Új szám
Nagyot nyeltem mikor rám nézett,de persze kívül titkoltam,hogy mennyire izgatott vagyok.Rávigyorogtam és érdeklődtem hogyléte felől amire nevetve válaszolt.Látva,hogy milyen jól elbeszélgetünk Lorrie elhatározta,hogy otthagy minket érvényesülni,míg ő pasi vadászatra megy.Semmi komoly természetesen,csak egy esti csókolózás,vagy a szokásos,meghívatja magát pár italra.Igen,képes volt ott hagyni vele.VELE.
-Michi nincs kedved táncolni egyet?-kérdezte túlharsogva a hangos zenét.A szám kiszáradt ezért csak bólintani tudtam.Áldottam az egész helyet amiért elég sötét volt és homályos,így legalább nem látta mennyire elvörösödött az arcom.
Áttáncoltunk minimum nyolc számot.Ez volt életem egyik legjobb napja,a másik az akkor volt amikor megismertem Pault,gondolom ez nyilvánvalóvá vállt mindenki számára.Táncolás közben eszembe jutott John és Paul,kéne írjak nekik levelet,mert még a végén aggódni kezdenek és akkor nagy bajban leszek.Egyszer megígértem Paulnak,hogy hétvégén felhívom,de megfeledkezdtem róla,ő pedig kétségbe esve rohant a házamhoz Georgeal,mert azt hitte,hogy elraboltak vagy megöltek.Szegény George meg amilyen kis naiv rögtön vele tartott,hogy megkeressen.Inkább nem is mondom,hogy mekkora volt a szemük amikor anya mondta nekik,hogy épp tanulok a konyhában és nincs semmi bajom.Azt a fejmosást amit akkor kaptam valószínüleg még két évig emlegetni fogom.Egy szó,mint száz,Paul képes lenne visszarepülni Liverpoolba aggodalmában.
Annyira kifáradtam a táncolásban.hogy bocsánat kérések közepette kimentem a Cavern elé kifújni magam egy doboz sör társaságában.Nekidőltem a jéghideg kőfalnak és élveztem ahogy a hűvös szél lágyan simogat.Észre se vettem,hogy elkezdtem magamban mosolyogni,ha valaki észre venne biztos azt hinné,hogy valami szellemileg fogyatékos vagyok.
-Michi hát itt vagy!Mindenhol kerestelek.-nevetett Lorrie miközben kisomfordált a pub-ból.
-Te itt?Nem kéne egy aranyos srác karjaiban legyél?-vigyorogtam rá.
-Dehogynem!Csak épp pislantani ment,gondoltam addig megkereslek és megkérdem mikor lesz az esküvőtök.-rám kacsintott és rágyújtott.
-Semikor Lorrie.Nem volt semmi és nem is lesz.
-Még.-emelgette a szemöldökét.
-Mondtam már,hogy hasonlítasz..."rá"?-kérdeztem megforgatva a szememet.
-Csak egy párszor.Azt is mondtad,hogy lehetnék barátnője.
-Igen,de akkor mindig eszembe jut,hogy ott van neki Cyn.-leültem a hideg földre,mire kirázott a hideg.
-Vigyázz nehogy megfázz.-megpuszilta az arcomat és továbállt.Milyen jó neki,rengetegszer kívántam bár nekem is ilyen jól menne a fiúzás,mint neki.
Alighogy Lorrie visszament,Lucas huppant le mellém a földre rám terítve a bőr dzsekiét.Kellemetlen csend volt közöttünk,hiába is próbáltam valami okosat mondani,nem jutott eszembe semmi.Olyan volt,mintha reggeltől estig tanultam volna egy biológia tesztre,de mikor odakerülök,mintha egy teljes fehér folt lenne az agyam helyén.Bezzeg Lorrie,ő biztosan szólt volna valami frappánsat,mire Lucas elnevette volna magát,aztán vicces beszélgetésbe elegyedtek volna.És ekkor belém villámlott.Mi van hogyha Lucasnak Lorrie tetszik?Azt minden bizonnyal nem élném túl.De jobban belegondolva minden esélye megvan,hiszen Lorrie inkább a fiúkkal szokott lenni,mintsem a lányokkal.Ha jobban belegondolok és Christine és talán Janette vagyunk az egyetlen lányok akikkel jóban van,hármónk közül pedig én vagyok a legjobb barátnője.Az összes többi ismerőse mind fiú,nem úgy,mint nálam.Én inkább a lányokkal vagyok jóba,az is furcsa,hogy Lucassal meg "velük" ilyen jóba lettem.Még magam is megleptem,hogy mennyire aranyos tudok lenni velük...na jó ez egy kicsit beképzelten hangzott.Kevesebbet kéne legyek John-al meg Paul-al.
-Michi Lorrienak van fiúja?-kérdezte Lucas száraz hangnemben.A szememet a járdára fokuszáltam és próbáltam elrejteni a fájdalmamat.
-Nem.Nem szereti a hosszú kapcsolatokat.-Lucas hallgatott pár pillanatig,de aztán újra kérdezett.
-Neked van?-akaratom ellenére elnevettem magam.Még a gondolat is abszurd.
-Nincsen.Nem is nagyon tudnám elképzelni.
-Miért?-kérdezte kissé szomorkásan.
-Öh fogalmam sincs.Gondolom nem vagyok az a fajta.-feleltem meglepetten.Megrázta a fejét vigyorogva ami még jobban összezavart.
-Hétfőn nincs kedved kijönni egy kávéra?
-De.-feleltem talán kissé TÚL gyorsan.Biztos úgy hangzottam,mint egy kétségbeesett 60 éves nő aki épp az első randijára megy.Nem arról van szó,hogy nekem sose volt pasim,de igen is volt.De valahogy mindig a végén rosszra alakultak a dolgok.Hiába is jártunk egy hónapja fél éve...két éve.-Nagyon kétségbeesve mondtam?
-Kicsit.-vallotta be nevetve.
Együtt nevedgélve visszamentünk a pub-ba és haza sem értem hajnali négy előtt.Lorriet ketten alig bírtuk elvonszolni a házáig,ami megjegyzem a másik oldalán van a városnak.Miután ezt a célt is teljesítettük Lucas hazakísért én pedig fel lopóztam a szobámba nehogy felébresszem apát vagy anyát,vagy még rosszabb mind kettőt.Felérve leültem az asztalom elé és körmöltem három levelet.
Kedves Paul
Hogy vagy?Milyenek az interjúk?Felszedtél valami aranyos lány(és ha már ott tartunk,ugye meg is tartottad?)?Remélem,hogy azért nem hajszolod magad túl,nem akarom,hogy mikor visszajössz úgy nézzél ki mint valami vízi szörny.Pihend ki magad,és ne éjszakázz túl sokáig.
Bocsánat,hogy csak most írok,gondolom már félig idegbaj környékez.Igazándiból nem is nagyon van mit írjak,inkább azt várom,hogy te mesélj nekem valamit.Itt minden megszokott,épp házat és állást keresek Lorrie pedig segít.Képzeld el elrángatott a Cavernbe,ott meg kissé összemelegedtem Lucas-al.Nem,nem kell rosszra gondolni nem úgy!Meghívott hétfőre menjek kávézni vele,pozitívan állok hozzá a dolgokhoz.
John említette,hogy ma szerepelni fogtok a tévében(a változatosság kedvéért persze) amit semmi pénzért sem hagynék ki.Kíváncsi vagyok pontosan miért is akarja,hogy ennyire megnézzelek titeket,hiszen már n-szer láttalak titeket.Te tudod?
Remélem,hogy jól vagy,és nagyon hiányzol már.Siess vissza!
Ölel Michelle
A másik levelemet John-nak küldtem el,az még ennél is rövidebb volt,a harmadikat pedig a szüleimnek írtam amiben értesítettem róla őket,hogy holnap benézek pár helyre hátha találok vallami állást ahol jól fizetnek.Fáradtan ugrottam bele az ágyamba,rögtön el is aludtam.
Reggel leadtam a két levelemet aztán munkát mentem keresni.Találtam egy elég jónak ígérkező állást,bár pultnál kell dolgozni este 8-tól 2-ig,és a borravalókat megtarthatom,ha pedig meghívnak egy italra akkor az italnak az árát is én kapom meg.Szó sem lehet róla,hogy ezt szeretném csinálni életem végéig,de jelenleg ez is megfelel a célnak,minnél több pénzt szerezni,hogy elköltözzek Londonba.Még nem tettem le arról az álmomról,hogy oda menjek,még ha a szüleim rossz szemmel is nézik ezt.Megbeszéltem,hogy megyek állás interjúra,de a főnök azt mondtam,hogy nem kell ehhez semmi más csak jó kinézet,meg gyors kiszolgálás a többi pedig nem is számít.Állítólag a jó kinézet már megvan,már csak a gyors kiszolgálást kell tanulnom.Hihetetlen,hogy ezt fogom csinálni,de kénytelen vagyok drasztikus lépéseket csinálni,ha sok pénzt akarok keresni kevés idő alatt.
Aznap fellépés előtt felhívtak a fiúk.
-Hogy vagy életem szerelme,szívemnek csücske,a gondolataim...
-John!-ordítottam vidáman mikor meghallottam a hangját.Hatalmas vigyor terült szét az arcomon.-Hogy vagy?
-Ó mi tagadás elég jól...BORZALMASAN!Izgulok,biztos,hogy el fogom hibázni az egészet.George a multkori próbán majdnem eltörte a lábát,mert megbotlott egy drótban,Paul pedig elfelejtett énekelni!
-És Ringo?-kérdeztem kacagva.
-Hát az orra,mint mindig most is útban van.-nevetett John.
-Mit mondtál?-hallottam Ringo hangját a távolból.Leállíthatatlan nevetésben törtem ki,John alig tudott lecsillapítani.
-Michivel beszélek.-ordította hátra John.Azt hiszem most süketültem meg fél fülre.
-MI?!Michivel és nekem nem is szólsz?-hallottam ahogy Paul hangja egyre közeledik míg dulakodás nem jelezte,hogy épp ki akarja venni John kezéből a kagylót.Egy ideig mást se hallottam csak beszélgetést és veszekedést egész addig míg Ringo hangja félbe nem szakította őket.
-Szia Michi hogy vagy?-kérdezte vidáman.Lelki szemeim előtt láttam azt a jelenetet amint John és Paul hátul verekednek miközben Ringo ártatlanul elvette a telefont,hogy senki meg ne lássa.
-Jól.Te?-kérdeztem vissza nevetve.
-Remekül.Kicsit izgulunk a show miatt,de tudom,hogy úgyis minden rendben lesz...amíg George meg nem botlik valamiben és el nem töri a lábát.
-Nem tehetek róla!-George kivette Ringo kezéből a kagylót-Michi ne hallgass rájuk.Ugye elhiszed,hogy csak hülyéskedtem mikor egyszer csak ott termett az a drót és...
-Persze,persze.Nyugalom.-alig bírtam visszatartani a röhögésem.
-Oh várj,adom Pault.-még válaszolni sem volt időm amikor hallottam hogy valaki gyorsan rohan,recseg a készülék és egy hatalmas kattanást.
-Öhm...haló?-kérdeztem remélve,hogy nem ölték meg egymást.
-Michi?-kérdezte Paul.Meglepve vettem észre,hogy csend volt a vonal másik végén.
-Mi ez a csend?
-Bezártam magam a szobámba.-kuncogta Paul-Megkaptam a leveled.Istenem,azt hittem,hogy elraboltak.
-Megint?-nevettem fel.
-Nem vicces.Szegény John majd megőrült,viszont amikor megkaptuk a leveleidet...
-Sejtem.-mondtam gyorsan-figyelj Paul nem tudok sokat beszélni tudod a számla..
-Oh...OH!Bocsánat gyors leszek.Szóval úgy néz ki lesz valami Lucasal?
-Remélem.-feleltem beleharapva a szám sarkába.Rossz szokás,de én már rég beletörődtem.-Hogy álltok?Remélem jó lesz a show.
-Remekül,minden kész fél óra múlva kezdés.Minden rendben lesz,ha John nem ugrik be a tömeg közé,mint a múltkor,vagy George nem töri el a lábát.
-És Ringo?
-Jó fiú.Csak az orra néha útba van.-mindketten hatalmas röhögésbe törtünk ki.Pár pillanat kellet míg le nem nyugodtunk,hogy normálisan tudjuk folytatni a társalgást.-Ja,és hogy válaszoljak a kérdésedre,fogalmam sincs John miért tartja ilyen fontosnak.Szerintem csak isteníteni akarja magát,mint mindig.És szívesen a ruhát.
-Sok sikert!-ránéztem az órára,már csak húsz percük volt.-
-Kell menjek Michi,de még hívunk.Szia.-leraktuk és pedig mint a villám már a tévé előtt ültem,hogy lássam mit fognak produkálni.
A koncertjük remek volt.Azt hiszem kicsit eltúloztam,John végülis nem mondta,hogy muszáj megnézzem a koncertjüket,de nekem mondjuk az jött le...igen,határozottan eltúloztam.Na mindegy most már.Semmi nagyon különleges nem volt a koncertben egészen az utolsó számig.
-Köszönjük!-mondta Paul lihegve a mikrofonjába.A haja csurom víz volt a sok ugrálás után,a hangja pedig kissé rekedt a sok énekléstől.Ilyenkor csak képzelni tudtam,hogy mennyire fáradt lehet,pedig a szemein ez nem látszott.Úgy csillogott,mint két kicsi fekete bogár.-Az utolsó számot még biztos nem hallottátok,mivel az új albumunkba lesz.
Ezt a hírt hatalmas sikítozás és ujjongás követte.Paul megvárta míg kissé lecsendesedik a tömeg,aztán folytatta beszédjét.
-A címe All my loving.Ezt a számot egy különleges embernek szeretném szánni aki az elejétől kezdve mellettem volt.Köszönöm.-arca kissé kivörösödött és vigyorogva intett John-nak,hogy kezdhetik.
A tömegnek rettentően tetszett a szám,teljes extázisban voltak,hogy ők lehettek az elsők akik hallhatták az új számukat.Az igazat megvallva én vajnyi keveset hallottam belőle,mivel az agyammal csak arra tudtam koncentrálni,hogy Lorrienak igaza,és Paul tényleg szerelmes belém,de ezt a gondolatot hamarjában elhesegettem és egy másik ötlet furakodott a fejembe,ezt a számot úgy küldi nekem,mint legjobb barátjának...nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése