8 Fejezet

Bemutatás

    

    Alig telt el egy hét,de már két barátnőm akkora nagy bajban volt,hogy feltétlenül segítenem kell nekik.Lorriet pszihológushoz küldtem,vonakodva bár,de elfogadta a tanácsomat.Minden hegyes eszközt eltüntettem a házából,csak a késeket villákat hagytam meg.Cynthiát sajnáltam viszont a legjobban.Terhes ilyen fiatal korban,és úgy,hogy még nem is tervezték a gyermeket.Sejtelmünk sem volt John hogyan fogadná a hírt,ha Cynthia elmondaná neki,csak tippelni tudtunk.Cynthia amilyen kis naív arra számított,hogy elfogadja a döntését és megházasodnak,de szerintem ott hagyja.A véleményünk tehát nagy részt különbözött de abban az egyben egyetértettünk,hogy mostanság el kell mondja neki,mert a hasa nőni kezd,de ha most túlesik rajta akkor nem kell kényes kérdésekre válaszoljon.

-Mi lenne,ha elvetetném?-kérdezte Cynthia ezredére is,miközben izgatottan babrálgatott a ruhája szélével.

-Már ezerszer megbeszéltük,nem lennél képes rá,plusz ez egy gyilkosság egyik formája.

-Mióta vagy vallásos?-kérdezte felemelve mindkét szemöldökét.

-Semmi köze.-nevettem.

-Hogy ne lenne?Hiszen úgy tudtam a vallás...

-Ne válts témát.Ezt ki kell beszélnünk rendesen,hogy aztán meg egyezzünk mikor mondod el neki.-sóhajtottam fáradtan.Este nem sokat aludtam mert Paul nem volt hajlandó elmenni csak hajnali négykor.

-Rendben,rendben.A legjobb az lenne,ha valamikor jövőhéten,vagy az utáni héten...vagy két hét múlva.

-Cynthia mondom ne halogasd.Minnél tovább csúsztatod annál nehezebb lesz.Mondd el neki ma vagy holnap.-mondtam határozottan miközben egy újratöltöttem teával a csészéjét.

-Tessék?!-kérdezte riadtan-Nincs az túl korá?Mi lesz...

-Mondd csak mióta is tudod,hogy terhes vagy?Mindjárt egy hónapja.Egy ideig titkolhatod,de nem sokáig.Mondom,ess túl rajta!

  Tovább nem beszélgethettünk erről a témáról,mert belépett a nappaliba anya.Még egy utolsó mindent mondó pillantást vetettem Cynthiára majd észrevétlenül témát váltottam.

  A legrosszabb az egészben az,hogy a fiúk meg akarják ismerni Lucast.Mindegyikük hallott már róla,de személyesen egyikük sem látta,és nem találták elegendőnek a leírásaimat.Hiába is magyaráztam,hogy nem mondtam el neki a kapcsolatomat velük,ők hajthatatlanok voltak.Úgy vélték egy kis álca majd megteszi a dolgát,de véleményem szerint be fog sülni az egész és aki rosszul jön ki az egészből nem más mint ÉN.Arról már le is tettem,hogy lebeszéljem őket,ezért inkább arra koncentráltam,hogy Lucast óvjam meg tőlük.Mindenféle kifogást találtam ki,és be is váltak egészen az ötödik kifogásomig.Akkor már kapcsoltak,hogy biztos kifogásokat találok,hogy ne mutassam be nekik.Már csak egy utolsó tervem maradt amit bevethettem,elmondani Lucasnak,hogy a fiúk akarnak találkozni vele,és érvelni miért nem kéne.Ez a tervem is elúszott amikor megláttam Lucas izgatott és kíváncsi arcát a hír hallatán.Mondhattam neki bármit,most már ő is kiváncsiskodni kezdett a fiúk felől.Itt már nincs vissza út,kénytelen vagyok bemutatni nekik őt.Megbeszéltem velük,hogy egy pub-ba megyünk vasárnap este,mert akkor biztos kevesebben ismerik fel őket,még ha álruhában is vannak.

  Johnal megbékéltünk,legalábbis látszólag.Én még belül ideges leszek,ha meglátom,mindig eszembe jut,hogy teherbe ejtette Cynthiát és még meg is csalja,mondjuk próbáltam magamban elnyomni ezt az érzést és látszólag sikeresen.Nem sejtett semmit,ugyan úgy viselkedett velem,mint ezelőtt.

  Vasárnap izgatottan álldogáltam a Cavern előtt Lucassal.Idegesen nézelődtem jobbra-balra,megint képes voltam eljönni ide.Ebben az évben másodjára,lehet nem kéne annyit együtt lennem Lorrieval,kezd rossz hatással lenni rám.Lucas viszont látszólag rettentő jó kedve volt,viccelődött,mesélt és össze-vissza nézelődött várva a fiúkra.Nem sokára meg is láttam őket,és csak nagy nehezen tudtam visszafolytani egy hatalmas homlok csapást.Paulnak bajusza volt,és egy fekete kalap a fején,George napszemüveget hordott-este persze ez egyáltalán nem is feltűnő ugyebár- ugyancsak bajuszt viselt,Ringon is kalap volt és hatalmas szakálla,míg John-on a szemüvege volt és egy kis bajusz.Így kimaszkírozva,igaz,hogy nem lehetett felismerni őket,de úgy néztek ki mintha negyven évesek lennének.Kétségbeesetten próbáltam meggyőzni Lucast,hogy alig húsz évesek,de nem volt kinek beszéljek.Ő lazán megvonta a vállát.

-Engem nem zavar,amíg jó fejek.-megkönnyebűlten sóhajtottam,és mikor a közelembe értek bemutattam őket.

-Ő itt Lucas,Lucas ő James,Peter,Richard és Greg.-csak reménykedni tudtam,hogy a fiúk megjegyezték,hogy mostantól mi a nevük és nem szúrják el az egészet,mert ha igen...abba inkább bele se gondolnék.

   Lucas vugyorogva fogott kezet mindegyikükkel majd bementünk a Cavernbe.Nyugodt lelkiismerettel láttam,hogy remekül elbeszélget a fiúkkal,legalább e miatt nem kell aggódnom.Miután kiválasztottunk egy asztalt és leültünk Lucas ajánlkozott,hogy hoz innivalókat.Mindegyikünk elmondta,hogy mit akarunk ő pedig már ment is a rendelésünkkel.A fiúk nem haboztak sokat,rögtön ki is beszélték.

-Jó látszik.-mondta George kacsintva-Remekül néztek ki együtt.

-Tényleg ennyire buksz a kék szeműekre?-kérdezte John fel-fel emelgetve a szemöldökét.

-Attól még,hogy kétszer jártam kék szeműekkel nem azt jelenti,hogy...-kezdtem bele vörösödve,hálát adtam az égnek,hogy sötét van és nem látnak.

-Néggyel,köztük Ringo.-mondta Paul monoton hangon.Hihetetlen,hogy képesek voltak felhozni ezt a témát.Az ég szerelmére,csak három hét volt,és azóta eltelt már két év!Mindig mikor kezdem elfelejteni,akkor dörgölik az orrom alá.

-Az...lényegtelen.-válaszoltam monoton hangon.

-Tényleg,ő tudja?-bökött Ringo fejével a pult felé.

-Igen.-sóhajtottam.Egyre idegesebb lettem,nem szeretek ilyesmi dolgokról beszélni velük.

-És nem ideges?Féltékeny?Bunkó?Idegesítő?Kérde...-hadarta John gyanúsan méregetve.

-Mint te,hát nem.-válaszoltam nevetve,mire mindegyikük kacagni kezdett,kivéve Johnt,aki tetette,hogy megsértődött.

   Lucas visszatért hat itallal a kezében,de nem nagyon bírta őket,ezért Paul felállt,hogy segítsen neki,de valahogy rálöttyintette az egyik innivaló felét a ruhájára.Rögtön felpattantam,hogy segítsek neki felitatni,de ő nevetve ellenkezett és elrohanta vécére,mielőtt rászáradt volna a ruhájára.

-Nagyon érett.-szólalt meg George miközben belekortyolt a sörébe.John egy lányos kuncogást hallatott,mire Paul grimaszolt egyet mindkettőjükre.Értetlenül néztem egyikőjükről a másikra,de mivel senki sem szólt semmit megvontam a vállam és én is inni kezdtem.Nem értettem mire célozhatott George,de a mai nap folyamán még rá fogok kérdezni erre.

  Az est további részében rengeteget kacagtunk és ittunk.Hajnal kettő fele már nagyban táncoltunk a zenére,ezen a ponton már mindenki feloldódott.Megkönnyebülten láttam,hogy a fiúk elég jól kijönnek Lucasal,de azért nem szeretnék rendszert csinálni abból,hogy mindig találkozzunk így hatosban.Négykor viszont már teljesen kifáradva ültem vissza az asztalhoz ahol ott találtam Pault magába roskadva inni.Ő sosem volt az a "na most leiszom magam a sáros földig" típus ezért,furcsálltam mikor megláttam körülötte három nagy kiüríett poharat,és mi biztos nem hagytuk ott,mivel nem rég láttam,hogy elvitte a pincérnő a poharainkat.Aggódó pillantások kíséretében leültem vele szemben az egyik székre.Paul egy ideig észre sem vett,csak meredt maga elé bambán.

-Ahm,Paul.-szólítottam meg pár perc után.Paul kifejezéstelen arccal rám nézett de nem szólt semmit.-Jól vagy?

-Nem.-válaszolta kissé csípősen.Pault még sose láttam részegen ezért fogalmam sem volt hogyan kéne viselkednem.Johnt rengetegszer láttam már részegen,ezért tudtam,hogy olyankor kerülni kell mint a tüzet,,ha fiú vagy beléd köt,ha lány akkor nyomulni kezd,és mivel én természetesen lány vagyok még jobban menekülök.De,hogy Paulal mit kezdjek fogalmam sincs.Próbáltam visszaidézni azt az időszakot amikor Ringo mesélte,hogy milyen Paul részegen,de valahogy nem akart eszembe jutni egy részlet sem.

-Miért?

-Mert az életem egy rakás sz*r.-nem volt ideges,nyugodtabban nem is beszélhetett volna,ami miatt aggódtam az inkább a szemében gyülekező könnyek voltak.Nem akartam látni ahogy sír,semmi körülmények között.Amióta csak ismerem egyszer láttam sírni,mikor mesélte,hogy az anyja meghalt.Azóta soha,de nem is akartam.Biztos vagyok benne,hogy akkor ő is megbánta,hogy láttam sírni,hogy egy lány látta sírni,ezért inkább kerülte az olyan helyzeteket ahol akár véletlenül is,de láthatnám sírni.

-Dehogyis az.Szerencsésebb nem is lehetnél!-mosolyogtam rá.Ő csak megrázta a fejét,mintha egy legördülő könnycseppet láttam volna.

-Mégis miért?Mert hajkurász egy rakás lány banda akik csak a kinézetemre és a pénzemre buknak?Mert meghalt az anyukám?Mert elvesztettem a számomra legfontosabb dolgot?!-Paul hangja kétségbeesett volt és egyre hangosabb.A zene miatt több,mint valószínű,hogy a többi ember nem hallgatta,de még így is ijedten néztem körbe,nehogy valaki meghallja miket mondd.

  Szerencsémre John sétált felénk hatalmas vigyorral az arcán,de mikor meglátta az üres üvegeket rögtön leolvadt az arcáról a vidámság.Gyors léptekkel ment Paul felé és rángatni kezdte.

-Azt hiszem mi most megyünk Michi.Paulie túl sokat ivott!-rám kacsintott,majd Paulhoz fordult-Te idióta,mit mondtál neki?Ugye nem...akkor jó.Istenem rég láttalak enny...

   A többit viszont nem hallottam,mert már túl távol voltak.A gyomrom mintha lezuhant volna.Úgy éreztem,hogy az agyam helyett csak egy tömör füst van,ezért gyorsan kimentem a bejárathoz.Hatalmasat szívtam a friss nyári levegőből,éreztem ahogy az agyam egyre csak kitisztúl,most már képes voltam normálisan gondolkodni.Fel sem tűnt,hogy bent mekkora füst és alkohol szag van,csoda,hogy élni tudtam.Mint a villám csapás,olyan hirtelen jutott eszembe Ringo szavai."Előre figyelmeztetlek,hogy Paul részegen kész katasztrófa.Mást sem csinál csak nyavalyog,mint egy lány,és van amikor sír is.Képes meginni akár egy vödör sört is,ha elé rakod.Komolyan!"Igen,ha ez hamarabb eszembe jutott volna,akkor messziről el kerültem volna.