Utolsó kis ajándék
Vigyorogva raktam el a pénzt amit megnyertem nagy bosszúságukra.
-Mikor is fognak jönni a szüleid?-kérdezte ásítva Ringo.-Úgy volt,hogy háromkor pedig már öt van,nem?
-Ennyire el akartok menni?-nevettem.Mind annyian tudták,hogy a szüleim nem nagyon szeretik,ha fiúkat hozok be a lakásba,ezért akkor jöttek csak le,ha nem voltak itthon.Általában én szoktam lemenni a házukba vagy hoteljukba,hacsak nem turnén vannak,akkor csak levelezünk,de azt is megállás nélkül.
-Nem dehogy is.-vigyorgott rám.
-Mégis,kéne menjünk.Van még egy utolsó interjúnk hattól,aztán ki kell pihennünk magunkat.Hajnali hatkor indulunk.-szólalt meg Paul az óráját vizsgálva.
-Igen asszonyom,rögtön asszonyom.-sipákolta nevetséges hangon John.Mindenki nevetett,kivéve Pault,aki csak megforgatta a szemeit.
-Előre szólok 'Eppy nem lesz valami boldog,ha rájön,hogy megint elszöktünk.
-Lazíts Paulie,csupa stressz vagy mostanság.-ütögette meg barátja hátát John amitől majdnem előre esett.
A nagy hahota azonnal alább hagyott ahogy meghallottuk kattanni a kinti ajtó zárját.Gyorsan kihesegettem a fiúkat az ablakomon,és hála a hatalmas tölgyfának,gond nélkül lemászhattak.George lába épp akkor tűnt el az ablakomnál amikor apa benyitott a szobámba.
-Lányom mi ez a cigi füst?
-Nem tudom miről beszélsz.-cincogtam miközben belekortyoltam a mostanra már teljesen kihűlt teámba.Apa mosolyogva megcsóválta a fejét.
-Tudod mit?Inkább jobb,ha nem tudom.-nevetett halkan.-Minden esetre remélem nem mesterkedsz semmiben.
-Nyugalom,maga vagyok az angyal.-legyeztem a kezem türelmetlenül magam előtt.Nem tudom miért de inkább az a tipikus "apás" lány voltam mindig is.Hiába vagyok tizenkilenc,még mindig itthon lakok,és minden nap beszélek apával minimum egy órát.Tudom,hogy ez elég furcsa,mivel általában a lányok mindig is az anyjukkal vannak jóban,és az apjuk az aki maga a szigor.Nos,nálunk nincs így.Anyával nem nagyon beszélgettem csak a fiúkról meg az iskoláról,míg apával csak erről a két témáról nem tudtam beszélgetni.Gyakran csak ültünk a kanapén,szürcsölgettük a teát és elmélyülve beszélgettünk az élet értelméről,a háborúkról,zenéről,vallásról,békéről.Akár órákig is el tudtunk beszélgetni iesmikről,egészen addig míg anya meg nem unta,és ránk szólt,hogy most már aztán fejezzük be az értelmetlen fecsegést.Nagyon humoros,néha apát összehasonlítja egy pletykás vénasszonnyal,pedig az igazat megvalva ő az aki mindig pletykál Mrs. Hudsonnal.Korán reggel mennek templomba,onnan pedig anya beinvitálja hozzánk egy meleg teára vagy egy finom sütire és megbeszélik a legfrissebb pletykákat.Véleményem szerint ez igazán idegesítő szokás,engem is többször meghívtak,hogy társalogjak velük,de én egy óránál többet sose tudtam maradni.
Most is épp elmélyülten beszélgettünk a szobámban,mikor anya ránk nyitotta az ajtót.
-Michelle,Terence,kész az ebéd.-mosolyogva nézett ránk,míg észre nem vette az ártatlan arcunkat.-Ugye nem társalogtatok megint ilyen badarságokról?
-Dehogy Emily,hova gondolsz?-nevetett apa miközben lassan kifelé tolta a szobámból.Kuncogva követtem őket lefelé a tágas ebédlőbe.Hal illat csapta meg az orromat,amiből rögtön rá jöttem,hogy mennyire is éhes vagyok.
-Mondd csak Michelle,mikor akarsz munkát találni?-kérdezte anya miközben az asztalra tette a rengeteg ételt.
-Na de Emily.Azért ilyet kérdezni...-motyogta apa.
-Semmi gond.Igazándiból én is elgondolkoztam ezen,sőt,azon is,hogy el kéne már költözzek.-feleltem mosolyogva.Anya hirtelen felpillantott a tányérjából,szeme teli könnyekkel.-Ugye...nem gondoltad,hogy örökké itt fogok lakni?-kérdeztem óvatosan.
-Nem,nem.Hát persze,hogy nem.Az igazán nagy badarság lenne,hiszen felnőtt nő vagy!Ideje saját házba költözz,férjet keress,megházasodj és gyereket szülj.
-Kinéztél valami helyet?-kérdezte kiváncsian apa megállítva anyát egy újabb hosszú és unalmas szónoklatról arról,hogy mi a dolga egy nőnek.Hálásan rámosolyogtam.
-Persze.Van egy elég szép lakás Londonban ahol...
-HOGY HOL?-kérdezte anya elképedve.Szeme kikerekedett akár csak egy-egy nagy tányér,arca fehér volt,szája pedig remegett.
-Jaj Michelle nincs nekünk elég pénzünk ehhez,de ez még nem is lenne baj,ha neked lenne.-rázta a fejét apa-Kereshetnél egy lakást Manchesterbe,az még közel is van.
-Terence szerint ezt a témát hanyagoljuk.-szólt anya miután magához tért a sokktól.Nem is számítottam jobb reagálásra tőlük,de anya végülis elég jól fogadta a híreket.Emlékszem mikor elmondtam neki még kisebb koromba,hogy zongorázni akarok,komolyan azt hittem,hogy szív infarktust kapott ott helyben.Az egészben az a legviccesebb,hogy végűl Paul tanított meg közép iskolában,anya akkoriban ugyancsak eléggé kiakadt mikor megtudta,hogy a külön angol órák helyett én Paulhoz mentem zongora órákra.
Este tízkor értem haza a kávézóból ahol találkoztam legjobb barátnőmmel,Lorrie-val.Alig két éve ismerem,mégis olyan mintha kicsi korunk óta jóba lennénk.Szokták mondani,hogy a fiúk mennek,a barátok maradnak.Ez a szólás rám és Lorrie-ra teljesen igaz.Rengeteg őrültségben voltunk benne még tinédzser korunkban,emlékszem egyszer vodkás játé...na jó,ezt inkább egy másik alkalommal mondanám el,nem hinném,hogy ideillő.
Szóval épp,hogy hazaértem,letusoltam és ledőltem a pihe-puha meleg ágyikómba amikor valaki kavicsokat dobigált az ablakomra.Megforgattam a szemeimet és kinéztem,csak egy ember lenne olyan agyalágyult,hogy éjjel tizenkettőkor ne hagyjon aludni.
-Mi van Paul?-suttogtam idegesen a semmibe.
-Nem talált.-kuncogott a lent lévő alak.
-Paul,ne szórakozz velem,éjjel tizenkettő.Mi lesz ha elkap pár őrült rajongó?-próbáltam leskelődni,hogy hol állhat,de nem láttam olyan sötét volt kint.
-Fel mászhatok?
-Jaj gyere.-megforgattam a szemeimet,és tágra nyitottam az ablakot,hogy beférjen.Leültem az ágyamra,úgy vártam rá,hogy bemásszon.
-Szia.-vigyorgott csíntalanúl ahogy bemászott.Meglepve láttam,hogy a kezében egy nagy zacskó van.
-Oké,várom a magyarázatot.-sóhajtottam.Paul tényleg nem változott semmit.Iskolánk korunkban is mindig bemászott az ablakomon,és ezt a jó szokását sajnos megmutatta a többieknek is.Azóta mindig megáll egy pillanatra a szívem amikor egyszer csak megjelennek a szobámban,mint mikor júliusban épp nyugodtam aludtam,mikor John ráugrott az ágyamra,rám hozva a frászt.Még jó,hogy rám hozták a frászt,hiszen azt hittem,hogy épp turnén vannak.
Még egyszer sóhajtottam,visszagondolva a kellemetlen emlékre.
-Csak nem mehettem el úgy,hogy nem köszönök el a legjobb barátnőmtől.-kacsintott rám.Oda mentem hozzá és egy hatalmas ölelést adtam neki.
-Hiányozni fogsz Paulie,nem lesz ki bemásszon az ablakomon.-nevettem amennyire is lehet halkan.
-Ezen még ötven év múlva is nevetve fogjuk említeni.-vigyorgott.
-Abban biztos vagyok.-ráztam a fejem,mikor hirtelen megakadt a szeme a titkos zacskón.Paul hamarjában észrevette,hogy kíváncsian méregetem.
-Tessék,a tied.-kacsintva nyújtotta át.Felemeltem az egyik szemöldököm,de azért átvettem.Leültem az ágyamra és kivettem a zacskóból egy dobozt.A doboz piros volt rózsaszín szalaggal átkötve,rajta egy levél.Felnéztem,hogy megkérdezzem Paultól mi ez,de mire feleszméltem ő már rég kimászott az ablakon.Na nem baj csak,még kérdőre vonom én telefonon.A levél Paul tipikus szimpla betűivel volt írva.
Kedves Michelle
Közösen megegyeztünk a fiúkkal,hogy veszünk neked egy apró ajándékot amivel kifejezhetjük a szeretetünket.Tudom,hogy nem szereted,ha ajándékokat kapsz,főleg,ha tőlem vannak azok.Ezt sose fogom meg érteni,de úgy érzem lesz még elég időm ezen gondolkozni.
Mint tudod,hajnali hatkor fogunk indulni a repülőtérről,pontosan még mi sem tudjuk mikor fogunk vissza jönni a jó öreg Poolba,de úgy is fogunk még beszélni telefonon,meg levelekben.
Ja,és John üzeni,hogy alig várja,hogy lássa rajtad.Viseld egészséggel ezt a ruhát.(Az igazat megvallva én is várom,hogy lássam majd rajtad)
Szeretettel:Paul,John,George és Ringo(De főleg én,mármint Paul)
Mindegyikük szépen aláírta a levelet.Igaza volt Paulnak,kifejezetten utálom,ha kapok ajándékokat,de be kell vallni,ez a ruha tényleg jól áll.
A levél elolvasása után kuncogtam egy keveset,de rögtön azután kíméletlenül kibontottam a dobozt amiben benne volt a várva várt ruha.Még csodáltam pár pillanatig ezt a gyönyörű darabot,majd felpróbálta.Tökéletesen passzolt,de ha híznék még 2-3 kilót valószínüleg átkerülve Lorrie-hoz.Ó csak várják meg míg beszélek én velük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése