Egy kis segítség
Reggel Lorrie ébresztett.Fáradt voltam az éjjel,szóval mélyen aludtam,sőt talán még horkoltam is.Nem biztos,de dereng valami,hogy apa kopogott az ajtómon,hogy vegyem lejjebb a horkolásomat,mert nem hallja a gondolatait.Most visszagondolva,miért kellene hallja az ember a saját gondolatait,ha alszik?Akkor nem a gondolatokra kell koncentrálni,hanem...Mindegy is,a lényeg,hogy Lorrie ügyesen bemászott az ablakomon-komolyan,mikor fognak erről leszokni?-és egy jól megcélzott ugrással már is mellettem volt.Annyira megijedtem,hogy majdnem leestem,Lorrie amilyen jó barátnő,ezt nem hagyhatta,hozzásegített,így a "majdnem esésből" teljességgel NAGY esés lett.Anya fel is rohant.
-Mi volt ez?-kérdezte aggódó hangon miközben kinyitotta az ajtót.Amint meglátta,hogy én a földről tápászkodok fel,Lorri pedig nevetését próbálja leplezni,mosolyogva megrázta a fejét.
-Bocsánat Mrs Wright.-nevetett Lorrie.
-Nem gond,Lorrie,csak legközelebb legyetek halkabbak.
Nehéz volt elmesélni Lorrienak,hogy szakítottunk Lucasal,nagy részt azért mert előre tudtam,hogy fog reagálni.Még régebben mikor szakítottunk Charlieval akkor is teljesen kiborult.Minduntalan szapulta-amit meg is értek,mivel telefonon szakított velem,nem volt valami szép tőle,csendben meg is jegyezném-és mikor végre abbahagyta a szapulását,kirángatott,hogy menjünk sétálni,és igyunk.Nem akartam sokat inni,mert tudtam,hogy nem bírom az alkoholt,de ő mégis győzködött,hogy jobb lesz ha már részeg vagyok.Nem kellett sok hozzá,hogy részeg legyek.Őszintén bevallva,fogalmam sincs mi történt,de Lorrie kezdetleges beszámolója alapján azt hiszem nem is akarom meg tudni.Az egyszer biztos,hogy azon az estén,mind ketten úgy kirúgtunk a hámból,mint még soha.Legalábbis az én részemről ez az állítás igaz,azóta sem ittam annyit,hogy berúgjak.
Igazam is lett.Lorrie teljesen ki akadt Lucasra,és elhatározta,hogy ma aztán berúgunk.Nekem azonban más terveim voltak.
-Lorrie-kezdtem ezrediére is-nekem ma mennem kell dolgozni,nem rúghatok be.
-Dehogy nem.-legyintett türelmetlenül-Mikor jár le a műszakod?
-Négykor.-feleltem kifejezéstelen arccal.
-Eléd jövök,és le megyünk hozzám in-ni.-szótagolta vigyorogva-Hidd el nekem,most tényleg szükséged van erre.Az a rohadt Lucas,csak kerülne a kezem közé.
Még a munkámra sem tudtam koncentrálni normálisan.Mindy többször is le kellett húzzon a fejemben lévő ködből,és eszembe kellett juttassa,hogy épp a munka helyemen vagyok,és vár rám három ember,hogy kiszolgáljam őket.Ma mintha még többen is lettem volna a kelleténél,kezdett ez a hely is hasonlítani a jó öreg Cavernhez,ami mondjuk inkább nekünk jó,hiszen kapunk bónusz pénzt,de más felől elég frusztráló,hogy még két szót sem tudok váltani a társammal.Az este viszont akkor fordult a legrosszabbra amikor megláttam Lucas közeledő alakját.Úgy tűnt ő nem vesz észre engem ezért gyorsan lebuktam a bár mögé.Mindy majdnem meg botlott bennem.
-Michi,mit csinálsz?-kérdezte nagyokat pislogva-Nem ez a megfelelő pillanat,hogy bújócskázz.
-Nem bújócskázok!Ott van a volt fiúm,és nem akarok találkozni vele.-szóltam kétségbeesetten.Mindy körül nézett aztán újra lehajolt hozzám.
-Hogy néz ki?
-Kék szem,magas,barna haj,aranyos arc.-újra fel állt a földről és körül nézett.
-Rendben megyek én,szólj,ha van valami baj.Ne felejtsd el,ott vannak a gorillák is.-nevetve el ment a bár pult másik végébe ahol Lucas már toporzékolva várta.Ilyen az én formám,alig egy napja szakítottunk már is feltűnik a munka helyemen,mi lesz legközelebb,ellátogat hozzám haza?Jaj,rossz bele is gondolni.
Gyorsan visszatértem a munkához,mintha mi sem történt volna,de még így is néha kerestem a tekintetemmel Lucast.Attól rettegtem,hogy egyszer csak előtűnik a semmiből,leszorít és megint ütni kezd,mint egy őrült.Ez az érzet lassanként hatalmába kerített,már kezdtem paranoiás lenni.Ez biztos nem normális.Habár,jobban bele gondolva,fogalmam sincs,hogy normális-e,hogy ennyire féljek tőle,vagy nem.Ezt a kérdést inkább Cynthiával kéne meg beszéljem,vagy Lorrieval.Cynthia is kapott Johntól,de fele annyit se amennyit Lorrie.Lorrie szülei meghaltak egy balesetben,még mikor tizen három volt,akkor vitték be egy árva házba,ahonnan két évvel később meg szökött,és keresett egy munkát ahol dolgozhat.Nem volt lakása,az utcákat rótta,és hidak alatt lakott.Bele sem merek gondolni,milyen nehéz lehetett neki,és mennyire szüksége lett volna,egy személyre aki vigyáz rá és ki segíti.Kimondhatatlan nagy szerencséje volt,mikor a szüleimbe botlott.Ők megsajnálták,és hozzánk költözött,de nem sokáig,mert ahogy Lorrie szerzett elegendő pénzt,rögtön vett is magának egy kis aranyos lakást a másik végén a városnak.Abban az időben lettünk jóban,egy igazi család tagnak számít már nálunk.
Elgondolkozva ezen az emléken elkezdtem kuncogni,mázli,hogy a zenétől,meg a sok zsivajtól nem hallatszott.Ha jobban bele gondolok valószínüleg senkit se nagyon érdekelt volna,ebben a városban végül is is mindekit lökött kissé,a maga módján legalábbis.
-Na,ki szeret téged?-kérdezte Lorrie nagy vigyorral az arcán,miközben az utca végétől sétált felém.Bőr dzsekit viselt és a változatosság kedvéért szoknyát.Kacsintva előhúzott a dzsekije alól egy vodkás üveget.-Ma kaptam.
-Mejktől?-kérdeztem meg forgatva a szemeimet.Lorrie nem szeret megállapodni egy embernél,ő inkább ahogy ő szokta mondani,kihasználja,hogy még fiatal,ha pedig el érkezik az idő,akkor úgy is megházasodik.Többször bele gondolta már,hogy lehet,hogy mi ilyen jó barátnők lettünk,hiszen teljesen különbözünk.Úgy tűnik igaz az az állítás,hogy az ellentétek vonzzák egymást.
-Azt hittem nem szereted hallgatni a kalandjaimat.-mondta nevetve miközben átkarolt.
-Nem is.-sóhajtottam.
-Pedig egy igazi állat volt az ágyban!Ha láttad..
-Elég már!-nevettem miközben jól fejen kólintottam a táskámmal.
Fogtunk egy taxit,amivel tíz perc alatt el jutottunk Lorrie házához.Vigyorogva nyitotta ki az ajtót.Egyenesen a konyhába ment,ahol kutatni kezdett a hűtőben.
-Michi,gyere már idee!
-Nem kell ordibálnod,itt vagyok a konyha mellett lévő szobában.-nevettem.Ahogy bementem a konyhába még nagyobb röhögésbe törtem ki.A földön ült,és a nyitott hűtő elött nézegette az innivalókat.
-Ne röhögj,hanem segíts dönteni.-elgondolkodva nézegette a sörös dobozokat,meg a whiskiket.Még mindig kuncogva leültem mellé és ki vettem egy sört.
Abból az estéből csak annyira emlékszem,hogy hajnalban az utcákon végigrohanva nevettünk,Lorrie kezében vodkás üveg.
Gyorsan visszatértem a munkához,mintha mi sem történt volna,de még így is néha kerestem a tekintetemmel Lucast.Attól rettegtem,hogy egyszer csak előtűnik a semmiből,leszorít és megint ütni kezd,mint egy őrült.Ez az érzet lassanként hatalmába kerített,már kezdtem paranoiás lenni.Ez biztos nem normális.Habár,jobban bele gondolva,fogalmam sincs,hogy normális-e,hogy ennyire féljek tőle,vagy nem.Ezt a kérdést inkább Cynthiával kéne meg beszéljem,vagy Lorrieval.Cynthia is kapott Johntól,de fele annyit se amennyit Lorrie.Lorrie szülei meghaltak egy balesetben,még mikor tizen három volt,akkor vitték be egy árva házba,ahonnan két évvel később meg szökött,és keresett egy munkát ahol dolgozhat.Nem volt lakása,az utcákat rótta,és hidak alatt lakott.Bele sem merek gondolni,milyen nehéz lehetett neki,és mennyire szüksége lett volna,egy személyre aki vigyáz rá és ki segíti.Kimondhatatlan nagy szerencséje volt,mikor a szüleimbe botlott.Ők megsajnálták,és hozzánk költözött,de nem sokáig,mert ahogy Lorrie szerzett elegendő pénzt,rögtön vett is magának egy kis aranyos lakást a másik végén a városnak.Abban az időben lettünk jóban,egy igazi család tagnak számít már nálunk.
Elgondolkozva ezen az emléken elkezdtem kuncogni,mázli,hogy a zenétől,meg a sok zsivajtól nem hallatszott.Ha jobban bele gondolok valószínüleg senkit se nagyon érdekelt volna,ebben a városban végül is is mindekit lökött kissé,a maga módján legalábbis.
-Na,ki szeret téged?-kérdezte Lorrie nagy vigyorral az arcán,miközben az utca végétől sétált felém.Bőr dzsekit viselt és a változatosság kedvéért szoknyát.Kacsintva előhúzott a dzsekije alól egy vodkás üveget.-Ma kaptam.
-Mejktől?-kérdeztem meg forgatva a szemeimet.Lorrie nem szeret megállapodni egy embernél,ő inkább ahogy ő szokta mondani,kihasználja,hogy még fiatal,ha pedig el érkezik az idő,akkor úgy is megházasodik.Többször bele gondolta már,hogy lehet,hogy mi ilyen jó barátnők lettünk,hiszen teljesen különbözünk.Úgy tűnik igaz az az állítás,hogy az ellentétek vonzzák egymást.
-Azt hittem nem szereted hallgatni a kalandjaimat.-mondta nevetve miközben átkarolt.
-Nem is.-sóhajtottam.
-Pedig egy igazi állat volt az ágyban!Ha láttad..
-Elég már!-nevettem miközben jól fejen kólintottam a táskámmal.
Fogtunk egy taxit,amivel tíz perc alatt el jutottunk Lorrie házához.Vigyorogva nyitotta ki az ajtót.Egyenesen a konyhába ment,ahol kutatni kezdett a hűtőben.
-Michi,gyere már idee!
-Nem kell ordibálnod,itt vagyok a konyha mellett lévő szobában.-nevettem.Ahogy bementem a konyhába még nagyobb röhögésbe törtem ki.A földön ült,és a nyitott hűtő elött nézegette az innivalókat.
-Ne röhögj,hanem segíts dönteni.-elgondolkodva nézegette a sörös dobozokat,meg a whiskiket.Még mindig kuncogva leültem mellé és ki vettem egy sört.
Abból az estéből csak annyira emlékszem,hogy hajnalban az utcákon végigrohanva nevettünk,Lorrie kezében vodkás üveg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése