Első nap
A show után fél órával Paul rögtön felhívott,hogy megkérdezze milyen volt a koncert és mi a véleményem az új számukról.Hallatszott a hangján,hogy mennyire fáradt és izgatott egyben.Le mertem volna fogadni,hogy mindjárt indulnak egy pub-ba ahol lerészegednek és kitáncolják a lábukat a helyéről.Még emlékszem John szavaira"Michelle mentünk Royalba még beszélüüüünk!!".El sem indultak,de már be volt picit csiccsentve,ez van.John már csak John.Nem beszéltem sokat Paulal,mert sietett,de a lényeget így is megvitattuk,mennyire jó volt az új számuk.
-Köszönöm.-mondtam Paulnak az utolsó számukra célozva.
-Oh nem tesz semmit.-válaszolta.Beállt egy pár perces csend amit rögtön kis is használtam,hogy megkérdezzem,hogy hova fognak menni ez után.
-Még mi sem tudjuk.Briant ismerve reggel egyszer csak betoppan és akkor szól majd hova megyünk.Bár nem hinném,hogy sokat fogunk itt maradni.Még két-három show és visszamegyünk Liverpoolba.
-Remélem is.-még beszélgettünk pár percig,de aztán mennie kellett,fontos bulizhatnéka volt.
Hétfő.Hétfő...HÉTFŐ!Ezt a napot vártam már amióta csak meghívott Lucas.Mikor Lorrie megtudta,hogy kihívott még jobban fel volt pörögve,mint én.Órákat beszélgettünk hogyan kéne megcsinálni a hajam,milyen erős legyen a sminkem,melyik ruhámat kéne felvegyem.Rengeteg tanácsot adott mit hogy csináljak,de mire a közepére értünk a listának én már el is felejtettem az elejét.Csak úgy mellékesen megemlítettem neki,hogy egy pub-ba fogok dolgozni bár pultosként,természetesen ezek után már le sem lehetett állítani.Olyan volt mint egy LSD-s nyuszi.A szüleimnek még nem mertem elmondani,hogy hol dolgozok,eddig csak odáig jutottunk,hogy "egy jó kis helyen ahol jól fizetnek".Rossz volt bele gondolni hogyan reagált volna a vallásos anyukám,ha megtudja,hogy a lánya egy pub-ban dolgozik.Jobban belegondolva még az is lehet,hogy kitagadna,na jó azért ne túlozzunk ennyire,apa megállítaná,és lenyugtatná,úgy mint amikor kiderült,hogy kávézó helyett Cavernbe voltam Lorrieval.Az volt az első alkalom,hogy oda mentem,még jó,hogy nem mondtam el a szüleimnek,hogy hova megyek!Pontosan még én sem voltam biztos benne,hogy akarok menni,de Lorrie persze akkor is meggyőzött gond nélkül.Apa nem volt annyira ideges,mint anya,ő sokkal lazábban kezelte a helyzetet,csak annyit mondott,hogy legközelebb szóljak,ha ilyen helyre menjek,mert hazudni azért csak nem kéne egy ilyen fiatal lánynak.Anya észlelte a humort apa hangjában ezért még ingerültebb lett aminek az lett az eredménye,hogy én és apa nem mertünk haza menni egy napig.Meg esik az ilyen,de nem is bántam meg semmit.Irtó vicces volt...legalábbis így visszagondolva.
Szóval hétfőn 14:00-kor,ahogy megbeszéltük vasárnap a telefonba,a kávézó ablaka előtt ácsorogtam a fiuktól kapott új ruhában,magassarkúban,egy kis fekete táskával.Csak szemspirált és rúzst használtam,mégse akartam úgy kinézni,mint egy utca sarki.Lucas pár percel utánam rögtön meg is érkezett egy szál piros rózsával a kezében.Csak nagy nehezen tudtam visszafolytani magamban kislányos sikolyomat.Vörösödve átvettem a virágot és bementünk a kávézóba.
-Ugye nem vársz rég óta?-kérdezte aggódó hangon-Volt egy kissebb sor a virág árusnál és fogalmam sem volt,hogy mit vegyek...
Látszott rajta is,hogy mennyire izgatott.Le mertem volna fogadni,hogy azt hitte nem-et fogok mondani a meghívására.
-Semmi gond.Én is nem rég érkeztem.
-Ez megnyugtató.-sóhajtott-Lorrie él még?
-Túl élte a péntekit.-nevettem visszagondolva.
-Csoda.A múltkor hol is ébredt?
-Egy..virágágyásban.-hangosan felnevettünk,mire pár öreg férfi ránk nézett rosszalló pillantásokkal.Amint észrevettük,hogy kissé hangosak vagyunk halkabban kezdtünk kommunikálni,a nevetésünket pedig kissé visszafogtuk.Több órát beszélgettünk,mire arra kaptam fel a fejem,hogy beesteledett.Szóltam Lucasnak,hogy 8-tól dolgozni kell menjek,mire örvendezve gratulált,hogy végre találtam állást.Ebbe a városba mindenki tudta,hogy nincs állásom?
-Azok az öregek.Láttad,hogy Chappman is köztük volt?-kérdezte zsebre dugott kézzel miközben haza kísért.
-Igen?Észre sem vettem.Az öreg Chappman is ki jön néha-néha a házból.Ki gondolta volna?
-Én biztos nem.Azt hallottam,hogy mióta meghalt a felesége kissé megzakkant.
-Lehet,hogy a részleteket inkább nem akarom hallani.-nevettem.Jó érzés volt végre hangosan nevetni,úgy,hogy nem szól ránk senki.
-Beszéltél a fiúkkal?-Lucasnak nem mondtam el,hogy jóban vagyok a Beatles-esekkel,fogalmam sincs hogyan reagálna,ezért csak azt mondtam neki,hogy van négy fiú ismerősöm akikkel nagyon jóban vagyok és rengeteget utazgatnak.Áll neveket használtam,mert ha a valódiakat mondtam volna el neki,akkor biztos neki is leesik kiről van szó.Nem szeretek neki hazudni,de ha úgy vesszük,akkor végülis nem is hazudok...ugye?
-Igen.Remekül vannak,és buliznak éjjel nappal.-ez se hazugság,náluk a koncertezés TÉNYLEG bulinak számít.
-Milyen jó nekik.Össze-vissza utazgathatnak.
-Igen,én is el akarok majd egyszer menni.
-Én el is fogok.-meglepve néztem fel rá.Arca határozott volt.-Még pár hónap és lesz elég pénzem,hogy elmenjek innen.
-Hova?-a hangom eléggé kétségbeesett lehetett,mert rám nézett és lágyan elmosolyodott.Hirtelen megállt,csak akkor eszméltem fel,hogy már meg is érkeztünk a házamhoz.Közelebb lépett hozzám és a kezeivel megfogta a kivörösödött arcom.
-Ne aggódj addig még sok van.Meg amúgy is te leszel az első...akinek...szólok.-a szívem rettentő gyorsan dobogott a torkomban amikor lehajolt és megcsókolt.Lágy volt és ártatlan,mintha csak attól félne,ha erősebben hozzám nyomja a száját akkor össze törnék.
A csókunk nem tartott elég sokáig sajnos,mivel zajt hallottunk a szomszéd házból,itt pedig a falnak is füle,de legfőképp szeme van.Még egy gyors puszit nyomott a számra és elrohant nehogy meglássa a szomszédunk.Én is követve a példáját berohantam a házba és gyorsan átöltöztem a műszakomhoz.Kimondhatatlanul izgultam és fogalmam sem volt mire várjak a pub-ban.Gyorsan elrohantam otthonról a kis pub-ba ami ahhoz képest elég közel volt hozzánk.Nagyot nyeltem mielőtt még beléptem volna a drágának kinéző helyre.Teljesen meglepett,hogy rengeteg mindenben volt eltérő a Caverntől.Mivel és még nem voltam más pub-ba csak abban ezért eléggé meglepett mikor itt teljesen más volt a társaság és maga a hely!Nem volt annyi ember,hogy úgy érezzem magam,mint egy szardellás dobozban.ezért még áldottam is az eget.Füst és alkohol szag itt is volt,de feleannyi se mint a Cavernbe.A zene viszont ugyanannyira hangos volt és jó,mint ott.Odasiettem a pultnál álló barna hajú alacsony lányhoz.
-Mindy?-kérdeztem reménykedve.A lány felnézett és rám mosolygott.
-Segíthetek?-kérdezte kedvesen.
-Igen.én vagyok Michelle.Ma van az első napom.-a barna szeme felragyogott a sötétben.
-Ó hála az égnek!Greg mondta,hogy új lány jön,és a neve az,hogy Michelle.Mióta Lindsey elment nehezebb dolgom van,mert egyedül dolgozok.Itt volt az ideje,hogy valakit beszerezzen.-vidáman beengedett maga mellé és a kezét nyújtotta-Mindy Dior.
-Michelle Wright.De a barátaimnak Michi.-elfogadtam a kézfogását.
-Na akkor mondom gyorsan a szabályokat.Egy,nem szabad kimenned innen világos?Semmi körülmények között nem mehetsz ki táncolni,mert akkor fejedet veszem és nem csak én Greg is.Ott a gorillák-bökött a fejével pár testes férfi felé-vigyáznak,hogy minden rendben legyen.ne legyen erőszakoskodás meg ilyenek.Innivalót muszáj elfogadni.de a helyedbe én nem innám meg az összeset,mert akkor az est végére részeg lennél.Inkább köpd ki ebbe a vödörbe-a lábával megütött egy nagyobb vödröt amibe már volt egy kis innivaló-és tetesd úgy,mintha keresnél valamit.Mindent érthetően magyaráztam?
-Te mióta dolgozol itt?-kérdeztem megszeppenve.Olyan profin magyarázott,mintha mindig is dolgozott volna.
-Két éve.2000-et kapok hónaponta.Hidd el,megérdemlem.-nevetett mikor meglátta a kerek szemeimet.-Ha van valami gond,akkor csak szólj.
Műszak végére már hálás voltam,hogy végre jött a váltás.Fogalmam sincs,hogy lehet kibírni két éven át egy ilyen helyen.Valószínüleg neki is kell a pénz.Nagyon gyorsan kell kiszolgálni az embereket,mivel sokan vannak,egy pillanatra se volt az,hogy leülhessek nyugodtan.Abba hagytam a számolást,hogy hány innivalóra hívtak meg mikor elértem a tizet.Elég sok pénzt kaptam,és ahhoz képest elég jól remekeltem,csak pár poharat törtem el,és kilöttyintettem pár innivalót,de mikor ránéztem Mindyre és láttam,hogy ő nem törődik ezzel,pedig ő is nem keveset öntött ki,azután nyugodtan dolgoztam tovább.Mindyvel még az is lehet,hogy megszeretem ezt a munkát.Vele sokkal viccesebb volt a munka is,mázli,hogy őt kaptam társúl,nem valami nagyon unott göcsörtös lányt.
-És hány éves vagy?-kérdezte miközben hazafelé ballagtunk.
-Tizenkilenc.Te?
-Huszat töltöttem pár hónapja.-elkerekedett szemmel néztem rá-Tudom,alig nézek ki tizenhétnek.Greg se hitte el,hogy tizennyolc vagyok.Iratokat kért meg minden,láttál volna akkor!Alig néztem ki tizenötnek.
-Apopo.Neked kell pénzt azért dolgozol itt vagy..?
-Ó pénz is kell,persze.De szeretem is ezt a helyet.Eleinte még fontolgattam,hogy jó lenne,ha kilépnék,de örülök,hogy végül maradtam.Egyik nagy álmom,hogy elmegyek az egyik kedvenc együttesem koncertjére,a másik az,hogy Milánóba költözzek.A szüleim azt hitték megütnek,mikor meghallották,hogy mi a két legnagyobb célom.-nevetett keserűen.
-Mit akarsz csinálni Milánóban?-kérdeztem kiváncsian.
-Imádok rajzolni.Divat tervező leszek egy nagy nap,nézd meg,majd Christian Dior néven!-a szeme vadul csillogott arca kipirult.
-Miért pont Christian?-kérdeztem nevetve.
-Az apukám neve.Mikor megmondtam mi akarok lenni,azt mondta,hogy jön velem és együtt majd megcsináljuk.
-Ő is szeret rajzolni?
-Viccelsz?-kérdezte kerek szemekkel-Tőle örököltem mindent amit tudok.Rengeteget segített.
-És mi a helyzet a koncerttel?Kiére akarsz elmenni?
-Nem nyilvánvaló?A Beatles-re!-vigyorogva nézett fel a sötét égre.Magamban nagyon nevettem,ha tudná,hogy milyen közeli ismerőseim biztos könyörögne egy jegyért.
-Itt lakom.-mutattam a házra-Öm,még egy kérdést szeretnék feltenni.
-Csupa fül vagyok.
-Mikor kell még bemenjek?
-Három naponta,hacsak le nem betegszik valaki.Akkor valamejkünk beáll négyünk közül.
-Pontosan hányan is dolgozunk?
-Hatan.Nem sok ugye?NA!-hátrahőköltem a hirtelen kitörésétől-Megyek aludni,még beszélünk Michi.
Most már biztos,hogy imádni fogok ott dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése