17

  




Erősen szexuális jelenetek, ne mondja senki, hogy nem szóltam előre! Aki perverz menjen tovább~ xoxo

Málna

   Éjjel egy körül kopogott a baglya a szobánk ablakán, a szemem rögtön kinyitottam és odasiettem beengedni. A madár átadta a pergament, halkan huhogva. Sietősen válaszoltam az üzenetére, utána megsimogattam a fekete jószágot még mielőtt meg nem sértődött volna, akárcsak gazdája, majd elkezdtem felöltözni. Az adrenalin teljesen elöntötte a szervezetemet, eltelt egy kis idő mióta kiszöktem utoljára, de akkor nem volt ennyire veszélyes, sose szöktem át egy másik hálóterembe! Az évek során szerintem túl sokszor járkáltam tilosban és ez nagy részt nem az én hibámból van, hanem a barátaim miatt, annyi pontot is veszítettek, hogy az már egyszerűen megszámlálhatatlan, csoda nem ment a Griffendél mínuszba. Megőrjít ez a fiú, az egyszer biztos, ha Harryék megtudnák merre megyek biztos csalódottan csóválnák fejüket, pedig eredetileg ők is megtennék egy lányért, mindenki tudja melyikük kiért. Összébb húztam magamon a kabátomat, ugyanis a pincébe elég hideg van, főleg éjjel még a leheletem is látszott, reménykedtem a hálótermükben azért melegebb van , bár kételkedtem benne, azt hallottam a tó alatt rendezték be a helyet, nem valami bíztató. Őrületes, életemben először és remélem utoljára megyek a Mardekár házának a termébe, mert valamiért úgy érzem ez a kis kaland elég lesz ahhoz, hogy inába szálljon a bátorságom egy jó ideig.

     Kellemes bizsergés öntött el belülről mikor megláttam Draco szőke fürtjeit a kék félhomályban, amint észrevett csibész mosoly ült ki az arcára, valahogy sejtettem ilyen lesz a reakciója, mindig ezt csinálja. Vigyorogva megöleltem és dideregve kérleltem csak menjünk már, mert túl hideg van kint. Mielőtt beengedett volna bekötötte a szemem egy fekete selyem sállal, fogalmam sincs honnan szerezte, de lehet jobb is ha nem tudom meg. Ki tudja milyen illegális helyen vette meg...vagy csak egyszerűen tartogatta évek óta erre az alkalomra, haha.

- Készen állsz? – suttogta majd lassan kibontotta a szememről a tárgyat. A szemeim csillogni kezdett izgalmamban, a klubhelység hatalmas, tele zöld Mardekár tapétákkal, szőnyegek takarták el a hideg kő padlót. Az ülőgarnitúrák is zöldek, több kályha is el volt helyezve a helységben, nem is csodálom, ha csak egy lenne megfázna mindenki, a miénk kicsi ezért elég csak egy, viszont az övéké akkora mint két osztály. Jelenleg mindenhol piros rózsák voltak szétszórva, piros-fekete gyertyák égtek az asztalokon félhomályt képezve, mivel a kályhákban épp csak egy-két parázs égett. Egy üveg drága Parlavmore bort helyezett az egyik asztalra két pohárral, ennél szebbet el se tudtam volna képzelni valentinnapi ajándék gyanánt. Majdnem megkönnyeztem meghatódottságomban, ezt mind nekem csinálta, és pirosak a rózsák!

- Tetszik? – Draco szürke szemei valószínüleg ugyan annyira csillogtak izgalmában akárcsak az enyémek.

- Gyönyörű. – öleltem közel magamhoz, büszkén kidüllesztette mellkasát, úgy sétált oda tölteni magunknak egy kis bort. Vidáman beszélgettünk, de azért keveredett egy kis félelem is a szervezetembe az alkohol kivételével, mivel nem tudtuk mikor jöhet le valaki, vagy tűnhet fel Piton a láthatáron. Ijedten pillantottam mindig a lépcsők felé, azt hittem lejön rajta egy diák, de mindig csak az agyam játszadozott velem.

- Draco… - megköszörültem a torkomat, úgy döntöttem három pohár ital után csak megkérdem ami furdalta az agyamat egy ideje. Kíváncsian nézett fel rám, ilyenkor a legaranyosabb, úgy viselkedik mint egy kisgyerek. – Mondd csak…te...voltál már lánnyal?

- Lánnyal? Mármint járni?

- Nem ééééppen arra gondoltam, hanem máásra. – a kezét felemelte a szájához, úgy próbálta tompítani a nevetését, de én mindent hallottam belőle. Irritáltam megütöttem a kezemmel mire még jobban rákezdett – Ez nem vicces! Komolyan beszélek!

- Nem mered kimondani, hogy szex?

- Merlin szakállára, milyen gyerek tudsz lenni néha.

- Nem én nem merem kimondani, hogy szex. – lassan fuldokolt a röhögéstől, alig hallottam mit beszél. Lassan elszámoltam tízig, nem akartam megölni a saját házában.

- Muszáj olyan sokszor kimondanod? – ez után már egyenesen majd meghalt, fogott egy párnát és a fejéhez tette, máskülönben szerintem ordítozott volna a nevetéstől. Komolyan néha elgondolkozok minek járok pont vele. Megforgatva a szemeimet kiittam poharam tartalmát és türelmesen vártam míg abbahagyja, el tartott egy kis darabig, mire befejezte és rám nézett, de újra lekezdett nevetni, ettől nálam teljesen betelt a pohár. Fantasztikus, egy öt évessel járok aki úgy néz ki mintha tizennyolc lenne.

- Rendben, befejeztem. – kifújta utoljára a levegőt és mosolyogva nézett rám, arca kissé kipirosodott a sok hahotázástól, tényleg megfontoltam üssek-e be neki egyet vagy se.

- Ideje volt, majdnem megittam az egész bort mire abbahagytad.

- Amúgy igen. Voltam. – a válasza kíváncsivá tett, felkaptam a fejemet és tovább kezdtem ostromolni kérdésekkel bár valahogy a szavak amik elhagyták az ajkaimat sokkalta össze-visszábban jött ki, mint ahogy terveztem. Az arcom szerintem kipirosodott a melegtől meg a bortól, de nem zavart, ki akartam szedni belőle minden információt mik9zben egyenesen a szemébe néztem.

- Sokkal?

- Eléggel. – megtámasztotta az állát, le mertem volna fogadni azért, hogy eltakarja gúnyos mosolyát. Rohadék. – Ez most hogy jutott eszedbe?

- Sehonnan. – cincogtam és leültem a kanapéra.

     Elálmosodtam kicsit a sok alkoholtól és a piros-zöld keveredés miatt, azt hiszem kicsit a fejembe is szállt. Draco lehuppant mellém és átölelt miközben puszikat nyomott arcomra. Mosolyogva felé fordultam, így már megtudott csókolni. Végig lágyan csókolt, néha beleharapott alsó ajkamba, de csak óvatosan nehogy vérezni kezdjen, hasonlított arra mikor az esőben támadtunk egymásra, mint a hülyegyerekek. Jobb kezével megfogta a derekamat és közelebb húzott magához, miközben lenyomott testével a díványra. A hasam alsó tájékán bizseregni kezdett valami, a légzésem pedig kezdett rekedtesebb lenni, de ekkor a szürke állományomban felpattan egy nagy felkiáltó jel főleg mikor megéreztem valami keményet a belső combomnál. Kicsit eltoltam magamtól, kérdően nézett le rám és várta reakciómat.

- Um… én…

- Állíts le ha túl sok. – mosolyodott el halványan, a szívem hevesen dobogott mellkasomban és bólintottam, túl jó ez az egész ahhoz hogy abbahagyjam.

     Látszott rajta mennyire óvatosan simogatja végig a testemet kezeivel, még jobban megszerettem ettől ha lehetséges. A légzésem nehézkesebb lett mikor a nyakamat harapta és puszilgatta, csak sose legyen vége ennek a pillanatnak. Óvatosan a kulcscsontomnál beleharapott érzékeny bőrömbe és szívni kezdte lilás nyomokat hagyva maga után. Mennyei érzés kerített hatalmába mikor simogatni kezdte a bugyimat, minden erőmmel próbáltam nem hangosan felnyögni, de amikor becsúsztatta két ujját szükségem volt a párnára, így nem hallatszott annyira nyögdécselésem. Átadtam magam ennek az élvezetnek, várva azt a pillanatot mikor eljutok az orgazmusig, de az utolsó pillanatban abbahagyta ujjainak mozgatását és kihúzta belőlem őket, nekem meg teljesen felhúzott ezzel. Idegességemben hozzávágtam az eddig kezemben szorongatott párnát, ő csak felkuncogott és megpuszilta a hasamat.

- Kipróbálod?

- Mit? – lihegtem, csak most vettem észre mennyire nehéz lett számomra a levegővétel, az ingem rátapadt a hátamra annyira kiizzadtam. Válasz helyett megfogta a kezemet és a boxere felé vitte, szemeit pedig egyszer se vette le az arcomról. Nagyot nyeltem mikor ujjaim megérintették kemény férfiasságát, lassan simogatni kezdtem mire felsóhajtott. Aha, szóval én is tudok ilyet, lágyan beleharaptam az alsó ajkamba és most már magabiztosabban folytattam utamat csupasz bőrén. Sikerült addig izgatnom míg majdnem el nem élvezett, de bosszúvágytól hajtva abbahagytam, majdnem hangosan felnevettem mikor megláttam irritált tekintetét.

- Rendben, szóval így játszunk? – megfogta mindkét lábamat és felemelte a derekáig, ijedten rikoltottam, reménykedtem senki se hallotta meg, mert akkor még nagyobb bajba lennénk, mint gondoltam – Ennél jobban is fogsz sikoltozni mikor beléd hatolok.

- HEY! – folytatni szerettem volna gondolatmenetemet, már ha lehet annak nevezni ami a fejemben játszódott le, de belémfolytotta a szót, mivel lehúzta a bugyimat és félredobta valahova a földre. Ujjaival izgatni kezdett újból,  amitől minden idegszálam bizsergett és többet akartam, sokkal többet, szükségem volt a közelségére, hogy hozzám nyomuljon a testével. Amikor már majdnem elértem élvezetem csúcsát abbahagyott minden nemű 
érintkezést és vágytól teli pillantással kutattatta tekintetem.
- Biztosan akarod? - kérdezte mielőtt belém hatolt volna.
- Másképp nem lennék itt, te idióta! - szóltam rá, bár csak nehezen találtam meg a hangomat.
- Örülök neki. - mondta elégedett vigyorral, majd egy picit lejjebb rántott a fekhelyen   és befészkelve magát lábaim közé, óvatosan belém hatolt. Nem gondoltam volna, hogy már az első alkalommal orgazmus lesz a vége, pedig ez történt, Draco igazán kitett magáért, főleg mert eleinte eléggé fájt. Azt hittem velem van a baj, de úgy tűnik elméletileg ez normális a lányoknál, nem igazságos, bezzeg a fiúk minden pillanatot élveznek.

     Szex után csak henyéltünk össze-vissza a díványon, de egy idő után megszakítottam romantikus pillanatunkat és megemlítettem neki jó lenne összeszedni a cuccainkat és felöltözni, mert reggel nem sok kedvünk lesz korábban felkelni, mint a többiek. Mondjuk  nekem úgyis hamarabb fenn kell lennem, hogy lelépjek, még mielőtt rajtakapnak a Mardekárosok, eredetileg ez lett volna a terv, csakhogy mindketten elaludtunk. Összegubózva feküdtem a kényelmetlen ülésen, Draco hátulról ölelt, biztos nagyon aranyosak lehettünk, kár, hogy Piton nem tudta értékelni a pillanatot mikor felébresztett minket.

- Lám lám, mit látnak szemeim. – Piton szúrós pillantásokkal illetett, még hajnalodott, ezért senki se ébredt még fel, ez volt az egyetlen szerencsém – Egy Griffendéles a Mardekár klubhelyiségben, a házvezető tanárnőd biztos el lesz ragadtatva ettől.

- Tanár úr, nem úgy volt az, én hívtam le. – állt mellém barátom, teljesen meghatott mivel kiállt értem, a gond csak az, hogy háromnegyedig kigombolt inggel nem a legijesztőbb ember a világon, inkább nevetséges ahogy a tanárral szemben áll, legalább ha nő lenne…

- Semmi szükség rá, hogy megvédd Malfoy, Taylor – nézett rám vérben forgó szemekkel – most nyertél magadnak egy hónapi büntető  munkát, tűnés míg meg nem gondolom magam és adok neked egy évit.

- Igenis. – motyogtam gyorsan, majd kisiettem a helyiségből felkapva a földről pár ruhadarabomat.

     Szégyenkezve éreztem magam e miatt, ráadásként fájt minden lépés, úgy tűnik azt mindenki elfelejti megemlíteni mi van szex után, mennyire fáj lent minden. Fájdalmasan szívtam be alsó ajkamat miközben az egyik vécéfülkének dőltem, óvatosan felöltöztem és elrendeztem a hajamat, hogy emberi kinézetem legyen, nem pedig "alig aludtam éjjel, találd ki miért" fejjel menjek a többi diák és tanár közé. Fáradtan sóhajtottam mikor megláttam magam a tükörben eltakartam a nyakamat a köntösömmel és felsétáltam saját klubhelyiségembe, persze kevesen voltak a klubehelységben ilyen korai órán. Unott tekintettel öltöztem fel a szobámban ignorálva a szobatársaimat hisz még aludtak, utána meg egyenesen a nagyterembe vettem az irányt, megvártam míg a reggeli tálalva lesz, a diákok csodálkozva néztek rám mikor megláttak egyedül gubbasztani a Griffendélesek asztalánál. Elképzelni is szánalmas mennyire keserű lesz az elkövetkezendő egy hónapom, le mertem volna fogadni rengeteget fog szívatni még a professzor, reméltem Draco beszél vele ne csináljon semmit, bár kételkedem ebben. Harryék is meglepetten néztek rám miközben leültek mellém. Vörös fejjel elmondtam nekik éjjeli élményem ügyelve, nehogy elköpjem pontosan mit is csináltam ott, csak annyit tudtak, hogy lementem egy romantikus vacsorára és a tanár rajtakapott minket még éjjel. Pontosan senki se tudta hánykor jöttem le, szóval ez egy kisebb kiút volt. Persze Hermione már sejtette mi történt, kezeivel próbálta eltakarni huncut vigyorát miközben én majd megpukkadtam az idegességtől.

     Hétfőtől kezdve nem találkoztunk annyit mint eddig, hiába jelzett nekem órák közben meg evésnél, csak szünetekben siettünk együtt néha a közös óránkhoz. Elég ideges is lett délután mikor ijedten néztem össze-vissza keresve dracula közeledő sötétségét, lassan paranoiás is kezdtem lenni tőle. Határozottan megállított és mélyen a szemembe nézett. Szomorúság tükröződött rajta ezért figyeltem mondandójára.

- Keysha, mi a baj? Mondd el.

- Félek attól a pszichopatától. Egyik óra után azt mondta minden szerdán nyolctól várjam a pincében rengeteg pergamennel, ugyanis lesz mit írjak. Mióta rajtakapott minket folyton szívat és von le pontokat mindenért.

- Kit érdekelnek a ház pontok? Kit érdekel az a hülye kupa? Az már rég nem fontos Keysha, te is tudod nagyon jól.

- De…én nem… - megtörten néztem rá, tudom mire célzott, csak nem akartam belegondolni. Szorosan magamhoz öleltem és reméltem ezzel őt is és egyben magamat is megnyugtatom valamennyire. Megegyeztünk az lenne a legjobb ha estefelé találkoznánk, akkortájt csak pár tanár szokott sétálni a folyosókon, meg amúgy is a legtöbb diák olyankor még kint van, tehát mi is nyugodtan beleolvadhattunk a környezetbe. Nyugodtan ültem az ölében esténként, ő volt az egyetlen ember aki harmonikus állapotba tud hozni mikor vele vagyok, amúgy mindig aggodalmaskodom minden miatt. Jól esett a karjaiban pihenni, csendesen beszélgetni minden féléről, néha pedig felszökni a szükség szobájába…szórakozni. Nem érdekelte annyira a prefektusi munkája, csak akkor mikor vissza kellett menjek a házamhoz, olyankor mindig elkísért, furcsa eddig sose tett ilyet, csak az utóbbi időben szokott erre rá.

- Vigyázz magadra. – megfogta az államat hideg kezeivel, felemelte és lágyan megcsókolt – Holnap találkozunk este?

- Persze. – magamhoz öleltem vidáman majd bementem a portréjukon, a dáma kuncogott egyet mielőtt beengedett, tipikus. A kis hallgatózós, biztos már a portrék is erről beszélne