Újra a habok közé
merültem a fejemmel és elkezdtem mosdani, legalább így nem
alszok el közben. Mikor már éreztem a víz hőmérsékletének a csökkenését
kimásztam a kádból és felvettem a hálóingemet, hajamat pedig szabadon hagytam, gondolva, hogy majd megszárad éjjel míg alszok. Mielőtt kimentem volna kinyitottam a
fürdőszoba ablakát szellőzzön jól ki, utána megfésülködtem. Amint kinyitottam
az ajtót megcsapott a finom leves illat amit tanítom csinálhatott míg én
relaxáltam a fürdőben. Az orromtól
vezetve indultam el a konyhánk felé mikor hirtelen megtorpantam előtte és nagy
szemekkel néztem a jelenetet ami bármilyen 16 éves lányt az őrületbe kergetne.
Levi megszabadult a piszkos ingétől, amit már ki is mosott, látszott kiterítette száradni, ő maga pedig félmeztelenül kavargatta az ennivalónkat míg én próbálta
nem a testét bámulni csakhogy ez nem igazán jött össze. Nem tehetek róla,
tinédzser vagyok, ilyenkor a hormonok eléggé mozgásban vannak, ezért minden
porcikáját végigmértem, a szépen kidolgozott hátát és a hegeket amiket biztos az
évek során szerzett. A tizedes kifejezéstelen tekintettel nézett rám, nagyon
nem kellett volna megfordulnia…minden erőmmel próbáltam állni a tekintetét, de a szemeim úgy döntöttek kissé lejjebb tekintenek a csodás kockáira és a mellkasára ami…
- Kadét! Mi a francot néz?
- Levest. – szaladt ki rögtön a számon az első
logikus magyarázat, hiszen ő pont előtte állt, ezért csak normális hogy a finom
levest nézem nem a finom testét…te jó ég, át kell gondolnom a prioritásaimat
ezentúl.
- Tch, inkább ülj le és tegyünk úgy, hogy nem
vettem észre semmit.
- De…
- A leves nem a hasfalamon van kadét, vagy a
fenekemen.
- De én azt nem is…
- Egyél. Most. Idáig hallottam a gyomrod a fürdőből.
- Ah…köszönöm. – kipirult arccal vettem át a
tálat és abszolút nőiesen elkezdtem bekebelezni az ennivalót, mintha csak vizet
innék. Alig öt perc után mentem újratölteni a tálamat, miután leültem
vettem észre, hogy Levi furcsa tekintettel bámul engem. – Umm…
- Így már jobb? – nagyokat pislogva vettem
észre, hogy felvett egy zöld tréning felsőt míg én valószínűleg a levessel
voltam elfoglalva, így már nem sok látszott a testéből. Erre a gondolatra
elvörösödtem és inkább elkezdtem megint enni, de úgy tűnt a tizedes nem engedi,
hogy ilyen hamar kiszabaduljak a kellemetlen helyzetből. – Most már nem kell
aggódnod miattam. Tch, milyen perverzzel vagyok összezárva.
Beleköhögtem a levesembe,
majd óvatosan felnéztem a szemébe ügyesen elkerülve a szemkontaktust a még kint
lévő izmaival. Ez az utolsó mondat inkább felhúzott és sajnos a szám hamarabb mozgott, mint ahogy én azt akartam volna.
- Senki nem kérte, hogy vállalj el!
- Hoo…érdekes. – unott tekintettel megette a
leves maradékát, majd visszament csinálni teát. Nagyot nyeltem izgalmamban,
erre a reakcióra nem számítottam volna, azt hittem rögtön elküld minden féle
szarnak, ahogy általában szokta utána meg rám önti a maradék ennivalót.
- Uhm…amúgy miért csatlakoztál az Áttekintőkhöz?
- Hmpf…meg vannak az okaim amiket nem kell
tudnia egy kadétnak. – puffogva elnéztem a kitárt ajtó felé egyenesen a sötét
erdőbe. – Inkább arra vagyok kíváncsi te minek jöttél ide, mikor nyilvánvaló,
hogy túl szerencsétlen vagy hozzá.
- He… -
már épp ordítani akartam volna mikor megláttam, hogy kinyújtja unottan a kezét amiben
egy teáscsészét szorongatott. Megköszönve elfogadtam és elgondolkozva néztem a
sárgás folyadékot ami liliom és citrom illattal beárasztotta az egész lakást. –
Én…
- Még ma, kadét! – szólított fel parancsoló
hangon.
- Nos…öt éve…lassan hat. Hat éve mikor először
bejöttek a titánok Shiganshinába életveszélybe kerültem, az egyik titán már épp
megenni készült mikor egy Áttekintős megmentette az életemet és elvitt
kórházba, ezt csak később tudtam meg, mert elájultam még mielőtt láthattam
volna ki volt az. Azért jöttem ide, hogy…megtaláljam és köszönetet mondjak
neki, mert ha ő nem mentett volna akkor meg…már rég alulról szagolnám az
ibolyát.
- Tch, micsoda szánalmas indok. Kadét, az az ember
már rég meghalt, hat év alatt kevés az esélye, hogy éljen.
- Ez csak az egyik ok. – mosolyodtam el
szomorúan. –Én is nagyon jól tudom, hogy lehet halott, de…ott van az a kicsi
remény, és ha él és én meg sem köszöntem…
- Túléli. – felelte flegmán majd felállt
helyéről és eltünt egy kis darabig. Azt hittem ezzel be is fejeztük a
beszélgetést, de meglepetésemre mikor visszatért egy nagy törölközőt rakott a
vizes fejemre és folytatta. – Mi a másik?
- Az…titok. – mosolyogva megfogtam a törölközőt
és dörzsölni kezdtem vele a fejemet, hogy száradjon hamarabb a hajam. Levi egy
„tch” kíséretében visszavonult a fürdőszobába magára csapva az ajtót ezzel
jelezve, hogy egy fél életet ott fog tölteni a tisztálkodással.
Alig pár napunk maradt,
az után vissza kell majd menjünk a táborba, eleve oda érkezünk, szóval nem kell
akkora kerülőt tennünk. Így is körülbelül hat óra odáig az út innen, de inkább
nem is gondolok bele, mivel jelenleg az a fontos, hogy legyilkoljam Levit,
mivel váratlanul rám támadt egy fa mögül előreszólás nélkül. Mostanság eléggé
rászokott arra, hogy a legfurcsább helyzetekben rám támad, kérdez valamit
stratégiával kapcsolatban, aminek egyáltalán nem örültem, mert így mindig résen
kellett legyek, már aludni se mertem attól félve, hogy beugrik a szobába és
beüt egyet. Mindezek ellenére örömmel tudatosult benne, hogy mennyit sikerült
változnom az elmúlt egy hónapban, sokkalta kevesebb sérülés volt a testemen,
hozzá se fogható ahhoz mikor először szétvert. Reméltem a többiek is ennyire el
lesznek ragadtatva a változástól, mert én nagyon büszke voltam magamra, még
akkor is ha a tizedes nem, mert neki semmi se volt elég tökéletes, folytonosan
változtatni akart hol itt, hol ott, de nem is bántam. Kimondhatatlan
boldogsággal töltött el amiért ő tanított ki és nem más, bár eleinte sajnáltam,
hogy nem Hanjival leszek a végén jóra fordult a dolog, és megismerhettem a
felettesem olyan oldalát amiről szerintem nem sokan tudnak.
- Már megint ábrándozol kadét? – mikor
feleszméltem egy hatalmas vízsugár jött egyenesen az arcomnak, ha nem ugrok
el előle az egyik fa tetejére. – Tch. Legalább ennyit megtanultál, kutya.
- EEEH?! KUTYA?!
- Szájalni mersz a feletteseddel?
- Ah..nem. – csuktam be a számat rögtön.
- Gyerünk, 20 kör futás!
- Miért?
- Legyen akkor 30, most!
Este dúdolgatva pakoltam
be a ruháimat, hiszen két nap múlva indulunk. Ma még egyszer utoljára kimentem
éjjel edzeni magamban egy keveset, de a végén túlságosan elfoglalt az ég ahhoz
hogy folytassam. Egy idő után megálltam és kiterültem a fűre, így jobb
rálátásom lett a csillagokra és a félholdra. Még fáradtan szuszogtam a kemény
futás és fekvőtámaszok után, de egy idő után az is lecsitult és csak én
maradtam meg ez a gyönyörű ég meg Levi…LEVI?!
- Nem bírsz a seggeden ülni egy éjjelt sem, mi?
– a tizedes fáradtan nézett a küszöbről, miközben neki támaszkodott a falnak.
- Én csak egy esti sétára mentem.
- Felesleges hazudni, már az első nap óta tudom.
- Eh…már az első nap óta. – motyogtam csüggedten
majd felálltam, hogy bemenjek mielőtt ki nem zár.
- Holnaptól uram vagyok és a szalutálást se
felejtse ki, világos?
- Igenis uram!
- Te idióta, mondom HOLNAP.
- Elnézést…
- Csak menj be. – frusztráltan dörzsölte a fejét majd bejött utánam.
***
A tábort ugyancsak egy
erdő mellé helyezték ahol gyakorolhattuk a titánok megölését, a mellett pedig
egy elkerített hatalmas terület ahol a harcolást tanulhattuk és futunk, a
barakkok messzebb voltak ezektől, volt négy darab, kettő a fiuknak kettő pedig
a lányoknak, persze a felsőbbrangúak egy elegánsabb lakásban laktak ami sokkal
tisztábbnak és szofisztikáltabbnak tűnt. Mikor megérkeztünk a tizedessel pont
akkor osztotta ki az új Áttekintősöket Erwin parancsnok, mindegyikük egyenesen
állt hátratett kezekkel és figyeltek minden egyes mondatára. Bevittük a lovakat
a helyükre, majd Levi kiosztotta, hogy menjek a többiek közé és figyeljek én
is, már amennyi mondanivalója maradt még Erwinnek. Gyorsan odarohantam barátaim
mellé akik meglepetten konstatálták jelenlétemet, de nem kérdeztek semmit,
mivel még nem volt ott az alkalom.
- A fiuk barakkja jobb oldalt van, a lányoké
balon, és meg ne halljam hogy átjárkálnak egymáshoz, mert akit rajtakapok én,
vagy a többi tizedes súlyosan meg lesznek büntetve. Senki ne késsen le egyik
edzésről, reggeliről, ebédről vagy akár vacsoráról, nem pólyásokkal van dolgom,
hanem már komoly katonákkal, szóval elvárom mindenki viselkedjen is úgy.
Pakoljanak ki, utána jöjjenek vacsorázni, mindenki el van bocsájtva.
- Igenis! – egyszerre a szívünkhöz emeltük a
kezünket majd a csomagjainkhoz siettünk, közben letámadtak a többiek aggódó
tekintettel.
- Ria minden rendben ment? Mik ezek a kötések a
kezeden? Súlyosak?
- Ha az a kis törpe csinálta akkor megölöm…
- Ugye nem volt olyan veszélyes?
- Heej, minden rendben, nem kell aggódjatok. –
néztem mosolyogva mindegyikükre. – Olyan kiképzést kaptam amire szükségem volt.
Ezek a kötések meg elmúlnak, ideiglenesek csak…utánuk rögtön kesztyűt fogok
használni, mert nem akarom felsérteni a kezemet a sok harcolással.
- Azért örülök, hogy túlélted. – vigyorgott rám
Eren, erre csak egy szemforgatás volt a válaszom.
- Oy, Ria, miért késtél? És miért nem büntettek
meg érte?? – Jean irigykedve, de egyben kíváncsian is nézett végig rajtam
miközben saját csomagjait cipelte.
- Azt hiszem ez nem tartozik rád. – majdnem
elárultam magam, Erwin még az elején az orromra kötötte nehogy elmondjam
bárkinek is, mert ez egy bizalmas dolog, csak három ember tud róla rajtam
kívül.
- Oh naaaa!!
- Mikasa, alszunk együtt? – néztem hirtelen a
mellettem sétáló lányra, aki csak kifejezéstelenül bólintott. – Lehetne velünk
Sasha, Christa és Ymir is.
- Még kell öt ember. – rázta a fejét új alvó
társam.
- Majd jön aki jön, a lényeg, hogy mi együtt
leszünk. Oh tényleg, lemaradtam valami fontosról?
- Reggeli 8tól 9ig, utána rögtön stratégiai megbeszélés és tanulás 12ig, ebéd pedig 1től 2ig, 3D Manőver kezelés ugyancsak 2től
6ig, 7től 8ig pedig vacsora. 10kor van a lámpa oltás.
- És a kézi harcolás?
- Az váltakozik. Egyik nap tanulás és 3D
kezelés, másik nap harcolás és 3D kezelés.
- Ez elég kemény…
- Annyira nem…amikor újoncok voltunk 9 óra edzés
volt, nem beszélve a korán kelésről.
- Urgh…azt ne is juttasd eszembe. Csak remélni
tudom, hogy itt a kaja sokkal finomabb lesz, mint amilyen ott volt.
- Valaki kaját mondott? – Sasha vigyorogva
ugrott be mellém, Christa és Ymir pedig Mikasa mellett sétált figyelve miket
beszélünk.
- Vacsoráig még van idő...
- Ha-ha-ha, pont olyan éhenkórász picsa vagy
mint mikor először megismertünk.
- Na de Ymir!
- Csak viccelek Christa drágám!
Hangoskodva mentünk végig
a területeken míg be nem értünk a barakkunkba. Gyorsan elfoglaltam az emeletes
ágynak a tetejét és elkezdtem kipakolni a ruhákat meg egyébb személyes
tárgyakat a nekik való ládába. Kinyitottam az ablakot és berendezkedtem az ágyamba,
majd hirtelen felugrottam, rá hozva a frászt a lábamnál pihenő Christára.
Gyorsan lemásztam a kuckómból megkérdezve szőke barátnőmtől merre van Armin, mert akarok vele
beszélni valami fontos dologról, Mikasanak rögtön leesett miről akarok igazából
vele csevegni ezért szólt, hogy rögtön a mellettünk lévőbe van.
- Köszönööm! – rohantam ki miközben egy lány
utánam kiáltott, de már nem igazán hallottam mit mond, csak annyi ragadt meg a
fejemben, hogy nem szabad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése