Oh kedves Lorrie
Ahogy letettem a fejem a párnámra rögtön elaludtam,de nem lustulhattam sokáig,mert anya felébresztett reggel tizenegykor.Hangos telefon csörgésre keltem fel,mire pedig visszaaludtam volna anya kirántotta a szobám ajtaját és közölte velem,hogy keljek fel azonnal,mert keresnek a telefonon.Azt se felejtette el közölni,hogy szellőztessek a szobámba,mert hihetetlen állott szag van,mintha a kocsmából jöttek volna.Kissé idegesen szóltam bele a kagylóba,de mikor meghallottam ki az az összegyülemlett irritációm rögtön köddé vált.
-Jó reggelt Michi!-Paul energikus hangja vízhangozva csengett a fülembe.
-Korábban nem hívhattál volna,igaz?-kérdeztem kissé fáradt hangon.
-Remek híreim vannak!-mondta meg se hallva az irónikus kérdésem-Pénteken már meg is érkezünk Liverpoolba.
-Már a héten?-kérdeztem csodálkozva.
-Nem is örülsz?-Paul hangja szomorú volt,de hallatszott rajta,hogy viccel.
-Dehogynem!Alig várom,hogy jöjjetek.A többiek,hogy vannak?
-Szerintem még alszanak.
-Szóval azért van ekkora nagy csend.Máskor már rég veszekedtetek volna a telefonért.-kuncogtam.
-Mi volt Lucasal?-kérdezte hirtelen témát váltva.Még eddig soha nem érdeklődött ennyit az iránt aki nekem tetszett.
-Semmi érdekes,mondta,hogy felhí...-a vonal másik végén hallottam egy ajtó csapódást aztán egy álmos hangot.Hirtelen zaj támadt,amiből arra következtettem,hogy lassan mindenki felébred,vagyis nemsokára kezdődik a telefonért való ádáz küzdelem.-Figyelj Paul írok majd jó?Kell mennem szia!
-Majd írj.-hadarta gyorsan aztán pedig lerakta.A gondolat,hogy épp most mondja el,vagy eltitkolja,hogy kivel beszél,röhögésre késztetett.
Anya és apa az ebédlőben itták a teát miközben reggeliztek.Leültem melléjük mintha mi sem történt volna,de persze sejtettem,hogy nem úsztam meg ennyivel.Anya és apa rögtön kérdésekkel bombáztak meg,mint például "kivel voltam én tegnap délben,ugyanis Mr. Chappman látott engem meg egy fiatal ember akivel állítólag nagyon jól szórakoztam",meg persze "biztos jó ötlet azokkal a fiatal Beatles-ekkel lennem mindig",de a legrosszabb "mien volt az új munkám és hol is dolgozok pontosan".Ezekre a kényes kérdésekre általában sose válaszolok normálisan,valahogy mindig sikerült kitérnem előlük,de anya úgy tűnik,hogy eldöntötte többet ilyet én nem fogok csinálni,így hát még mielőtt felrohantam volna a szobámba kénytelen voltam válaszolni a kérdésekre.
Az elsőre őszintén megmondtam a választ,mivel meg voltam róla győződve,hogy Mr. Chappmannel már úgyis minden kis részletet kitárgyalt anya,szóval kár volt tagadni az egészet.Szinte biztos,hogy arra volt kíváncsi és is elmondom-e neki.A feltevésem helyes volt,mivel alighogy úgy ahogy körülírtam rögtön el is mondta,hogy már mindent tud és csak arra volt kíváncsi elmondom-e neki...ez aztán a megbízható anya ugye?Minden esetre teljesen el volt ragadtatva Lucastól és szolidan célzott,hogy be kéne mutassam a családomat neki,hiszen olyan megbízható és fresh fiatalembernek tűnik.Apa csak hümmögöt és nevetett magában,de nem sokáig,mivel anya mikor meglátta,hogy a csészéjébe nevet rögtön le is teremtette.
A második kérdésükre nyíltan megmondtam,hogy eszem ágában sincs megszakítani velük a kapcsolatot,főleg Paul-al.Inkább a harmadik kérdés volt húzósabb.Azt már nem akaródzott annyira elmondani nekik,de végülis a szüleim,ha szeretnek akkor elfogadják,hogy egy pub-ban dolgozok,hisz tudják mennyire kell nekem most a pénz,ennél jobban fizetős helyet nem találtam.Ezekkel a gondolatokkal nyugtattam magam miközben elmagyaráztam,hogy a The Six Pence-be járok dolgozni.Először nem értették,hogy mit keresnék ott,de miután a tudtukra adtam,hogy nekem pontosan mi is a dolgom rögtön idegesek lettek.
-Michelle Wright!Azonnal mondj fel!-anya arca kipirult hangja pedig határozottan csengett.
-Igaza van Michi.Tudjuk,hogy kell a pénz,de ez azért tulzás.-meglepetésemre apa is egyet értett anyával ami azért nálunk elég ritka.
-Hát köszönöm.Tőletek számítottam volna a legnagyobb támogatásra,hiszen a szüleim vagytok!-idegesen lecsaptam a megvajazott kenyeret és a kést a tányérra.-Azt hittem végre ötülök,hogy találtam egy munka helyet,de úgy látom tévedtem.
-Kicsim,mi örülünk,hogy van munka helyed,de egy ennél tisztességesebbet is találhattál volna.Nem hinném,hogy normális egy tizenkilenc éves lánynak részeges emberek között dolgoznia.-anya hangja nyugodtabb volt,de a szeméből azt olvastam ki,hogy ezt a vitát minden áron ő akarja majd megnyerni.Semmi esélye.Ma nem.
-Nem anya,téged csak az zavar,hogy mit mondanának a szomszédok,ha megtudnák.-a visszafeleselésem megtette a hatását.Anya elpirult és babrálni kezdett a karkötőivel.
-Szavamra,lányom.Nem hinném,hogy bárki is élete végéig ott akarna dolgozni,mi lesz ha valaki megtámad,részegen bárki bármire képes,ha azt józanul nem is tenné meg.-apa aggódva nézett rám,csalódott hangja miatt könnyek szöktek a szemembe.
-Én igenis szeretek ott lenni,és rendesen megfizetik!Direkt vannak gorillák akik vigyáznak,hogy minden rendben legyen,nem hinném,hogy történne valami.-idegesen felugrottam a székről és kijárathoz siettem-És ha akarjátok,ha nem én akkor is ott fogok dolgozni,aztán pedig megyek Londonba minnél messzebb innen!!
Amien gyorsan csak lehetett el akartam szaladni a házamtól,egyetlen cél lebegett a szemem előtt,megkeresni Lorriet és kisírni magam a vállán.A szememből már jócskán ömlöttek a könnyek mikor elérkeztem hozzá haza.Csak akkor hagytam abba a dörömbölést az ajtaján amikor kinyitotta.Rögtön az ölébe estem és sírtam.Lorrie nem kérdezett semmit csak bevonszolt a nappaliba és leültetett a kanapéra,hogy ott sírjam ki magam,ne a bejárati ajtón.Tíz perc múlva mikor már úgy ahogy lenyugodtam megszólalt.
-Ugye nem Paul mondott valamit,mert akkor lefejezem.Ha meg Lucas akkor kis is herélem.-az arca kifejezéstelen volt,de természetesen viccelt...vagy nem.Ezt még én se tudnám eldönteni.
-Nem Lorrie.Egyik sem.-halkan nevettem egy kicsit a megfenyegetésén.
-Akkor meg mi a baj?
-A szüleim túl reagálják a dolgokat,mint általában.-kifújtam az orromat,most már nem is érdekelt mennyire vörös.
-Hadd találjam ki.A munkáddal kapcsolatban igaz?-kérdezte halkan miközben feltűzte a hajam,hogy ne legyen a szemembe.Bólintottam.-Sejthetted,hogy nem fogják jól reagálni,pluszba anyud vallásos szóval ezzel még jobban megszo...
-TUDOM.-szóltam még mielőtt káromkodhatott volna egy nagyot.Egyszer szappannal fogom kimosni a száját.-De olyan gonosz dolgokat vágtam a fejükhöz.
-Megbékélnek,mire visszamész nem lesz semmi baj.Emlékszel mikor kimentünk először Cavernbe?-kérdezte huncut mosollyal az arcán.
-Igen valahogy felejthetetlenné tetted.-nevettem.
-A szüleid az után is megbékéltek.Most meg már felnőtt vagy,azt csinálsz és úgy amit akarsz!A saját hibáidból tanulsz.-felemelte a kezét és akkor megpillantottam,hogy a bal keze be van fáslizva.
-Mi van a kezeddel?-kérdeztem összehúzva a szemöldököm.Megrántotta a vállát és eldugta a kezét a háta mögé.-Lorrie mutasd.
-Nem.-felelte kifejezéstelen arcal.Most figyeltem meg csak jobban,hogy a szem festéke el volt kenődve,mint aki sírt.
-Loretta,ha nem mutatod meg most azonnal a kezedet,esküszöm megnézem én,de annak nem lesz jó a vége.
Elhúzta a száját és előhúzta a háta mögül a kezét.Az ölembe tettem a befáslizott kezét és elkezdtem kibontogatni.Mire befejeztem kerek szemekkel néztem a kisebb nagyobb sebekre,vágásokra és hegekre.A legtöbb friss volt,még a vérzés sem állt el belőle.A szemembe újra könny szökött,mégis mennyi ideig titkolta ezt az egészet?Mégis mennyi ideig szenvedett egymaga?Mégis miért nem mondta el,mi lett volna,ha tudok segíteni még mielőtt ide jutott volna?
Felnéztem Lorriera és láttam ahogy a szeméből potyognak a könnyek,még sose láttam valakit ennyire sírni,ŐT ennyire sírni.Szorosan magamhoz öleltem,ő pedig ugyanolyan szorosan visszaölelt.
-Sajnálom.-suttogta kétségbeesetten két sírás közepette-El kellett volna..mondanom...sajnálom!!!
-Nem baj,nyugodj meg.-én is ugyanannyira,ha nem jobban sírtam,mint ő.Pontosan én sem tudtam miért,lehet a sajnálat,vagy a bűntudat miatt,vagy csak egyszerűen meg akartam óvni,de aznap nála aludtam.
Az elsőre őszintén megmondtam a választ,mivel meg voltam róla győződve,hogy Mr. Chappmannel már úgyis minden kis részletet kitárgyalt anya,szóval kár volt tagadni az egészet.Szinte biztos,hogy arra volt kíváncsi és is elmondom-e neki.A feltevésem helyes volt,mivel alighogy úgy ahogy körülírtam rögtön el is mondta,hogy már mindent tud és csak arra volt kíváncsi elmondom-e neki...ez aztán a megbízható anya ugye?Minden esetre teljesen el volt ragadtatva Lucastól és szolidan célzott,hogy be kéne mutassam a családomat neki,hiszen olyan megbízható és fresh fiatalembernek tűnik.Apa csak hümmögöt és nevetett magában,de nem sokáig,mivel anya mikor meglátta,hogy a csészéjébe nevet rögtön le is teremtette.
A második kérdésükre nyíltan megmondtam,hogy eszem ágában sincs megszakítani velük a kapcsolatot,főleg Paul-al.Inkább a harmadik kérdés volt húzósabb.Azt már nem akaródzott annyira elmondani nekik,de végülis a szüleim,ha szeretnek akkor elfogadják,hogy egy pub-ban dolgozok,hisz tudják mennyire kell nekem most a pénz,ennél jobban fizetős helyet nem találtam.Ezekkel a gondolatokkal nyugtattam magam miközben elmagyaráztam,hogy a The Six Pence-be járok dolgozni.Először nem értették,hogy mit keresnék ott,de miután a tudtukra adtam,hogy nekem pontosan mi is a dolgom rögtön idegesek lettek.
-Michelle Wright!Azonnal mondj fel!-anya arca kipirult hangja pedig határozottan csengett.
-Igaza van Michi.Tudjuk,hogy kell a pénz,de ez azért tulzás.-meglepetésemre apa is egyet értett anyával ami azért nálunk elég ritka.
-Hát köszönöm.Tőletek számítottam volna a legnagyobb támogatásra,hiszen a szüleim vagytok!-idegesen lecsaptam a megvajazott kenyeret és a kést a tányérra.-Azt hittem végre ötülök,hogy találtam egy munka helyet,de úgy látom tévedtem.
-Kicsim,mi örülünk,hogy van munka helyed,de egy ennél tisztességesebbet is találhattál volna.Nem hinném,hogy normális egy tizenkilenc éves lánynak részeges emberek között dolgoznia.-anya hangja nyugodtabb volt,de a szeméből azt olvastam ki,hogy ezt a vitát minden áron ő akarja majd megnyerni.Semmi esélye.Ma nem.
-Nem anya,téged csak az zavar,hogy mit mondanának a szomszédok,ha megtudnák.-a visszafeleselésem megtette a hatását.Anya elpirult és babrálni kezdett a karkötőivel.
-Szavamra,lányom.Nem hinném,hogy bárki is élete végéig ott akarna dolgozni,mi lesz ha valaki megtámad,részegen bárki bármire képes,ha azt józanul nem is tenné meg.-apa aggódva nézett rám,csalódott hangja miatt könnyek szöktek a szemembe.
-Én igenis szeretek ott lenni,és rendesen megfizetik!Direkt vannak gorillák akik vigyáznak,hogy minden rendben legyen,nem hinném,hogy történne valami.-idegesen felugrottam a székről és kijárathoz siettem-És ha akarjátok,ha nem én akkor is ott fogok dolgozni,aztán pedig megyek Londonba minnél messzebb innen!!
Amien gyorsan csak lehetett el akartam szaladni a házamtól,egyetlen cél lebegett a szemem előtt,megkeresni Lorriet és kisírni magam a vállán.A szememből már jócskán ömlöttek a könnyek mikor elérkeztem hozzá haza.Csak akkor hagytam abba a dörömbölést az ajtaján amikor kinyitotta.Rögtön az ölébe estem és sírtam.Lorrie nem kérdezett semmit csak bevonszolt a nappaliba és leültetett a kanapéra,hogy ott sírjam ki magam,ne a bejárati ajtón.Tíz perc múlva mikor már úgy ahogy lenyugodtam megszólalt.
-Ugye nem Paul mondott valamit,mert akkor lefejezem.Ha meg Lucas akkor kis is herélem.-az arca kifejezéstelen volt,de természetesen viccelt...vagy nem.Ezt még én se tudnám eldönteni.
-Nem Lorrie.Egyik sem.-halkan nevettem egy kicsit a megfenyegetésén.
-Akkor meg mi a baj?
-A szüleim túl reagálják a dolgokat,mint általában.-kifújtam az orromat,most már nem is érdekelt mennyire vörös.
-Hadd találjam ki.A munkáddal kapcsolatban igaz?-kérdezte halkan miközben feltűzte a hajam,hogy ne legyen a szemembe.Bólintottam.-Sejthetted,hogy nem fogják jól reagálni,pluszba anyud vallásos szóval ezzel még jobban megszo...
-TUDOM.-szóltam még mielőtt káromkodhatott volna egy nagyot.Egyszer szappannal fogom kimosni a száját.-De olyan gonosz dolgokat vágtam a fejükhöz.
-Megbékélnek,mire visszamész nem lesz semmi baj.Emlékszel mikor kimentünk először Cavernbe?-kérdezte huncut mosollyal az arcán.
-Igen valahogy felejthetetlenné tetted.-nevettem.
-A szüleid az után is megbékéltek.Most meg már felnőtt vagy,azt csinálsz és úgy amit akarsz!A saját hibáidból tanulsz.-felemelte a kezét és akkor megpillantottam,hogy a bal keze be van fáslizva.
-Mi van a kezeddel?-kérdeztem összehúzva a szemöldököm.Megrántotta a vállát és eldugta a kezét a háta mögé.-Lorrie mutasd.
-Nem.-felelte kifejezéstelen arcal.Most figyeltem meg csak jobban,hogy a szem festéke el volt kenődve,mint aki sírt.
-Loretta,ha nem mutatod meg most azonnal a kezedet,esküszöm megnézem én,de annak nem lesz jó a vége.
Elhúzta a száját és előhúzta a háta mögül a kezét.Az ölembe tettem a befáslizott kezét és elkezdtem kibontogatni.Mire befejeztem kerek szemekkel néztem a kisebb nagyobb sebekre,vágásokra és hegekre.A legtöbb friss volt,még a vérzés sem állt el belőle.A szemembe újra könny szökött,mégis mennyi ideig titkolta ezt az egészet?Mégis mennyi ideig szenvedett egymaga?Mégis miért nem mondta el,mi lett volna,ha tudok segíteni még mielőtt ide jutott volna?
Felnéztem Lorriera és láttam ahogy a szeméből potyognak a könnyek,még sose láttam valakit ennyire sírni,ŐT ennyire sírni.Szorosan magamhoz öleltem,ő pedig ugyanolyan szorosan visszaölelt.
-Sajnálom.-suttogta kétségbeesetten két sírás közepette-El kellett volna..mondanom...sajnálom!!!
-Nem baj,nyugodj meg.-én is ugyanannyira,ha nem jobban sírtam,mint ő.Pontosan én sem tudtam miért,lehet a sajnálat,vagy a bűntudat miatt,vagy csak egyszerűen meg akartam óvni,de aznap nála aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése