Utolsó pillantás
Meleg nyári nap volt.Mondhatni alig volt árnyék az utakon,aki csak tehette otthon ült a hűvös lakásában,vagy épp medence mellett szürcsölgetett jég hideg innivalót.Még az utcák is kísértetiesen üresek voltak,normális embernek még csak eszébe se jutott volna,hogy menjen ki a hőségbe.Mi pedig mégis kint sétálgattunk.Lucas máskor jól beállított haja,most vizes volt és rátapadt az arcára,de ezzel együtt még így is aranyos volt.Az arca is ki volt pirulva,kék szemei pedig vizenyősen csillogtak.Mellette eléggé alsóbbrendűnek éreztem magam az unalmas fekete hajammal,amit most befontam,fehéres bőrömmel,és fekete szememmel.Rengeteg unszolás kellett kapjak Paultól ahhoz,hogy most itt sétáljunk.Igazság szerint nem mertem kihívni,attól féltem ha a szemébe nézek akkor rögtön elfelejtem miért is hívtam ki.Még mindig szeretem,de mégis úgy érzem magam,mint akit csúnyán átvertek,és ezt az érzést minnél hamarabb el akarom űzni magamból.
Vagy fél órája sétáltunk össze-vissza a városban anélkül,hogy valamejkünk is megszólalt volna.Pedig valahogy fel kell hozzam neki a Tyla témát,csak fogalmam sincs hogy.Csak nem kérdezhetem meg "Figyelj Lucas,szeretlek te vagy életem értelme,mondd csak miért verted át ennyire a legjobb barátomat és ütötted meg?Megbolondultál?"Oh,nem.Valahogy ravaszul kéne az egészet kitapintani,ahogyan Lorrie szokta.Istenem,bár csak ki tudna segíteni most is...
-Michelle,mondd csak jól vagy?-Lucas hirtelen megállt előttem elárnyékolva.Megfogta a vállaimat és kissé megrázott,hogy ébredjek fel-Azt hittem azért hívtál ki,hogy elmondj valamit.Mikor felhívtál nagyon megijedtem,azt hittem valami bajod esett,olyan szomorú hangod volt.Ha tudtam volna,hogy csak szótlanul fogunk sétálni egymás mellett,akkor biztos nem...
-Jöttél volna ki velem.-fejeztem be helyette a mondatot.Látszott rajta,hogy legszívesebben máshol lenne.Mondjuk egy hűs sörrel a kezében a barátaival,és lehet egy szőke lánnyal az ölében...
-Mire akarsz ezzel célozni?-kérdezte összeszűkült szemekkel.Nagy levegőt vettem és egyenesen rákérdeztem.
-Miért bántottad Pault,Lucas?Mondd mégis mi rosszat tett neked?
A kezei leestek az oldalához,és ökölbe szorította őket.Ettől a mozdulattól kissé meg ijedtem ezért hátráltam egy lépést.A szemei idegesen villogtak,már nem is találtam olyan szépnek őket,mint alig három perce.
-Szóval beárult az a kis ge*i.-kerek szemekkel meredtem rá.Soha sem hallottam még csúnyán beszélni,mindig is kedves és figyelmes volt,hangja pedig nyugtató hatással volt rám.Viccelődött,a nevetése pedig egyenesen angyalian csengett a levegőben,milyen büszke is voltam mikor járni kezdtünk,hiszen annyi lánynak tetszik még rajtam kívül,ő mégis ezt a kis szürke egeret választotta a csilli villi lányok helyett.Ebben a pillanatban az az ember akit ismertem eltűnt.Helyette egy ideges és agresszív fiú állt velem szemben,akiről lerítt,ha még jobban felidegesítik akkor üt.De nem is akárhogy!Egy másodpercre átfutott az agyamon,hogy lehet John is pont így nézett ki mikor Cynthia előtt állt,a nagy pofon előtt...
-Nem kellett beáruljon,rég óta ismerem,elég volt,hogy ránézzek és észrevettem a monokliját.-feleltem alig hallhatóan.
-Michellen,én miattad tettem!Szeretlek és nem akarom,hogy miatta veszítselek el!Nem vagyok vak,láttam ahogy néz rád,mint aki fülig beléd van zúgva.-kiabálta indulatosan.Az üres utca víz hangzott a hangjától.
-Mint ahogy te csináltad Tyla-val?!-kiáltottam vissza.Hiba volt.Egy röpke másodperc alatt forgott le.A keze a levegőbe emelkedett és gondolkodás nélkül lecsapott rám.A nagy ütéstől leestem a földre,még a szám széle is felrepedt.A vér sós izét éreztem a számban,de ez volt a legkissebb bajom abban a pillanatban.Nem értettem mégis miért ütött meg,ha szeret.Ennyire rossz lennék?Ijedt arcal néztem fel rá,attól tartottam,hogy még egyszer meg teszi,de akkor még jobban fog fájni.Éreztem ahogy az arcom feldagad,oda raktam a kezem,de rögtön el is kaptam,fájt amikor hozzá értem.
Lucasnak elkerekedett a szeme,mintha csak most jött volna rá,hogy mit tett.Leguggolt mellém,és szorosan átölelt.
-Sajnálom,többet nem fog előfordulni.Sajnálom,úgy sajnálom...-suttogta a fülembe kétségbeesetten.Alig hallottam meg a bocsánat kéréseit,egyre csak az járt az eszemben,hogy minnél hamarabb eltűnjek innen.
-Menj..-suttogtam.
-Mi?-rám nézett kérdően,a szeme újra ártatlan volt,de most már nem is érdekelt.
-Menj.-mondtam kissé hangosabban.Megrázta a fejét.
-Mégis miről beszélsz Michelle?
-Nem akarlak látni,szóval ajánlom,hogy tűnj el innen.-mondtam indulatosan.Amennyire erő volt bennem azt mind fel is használtam ahhoz,hogy ellökjem magamtól.Felálltam és ránéztem.Látszott rajta,hogy ideges,méghozzá nem is kicsit.Még mielőtt reagálhatott volna gyorsan elrohantam egyenesen Paul háza felé.Futás közben hátra-hátra fordultam,de nem követett.A félelemtől olyan gyorsan futottam,hogy pár perc alatt odaértem a házához.Kétségbe esve dörömböltem az ajtaján,mire pár perc múlva Paul apja ki is nyitotta.
-Michelle!-szólalt meg meglepetten-Mi történt?
-Itthon van Paul?-kérdeztem remegő hangon,miközben hátam mögé pillantottam,Lucas után kutatva.
-Ki az?-hallottam Paul hangját.Melegség áradt szép bennem mikor megláttam az arcát.Kerek szemekkel nézett rám majd,elrohant az apja mellett egyenesen hozzám.Aggódva méregetett végig és behívott a hűvös szobájába.Leültetett az ágyára és a kezembe nyomott egy jég hideg csuprot,tele vízzel.Cigivel a szájában rohangált a lakásban keresve jeget,amit az arcomra tehettem,vicces látvány volt,máskor már rég nevettem volna,de most valahogy inkább a sírás kerülgetett,Sírni viszont nem akartam semmi körülmények között,nem vagyok én holmi öt éves aki minden miatt sír!
-Mi történ Michi.Mondd el.-unszolt miközben aggódva méregetett-Ki tette ezt veled?
-Lucas.-válaszoltam habozás nélkül.
-Az a szemét!Csak kerüljön a kezem közé!-idegesen rágyújtott még egy szálra,de kivettem a szájából és én szívtam bele.
-Nem kell.-feleltem,bár minden porcikám az ellenkezőjét kívánta-Nem alacsonyadhatsz le az ő szintjére.
-Mióta cigizel?-kérdezte kuncogva.Pár pillanat kellett míg észbe kaptam,hogy épp Paul cigijét szívom.
-Mostanság szoktam rá.-válaszoltam miközben lassan visszaadtam neki a félig elszívott cigi csikket.
-Michi ígérd meg,hogy nem fogsz többet vele találkozni.-szólt hirtelen újra elkomolyodva.
-Nem is terveztem.-mondtam megcsóválva a fejem-Ha tudtam volna,hogy ilyen erőszakos,akkor gondolhatod,hogy nem jártam volna vele.
-Hála az égnek.-sóhajtott.
-Tudtad,hogy John meg Cynthia nincsenek együtt?-kérdeztem hirtelen témát váltva.A legjobb ha másról beszélünk,így hátha hamarabb elfelejtem Lucast.
-Igen,nem rég mondta el mi történt.Azt hittem kilököm az ablakon mikor elmondta miért szakítottak.-mesélte sóhajtva-De John már csak ilyen.Úgyis vissza fog menni Cynthiához,ha rá jön mekkora egy...
-Igen-mosolyogtam-Ajánlom is neki,mert ha nem akkor velünk gyűlik meg a baja.
-Figyelj Michi,én...öhm..
-Bökd ki.
-Nem pont most akartam el mondani de sürget az idő.-kezdett bele a magyarázatába sóhajtva-Holnap korán reggel el fogunk utazni Londonba.
-Mi?-kérdeztem szomorú hangon.-Alig voltatok itt két-három napot és már is elmentek?
-Igen...Brian szerint kéne csináljunk egy új albumot,és igazság szerint igaza van.Ha a legjobbak akarunk lenni,akkor kénytelenek leszünk ujjabb és ujjabb számokat bemutatni.-szorosan magamhoz öleltem.
-Miért csak most szólsz?-kérdeztem beszippantva a kölniét.Citrom és menta,ebben a pillanatban rettentően megnyugtatott.
-Bocsánat,de megígérem,hogy írok.-elképzeltem ahogy most épp belemosolyog a hajamba,és ettől én is elmosolyodtam.
-Ki tudja,hogy mikor foglak még látni...
Este felé indultam hazafelé Paultól,és mire hazaértem három levél várt rám.Ringo,John és George írta,elköszöntek tőlem,ha már személyesen nem tudtak.Nevetnem kellett azokon a dolgokon amit leírtak,de legjobban Ringoén.Nem szoktunk sülve-főve lenni,úgy,mint Paulal,ezért félig már el is felejtettem milyen vicces.Megígértem magamnak,hogy amint vissza fognak jönni többet foglalkozok velük,nem csak Paulal leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése