Tizenötödik rész

- Mikasa ereszd be őket, megfáznak. – Ymir vigyorogva mászott le az ágyáról Sashaval együtt, én addig megpróbáltam nem elröhögni magam a fiúk láttán.

- Van nekik is szobájuk. – felelte monoton hangon majd visszajött hozzám és Christahoz. Ennek ellenére Sasha vigyorogva kinyitotta az ablakot a vendégeinknek akik gyorsan bemásztak a meleg szobába, majd Eren rögtön le is támadta Mikasat amiért nem akarta, hogy bejöjjenek.

- Minek köszönhetjük a látogatást? – kérdezte kedvesen Christa.

- Unatkoztunk és reménykedtünk, hogy ti is fent vagytok még. – felelte Connie miközben megfordította az egyik széket és ráült.

- Milyen rendetlenség van itt. Bezzeg a mi szobánk olyan mint a patyolat. – mutrázott egyet Jean mire megdobtam egy párnával amit elkapott, majd a feneke alá rakta, hogy ne üljön rá a hideg fa padlóra.

- Persze, mert nálatok Ackerman a felvigyázó.

- Anyám se takarított ennyit, mint most én ez alatt a két és fél hónap alatt. – sóhajtott Armin és felmászott közénk Erennel együtt. Mindannyian közelebb ültünk egymáshoz, hogy halljuk mit suttog a másik, mivel megpróbáltuk tiszteletben tartani azt, hogy nem egyedül vagyunk és mások már rég az igazak álmát alusszák miközben mi még mindig pofázunk.

- Ha ezt megtudja valamelyik felvigyázó végetek. – juttattam eszükbe kalandomat amit első napon éltem át, mire legtöbben felnevettek.

- Mi nem vagyunk olyan amatőrök, mint te Ria. Ne tegyél minket egy kalap alá. – Jean kidüllesztette és megütögette mellkasát mire Eren fentről ledobott rá egy kenyér darabot, Sasha pedig azon nyomban utána ugrott, hogy megmentse dugott ételét, ezzel csak azt érte el, hogy agyonnyomta Jeant mi meg újra felnevettünk.

- Mit szólnátok ha játszanánk valamit? – kérdezte kedvesen mosolyogva Bertolt mire Eren, Reiner és Armin rögtön elkezdtek tiltakozni.

- Mi az? – kérdezte kíváncsian Mikasa mi pedig bólogattunk, mert totál nem értettük mi a gond.

- Ezt csináljuk már egy hónapja. – kezdett bele Armin eltemetve arcát. – Mikor este nem tudunk aludni elkezdünk játszani mersz vagy felelszt.

- E miatt kellett egy hétig takarítanom Levi tizedes irodáját… - Eren sokkoltan ült mellettünk és a semmibe nézett, úgy beszélt erről mintha egy trauma lett volna az életében.

- Én meg ezért kellett fussak 100 kört az egész területünkön. – Jean idegesen beleboxolt a párnájába, ami igazából az enyém volt.

- Mindannyian kaptunk már büntetőt e miatt – sóhajtott Reiner –, csak a lányok nem.

- Nekem így is elég volt az a kettő. – emeltem fel a kezemet védekezőleg, a lányok közül csak én voltam eddig büntetőben, a többieknek mind tiszta még a dossziéjuk. Még.

- Szorozzuk be még kettővel! – vigyorgott gonoszan Jean.

- Az előbb még nem is akartál játszani. – felelte monoton hangon Mikasa, mire Eren megvonta a vállát.

- Túl vagyunk rajta, hiszen már mindannyian röhögtünk a másikon, szóval kiegyenlítettük a számlákat.

Vonakodva bár de belementem a játékba, hiszen már előre láttam mégis miket tudnának nekem adni, inkább Ymirtől és Jeantól féltem eleinte, hiszen ők tűntek annak akik a legjobban akarják megbosszulni a semmit…hiszen nem is csináltam nekik semmi rosszat, de hamarosan kiderült, hogy itt nem csak tőlük, hanem mindenkitől kell féljek, mert ha erről a játékról van szó nincsen barátság. Az egésznek az a lényege, hogy valaki elkezdi azzal a „felelsz vagy mersz” kérdéssel, és ha azt mondják, hogy felelsz akkor kell válaszolnia őszintén egy kérdésre, ha meg azt ,hogy mersz akkor meg kell tegyen valamit. Eleinte mindenki lazábban kezdte, de ahogy telt az idő egyre durvább dolgokat kezdtek kérdezni és mondani, lassan olyan merészségeket adtak amiért el kellett hagyni a szobát ahhoz, hogy teljesítsék és közben új szabályt is vezettünk be amitől még nehezebb lesz a játék. Ha valaki nem akarta elvállalni a merészséget akkor a többiek választottak neki egy büntetést, a végén közösen megegyeztünk, hogy egy szájra csók lesz, ne legyen nagy veszekedés belőle. Eddig senki se futamodott meg a merészségektől, aztán Sasha kiválasztott engem, lopjak el a konyhából valamilyen ennivalót amit meg is tettem és furcsa mód senki se kapott el, ezért visszahoztam a kenyeret, majd kiszemeltem az áldozatomat. Jeant.

- Jean! – mutattam rá a mutató ujjammal – Mersz…vagy felelsz?

- Nem bízok benned, felelek.

- Hmpf, félős. – kommentáltam majd elgondolkodva néztem a plafont míg eszembe nem jutott egy jó kérdés, rögtön ránéztem vigyorogva. – Ha megtehetnéd kivel csókolóznál innen ?

- Ha-ha-ha, most rajtakaptak Jean. – nevetett fel Connie, Eren pedig közelebb hajolt gonoszul vigyorogva. Te jó ég, ez a játék komolyan tönkreteszi a barátságokat…

- Urgh, Istenem Ria… - fújta ki idegesen a levegőt Jean majd unottan válaszolt. – Téged.

Egy perc csend után mindenki nevetni kezdett mi pedig eltakartuk az arcunkat szégyenünkben, ez annyira megalázó…mondjuk annak is terveztem, de valahogy fordítva sült el az egész, urgh, miért? A játék folytatódott, egy jó ideig nem kerültem sorra, csak

nevettem ahogy Connienak meg kell csókolnia Christat mert nem merte megcsinálni a merészséget amit Reiner adott neki, Sasha ahogy fél lábon fut egy kört a bázis körül, Mikasa beüt egyet Jeannak, Bertolt alsónadrágra sztriptízel, Eren és Armin szkandereznek kint a füvön…könnyeimet töröltem a sok nevetéstől mígnem újra rám került a sor. Mikasa monoton hangon megkérdezett mit választok.

- Merészség. – gondoltam ha már a barátnőm annyira nem fog megszívatni. Tévedtem.

- Menj és sétálj a bázison, ha találkozol egy tizedessel akkor vallj neki szerelmet.

- Wuaaa ez széép! – Eren vigyorogva megütögette huga vállát, de én megráztam a fejem.

- Ah nem, ezt nem. Inkább megcsókolok valakit.

- Jeant.

- MI?! – olyan hirtelen válaszolt mintha már felkészült volna arra, hogy nem vállalom el a feladatot.

- Uh Mikasa, nem tudtam, hogy ez mind benned van. – Sasha gonoszul csillogó szemekkel nézett ránk, én pedig rá se mertem nézni Jeanra, de valahogy meg kellett csókoljam még mielőtt teljesen el nem száll a bátorságom. Jean önelégülten vigyorgott, bár az arca picit vörös volt, ettől pedig én is mégjobban elvörösödtem.

- De aranyosak vagytok. – mosolyodott el Bertolt mire a többség nevetni kezdett. Idegesen sóhajtottam és leszálltam a helyemről, utána leguggoltam elé, nem teketóriáztam rögtön meg is csókoltam erre a többiek rögtön kuncogni és úzni kezdtek, mint a kutyák. Jean azonnal visszacsókolt és közelebb húzott magához a derekamnál fogva, de még mielőtt még jobban beleélte volna magát a helyzetében eltoltam magamtól. Fene, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz, mivel olyan jól csókolt, hogy többet és többet akartam volna, pláne mikor éreztem az izmait ahogy nekem nyomódnak. Azt hiszem ezek után tudom mi a gyenge pontom…az izmok. Ez már a második eset, hogy így reagálok az izmok miatt.

Sóhajtva visszamentem a helyemre és rögtön bosszút álltam Reineren, aki szegény nem is tehetett semmiről, de valakin muszáj volt kitöltenem az idegességem míg el nem múlt teljesen. Volt egy olyan érzésem, hogy mindenki ezt csinálta a másikkal, mivel rögtön nem lehetett azt választani aki kérdezett tőled, ez a legidegesítőbb szabály, de legalább valamennyire kontrollba tart minket. Egy jó ideig újra elkerültek az emberek ezért most már feloldódva és teljesen megfeledkezve a nem régi félresikerült merészségem miatt nevettem együtt a többiekkel. Ymir csillogó szemekkel megkérdezte a Sátán kérdését én pedig felbátorodva merészséget választottam, újra. Lassan én leszek az öngyilkos jelölt a társaságból.

- Oh…véégre valami mulatság! Azt mondooom…lopd el a tizedes selyem sálját!

- Te megőrültél. – suttogtam elrettenve. Mindenki tudta, hogy kiről van szó, mivel a tizedesek közül csak egy ember hordott selyem sálat és az Levi volt. Megúsztam több mint egy hónapon keresztül azt, hogy megbüntessen, de ha ma elkapna szerintem egész évben büntetésben lennék. Egyszerűen túl nagy a tét.

- Gyerünk Ria, megtudod csinálni! – Christa határozott tekintettel nézett rám és próbált bátorítani. – Mi is sok mindent csináltunk.

- Ezaz. Félmeztelünk rohangáltam. – szólalt meg Connie.

- Én meg elloptam egyszer Hanji szemüvegét, aztán vissza is küldtek vele. – kontrázott Eren.

- Egyik délután vissza kellett feleseljek Levinek míg ki nem mondta a nevemet…10 percig tartott. – Armin szomorúan mosolyogva figyelt.

- De… - Ymir szigorú pillantása elhallgattatott. – Jó…ha nem jutok vissza a te hibád lesz. Adjatok fél órát.

- Nem kéne menjen vele valaki? –kérdezte Mikasa monoton hangon.

- Megyek én. – állt volna fel Eren, de helyette beverte a fejét amitől mindenki kinevette.

- Megyek inkább én. – szállt le az ágyról Mikasa. – Én még úgysem kaptam büntetést.

- Ahh, köszönöm. – a gesztusa miatt rögtön megbocsájtottam neki a Jeanos ügy miatt.

Hangtalanul kimásztunk az ablakon és dzsekinket felcipzározva elkezdtünk kocogni a felsőbbrangúak lakásához, ami jobban hasonlított egy kisebb kastélyhoz. Óvatosan járkáltunk, hiszen minden este kiosztanak valakit aki felügyeli a helyet nehogy valaki kiszökjön, először nem értettem miért hoztak létre egy ilyen értelmetlen szabályt, de ezen az éjjelen leeset, mert egy csomó virgonc tinédzserre vigyáznak és nagy az esélye, hogy baromságot csinálnak, mint ahogy most mi is Mikasaval. Kinyitottuk az ajtót és lábujjhegyen beszöktünk a folyosójukra, de innen fogalmam sem volt merre kéne menjünk a szobájához. Összevont szemöldökkel néztünk be minden egyes kulcslyukon, több percig, mivel először nem tudtuk kivenni hol vagyunk, de sikeresen megtaláltuk Hanji szobáját ahol épp dolgozott valamin, Erwinét ami sötét volt, és kialvóban volt a láng mikor benéztünk, aludni készült, meg Mike-ét üresen, tehát őt kérték fel a mai nap, hogy járőrözzön. Mikasa benézett a következő kulcslyukba, majd bólintott. Nagyot nyelve és hevesen dobogó szívvel néztem be én is, de ő sehol sem volt, mivel éppen a mosdóban lehetett és ha jól hallottam…takarított. Beleharaptam alsó ajkamba, majd kérlelően ránéztem barátnőmre aki halkan kinyitotta nekem az ajtót és benyomott. Halk léptekkel mentem a székéhez, ahol a sálját helyezte le tökéletesen tisztán, élére vasalva, fél szememmel közben a fürdőszoba ajtaját is figyeltem nehogy észrevegye, hogy itt vagyok. Gyorsan elvettem a helyéről a becses kincsét majd elrejtettem a dzsekim zsebébe, kifelé kezdtem sétálni mikor a fürdőszoba ajtaja halkan kinyílt. Kerek szemekkel néztem a tizedesre, egy egyszerű fehér felső volt rajta meg egy fekete nadrág, jobb kezében egy kendő amivel valószínűleg az arcát takarta el, míg a másikban egy tisztítószert tartott. Szótlanul néztünk egymásra, ezt a pillanatot kihasználtam, hogy kigondoljak valami okot miért jöttem ide éjjel, és csak reménykedni tudtam, hogy nem veszi észre a textil darab eltűnését. Nagyot nyeltem és szalutáltam, ettől úgy tűnt felfogta mit lát és sóhajtva lerakta a kezében tartott tárgyakat, így megtudta dörzsölni fáradt szemeit.

- Mit keres itt éjjel, kadét? Van két perce, hogy válaszoljon mi lehet az az ok amiért képes belemászni másnak az intim zónájába és ha nem tetszik a válasz kemény büntetés elé áll…rosszabb mint amit eleve kitaláltam.

- Urrgh..nos…hm.