Tizenkettedik rész

Olyan hőség volt kint, hogy levettem a bőr kabátomat és feljebb toltam a karomra az ingemet, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy lehűljek. Miközben átsétáltam a fiúkhoz végigmértem a terepet ahol ezentúl edzeni és többek között mégtöbbet fogunk szenvedni, nem valami bíztató. Ha jól hallottam Ymir valami olyasmit is mondott, hogy minden barakknak meg van a vezetője aki karbantartja őket, na mármost ez egy kisebb problémát hozott fel mivel egyetlen nő van a tizedesek között, másik három férfi, beleértve a parancsnokot is. Imádkoztam hátha Hanji nálunk lesz vezető, mert ő sokkalta lazább, mint Erwin…vagy Levi. Kirázott a hideg ahogy elképzeltem egyik reggel kidönti az ajtónkat és ránk ordít mi ez a nagy szemét a szobánk közepén és miért nincsen letörölve ez a por. Ettől a gondolattól gyorsan meg is szabadultam, szerintem őt inkább olyanokhoz osszák be akik rendetlenek meg túl lusták, szóval mi eleve kivagyunk zárva ebből a listából. Megálltam a fiúk ajtaja előtt, de ekkor felrémlett bennem valami, mintha nekem nem szabadna itt lennem, de nevetve megráztam a fejemet és kopogás nélkül benyitottam ráhozva a frászt az összes ott lévőre. Látszott rajtuk, hogy már eléggé berendezkedtek az odújukba. Ruhák össze-vissza a földön meg az ágyakon, volt aki már hangosan horkolt, a sötétítő pedig már teljesen be volt húzva, ezért többen hunyorítottak, hogy lássák ki is jött be a területükre.

- Ria! – először Jean vett észre az egyik emeletes ágynak a tetejéről. Az egyik asztalnál Eren és Armin játszottak, Reiner egy lenti ágyon feküdt és olvasott egy könyvet, Bertolt csendben hajtogatta a ruháit a ládába, míg Connie váratlanul megragadta a karomat és behúzott a szobába utánam becsapva az ajtót.

- Heei. – integettem mosolyogva.

- Mit keresel itt Ria? Ha megtudják a tizedesek véged van, nem figyeltél mit mondtak egy fél órája?- Connie kétségbeesve próbált beljebb nyomni, így hátha nem annyira feltűnő, hogy egy lány van a fiúk között.

- Rémlik valami. – legyintettem majd leültem egy üres székre Erenék mellett.

- Csak engem jött meglátogatni. – viccelődött Jean mire Eren elkezdett erőltetetten nevetni.

- Azért ült le mellém!

- Mit mondtál Jaeger?!

- Amit hallottál Kirstein!

- Pszt, Armin. – suttogtam miközben a ketten veszekedtek és a többiek röhögték a jelenetet vagy csak mással viccelődtek. Ez egy tökéletes alkalom volt arra, hogy megkérdezzem, hogy telt neki az egy hónapja Hanjival. – Mi volt veled idáig?

- Hanjival? – kérdezett vissza előrébb hajolva. – Egy rémálom. Azt hittem sokkal lazább ennél, de halálra dolgoztatott és el nem hallgatott a titánokról, folyton róluk beszélt meg a kisérletezésekről…mondjuk biztos jobb volt, mint Ackermannal, ugye? Ti merre voltatok?

- Valami kunyhónál, egy erdő közelében, ti?

- Hegyek felé. Elfelejtette mondani Hanji, én meg nem hoztam túl sok meleg felsőt magammal, ráadásul nem is volt normális alvóhelyünk azért, hogy megtanítsa milyen a vadonban élni, ha az egyik felfedezés során rászorulunk.

- Uh…kezdem azt hinni nekem még jó dolgom volt a puha ágyban.

- Ágy…az micsoda? – kuncogott fel halkan Armin. – Én csak a bogarak és a tiszta növények társaságát élveztem.

- Ne félj nekem is volt részem pár balhéban – emeltem fel a kezeimet –, és ez még csak a jobbik eset, láttál volna mikor először harcoltunk egymással. Úgy éreztem magam, mint egy két lábon járó fájdalom. Ráadásul kiderült, hogy a tizedes kissé rend és takarítás mániákus…

- Oh…ez nem hangzik túl jól.

- Nem is volt az, nem beszélve a büntetés…

A mondatomat nem tudtam befejezni, ugyanis az ajtajuk újra kicsapódott beengedve a naplementi fényt, egy férfi lépett be szigorúan felordítva, hogy „ mi a szart csinálnak kadétok”. Ebből már rögtön sejtettem ki a felügyelő tizedesük és hogy mekkora pácban vagyok, ha kiderül átjöttem hozzájuk, ráadásul az első nap, mikor nemrég szólt Erwin a szabályokról. Gyorsan kinyitottam az ablakot, mivel ki akartam mászni csendben, hogy észre ne vegyen, és ez sikerült is volna, ha a lábam nem ragad be, így ügyetlenül félig kint volt a testem, míg a másik a szobában lógott. Ijedten hallgattam ahogy a többiek szalutálnak és egyre közelebb hallatszanak a bakancs léptek a fapadlón. Nemsokára egy kissé ideges fej jelent meg az ablakból, mirefel én gyorsan szalutáltam neki, már amennyire a testem engedte, mivel az egyik lábam a földön volt, a másik pedig beakadva az ablakba. Szerintem a következő ordítást az egész terület hallotta, még az is aki kilométerekkel arrébb táborozott le, a madarak felszálltak az égbe elmenekülve az idegbeteg kiáltás hallatán.

- KADÉT MI A SZART CSINÁL ITT?! AZONNAL FUSSON 30 KÖRT ÉS NE IS ÁLMODJON VACSORÁRÓL! HA BEFEJEZTE KEZDHETI KITAKARÍTANI A LOVAK ISTÁLLÓJÁT EGÉSZEN ADDIG MÍG NEM CSILLOG! GYERÜNK!!!

- Igenis uram… - nyögtem elhaló hangon. Hát az első büntetésem ráadásul az első nap. Remek.

Mondjuk elég enyhe büntetést kaptam, ha úgy vesszük ki adta, mondjuk az istálló egy kicsit túlzás, a sok szar, a lovak mellett ülni és dolgozni miközben lehet azok még többett szarnak amit megint el kell takarítsak…eleve milyen az mikor egy ilyen hely csillog? Az istálló nem pont azért van, hogy koszos legyen? Fáradtan sóhajtottam miközben benéztem a többiekre akik éppen lakmároztak és gondtalanul nevetgéltek, reméltem nem fog elterjedni ez a pletyka, mert akkor esélyes, hogy Erwin amilyen szívélyesen felvett az Áttekintőkhöz olyan gyorsan ki is fog rúgni. Biztos volt már olyan, hogy első nap áthágták a szabályokat, és amúgy sem 100% hogy rájön…próbáltam magamat bíztatni pozitív gondolatokkal, de aztán eszembe jutott ki talált rám ezzel együtt pedig minden reményt feladtam. Nincs az az Isten, hogy ne tudta volna meg, valószínűleg az volt Levi első dolga, hogy beszámoljon a történtekről amilyen hűséges tizedes és baráti viszonyban is van vele, ráadásúl. Grimaszolva raktam arrébb a szalmákat, hogy odaférjek felmosni a padlót, a lovak ha emberek lennének már meghaltak volna a röhögéstől.

Hunyorítva néztem körbe, mire feleszméltem, hogy már a kicsi fokozaton lévő olajlámpa nem elég, ezért feljebb tekertem kicsit. Az előttem váratlanul termett tizedestől elsikoltottam magam és majdnem leszúrtam a villámmal, de ő csak fáradtan megdörzsölte a homlokát.

- Mi a francot ordibál kadét?

- Csak megijedtem, uram! – szalutáltam hirtelen sikeresen elengedve a vasvillát ami nagy csörömpöléssel esett a földre. Levi erre még frusztráltabban nézet, de nem szólt semmit csak körbejárta a területet megvizsgálva mennyit haladtam a munkámmal.

- Még van mit dolgozni, tch.

- Erwin parancsnok mit mondott? – aggódva néztem körbe, majd vissza Levire. Ő csak unott kifejezéssel nézett vissza rám.

- Miért mondott volna bármit is rólad kadét? Baráti társaságba vagytok tán?

- Ehh…um…nem, uram. Csak gondoltam, hogy az eset után… - próbáltam óvatosan megválogatni a szavaimat nehogy mégjobban felhúzzam és a végén reggelit se kapjak.

- Ezt az esetet elsikkasztottam, többet ne forduljon elő, világos?

- Persze, igenis. – kaptam észhez és hálásan néztem rá, mire csak frusztráltan sóhajtott magamra hagyva azzal a búcsúval, hogy „pár óra múlva megnézi megint szarakodok-e még”.

Mivel tudtam milyen elvárásai vannak megpróbáltam annak megfelelően takarítani, bár a többi tizedesnek elég lett volna ahogy elsőre kitakarítottam a helyiséget Levit ismerve háromszor takarítottam újra, de még akkor se voltam teljesen biztos benne elég szép-e ahhoz, hogy meglássa ő is. Rákönyököltem a lapátra és kisétáltam a friss levegőre, mert lassan a sok szar szagtól teljesen rosszul leszek. Fáradtan pislogva néztem fel az égre, annyira sötét volt mintha bármelyik pillanatban készülne leesni az eső, az nem lenne túl ajánlatos rám nézve, mivel az istállóba is elérne a víz és akkor… a hideg kirázott amint belegondoltam mi vár rám ha az beteljesül. Unottan vártam mikor érkezik meg Levi, de helyette egy sokkal kellemesebb meglepetésben volt részem, Hanji tizedes jött felém szomorú mosollyal az arcán, majd négy méterre tőlem hirtelen megállt.

- Mehetsz aludni, elég lesz mára a szenvedésből. – tisztelegtem egyet előtte majd furcsán néztem rá.

- Levi tizedes mondta?

- Oh nem, de elrendezem, ne aggódj. Senkit sem kellene ennyire kiosztani csak mert átosont a barátjához.

- Én nem is…

- Oh na, na. Menj és tusolj egyet, ha valaki megállít mondd meg, hogy büntetésben voltál, mert a harang már rég szólt. Jó éjt, katona.

- Viszont, hölgyem! És…köszönöm.

Hálásan feküdtem be az ágyamba, a többiek már réges-régen aludtak mire én idáig jutottam. A tusolóban szerintem fél órát töltöttem, hogy lepucolja magamról a büdös istálló szagot, ezentúl megígértem magamnak, hogy odafigyelek mit csinálok, mert még egy ilyen büntetést nem akartam. Nem tudtam Hanji honnan tudta mi történt és azt sem tudtam, hogy hogyan sikerült neki levajaznia a dolgokat Levivel, de abban a pillanatban nem is akartam boncolni a részleteket, csak hagytam az álmosság elnyomásának. Reggel arra keltem fel, hogy valaki bökdösi a testemet, ezért fáradtan kinyitottam a szememet, még igazán aludhattam volna csak öt perccel többet. Mikasa kifejezéstelen tekintettel bökte tovább az oldalamat, míg ki nem keltem a takaró alól, akkor ő is visszatért a saját készülődéséhez. A többség már elment reggelizni, csak hárman maradtunk a barakkban, ezért eszeveszett gyorsasággal elkezdtem öltözködni és felvenni az egyenruhámat.

- Miért csak mi maradtunk hárman?

- Nagyon mélyen aludtál. Este mikor jöttél vissza, ha jól emlékszem nem láttalak bejönni, de mikor elaludtam akkor sem voltál még bent.

- Tán csak nem a fiúkkal voltál megint, Ria? Ejnye, de rossz kislány vagy. – Ymir vigyorogva kacsintott majd kiment a szobából bevetetlenül hagyva az ágyát, bezzeg ha Levi lenne a felvigyázónk nem merte volna ezt megcsinálni az is szent.

- Nem! – ordítottam utána, de későn, mert akkor már rég elindult a nagy hall felé. – Futottam és takarítottam az istállókat.

- Hmmm…azt láttam mikor futottál, de csak azt hittem, hogy nagyon ambíciós vagy. Akkor ez azt jelenti, hogy rád ordított a tizedes?

- Hát hallottad? – keserűen léptem ki utána a barakkból és néztem ahogy bezárja egy vaskos kulccsal az ajtót. – Mit csinálsz?

- Mindenki hallotta, csak nem tudtuk ki az. Ezt oda kell adja majd Hanjinak, ő a felvigyázónk.

- Hála az égnek. – ekkor mindketten abbahagytuk a beszélgetést és a fiúk barakkja felé néztünk ami előtt Levi állt karba tett kézzel nézve befelé. Kíváncsian elmentünk előttük, hiszen amúgy is erre kell menni a hall fele, szóval addig óvatosan benéztünk úgy, hogy a tizedes ne vegyen észre minket. Vicces látvány tárult a szemünk elé, Eren és Armin a földön guggolva takarította a padlót, páran pedig a port törölték, Eren mikor észrevett minket szégyenlős mosoly kíséretében integetett nekünk, én pedig majdnem nevetve integettem vissza.

- Jaeger mit integet?! Sikálja tovább a padlót vagy nem megy egyikük se reggelizni! – ettől elkuncogtam magam, mire Levi átnézett a válla felett egyenesen ránk. Gyorsan szalutáltunk neki, utána tovább mentünk enni. Nevetve meséltem el a többieknek az asztalnál mit láttam miközben Mikasa elment a felsőbb rangúak asztalához, hogy lerakja Hanjinak a kulcsot. A lányok szakadtak a nevetéstől, csak Mikasa volt az egyetlen aki idegesen fel akarta volna rúgni azt a „kis tömzsit”.