuk,többet között arról kérdezgettek,hogy alakul az új album,milyen számok lesznek rajta,hogy állnak a lányokkal,a szokásos dolgok.Háromkor indultak el,pont miután befejezték az ebédelést.Akkor még nagyban nézegettem az újságokat a földön,kivágások,képek körülöttem mindenhol.Paul jött be és szólt,hogy jöjjek ki,mert kész az ebéd.Azt hazudtam neki,hogy nem vagyok éhes,fogalmam sincs,hogy miért.Dehogy nincs!Igazándiból az egész keresés meg írogatás egy kifogás volt,hogy ne jöjjek ki.Nem mertem,ez a valódi válasz.Nem mertem  kijönni a szobából,féltem attól mi lesz ha szembe kell néznem Ringóval.Nem rég még csókolóztunk az utcán és visszautasítottam,már másodjára sikerült összetörnöm a szívét.Hatalmas kő esett a szívemre,és nem mertem megnézni milyen állapotban van.Lehet,hogy olyan,mint Paul volt,teteti,hogy minden rendben,de amikor senki se veszi észre akkor teljesen maga alatt van...
   Paul persze rögtön észrevette,hogy hazudok,ezért besétált a szobába,miközben becsukta maga mögött az ajtót.
-Mi a baj Michi?-leült az ágyamra,ami nyikorogva felkiáltott.
-Semmi,csak bele vagyok merülve...
-Mondd csak mióta nézed azt az újságot,mert csak,hogy tudd,fordítva tartod.-leült mellém a földre,mire az ágy újra felnyögött.Kivette az újságot a kezemből én meg rá néztem.A szeme tele volt aggodalommal akárcsak egy apának,az én apukámnak,mintha érezné,hogy valami nincs rendben velem.
-Bonyolult és nem akarok erről beszélni.-becsuktam a szemem de rögvest újra kinyitottam,mikor meghallottam mit mond.Először nem voltam biztos benne,hogy pontosan azt mondja amire én gondoltam,de a pillantása elárulta,hogy igazam volt.
-Ringo?-bambán meredtem rá egy pillanatra,aztán pedig sóhajtva bólintottam-Lelkifurdalásod van?
-Igen,neked nem lenne?Már másodjára töröm össze a szívét,és most megint szomorú az én hibámból.Olyan érzésem van,mintha valaki egyre csak fojtogatna.
-Biztos,hogy nem tetszik neked?
-Biztos,én egyszerűen nem érzek iránta mást csak barátságot.Amúgy se menne a dolog.
-Honnan tudod?Miért nem adsz egy esélyt a szerelemre?Arra,hogy végre te is szerelmes legyél?
-Semmi értelme...-le néztem az ölembe,rossz döntés.Paul megfogta az államat,és fel emelte,hogy rá nézhessek.
-Mitől félsz?Attól,hogy Ringo megcsal,vagy otthagy valaki más miatt?Hidd el nekem,hogy ez nem fog megtörténni.Túlságosan szeret téged,ahhoz,hogy ott hagyjon,hiszen te is ismered.Mikor jártatok is akkor mennyire oda volt érted,úgy kezelt mintha a királynéje lennél.
-Nem arról van szó,én is pontosan tudom,hogy mien volt,de túl ragaszkodó volt,nem is hagyott levegőhöz jutni.Mégis,hogy legyek egy olyan emberrel aki...
-Szóval akkor át fogod gondolni ezt az egészet?
-Át...át.-együtt ültünk a földön,a hátunkat az ágy szélének támasztva,miközben ő fél oldalról átkarolt és a vállamat simogatta.
-Akkor szólok neki.Most meg gyere ki.
-Nem...majd...később.-Paul megrántotta a vállát és felállt.Az ajtóhoz sétált majd visszanézet.Vigyorogva kacsintott és kiment.
    Eldöntöttem,hogy elmegyek a bulira.Nem vagyok az a fenék dobálós lány,aki mindig táncol,meg az se aki úgy iszik,mint egy bölény.Ebben nagyon hasonlítok Georgera,remélem,hogy most nem fogsz lelécelni valami lánnyal és egyedül hagy...Ringo biztos táncolni fog,és inni...sokat.Paul viszont tuti nem fog berúgni,a multkori szerintem elég volt neki,a közelemben soha többet nem fog annyit inni,hogy lerészegedjen.John más tészta,ő biztos mászik majd a lányokra és iszik amennyit csak lehet.Biztos vagyok benne,hogy mi kell majd a vállunkon haza cipelnünk.
    Mekkorát tévedtem.Minden össze-vissza alakult.