12 Fejezet

Anna

    Szánalomra méltó volt ahogy az a törékeny nő kis babával a hasában ül a piszkos szőnyegen a nappali közepén és a karjaimban sír,már másodjára.A múltkor mikor sírt akkor egy borzalmas hírt közölt velem,és volt egy olyan érzésem,hogy a mostani sem lesz jobb.John cuccai eltűntek szőröstől bőröstől,ami nem jelenthet valami jót.Az agyam hátsó része azt suttogta,hogy Cynthia elmondta Johnnak a babát,ő pedig ott hagyta.Csak reménykedni tudtam,hogy nincs igazam,de mint tudjuk általában a megérzéseim jók.Aggódva haraptam az ajkamba és ránéztem az ölemben még mindig pityergő Cynthiára.Az arca vörös volt,és volt a feje bal oldalánál egy kék folt.

-Honnan szerezted ezt a zúzódást?-kérdeztem aggódva miközben közelebbről is megvizsgáltam az arcát.Ő elkapta a fejét és még nagyobb sírásba kezdett.Felálltam a földről,hogy leülhessek a kanapéra.-Figyelj,ha nem mondod el mi történt bár mennyire is akarok,nem tudok segíteni!

   Úgy tűnt ez a határozott magatartásom eléggé megragadta,mert halkan szipogni kezdett és leült mellém.Vett pár mély levegőt és egyenesen a szemembe nézett.

-John és én szakítottunk.-a kezeim közé rejtettem a fejemet és becsukott szemmel vártam a folytatást-Még két napja történt.Egy pubba voltunk,és jól szórakoztunk.Elhívott egyik barátja,hogy táncoljunk én pedig vele mentem.Remekül elvoltunk,míg John észre nem vett minket.Idegesen a kabátjánál fogva kiráncigálta a barátját,de nem verekedett,csak beszélgettek,mondjuk látszott Johnon,hogy rettentően ideges.Mikor meguntuk a bulit hazajöttünk és elkezdtünk beszélgetni...

-Ami abból állt,hogy ordibáltatok,gondolom...-szólaltam meg alig hallhatóan.Cynthia így is meghallott,hangosan szipogni kezdett.

-Igen,megvádolt azzal,hogy megcsalom.ÉN!Én csalom meg őt,miközben mást sem csináltunk csak táncoltunk!Bezzeg ő!Minden megcsalását elnéztem neki,de ő még egy táncolást se tud elnézni nekem!-felnéztem rá,már nem sírt.Az arca kipirult az idegességtől,két kezét ökölbe szorította.-Persze ezt meg is mondtam neki.Nem örült,hogy még én vagyok felháborodva,mikor állítólag megcsaltam,ezért gondolta a tudtomra adja.

-Megütött.-mondtam elhaló hangon.Beleharapott a szájába,hogy visszatartsa a könnyeit.

-Akkor szakítottam vele.Még aznap összepakolt és el ment.Mondd mégis mit tegyek Michelle?!-kétségbeesett zokogásba kezdett.

   Egy újabb emlék jutott az eszembe Cynthia látványától.Emlékszem ahogy még tizenöt éves koromban anya mesélte,hogy volt még tinédzser korában egy barátnője.Anna.Szegény lánynak nem volt valami szép élete.Az anyukája ott hagyta őt meg az apukáját,mert elege volt az apjából.Alkoholista volt,és mindig verte őket.Azon a napon amikor Anna anyja kiszökött,abban a májusban kiszabadult a pokol a Deverson házban.Attól a naptól kezdve a férfi minden nap jól leitta magát és brutálisan megverte Annat.Egyszer addig fajult a dolog,hogy majdnem meg is erőszakolta,de Annanak sikerült valahogy kiszöknie a lakásból és egyenesen anyához rohant.Éjnek éjjelén volt ez az egész,anya meg persze nem is számított Anna érkezésére.Ijedt arccal meredt az ajtóban Annak véres arcára és szétszaggatott ruháira.Beinvitálta,leültette a kanapéra,és csinált egy olyan erős teát,hogy még a szülei se tudták volna meginni.Letette a két csészét az asztalra és benyúlt az ülés közé,hogy kivegyen egy cigarettás dobozt.Sose gondoltam volna,hogy anya az a lázadó típus volt,de ezek után szavamra,megváltozott a véleményem róla.
   Miközben elszívta a Marlboro-t Anna reszketve mesélte el a történteket és könyörögve segítséget kért tőle.Anya akkoriban is csak egy tinédzser volt,mégis mit tehetett volna?Próbálta megnyugtatni,cigivel kínálta és itatta azzal az erős teával.Amennyire csak tudott tanácsokat adott neki,és bíztatta arra,hogy közölje ezeket a dolgokat a rendőrségen.Csak több órányi beszélgetés után indult el a rendőrség felé Anna,legalábbis anya szerint.Mivel másnap megtalálták a holttestét a közelben lévő folyóban.
   Amennyire csak lehetett elhesegettem az elmémből a lány élettelen arcát,és a tea készítésre koncentráltam.Mint anya,én is letettem a két csuprot és életemben először cigi után epekedtem.Cynthia élettelenül az egyik fiókhoz bökött.Feltételezéseim szerint még John hagyhatta itt,még mielőtt kiköltözött volna.Oh,Istenem,ha én ezt tudtam volna...
  Életemben akkor cigiztem először.Borzalmas íze volt,még összehasonlítani sem lehet semmivel.Rosszabb volt,mint gondoltam.Csípte a torkomat,ezért köhögve távozott a füst,de ez nem akadályozott meg engem,hogy ne szívjam tovább.A második is elég kellemetlen volt,de a negyedik után már kezdtem belejönni.Könny szökött a szemembe,ezért odasétáltam az ablakhoz,hogy kinyissam.Pár pillanatig néztem a kinti embereket,ahogy fesztelenül sétálnak,mintha nem is lenne semmi probléma az életükben.Vajon hányan vernek otthon?Vajon mejk gazdag kinézetű férfit hagyta el épp a felesége?Vajon hányan terveznek meg épp most egy öngyilkosságot?
-Cynthia,ígérj meg nekem valamit.-szóltam kis hallgatás után.A hangom krákogott a cigi miatt,s mikor hátrafordultam láttam ahogy Cynthia aggódó arccal néz rám,sejtem milyen furcsa lehet engem látni előszőr cigizni.Aki régebb óta ismer az tudja,hogy én soha semmilyen körülmények között nem szívtam volna el ezt a bűz rudat.-Ne legyél öngyilkos semmi körülmények között.
  Megkövülten nézett rám,a csupor remegett a kezében.Csak bambán tudta rázni a fejét.
-Nem akarok.Bevallom már gondoltam rá,de nem érné meg.A baba...
-De ha a baba se lenne!Akkor se.-most már határozottan bólintott.
  Mind egy cseppig kiitta a csupor tartalmát majd elmentünk sétálni a parkba.Akármennyire is próbáltam nem Lucasra gondolni valahogy mindig a fejembe sikerült bújnia.Bárhogy is néztem a dolgokat,ez az ügy még messziről sincs lezárva,sürgősen beszélnem kell vele,nem halazgathatom tovább a dolgokat.Azzal csak magamnak ártok,az agyam pedig így is jelenleg egy roncs halmaz,nem kéne tovább rontani az így is rossz helyzetét.Ha megbeszélem vele,legalább egy gonddal kevesebb.