Érdekes hírek
Idegesen hajítottam az újságot a szobám másik végébe,ahol hatalmas puffanás kíséretében bezárult.Próbáltam lenyugtatni magam pár mély lélegzet vétellel,de nem nagyon sikeredett.Csak egyetlen dologra tudtam gondolni,ami nem igényelte azt,hogy kimozduljak a házból és a tömeg rengetegen keresztűl el fussak Lorrieig,beszélgetek anyával.Úgy tűnik anyának is valami ilyesmi járhatott a fejében,mert futó lépésben jött fel a lépcsőn a szobámig.
-Michelle,mi ez a nagy csődület a házunk előtt?Mindegyikük a te nevedet kántálja!-anya kétségbeesetten nézett le rám a földre.
-Olvasd el a cikket és rá jössz.-kezemmel a szobám végében heverő újságra mutattam.Anya felkapta a földről és olvasni kezdte.Az arca hihetetlen gyorsasággal váltott át paprika vörösből sápadt zöldre.
-Istenem,fenn az égbe.-egy gyors keresztet vetett,az újságot pedig az író asztalomra rakta.-De hát mégis mi történt?
-Egyszerű,egy ügyes lesifotós elkapott engem miközben beszélgettem Paulal,és hála a te fennlévődnek,nem is egyszer!Ebből persze rögtön kellett írni egy cikket,hiszen mekkora szenzáció ez az egész,Paul McCartneynak egy lehetséges baránője van?-a szívem bele sajgott ahogy ezeket ki mondtam,hiszen én tudtam,hogy egy szó sem igaz az egészből,de ezek az őrült riporterek nem fognak békén hagyni.-Utána néztek a hátteremnek,meg tudták hol lakok,ki vagyok,hova jártam iskolába,kik a barátaim,sőt még rólatok is kerestek infókat.
-Info...háttér..-motyogta megkövülten anya.-De hát ezek a barbár riporterek mind itt vannak a házamnál,mégis mit kellene csinálnom?!
A telefon csörgése elhallgattatott mindkettőnket.Le rohantam a lépcsőn és imádkoztam,hogy Paul legyen az.
-Igen?-szóltam bele lihegve.
-Michi!Láttad az újságot?-Paul kétségbeesett hangja szólalt bele.
-Nehéz volt nem el olvasni,főleg amikor meg láttam a hatalmas tömeget kint a házamnál.
-Ugye nem bántottak?-kérdezte aggódva.Halványan el mosolyodtam.
-Nem,nyugi nem,minden rendben,csak fogalmunk sincs anyával mit kellene tennünk...
-Figyelj,bármit csinálsz ne válaszolj a kérdéseikre,Cynthia is sokat bajlódott velük,míg végül valamelyest meg nyugodtak,de még így is akad egy-két alak aki nem adja fel.-hadarta Paul-Sajnálom,hogy bele kevertelek ebben,nem akart...
-Nehogy nekem magyarázkodj,nem a te hibád,hanem a sajtóé.-szóltam hangosan.Bentről úgy tűnt volna,mintha egyre csak nőne a tömeg,de az is lehet,hogy csak be beszéltem magamnak a dolgokat...legalábbis remélem.
-Beszélek Briannel,és visszahívlak.Ne menj sehova!-le rakta a telefont én pedig kétségbeesetten le ültem a kanapéra.Anya már rég ott ült,és izgatottan nézett rám meg az ajtóra,mintha bármejk pillanatban betörhetne.
Elmondtam neki amit Paul mondott,cseppet sem tűnt nyugodtabbnak tőle,amit nem is csodálok.Ez az egész hihetetlen,még két órája azt sem tudtam mit kezdjek magammal annyira unatkoztam,bezzeg most,azt sem tudom merre bújjak el.
Normális reggel volt,mint mindig.Kilenckor keltem fel,a szokottnál kissé korábban,mivel annyira meleg volt,hogy nem lehetett aludni.Ki nyitottam az ablakot, és csináltam magamnak egy teát meg reggelit.Apa dolgozni volt,anya pedig épp port törölt.A tévében a szokásos hírek mentek,miközben lassan kortyolgattam a teámat.A postás egy újságot és rengeteg levelet hagyott a lábtörlőnknél.Furcsán néztem a leveleket,egyiket sem ismertem közülük,de a levelek semmiségnek számított az újsághoz képest.A címlapon én meg Paul virítottunk,ahogy épp egymás mellett állunk és nevetünk.Hatalmas sárga betűkkel ez állt alattunk "PAULNAK VAN BARÁTNŐJE?".Anya meglepetésére fel rohantam a szobámba és izgatottan fellapoztam a tizedik oldalra.További képeket találtam rólunk,amikor még tinik voltunk,és még nem régi fotókat.
"Úgy tűnik kedves hölgyeim és uraim,hogy Paul McCartney,a Beatles basszusgitárosa,billentyűse,gitárosa,énekese és dal szerzője megállapodott egy lánynál.Michelle Wright húsz évét nem rég töltötte átlagos lány.Megbízható forrásaink szerint már tinédzser éveikben is nagyon közel álltak egymáshoz,azt biztosra állíthatjuk,hogy már akkor is több,mint barátság volt köztük.
McCartney a bájával és poénjaival veszi le a hölgyeket a lábáról,és úgy tűnik ezúttal is sikerült neki..."
Egyszerűen képtelen voltam tovább olvasni a cikket.Elfogott a hányinger,és a sírhatnék,legszívesebben egy folyóba ugrottam volna.Tíz körül már riporterek hada álldogált a házunknál és ordibálták,hogy nyissam ki az ajtót,mert lenne egy pár kérdésem hozzám.Pár fan is el jött,de csak azért,hogy trágárságokat ordibáljanak nekem.Köszönöm szépen,nekem eszem ágában sincs kinyitni az ajtót.
Hirtelen újra megszólalt a telefon,ami rögtön ki is rángatott a merengésemből.
-Mondd.-szóltam bele izgatottan.
-Ma lesz egy interjúnk,és biztos fognak kérdezni ezzel a cikkel kapcsolatban,Eppy azt mondta,hogy nyugodtan ki mehetsz a házból,de ha kérdeznek akkor mondd azt,hogy csak nagyon jó barátok vagyunk,nincs köztünk semmi.Ne feledd,hogy mindketten ugyan azt kell mondanunk más különben úgy lesz hihető...
-Paul ennél hihetőbben nem tudja mondani,mivel nincs IS köztetek semmi!-hallottam Ringo hangját a háttérből,aztán röhögéseket.Milyen jó,hogy legalább ők élvezik.
-Bezzeg,ha az én helyembe lennétek,akkor nem nevetnétek!-szóltam bele a telefonba idegesen.Paul nevetni kezdett.
-Michi látom elfelejted,hogy mi már ebben a helyzetben vagyunk.
-Sőt meg merem kockáztatni,hogy nekünk rosszabb.-szólt John a háttérből.Végül is igazuk van,nekik sokkal rosszabb,mint nekem,rólam lehet,hogy egy idő után leszállnak,de,hogy róluk soha,az több,mint 100%.
-Rendben Paul,de nekem azt mondd,amit én,nehogy félreértsenek valamit.
-John vagyok.-nevetett-Bocsi,csak azért vettem el,hogy szóljak,rengeteg levelet fogsz kapni,és mindig lesz a házad előtt valaki aki megfigyeli bárhova is mész.Készülj fel erre.
-Remek.Nem is számítottam volna másra.
-Ne aggódj,túl vészelitek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése