Misery

     Kirohantam az utcára és gyorsan taxiba szálltam, hogy visszamenjek a hotel szobámhoz. A megszokott környezetben azonnal elkezdtem leírni a gondolataimat és feltételezéseimet, bármennyire is gyerekesnek hangzott a barbeque ötlet róla eszembe jutott egy sokkalta valószínűbb eset. Mi van ha a következő gyilkosság tűz miatt lesz? Esetleg olajat vagy egyéb gyúlékony folyadékot használva? Megint bedrogozná, mint ahogy valószínüleg most is tette és eltenné láb alól olyan gyorsan amennyire csak tudja…tökéletes hiszen nem hagyna nyomot maga után, még csak meg se lehetne nézni ki volt az áldozat.

A ceruza hirtelen megállt a levegőben, ekkor ötlött fel bennem egy kérdés amit még sose tettem fel magamnak. Mi lehet az indítéka, hogy így gyilkol? Ez nem csak egyszerű megőrülés és lemészárlás, ez szépen előre megfontolt, kidolgozott, sőt…egyes részeknél olyan mintha direkt akarna segíteni valamivel, hogy rátaláljunk  a következőre, számára ez csak egy macska egér játék aminek akkor lesz vége ha mi győzünk. Egyetlen embert keresett fel ő maga, L-t, ez sem véletlen, direkt azt akarta, hogy kezdjen el dolgozni az ügyön és vele játszhasson. Túl sok ez egyszerre, csak magával a detektívvel tudnám megbeszélni, mivel még mindig nem mondta el mit is írt neki a gyilkos abban az üzenetben. Vannak üres részek amik most nagyon is kellenének, hogy kiderítsem ki az a nyamvadt aki halálra öldökli és játszadozik az emberi életekkel. Kelletlenül elkezdtem tárcsázni a telefonomon a számát, máshol nem tudtam volna elérni. A harmadik csörgésnél nyugodtan felvette.

- Ai. Miben segíthetek?

- L...tudnom kell mit írt neked a gyilkos mikor szólt a saját tettéről.

- Elküldhetem…

- Csak?

- Nekem mi jó származna belőle? Ez egy adok-kapok kapcsolat, valamit nekem is kéne kapni cserébe ha megosztok teljes információt veled.

- Nincs honnan tudnom teljes-e vagy sem. Láttam és hallottam is már ezerszer miket mondtál el a rendőrségnek vagy akár Misora-nak is.

- Ai…mérhetetlenül lelomboz, hogy nem bízol bennem ennyire. Veled az elmúlt pár hétben mindent megosztottam, minden gondolatomat az üggyel kapcsolatban.

- Ez a hangodból nem igazán…

- Elküldtem. Ha egyéb kérdésed van hívj.

Miután lerakta a telefont hidegvérrel hozzáláttam az üzenet elolvasásához, sikerült megértenem ebből is elég sok mindent ami még később kellhet az ügy megoldásához. A legjobban azok a mondatok fogtak meg miben a gyilkosságról beszél, utána elidőzik egy másik témánál, „ Sokat időztem azon elküldjem-e neked ezt az üzenetet, L, előtte vagy miután gyilkoltam? Esetleg közben…aztán rájöttem adok neked egy kis haladékot, jöjj rá mégis mit akarok csinálni, mi a célom ezzel. Az óra ketyeg…” Haladék…tehát még a gyilkosság előtt sokkal megkaphatta, ha nem is annyira hamar maximum 9 nappal előtte, ez az én véleményem, lehet vannak benne hibák, ezeket csak akkor tudnám meg ha…ha beszélnék L-el, de jelenleg haragszik, vagy egyszerűen nincs kedve velem beszélni, mert a saját gondjaival van elfoglalva. Azért egy részem néha lenne egy kis légy a falon, megnézni mégis hogy halad ezzel, ha egyáltalán dolgozik rajta olyan sokat mint nemrégiben. Bár őt ismervén nem hagyja annyiban az egészet, csak mert egy kis akadály jött közbe, sőt ez jobban hajtja előrébb. Hajnalban már komolyan fáradni kezdtem, napok óta kávén és cigarettán élek, éreztem ahogy lecsukódik a szemem, viszont abban a pillanatban megszólalt a hotel telefonja a szobámban.

- Igen?

- Elnézést a késői telefonálásért kisasszony, valaki fel szeretne jönni a lakosztályába.

- Ki az?

- Ah…azt mondja az ön társa egy cégnél. – cég? Társ? Ez csak L lehet senki más.

- Jöjjön.

- Köszönöm, legyen kellemes reggelje.

Letettem a telefont a helyére és az ágyba estem, úgy vártam mikor jön be L. Mondhatni eléggé felkeltette a kíváncsiságomat miért látogat meg, csak el ne aludjak a nagy kíváncsiságomban, tévedtem. Amint egyet akartam pislogni a szemem csukva maradt és úgy aludtam el ahogy voltam. Olyan mélyen pihentem, hogy észre se vettem mikor nyílt az ajtó, csak üresség volt a fejemben, semmilyen álmot se láttam. Ez volt a legpihentetőbb pillanata az életemnek, bármikor megismételném ha lehetne, és még az sem számít, hogy épp L érkezése előtt aludtam be alig 1 perc alatt. Reggel pedig mikor felkeltem még mindig ott ült és a jegyzeteimet olvasta, csak akkor vettem észre milyen szépen betakart mikor felültem az ágyon. Magam köré fogtam a meleg anyagot és elindultam felé.

- Jó reggelt. – szólalt meg nyugodt hangján, úgy viselkedett mint általában. Tovább nézte az iratokat fel sem nézve belőlük.

- Viszont. Sajnálom…tegnap kicsit elaludtam, lehet a fáradtság kikészített.

- Felesleges elnézést kérned. Mindenkivel előfurdalhat, inkább pihend ki magad, akkor használni is lehet az agyadat.

- Mióta vagy itt?

- Amióta megérkeztem.

- Azóta nézegeted őket? – böktem a kezemmel a halom felé.

- Igen. És azt kell mondanom, hogy…közel állunk a tettes elkapásához. Úgy érzem csak egy kis hibára lenne szükség, egy apró mellélövésre, vagy egy logikus magyarázatra amiből kiderülne miért követi el ezeket a gyilkosságokat. Nyilván játszani akar velem, részben azt is akarja hogy kapjam el… - a végére már motyogott kezével a szájánál, mintha magában beszélne. Leültem mellé és figyeltem minden mozdulatát mígnem ki nem tört belőlem a kérdés.

- L, mit keresel itt?

- Hogy mit? Segítek elkapni a tettest, egyedül attól tartok nem tudnád befejezni.

- És Watari? Ő hol marad?

- Nemsokára visszatérek hozzá, előtte gondoltam elmondok neked egy lényeges dolgot amit nem vettél észre. – egyenesen a szemembe nézett, éreződött a hangján milyen komolyan beszél, ezért még jobban koncentráltam a mondandójára – A gyilkosság…három nap múlva fog bekövetkezni.

- Három nap?! Hogy…

- Jöttem rá? Ezen neked kell elmélkedned, én csak segítettem ott ahol elakadtál. – egy ideig csendben egymásra néztünk, majd mintha egy kis habozást véltem volna felfedezni az arcán. Lepillantott majd újra szemeimbe nézett és felemelte a bal kezét, hogy aztán megsimogassa az arcomat. Ettől rögvest égni kezdett az említett felület, a pulzusom pedig az egekbe ugrott, mintha egy maratont futottam volna. Hihetetlen, hogy egy személy ennyire fel tudja bolygatni az életemet, bár mintha most sokkal furcsábban viselkedne, a szemei alatt nagyobbak a karikák a keze meg remeg.

- Ai…én…

- Elkapjuk. – meglepetten nézett fel, ettől pedig én is meglepődtem. Sose láttam ennyi érzelmet az arcán.

- Vigyázz…merre mész. – lehajtotta a fejét és ott hagyott engem, újra. Elég időt se adott, hogy lereagáljam a dolgokat, ezért úgy véltem jobb ha megint a  munkába temetkezem. HA csak három napom maradt haladéktalanúl meg kell oldanom ezt az ügyet, nincs több mese, nem fogok aludni amíg el nem kapom és be nem zárom valahova, hogy ott élje le élete utolsó éveit.

Második nap végénél jártam, L akkor jelentkezett újra. A kezeim remegtek a sok írástól az agyam viszont annál jobban bírta, ilyen közel a célhoz nem bírtam volna aludni ha akartam volna akkor se. Időpocsékolás, komoly emberi élet múlott rajta és ha nem jövök rá hamarosan mi lesz akkor vége az egésznek. Naomival is értekeztem hátha megtud valamit, de annyi információval rendelkezett akárcsak én, ezért előrébb nem haladtunk. L újra a laptopon keresett, így nem láthattam arcát mikor beszéltünk, viszont éreztem, hogy valami nincs rendjén, ez később kiderült miért van így.

- Ai, rájöttél még valamire?

- Semmi…viszont sürgősen ki kell találnunk ki az áldozat, mivel egyenlőre csak annyi biztos, hogy a gyilkos gyújtással fog ölni, és a helyiség egy elhagyatott raktár, vagy valamilyen gyár…már csak egy nap maradt, lehet még annyi sincs.

- Egy nap?

- Mindjárt lejár a három napos célzásod.

- Én nem céloztam sose ilyesmire. – egy kisebb csend állt be, innentől már gyanúsan kezdtem társalogni vele.

- Két napja mondtad. Még el is jöttél. Nem emlékszel?

- Eljött…Ai. Mi volt rajtam?

- Mint általában a fehér felsőd és a farmered.

- Észrevettél valami furcsát?

- L, miről beszélsz? Itt voltál…bár ha jobban visszaemlékszem, tény, hogy a szemed alatt nagyobbak voltak a karikák és a kezed is remegett. Nem beszélve arról amikor…nos…meglepetten néztél rám.

- Meglepetten…hm…

- Sokat gondolkodhatsz az ügyön ha még erre sem emlékszel.

- Ai, azonnal el kell jönnöd onnan, most küldtem érted Watarit, hamarosan meg kell érkezzen.

- Mi történt? – furcsán néztem a monitorra, kettőnk közül nem én viselkedek úgy, mint egy őrült.

- Ne riadj meg, de nem én voltam nálad akkor. Valaki más lehetett, és akárki is volt látta az adatokat amiket összegyűjtöttél az ügyről. Akára gyilkos is maga...

- L…ha azt mondod, hogy a gyilkos volt, akkor tudom ki az.

- Csak nem…

- De. Akkor B az. – a szívem hevesen kezdett dobogni ennek a gondolatára, ez komoly előrehaladást jelentene, és ezzel a kijelentéssel mintha újabb ajtók nyíltak volna meg előttem. Mindegyik gyilkosságnál ott volt, és az elejétől kezdve már gyanúsan viselkedett, teljesen kinézem belőle, hogy eljön hozzám L-ként, mivel így sok mindent megtudhatott arról milyen jól haladunk az üggyel, főleg mivel sok mindent nem árultam el neki. Remegő végtagokkal néztem magam elé, az agyamban cikáztak a gondolatok és összekezdtem rakni a kockát amik eddig hiányoztak.

- Ai, nincs sok időnk, gondolom rájöttél te is, hogy gyárban vagy valamilyen elhagyatott épületben készül újra lecsapni.

- Igen, azt nem tudom melyikben.

- Összesen tíz ilyen hely van Los Angelesben, mind messze a központtól, szóval most azonnal  hívd fel a rendőröket és küldd ki őket ezekhez az épületekhez, most küldtem el a listát. Te is mész egy játék gyárhoz, bízom benned Ai, el kell kapnunk, hogy végre vége legyen ennek az egész jelentéktelen őrületnek. Vigyél magaddal fegyvert és bilincset is és…

- Igen? – pakoltam miközben beszélt és épp tárcsázni kezdtem volna a rendőrséget.

- Vigyázz magadra…ő…veszélyes lehet.

- Ne aggódj.

- Megpróbálok.

A kocsiban a rendőrökkel elindultunk a játék gyárhoz amit L kijelölt nekem, fogalmunk se volt mégis mi fog minket ott várni, vajon elkésünk vagy épp időben érkezünk oda? Teletöltöttem a fegyveremet és elraktam biztonságos helyre ahonnan rögtön előtudom kapni ha arra kerülne a sor. Az út nem nevezhető rövidnek, főleg úgy, hogy minden másodperc számított, és az izgalomtól senki se tudott normálisan megülni a helyén. A kocsiban négyen ültünk, én elől foglaltam helyet onnan tekintettem körbe-körbe hátha meglátok valamit ami kitér a normális kategóriából. A kocsiban a mutató kezdett feljebb menni, a sofőrnek szólt egy másik társa, hogy gyorsítsunk rá mivel a legtöbben már odaértek a célpontokhoz. Állításuk szerint semmit sem találtak, a hely elhagyatott, nincsen eltérés a megszokottól, de azért meglapulva figyelik a terepet. A telefon a zsebemben rezegni kezdett ezért elővettem.

- Odaértetek már?

- Még nem. Holly, mennyi van még?

- Maximum fél óra.

- Még fél óra és ott leszünk.

- Szólj ha történt valami.

A gyár külsőleg üvegből állt, az összes piszkos, egy jó pár éve biztos nem járt itt senki. Körülötte növények nőttek ki, mindenhol hulladék ült közötte, a fiatalok vagy a hajléktalanok ide jöhettek még régebben, de valahogy egy idő után már ők se jöttek. Egy kóbor kutya elbújt előlünk mikor meglátta a hatalmas fényt, én pedig még jobban előre hajoltam az ülésből, mivel volt egy nagyon rossz érzésem. Messziről nem látszott semmi feltűnő, viszont ahogy közelebb értünk már elég szembetűnő lett a változás. Egyik részén vörös volt belülről, mintha égne, automatikusan kiugrottam a kocsiból, az épp hogy leállt nagy fékkel.

- Hozzon valaki vizet, bent ég valaki! – olyan gyorsan rohantam az épülethez amennyire csak a lábam bírta. Fogalmam sincs hogyan terveztem a tüzet eloltani mikor ezen az elhagyatott helyen kicsi az esély arra, hogy egy tűz por bármerre is legyen. Ha kell a kabátommal fogom eloltani, de nem engedem, hogy még egyszer valaki meghaljon, ráadásul úgy, hogy ilyen közel állok a megmentéséhez.

A folyosók hidegek voltak és sötétek, ezért a telefonommal próbáltam világítani utat magamnak. Követtem a szag irányát ami elvezetett egy behúzott ajtóhoz. Azon keresztűl áradt a füst lassan kifelé, de ahogy éreztem nem lehetett még akkora nagy veszély, biztos nem rég gyújtotta meg a gyilkosm tehát még valahol itt kell legyen. Nemrég utolért az egyik rendőr is, John, a többieket elküldte a tettes megkeresésére. Együtt sikerült betörnünk az ajtót, akkor találtam szemben magam magával…B-vel. Gondolkodás nélkül ráugortam, alig hallottam John kiáltását a hátam mögül, amint épp eloltja a tüzet. B meglepetten nézett rám, de utána nem volt ideje reagálni, mivel leterítettem a földre, a nagy lökéstől pedig mindketten csúsztunk még egy métert, míg neki nem ütköztünk a falnak. Teljesen olaj állaga lett a ruhámnak, és a bőrömnek is, de mind ebből szinte semmi sem érzékeltem, csak az lebegett a szemem előtt, hogy elkapjam ezt a férfit és véget vessek az egész ügynek. Csúszkálva bár, viszont valahogy sikerült megfordítanom a meglepett gyilkost és a bilincset a csuklóira erősítenem

- Beyond Birthday, letartóztatom három gyilkosság gyanújával,  Belive Bridesmaid, Quarter Queen és Backyard Bottomslash. Jogában áll hallgatni, minden amit mond maga ellen fordítható. Jogában áll ügyvédet hívatni. - lihegtem fáradtan miközben lassan felültem és elmondtam neki a hivatalosan betanult szöveget. – JOHN. Vigye el, nekem még dolgom van.

- Igenis.

John erősen megszorította a kezét és kihúzta a szobából, én pedig rögtön összerogytam a földre. Próbáltam a lélegzetemet lenyugtatni, csak nem nagyon sikerült, ezért elkezdtem tárcsázni L számát, így is fel kellett hívnom a fejleményekről. Észre sem vettem mennyire hatással volt rám ez az egész eset, pedig alighja zajlott le több, mint 10 perc alatt. Kezeim remegtek mikor tárcsázni akartam, ezért vártam egy kicsit és üres tekintettel néztem magam elé, sose gondoltam volna, hogy ilyen rossz lesz újra látnom B-t és ilyen körülmények között. Még nem volt időm teljesen felfogni mi történik velem, mert annyi minden talált el egyszerre, hogy együtt mentem a sodrással. Mikor úgy gondoltam lenyugodtam valamennyire flehívttam a detektívet, éreztem ahogy egy könnycsepp legördül az arcomon, gyorsan le is töröltem, mivel L válaszolt.

- Mi történt?

- Elkaptuk…B volt az.

- Akarsz beszélni vele?

- Látni se akarom.

- Küldöm Watarit, olyan gyorsan ér oda ahogy csak tud.
- Köszönöm.