Olyan hőség volt kint,
hogy levettem a bőr kabátomat és feljebb toltam a karomra az ingemet, de ez nem
volt elegendő ahhoz, hogy lehűljek. Miközben átsétáltam a fiúkhoz végigmértem a
terepet ahol ezentúl edzeni és többek között mégtöbbet fogunk szenvedni, nem
valami bíztató. Ha jól hallottam Ymir valami olyasmit is mondott, hogy minden
barakknak meg van a vezetője aki karbantartja őket, na mármost ez egy kisebb
problémát hozott fel mivel egyetlen nő van a tizedesek között, másik három
férfi, beleértve a parancsnokot is. Imádkoztam hátha Hanji nálunk lesz vezető,
mert ő sokkalta lazább, mint Erwin…vagy Levi. Kirázott a hideg ahogy
elképzeltem egyik reggel kidönti az ajtónkat és ránk ordít mi ez a nagy szemét a
szobánk közepén és miért nincsen letörölve ez a por. Ettől a gondolattól
gyorsan meg is szabadultam, szerintem őt inkább olyanokhoz osszák be akik
rendetlenek meg túl lusták, szóval mi eleve kivagyunk zárva ebből a listából.
Megálltam a fiúk ajtaja előtt, de ekkor felrémlett bennem valami, mintha nekem nem
szabadna itt lennem, de nevetve megráztam a fejemet és kopogás nélkül
benyitottam ráhozva a frászt az összes ott lévőre. Látszott rajtuk, hogy már
eléggé berendezkedtek az odújukba. Ruhák össze-vissza a földön meg az ágyakon,
volt aki már hangosan horkolt, a sötétítő pedig már teljesen be volt húzva,
ezért többen hunyorítottak, hogy lássák ki is jött be a területükre.
- Ria! – először Jean vett észre az egyik
emeletes ágynak a tetejéről. Az egyik asztalnál Eren és Armin játszottak,
Reiner egy lenti ágyon feküdt és olvasott egy könyvet, Bertolt csendben
hajtogatta a ruháit a ládába, míg Connie váratlanul megragadta a karomat és
behúzott a szobába utánam becsapva az ajtót.
- Heei. – integettem mosolyogva.
- Mit keresel itt Ria? Ha megtudják a tizedesek
véged van, nem figyeltél mit mondtak egy fél órája?- Connie kétségbeesve
próbált beljebb nyomni, így hátha nem annyira feltűnő, hogy egy lány van a fiúk
között.
- Rémlik valami. – legyintettem majd leültem egy
üres székre Erenék mellett.
- Csak engem jött meglátogatni. – viccelődött
Jean mire Eren elkezdett erőltetetten nevetni.
- Azért ült le mellém!
- Mit mondtál Jaeger?!
- Amit hallottál Kirstein!
- Pszt, Armin. – suttogtam miközben a ketten
veszekedtek és a többiek röhögték a jelenetet vagy csak mással viccelődtek. Ez
egy tökéletes alkalom volt arra, hogy megkérdezzem, hogy telt neki az egy
hónapja Hanjival. – Mi volt veled idáig?
- Hanjival? – kérdezett vissza előrébb hajolva. –
Egy rémálom. Azt hittem sokkal lazább ennél, de halálra dolgoztatott és el nem
hallgatott a titánokról, folyton róluk beszélt meg a kisérletezésekről…mondjuk
biztos jobb volt, mint Ackermannal, ugye? Ti merre voltatok?
- Valami kunyhónál, egy erdő közelében, ti?
- Hegyek felé. Elfelejtette mondani Hanji, én
meg nem hoztam túl sok meleg felsőt magammal, ráadásul nem is volt normális
alvóhelyünk azért, hogy megtanítsa milyen a vadonban élni, ha az egyik
felfedezés során rászorulunk.
- Uh…kezdem azt hinni nekem még jó dolgom volt a
puha ágyban.
- Ágy…az micsoda? – kuncogott fel halkan Armin. –
Én csak a bogarak és a tiszta növények társaságát élveztem.
- Ne félj nekem is volt részem pár balhéban –
emeltem fel a kezeimet –, és ez még csak a jobbik eset, láttál volna mikor
először harcoltunk egymással. Úgy éreztem magam, mint egy két lábon járó
fájdalom. Ráadásul kiderült, hogy a tizedes kissé rend és takarítás mániákus…
- Oh…ez nem hangzik túl jól.
- Nem is volt az, nem beszélve a büntetés…
A mondatomat nem tudtam
befejezni, ugyanis az ajtajuk újra kicsapódott beengedve a naplementi fényt,
egy férfi lépett be szigorúan felordítva, hogy „ mi a szart csinálnak kadétok”.
Ebből már rögtön sejtettem ki a felügyelő tizedesük és hogy mekkora pácban
vagyok, ha kiderül átjöttem hozzájuk, ráadásul az első nap, mikor nemrég szólt
Erwin a szabályokról. Gyorsan kinyitottam az ablakot, mivel ki akartam mászni
csendben, hogy észre ne vegyen, és ez sikerült is volna, ha a lábam nem ragad
be, így ügyetlenül félig kint volt a testem, míg a másik a szobában lógott.
Ijedten hallgattam ahogy a többiek szalutálnak és egyre közelebb hallatszanak a
bakancs léptek a fapadlón. Nemsokára egy kissé ideges fej jelent meg az
ablakból, mirefel én gyorsan szalutáltam neki, már amennyire a testem engedte,
mivel az egyik lábam a földön volt, a másik pedig beakadva az ablakba. Szerintem
a következő ordítást az egész terület hallotta, még az is aki kilométerekkel
arrébb táborozott le, a madarak felszálltak az égbe elmenekülve az idegbeteg
kiáltás hallatán.
- KADÉT MI A SZART CSINÁL ITT?! AZONNAL FUSSON
30 KÖRT ÉS NE IS ÁLMODJON VACSORÁRÓL! HA BEFEJEZTE KEZDHETI KITAKARÍTANI A
LOVAK ISTÁLLÓJÁT EGÉSZEN ADDIG MÍG NEM CSILLOG! GYERÜNK!!!
- Igenis uram… - nyögtem elhaló hangon. Hát az
első büntetésem ráadásul az első nap. Remek.
Mondjuk elég enyhe
büntetést kaptam, ha úgy vesszük ki adta, mondjuk az istálló egy kicsit túlzás,
a sok szar, a lovak mellett ülni és dolgozni miközben lehet azok még többett
szarnak amit megint el kell takarítsak…eleve milyen az mikor egy ilyen hely
csillog? Az istálló nem pont azért van, hogy koszos legyen? Fáradtan
sóhajtottam miközben benéztem a többiekre akik éppen lakmároztak és gondtalanul
nevetgéltek, reméltem nem fog elterjedni ez a pletyka, mert akkor esélyes, hogy
Erwin amilyen szívélyesen felvett az Áttekintőkhöz olyan gyorsan ki is fog
rúgni. Biztos volt már olyan, hogy első nap áthágták a szabályokat, és amúgy sem
100% hogy rájön…próbáltam magamat bíztatni pozitív gondolatokkal, de aztán
eszembe jutott ki talált rám ezzel együtt pedig minden reményt feladtam. Nincs az
az Isten, hogy ne tudta volna meg, valószínűleg az volt Levi első dolga, hogy
beszámoljon a történtekről amilyen hűséges tizedes és baráti viszonyban is van
vele, ráadásúl. Grimaszolva raktam arrébb a szalmákat, hogy odaférjek
felmosni a padlót, a lovak ha emberek lennének már meghaltak volna a
röhögéstől.
Hunyorítva néztem körbe,
mire feleszméltem, hogy már a kicsi fokozaton lévő olajlámpa nem elég, ezért
feljebb tekertem kicsit. Az előttem váratlanul termett tizedestől elsikoltottam
magam és majdnem leszúrtam a villámmal, de ő csak fáradtan megdörzsölte a
homlokát.
- Mi a francot ordibál kadét?
- Csak megijedtem, uram! – szalutáltam hirtelen
sikeresen elengedve a vasvillát ami nagy csörömpöléssel esett a földre. Levi
erre még frusztráltabban nézet, de nem szólt semmit csak körbejárta a területet
megvizsgálva mennyit haladtam a munkámmal.
- Még van mit dolgozni, tch.
- Erwin parancsnok mit mondott? – aggódva néztem
körbe, majd vissza Levire. Ő csak unott kifejezéssel nézett vissza rám.
- Miért mondott volna bármit is rólad kadét?
Baráti társaságba vagytok tán?
- Ehh…um…nem, uram. Csak gondoltam, hogy az eset
után… - próbáltam óvatosan megválogatni a szavaimat nehogy mégjobban felhúzzam
és a végén reggelit se kapjak.
- Ezt az esetet elsikkasztottam, többet ne
forduljon elő, világos?
- Persze, igenis. – kaptam észhez és hálásan
néztem rá, mire csak frusztráltan sóhajtott magamra hagyva azzal a búcsúval, hogy
„pár óra múlva megnézi megint szarakodok-e még”.
Mivel tudtam milyen elvárásai
vannak megpróbáltam annak megfelelően takarítani, bár a többi tizedesnek elég
lett volna ahogy elsőre kitakarítottam a helyiséget Levit ismerve háromszor
takarítottam újra, de még akkor se voltam teljesen biztos benne elég szép-e
ahhoz, hogy meglássa ő is. Rákönyököltem a lapátra és kisétáltam a friss
levegőre, mert lassan a sok szar szagtól teljesen rosszul leszek. Fáradtan
pislogva néztem fel az égre, annyira sötét volt mintha bármelyik pillanatban
készülne leesni az eső, az nem lenne túl ajánlatos rám nézve, mivel az
istállóba is elérne a víz és akkor… a hideg kirázott amint belegondoltam mi vár
rám ha az beteljesül. Unottan vártam mikor érkezik meg Levi, de helyette egy
sokkal kellemesebb meglepetésben volt részem, Hanji tizedes jött felém szomorú
mosollyal az arcán, majd négy méterre tőlem hirtelen megállt.
- Mehetsz aludni, elég lesz mára a szenvedésből.
– tisztelegtem egyet előtte majd furcsán néztem rá.
- Levi tizedes mondta?
- Oh nem, de elrendezem, ne aggódj. Senkit sem
kellene ennyire kiosztani csak mert átosont a barátjához.
- Én nem is…
- Oh na, na. Menj és tusolj egyet, ha valaki
megállít mondd meg, hogy büntetésben voltál, mert a harang már rég szólt. Jó
éjt, katona.
- Viszont, hölgyem! És…köszönöm.
Hálásan feküdtem be az
ágyamba, a többiek már réges-régen aludtak mire én idáig jutottam. A tusolóban
szerintem fél órát töltöttem, hogy lepucolja magamról a büdös istálló szagot,
ezentúl megígértem magamnak, hogy odafigyelek mit csinálok, mert még egy ilyen
büntetést nem akartam. Nem tudtam Hanji honnan tudta mi történt és azt sem
tudtam, hogy hogyan sikerült neki levajaznia a dolgokat Levivel, de abban a
pillanatban nem is akartam boncolni a részleteket, csak hagytam az álmosság elnyomásának. Reggel
arra keltem fel, hogy valaki bökdösi a testemet, ezért fáradtan kinyitottam a
szememet, még igazán aludhattam volna csak öt perccel többet. Mikasa
kifejezéstelen tekintettel bökte tovább az oldalamat, míg ki nem keltem a
takaró alól, akkor ő is visszatért a saját készülődéséhez. A többség már elment
reggelizni, csak hárman maradtunk a barakkban, ezért eszeveszett gyorsasággal
elkezdtem öltözködni és felvenni az egyenruhámat.
- Miért csak mi maradtunk hárman?
- Nagyon mélyen aludtál. Este mikor jöttél
vissza, ha jól emlékszem nem láttalak bejönni, de mikor elaludtam akkor sem
voltál még bent.
- Tán csak nem a fiúkkal voltál megint, Ria?
Ejnye, de rossz kislány vagy. – Ymir vigyorogva kacsintott majd kiment a
szobából bevetetlenül hagyva az ágyát, bezzeg ha Levi lenne a felvigyázónk nem
merte volna ezt megcsinálni az is szent.
- Nem! – ordítottam utána, de későn, mert akkor
már rég elindult a nagy hall felé. – Futottam és takarítottam az istállókat.
- Hmmm…azt láttam mikor futottál, de csak azt
hittem, hogy nagyon ambíciós vagy. Akkor ez azt jelenti, hogy rád ordított a
tizedes?
- Hát hallottad? – keserűen léptem ki utána a
barakkból és néztem ahogy bezárja egy vaskos kulccsal az ajtót. – Mit csinálsz?
- Mindenki hallotta, csak nem tudtuk ki az. Ezt
oda kell adja majd Hanjinak, ő a felvigyázónk.
- Hála az égnek. – ekkor mindketten abbahagytuk
a beszélgetést és a fiúk barakkja felé néztünk ami előtt Levi állt karba
tett kézzel nézve befelé. Kíváncsian elmentünk előttük, hiszen amúgy is erre
kell menni a hall fele, szóval addig óvatosan benéztünk úgy, hogy a tizedes ne
vegyen észre minket. Vicces látvány tárult a szemünk elé, Eren és Armin a
földön guggolva takarította a padlót, páran pedig a port törölték, Eren mikor
észrevett minket szégyenlős mosoly kíséretében integetett nekünk, én pedig
majdnem nevetve integettem vissza.
- Jaeger mit integet?! Sikálja tovább a padlót
vagy nem megy egyikük se reggelizni! – ettől elkuncogtam magam, mire Levi
átnézett a válla felett egyenesen ránk. Gyorsan szalutáltunk neki, utána tovább
mentünk enni. Nevetve meséltem el a többieknek az asztalnál mit láttam miközben
Mikasa elment a felsőbb rangúak asztalához, hogy lerakja Hanjinak a kulcsot. A
lányok szakadtak a nevetéstől, csak Mikasa volt az egyetlen aki idegesen fel
akarta volna rúgni azt a „kis tömzsit”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése