Június 10
Furcsa mód reggel nem apa,anya vagy esetleg Paul-ami szinte ki van zárva,mivel biztos másnapos-ébresztett,hanem nagy meglepetésemre George volt az.Dél tizenkettő környékén ugrott be az ablakomon és rázott ki az ágyból.Nyugodtan aludtam mikor egyszer csak valami nehéz ugrott be az ágyamba,természetesen sikoltva estem le a földre.Az sem nyugtatott meg,hogy George épp most röhögte halálra magát rajtam,bele se mertem gondolni,hogy nézhettem ki.Egy hatalmas fehér felsőbe szoktam aludni,alatta pedig csak bugyi van,hajnalban mikor hazaértem nem volt már kedvem leszedni a sminkemet,szóval reggelre el lehet kenődve,a hajam pedig egy szénaboglya.Ennél megalázóbban nem is lehetett volna felébreszteni,mondjuk én sem vagyok normális,miért nem zárom be estére az ablakot?
-Öhm...-George feje lassan vörösödni kezdett,én pedig lassan észbe kaptam,hogy valószínüleg meglátta miben alszom.Gyorsan lejjébb húztam a felsőmet és leültem az ágyamra.
-Minek köszönhetem ittlétedet?-kérdeztem kissé rekedt hangon.
-Gondoltam kihívlak egy sétára.-felelte közömbös hangon,de éreztem,hogy valami nincs rendben.Az ember nem szokott "csak úgy" elhívni valakit sétálni,hacsak a)rossz hírt kell közöljön b)szerelmet vall és c)tényleg csak sétálni akar.A c válasz eléggé ritka,de én abba fektettem bele az összes reményemet.
-Sétálni.-mondtam monoton hangon.-Akkor menj le és várj meg.Ha nem gond elkészülök.
-Oh..öhm igen.-felelte megint elvörösödve.
Kimászott az ablakomon én pedig automatikusan bezártam azt.Még engem is meglepő gyorsasággal mostam fogat,szedtem le az elmosódott sminkemet,és öltöztem át.Leszaladtam a lépcsőn és szóltam a szüleimnek,hogy ebédre itthon leszek.Elég furcsa,hogy felnőtt létemre még mindig szólok nekik,megszokás hatalma gondolom.Remélem is,hogy ez az egész "csak úgy sétálunk" hamar le fog rendeződni,mert fáradt vagyok,amiből az következik,hogy a gondolkodási kapacitásom kábé a nullát súrolja,és nem szeretek elkésni otthonról.Hirtelen viszont eszembe jutott valami,eléggé szomorú,hogy megfeledkeztem róla.Június tizedike van.Ma van a szülinapom.Fáradtan sóhajtottam,sose szerettem a szülinapokat,öregedés és ajándékok.A legtöbb ember már alig várja,hogy elhalmozzák ajándékokkal,de én mióta betöltöttem az tizennyolcat rühellem.Reménykedni tudtam,hogy a fiúk és a lányok nem rendeznek nekem semmi ilyen meglepetést,mert amit jobban utálok a szülinapnál az a meglepetés.
-Na mondd,miért volt olyan fontos felkelteni reggel tizenkettőkor?-kérdeztem Georgetól miközben sétáltunk,nevetséges álruhája sokadik látásra is megmosolyogtat.
-Mondtam,csak sétálni akartam.-felelte egyszerűen miközben rágyújtott egy cigire.
-George elég jól ismerlek már ahhoz,hogy tudjam mikor hazudsz.
-Jó,jó.-felelte mosolyogva-Igazad van.Azért kerestelek fel,mert meg kéne beszéljünk pár dolgot.
-Te.Jó.Ég.-a szemeim elkerekedtek-Kit ejtettél teherbe?
Köhögve jött ki a füst a szájából.
-Senkit!-mondta elképedve.Megnyugodva fújtam ki a levegőt,az hiányzik még nekem,hogy ő is teherbe ejtsen valakit.
-Akkor mi történt?
-Három dolgot kéne megbeszéljünk,de az utolsót inkább holnap mondanám el.-sóhajtott-Nos,az első az,hogy bocsánatot kérünk Paul miatt.Gondolom még sose láttad részegen,ha láttad volna,gondolom elkerülted volna úgy mint két hónapja Johnt,nem?
-De igen,de miért ti kértek bocsánatot helyette?Úgy értem,neki is van szája és...
-Nem.Direkt csinálta.-kételkedően néztem Georgera.
-Ugyan mégis miért csinálta volna direkt?Semmi oka sem volt.
-De volt,de szerintem ezt inkább ti beszéljétek meg.Nem akarok beleszólni.A másik pedig az,hogy estére ne csinálj programot.Fel fogunk lépni a Cavernben.
-Eszem ágában sincs oda be tenni a lábam minimum egy évig!-mondtam megrázva a fejem-Komolyan mondom elrontotok.
-Hidd el nekem,megéri.-rám kacsintott.Idegesen sóhajtottam,most már két évig minimum nem akarom még csak látni se azt a pub-ot.-Még valami.
Matatni kezdett a zsebében és előhúzott egy kis dobozt amit a kezembe nyomott.Azt mondta csak majd otthon nyissam ki,aztán pedig elsietett,mert a többiek már várták vissza.Hazaérve az volt az első dolgom,hogy rávessem magam a kis dobozra.Az igaz,hogy nem szerettem az ajándékokat,de miután meglátom mi van bennük,mindig megörülök.Ez ma sem volt másképp.Volt benne egy kis cetli.Először az olvastam el.
Tudom,hogy nem szereted az ajándékokat,de azért én mégis megkockáztatom.Boldog szülinapot Michi!
Vigyorogva raktam el a cetlit a táskámba és az ajándékra néztem.Egy szép szív alakú medál volt,benne egy kék kővel.Néhány percig csodáltam az újdonsült szerzeményem,majd gyorsan felraktam az egyik ezüst nyakláncomra,tökéletesen lógott a nyakamon.Anya kiszólt a konyhából én pedig leszaladtam,nem kis meglepetésemre apával egy epres csokis torta előtt álldogáltak mosolyogva.
-Boldog huszadik szülinapot lányom!-puszilt meg büszkén apa,majd anya.
-Csak neked sütöttem,remélem jó lett.
-Ha te csináltad akkor biztos jó.Még Mrs. Larryson se tud jobban sütni nálad,pedig nekik kávézójuk van.-leültem az ebédlőbe egy hatalmas torta szelettel a kezemben.Hamar behabzsoltuk a tortát,csak két szelet maradt,hiába édességnek ritkán van megállj.
-Tudjuk,hogy nem szereted az ajándékokat kincsem-szólt anya kissé meghatódva-de úgy gondoltuk,hogy ennyit te is megérdemelsz.Nem sok,de épp elegendő egy lakásra Londonba.
A kezembe adott egy borítékot,amiben inkább nem is mondom mennyi pénz volt.Igaza volt anyának,pont elég volt egy szép kis lakásra,hihetetlen,hogy képesek voltak nekem ennyi pénzt adni.mikor nemrégiben még ők maguk is megmondták,hogy London mennyire messze van,és milyen drága hely.Bele se gondolok mennyit kellett nekik félretenni,hogy ennyi pénz összegyűljön.Csak vonakodva fogadtam el.
Aznap kaptam ajándékot Cynthiától,furcsálltam,hogy milyen fáradt és elgyengült,de szerinte a gyerek a hibás.Persze,az a gyerek,Istenem ha tudná mennyi gondot okoz,pedig még csak meg sem született.Cynthia egy gyönyörű ruhával lepett meg,Lorrie pedig egy magassarkúval.Tudja,hogy nem szeretem őket,de azt mondta ezt kell fel vegyem mikor lemegyek a Cavernbe.Ő már előre elhatározta,hogy mit fogok felvenni este mikor lemegyek a pub-ba-remélem ebben az évben utoljára-,de természetesen nem azt fogom felvenni.Valami lazább nadrágot és majót,meg a magassarkút.Azt nem hagyhattam ki,mert máskülönben Lorrie fejemet veszi.Megfenyegetett,hogy a körmömre néz mielőtt lemennék,ez a lány hihetetlen,szavamra.Lucastól egy csokor rózsát,csokit,és egy puzzle darabot kaptam medál formájában.Nála volt a másik darab ami pontosan beleillett az enyémbe.Feltettem a szív alakú medálom mellé,Lucas csodálkozva kérdezte kitől van,én pedig azt hazudtam,hogy a szüleimtől.Én sem tudom miért hazudtam,valahogy automatikusan jött,lehet attól féltem,hogy féltékeny lesz Georgera?
Este nyolckor mentem le,megérdeklődtem,hogy olyan tájt fognak fellépni.Még többen voltak,mint általában,alig tudtam előre férkőzni a sok lánytól.Meg sem lepődtem,hogy szinte csak lányokból állt a sok tömeg,a fiújuk,vagy szegény fiú ismerőseik mind hátul voltak,ittak és undorodva méregették a Beatles tagjait.Meg is tudom érteni,én sem örülnék neki,ha Lucas egy csapat lányért nyáladzana.Ezek a lányok viszont nálam nagyon kiverték a biztosítékot.Még a saját gondolkodásomat sem tudtam hallani,annyira sikoltoztak meg ordibáltak.Egy kósza pillanatra eszembe jutott,hogy még féltékeny vagyok mikor egy-egy lányra rákacsint Paul vagy John,de ezt a gondolatot hamarjában elkergettem a fejemből.Az egyetlen dolog ami rosszul esett az az volt,hogy Paul még egy pillantásra sem méltatott.Mindegyikük rám nézett,legalább egyszer,de Paul még csak arra se volt képes,hogy arra nézzen amerre álltam.
-Köszönjüük!-szólt bele a mikrofonjába Paul ugyanolyan hangon,mint amikor a tévében láttam-Most pedig egy kedves ismerősünknek szeretnénk kívánni boldog szülinapot.Isten éltessen!
Mindegyikük elkezdte énekelni a boldog szülinapot én pedig a meghatódottságtól el is felejtettem miért voltam ideges.Kis koncertjük után gyorsan lesiettek a színpadról még mielőtt a lányok elevenen felfalták volna őket.Ringo még mielőtt lement volna jelzett a fejével,hogy menjek utána,gondolom ezek után jönnek az idegesítő ajándékok amiknek a végén mégiscsak örülni fogok.
-Milyenek voltunk?Ugye,hogy jók?-kérdezte büszkén John miközben a fejét törölte egy törölközővel.Már a szobájukba voltunk és bár nem rég érkeztem ide,már is kérkedik.
-Mint mindig.-nevettem-Köszönöm.
-Még oda sem adtuk az ajándékokat,te már is megköszönöd?-kérdezte nevetve Ringo miközben keresett valamit a táskájában.
-De George már ide adta.-feleltem mosolyogva az említett személyre.Viszonozta a mosolyomat,majd egy hatalmasat hörpintett a kólájából.
-Kis komisz.-szólt John a szoba másik végéből.
-Tessék.-Ringo adott egy nagy ölelést miután át adott egy plüss macit és egy hatalmas tábla csokit,a kedvencemet.
-Micsoda ajándék ez egy hölgynek?-fintorgott John miközben ő is átadta a sajátját.Egy dobozban különböző bon bonok voltak,egy könyv a kedvenc írómtól,és egy ruhát,árat inkább nem kérdeztem.Eddig Johné szerintem a legdrágább ajándék,de ezt inkább nem is említettem.Annyira bele voltam merengve az ajándékokba,hogy nem is tűnt fel,hogy Paul nincs köztünk,csak akkor amikor George leült mellém.
-Szerintem menj be hozzá.
-Kihez?-kérdeztem tanácstalanul.
-Paul.Bent van a szobájában,szerintem most itt az ideje,hogy beszélgessek egy nagyot,ha érted mire célzok...
Határozott léptekkel közelítettem meg a szobáját a szívem a torkomban volt.Rengeteg kérdést fel akarok tenni neki,de fogalmam sincs,hogyan kérdezzem,persze egyszerűen felteszem,de lehet,hogy inkább a válaszoktól félek.Nem tudom,mit csinálhattam amiért figyelelembe sem vesz,de ajánlom,hogy valami jó indokkal jöjjön elő,ha pedig hazudik azt úgyis észre veszem.
Hiába kopogtam be,nem kaptam választ.Hátra fordultam ahol John jelzést adott,hogy menjek csak be.Habozva benyitottam a szobájába.Paul háttal volt nekem és épp az íróasztalánál ült.Az ajtóból csak azt láttam,hogy cigi füst száll a levegőben,az asztalon pedig egy pohár benne tea,vagy whisky.Ezt még nem tudtam eldönteni,de azt hiszem inkább nem is akarom.Halkan becsuktam magam mögött az ajtót.
-Miért kerülsz?Miért borítottad direkt rá az innivalót Lucasra?Miért érzem úgy,hogy itt mindenki tud valamit amit én nem?-kérdeztem el-elcsukló hangon-Ha én csináltam valamit akkor inkább most mondd meg.
Paul egész idő alatt nem szólt egy szót sem,csak bambán nézte a plafont miközben a cigije egyre jobban elégett.Idegesen odasiettem hozzám és megragadtam a vállát,hogy aztán ránézzek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése